BEVEZETÖ

_Jónapot kívánok! Nem tudom, hogy jó helyen járok-e?

- Mondja el, hogy mit akar és akkor meg tudom felelni a kérdését.

- Kérem, arról van szó, hogy nekem azt mondták, hogy ön mindenkit meghallgat! Igaz ez?

- Igen ez igaz.

- Csak azért kérdezem, mert ebben van valami különös.

-  Mire gondol?

- Megpróbáom érthetően és röviden elmondani.

- Ahogy gondolja, én ráérek.

- Szóval ebben az egészben az a különös, hogy engem azok küldtek ide, akik nem hajlandók engem meghallgatni, holott ha ezt megtennék, akkor nem kellene önhöz fordulnom. Èrti, ugye hogy miről van szó? Azt mondják jöjjek el önhöz, mert ön meghallgat, de én eredetileg hozzájuk akarok szólni,  ők viszont nem hallgatnak meg. Valahogy olyan ellentmondásosnak tűnik számomra ez az egész.

- Valóban az is. Talán nem érthetően beszél.

- Minden erőmből arra törekszem, hogy egyszerü szavakkal fejtsem ki a gondolataimat, hogy a legegyszerübb ember is megérthesse, amit mondani kívánok.

- Lehet, hogy épp ez a probléma! Próbálja meg teleszőni a mondandóját idegen szavak tömegével, mindenféle híres emberektől származó idézetekkel, akkor majd odafigyelnek arra, amit mond.

- Nem uram! Èn csak egyféleképpen tudok beszélni, egyszerűen, hogy úgy mondjam a nép nyelvén.

- Akkor forduljon a néphez.

- A nép nem olvas. Aki meg olvas, az nem figyel rendesen oda arra, amit írtam. Azt mondják, semmi újat nem mondasz! Ez nem igaz, rengeteg új dolgot állítok, de efölött átsiklanak. Lehet, hogy nem értik? Pedig érthetöen beszélek, írok.

- Na akkor itt a kör be is zárult. Szóval jó helyen jár. Èn meghallgatom, ha kívánja máris kezdheti. Miről kíván beszélni?

- A Hipotétikus dialektikáról. Èrdekli?

- Természetesen. Kezdheti.

HIPOTÉTIKUS DIALEKTIKA

A hipotétikus  jelentése; feltételezett, állítólagos.

A dialektika  jelentése:  a jelenségeket összefüggéseikben, kölcsöhatásaikban, fejlödésükben, ellentéteik és ellentmondásaik keletkezésében, kifejezödésében, feloldásában, a mennyiségi változások minőségiekbe való átcsapásában vizsgálja, a tagadás tagadása alapján.

A TUDOMÁNYOK

A dialektika a valóság felderítésének és vizsgálatának legkiválóbb eszköze. A megismerés szubjektív dialektikája a valóság objektív összefüggéseit tárja fel, így a dialektika és logika egységet alkot.

A valóság megismerése egy összetett folyamat, melyet agyunk közvetít és e közvetítések során kiszűri az összes szubjektív tényezöt. A dialektika tehát a megismerés módszere.

Gondolkodásunk sémája nem változott az emberiség története során. A mindennapi életben felmerülő problémák megoldása a feladat, mikro- és makroszinten. Mikroszint az egyes egyed előtt felmerülő és megoldandó problémákra vonatkozik, a makroszint az adott társadalomban felmerülő problémák megoldása. 

A társadalmi méretű problémák megoldásában nem vesz részt az egész társadalom. Erre, ha voltak is kisérletek, ezek elhaltak, mivel az osztálytársadalmak kialakulása utáni fejlődés azzal járt, hogy egyre nagyobb tömegeket szorítottak ki a társadalmi problémák megoldásábol. Ez a mai napig így van, hiszen az osztálytársadalom az érdekek társadalma és az uralkodó osztály nem engedheti meg, hogy az érdekei ellen hozzanak döntéseket. A történelem folyamán mindössze a problémamegoldók kiválasztásának a módja változott. Ez azt jelenti, hogy a mai kapitalista demokráciában a tömegekre bízzák annak eldöntését, hogy melyik legyen az a csoport, amelyik az uralkodó osztály érdekeit szem elött tartva keresi a felmerülö problémák megoldását.

