Ferge Zsuzsa 95. születésnapjára

Közel hét évtizede, egy évvel az 1956-os forradalom után jelent meg Ferge Zsuzsa egyik első tanulmánya, amelyben kollégájával együtt a munkás- és alkalmazott-családok anyagi helyzetét vizsgálta (Baranyai–Ferge 1957). Minél több gyermeket nevelnek egy családban, annál kevesebb lehetősége van az anyának, hogy állása legyen, és annál alacsonyabb az egy főre jutó jövedelem.

Mindezt jórészt a gyermekek napközbeni ellátásának a nehézsége és az magyarázza, hogy a családi pótlék nem ellensúlyozza a gyermekekkel kapcsolatos többletkiadásokat. Az alacsony jövedelmű munkás háztartásoknak a jövedelmük közel kétharmadát élelmiszerre kell költeniük. Az étrendjükben a legolcsóbb kalóriaforrások – a burgonya, a kenyér – a meghatározóak, az értékesebb tápanyagok, a hús vagy az „ízletesebb zöldségek” fogyasztása a háztartások jövedelmével együtt emelkedik. A különböző jövedelmű háztartások között többszörös – vagy akár sokszoros – különbség van abban, hogy mennyi pénzük jut háztartási cikkekre, egészségre vagy művelődésre: újságra, könyvre, színházra és mozira.

Ezzel a háztartásstatisztikai közleménnyel vette kezdetét az a kiemelkedően termékeny életmű, amelynek vezérlő elvét Ferge Zsuzsa a következőképpen foglalta össze: „Mindig élt bennem egy olyan hit, hogy meg kell győzni a világot, és persze a hatalmat is arról, hogy egyenlőtlenségek és igazságtalanságok vannak, amelyeken változtatni kell. És ennek mégiscsak az a módja, hogy az ember ezt valahogy megírja” (Ferge 2016a:167).

Az egyenlőtlenség tényei

A diplomás szülők gyermekeinek a fele kitűnő vagy jeles tanuló, a segédmunkások és hivatalsegédek gyermekeinek viszont csak kevesebb mint 10 százaléka; a jó tanulók aránya együtt emelkedik a háztartás egy főre jutó jövedelmével. A vezetőállású alkalmazott vagy értelmiségi háztartásfők gyermekei – ugyanazon jövedelmi csoportban – hat-hétszer olyan nagy arányban olyan nagy arányban tanulnak tovább egyetemen, mint a munkások gyermekei, és hétszer-tizenkétszer olyan nagy arányban, mint a segédmunkások és hivatalsegéd háztartásfők gyermekei (Ferge 1962). A Központi Statisztikai Hivatal időmérleg-kutatásai alapján a nők és a férfiak közötti, a háztartási munkavégzésben és a szabadidőben jelentkező egyenlőtlenségekre mutatott rá (Ferge 1965), egy néhány évvel később megjelent rövid, társszerzés könyvben pedig az ipari munkásnők munka- és életkörülményeit vizsgálta, a statisztikai adatok mellett gyári munkásnők körében végzett interjú-és ankétsorozat eredményei alapján (Turgonyi–Ferge, 1969).

A nemek közötti egyenlőtlenségek vizsgálata a rendszerváltást követő munkáiban, és vélhetően emiatt a munkássága kortárs recepciójában is elhalványult, az 1970-es és 1980-as években azonban számos külön tanulmányban (Ferge 1976a, 1976b, 1976c, 1982a) foglalkozott a problémával. A 1970-es években a magyarországi családpolitika fejlődéséről írt tanulmányaiban is vizsgálta az egyes családpolitikai intézkedések nők egyenlőségére gyakorolt hatásait (Ferge 1975, 1978), és a kérdés az iskolarendszer egyenlőtlenségeiről (Ferge–Gazsó 1980), az életmód szocialista átalakításának lehetőségeiről (Ferge, 1980a), valamint a szocialista értékek és a társadalmi valóság közötti ellentmondásokról (Ferge, 1983a) írt munkáinak is fontos témája volt.

A társadalmi egyenlőtlenségek egyes megjelenéseinek és mechanizmusainak a vizsgálata után a társadalmi különbségrendszer egészének az elméleti és empirikus vizsgálatát végezte el  „A társadalmi struktúra és a rétegződés elméleti alapjai és valóságos megjelenése a mai magyar viszonyok között” című, 1968-ban megvédett kandidátusi disszertációjában, majd az abból készült Társadalmi rétegződés című munkájában (Ferge 1969). A munka célja a rétegződés tényeinek a leírása, rendszerezése és értelmezése – nem pedig annak értékelése volt. A feladatot azonban Ferge Zsuzsa – a későbbi társadalompolitikai munkáival összhangban – arról az álláspontról kiindulva vizsgálta, hogy „a társadalmi különbségek fokozatos megszűnése kívánatos folyamat, vagyis, hogy a fejlődésnek a társadalmi egyenlőség megvalósulása felé kell haladnia” (Ferge 1969:14).

Az egyenlőtlenségek újratermelődése

A rétegződéskutatás alapján a társadalmi különbségeket konzerváló mechanizmusok tekintetében „a kulturális előnyök átadását” tekintette a legfontosabbnak (Ferge 1966:36), és általában is a „szélesen értelmezett oktatás és nevelés primátusa mellett” érvelt (Ferge 1969: 318), ami az iskolarendszer közelebbi vizsgálat tette szükségessé. „A kérdés az volt – Európa szerte – hogy a társadalmi mobilitáshoz kötődő vágyak megvalósíthatók-e?”, mondta később. „Kiderült hogy nem, és akkor elkezdtük nézni, hogy miért” (Ferge 2001a:697).

