Izrael néhány órával a brit mandátum megszűnése és a brit erők kivonulása előtt kiáltotta ki függetlenségét. Május 15-éről ma Nakba-napként emlékeznek meg. A Nakba – melynek jelentése „katasztrófa” – a palesztinokkal szembeni etnikai tisztogatásra utal, amely utat nyitott Izrael mint zsidó etnoállam megalakulása előtt.

Az ENSZ 1947 novemberében jóváhagyta Palesztina felosztását két külön államra: egy zsidó és egy arab államra. A terv szerint a népesség 30%-át kitevő zsidó kisebbség kapta volna a terület 56%-át. Ám az e területen élő lakosság kb. 42%-a palesztin arab volt.

A hangsúlyosabb demográfiai többség biztosítása céljából 1947 decemberében cionista milíciák etnikai tisztogatást indítottak, hogy kiűzzék a palesztin arab lakosságot. Az egyik korai művelet az Irgun által al-Tira falu ellen intézett támadás volt, amelyben 12 palesztin embert megöltek és további hatot megsebesítettek. Albert Einstein és más zsidó értelmiségiek „terrorista, jobboldali, soviniszta szervezetként” jellemezték az Irgunt.

A támadások és a mészárlások a britek kivonulásáig folytatódtak.

1948 áprilisában Haifát is megtámadták, és 55 ezer lakosát űzték el. Ezután Szafed ostroma következett, ahonnan közel 10 ezren menekültek el.

A brit mandátum lejárta után az arab országok – köztük Egyiptom és Jordánia – hadseregei bevonultak Palesztinába, és megkezdődött az arab–izraeli háború. Az etnikai tisztogatás eközben tovább folyt. Május 22-én a cionisták egyes becslések szerint 100, mások szerint 230 embert mészároltak al-Tantura faluban.

Mire a háború véget ért 1949-ben, 8–15 ezer palesztin arabot öltek meg, több mint 400 várost és falvat romboltak le és tisztítottak meg etnikailag. Izrael a Palesztin Mandátumterület több mint 77%-át vonta ellenőrzése alá, és több mint 700 ezer palesztint űzött el – vagyis az arab lakosság 90%-át.

A Nakbáról május 15-én először 1949-ben emlékeztek meg a palesztinok. A Nakba-nap 1998-ban vált évente megrendezett hivatalos megemlékezéssé.