Az egyed a problémái megoldásai során támaszkodik a már felhalmozott ismereteire. Társadalmi szinten a felhalmozott ismeretek valamikor tudományokká szilárdulnak és fokozatosan szakterületekre bomlanak.

A tudományos gondolkodás éppúgy, mint a „hétköznapi“  gondolkodás a következö sémát követi; a probléma felismerése, elvi átgondolása, a már felhalmozott ismeretek felhasználásával egy lehetséges megoldás kiokoskodása.. Ha a felhalmozott ismeretek elegendőek a probléma megoldásához, akkor a problémára megszületik a válasz. Összefoglalva; a gyakorlatból az elmélethez, majd onnan vissza a gyakorlathoz. A történet itt még nem záródik le, mert a válasznak előbb ki kell állnia a gyakorlati próbát. Ha a problémára adott válasz a gyakorlatban  eredményes, akkor a kérdés lezárul, a probléma  megoldódott. Ha azonban a gyakorlat nem a várt eredményt hozza, illetve semmilyen eredményt nem hoz, ami a problémát megoldaná, akkor belép a történetbe a hipotétikus gondolkodás. Az előzőekböl logikusan következik, hogy az ember  bizonyos  problémákat egy előre meghatározott eredmény, cél elérése érdekében kivánja megoldani. Ha a cél nem világos, akkor kisérletezés egy speciális fajtájáról beszélünk.

A hipotétikus gondolkodás akkor lép színre, amikor a tapasztalat nem elegendö a probléma megoldásához. Ilyenkor a gondolkodó, azt a kérdést teszi fel, hogy „ mi lenne, ha?“ vagy „mi van, ha?“

Az ember kigondol egy hipotézist, amiröl ki akarja deríteni, hogy milyen viszonya van,  feltételezésének valósághoz.

Ki kell térni arra akérdésre, hogy mi köze van a hipotéziseknek a dialektikához?

A hipotézisek a mindennapi életünkben állandóan jelen vannak, behatolnak életünkbe és átszövik vitáinkat is.

A feltételezések általában a „ha“ szócskával, vagy a „mi lenne ha?“ illetve „ mi lett volna, ha?“- kérdésekkel kezdődnek. Ha egy vita során valaki felvet egy hipotézist, és azt kérdezi; mi lett volna, ha…, vagy mi lenne, ha...annak a legtöbbször azzal vágnak vissza, hogy a tudomány, vagy a történelemtudomány nem ismer olyat, hogy „ha“, vagy „mi lett volna, ha...“ . Azt sugallják, hogy a vitákban a feltételezéseknek nincs helye, ezáltal a kérdés azonnal elveszíti  értelmét, mert tudjuk, hogy mi történt és mi nem történt. Nem az, amit a kérdezö feltételez.

Hagyjuk el a viták területét és térjünk vissza a gondolkodás sémájához.

A tudás olyan realitás, amelyik örökösen feltételez, és folyamatosan hipotézisekböl jut el a valósághoz.

Mint fentebb már írtam, gondolkodásunk sémája a történelmünk során nem változott.

Az ősember sem tett mást - nem tehetett mást - minthogy feltételezett bizonyos dolgokat. Feltételezhetett bármit, de a feltételezései sorában azok a gondolatok foglalták el a vezető szerepet, melyek számára különös jelentőséggel bírtak, mert az életmódjára vonatkoztak. Ez a hétköznapok problémáira vonatkoztatott gondolkodási dominancia is koroktól függetlenül érvényes. Természetesen feltételezett, feltételezhetett olyan dolgokat is, melyek nem lehettek közvetlenül befolyással a mindennapi életére, mégis ott motoszkáltak a fejében. A gondolkodó ember azonban, csak azért mert valamilyen feltevést nem tud azonnal megválaszolni - a gondolati problémát megoldani -,  nem veti el a feltételezést örökre, állandóan visszatér hozzá. Más szóval, állandóan töri a fejét az úgynevezett „lehetetlen dolgokon“ is.