A vizsgálódásnak része volt a történeti megalapozás (Ferge 1974, 1976), továbbá, mint a társadalmi rétegződés esetében (Ferge 1973), a klasszikus és kortárs szakirodalom összegyűjtése és magyar nyelven történő elérhetővé tétele is (Ferge–Háber 1974). Az iskoláztatás Ferge Zsuzsa értelmezésében nem mint különálló – az egyenlőtlenségek rendszerétől elkülönítetten vizsgálható –  társadalmi alrendszer jelent meg, és a vizsgálódás célja is túlmutatott az iskolai esélyegyenlőség, tehát az egyéni társadalmi mobilitás kérdésén (Ferge, 1972).

A vizsgálódás tétje „az iskolai tudáselosztás demokratizálása”, „a társadalmi-kulturális távolságok csökkentése”, valamint általában a „kevésbé egyenlőtlen, kevésbé egyértelműen hierarchizált társadalmi viszonyok” kiépítése (Ferge 1974:77) volt, még távolabbra tekintve pedig az „autonóm egyéniségek társadalma”, amely mindenki számára „valóban lehetővé teszi a képességek kibontakozását” (Ferge 1977:10). Ez volt a távlata az elemzéseknek, amelyek azonban a valóság olyan empirikus részleteitől indultak, mint a szakmunkástanulók időfelhasználása (Ferge 1979), és a távlatos társadalompolitikai célok keretei között olyan gyakorlati feladatokat is felvetettek, mint az iskolai térszervezés hierarchikus jellemzőinek az enyhítése (Ferge 1976e).

Az oktatási rendszer Ferge Zsuzsa és munkatársai által megfogalmazott kritikája  – amit legélesebb megfogalmazásban egy Gazsó Ferenccel közös tanulmányban olvashatunk – sokrétű és átfogó volt. Magába foglalta az oktatási rendszer funkciójának, és ezen belül  a „gazdasági” racionalitás primátusának a megkérdőjelezését, feltárta a korai szelekciónak a továbbtanulás esélyegyenlőtlenségeivel való összefüggését és általában az iskolarendszer társadalmi egyenlőtlenségek szentesítésében játszott szerepét, kiterjedt a lepusztult vagy hiányos tárgyi feltételekre, de a pedagógiai munka szemléleti és módszertani  elmaradására, valamint a vitakultúra és a demokráciára nevelés hiányára is (Ferge–Gazsó 1980).

A tudatos társadalmi cselekvés

A társadalmi jelenségek leírása és magyarázata után „szinte óhatatlanul felmerül bennem a tényektől való továbblépés, a dolgok értékelésének igénye, a lehetne-e másképp kérdése, vagy a másként kellene, hogy legyen imperatívusza” – magyarázta Ferge Zsuzsa egy kései interjúban (Ferge 2019:83) a szerepfelfogását, és hogy az empirikus társadalomkutatás miként vezette el őt a társadalompolitikához, vagyis annak a vizsgálatához, hogy „mit jelent a központi tudatos cselekvés a társadalmi viszonyok alakulásában” (Ferge 1982b:11).

Ennek a cselekvésnek a mibenléte, korlátai és lehetősége volt a témája Ferge Zsuzsa nagydoktori értekezésének (Z. M. 1982), és az annak nyomán közre adott, Társadalmi újratermelés és társadalompolitika című könyvének (Ferge, 1982b). A munka párja a néhány évvel korábban megjelent angol nyelvű kötet (Ferge, 1979), amelyet Miller a kötet előszavában mint a kelet-európai rendszerek tárgyalásának egyik olyan ritka példáját méltatta, amely „egyaránt nélkülözi a vádaskodást és az apológiát” (Miller 1979:9). A két kötet, átfogó elméleti megalapozásuk és amiatt, ahogyan azt részletes empirikus elemzés társítják, azóta is a magyarországi társadalompolitikai irodalom kiemelkedő monográfiái. Ezekben a munkákban részletesen elemezte – Polányi Károly nyomán – az elosztási sémákat, az azokban megjelenő társadalmi elveket és értékeket, valamint azok lehetséges értelmezéseit és gyakorlati megvalósulását. A szociálpolitika azóta bekövetkezett, Ferge Zsuzsa által bemutatott paradigmaváltása (Ferge, 1997, 1998a) után visszatekintve azonban talán az a társadalompolitikai horizont a leginkább inspiráló bennük, amely az újraelosztáson, sőt általában az elosztás viszonyokon túlmutatva keresi a tudatos társadalmi cselekvés – és a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentése – lehetőségét.

Szegénység és szegénypolitika

Kifejezetten a szegénység értelmezése és kutatása később, Ferge Zsuzsa 1980-as években publikált írásaiban jelent meg, az azonban már a Társadalmunk rétegződése című könyvéből is kiderült, hogy vannak a társadalomnak olyan csoportjai (főként a nyugdíjasok, napszámosok, alkalmi munkások, valamint a nagycsaládos segéd- és alkalmi munkások között), akik jövedelme a „létminimumnak” vagy „szűkösségi küszöbnek” tekinthető küszöböt sem éri el, vagyis: „a szűkösség, szegénység nem tűnt el” (Ferge 1969:194-195). Ferge akkor 10-15 százalékára becsülte azoknak a háztartásoknak az arányát, amelyekben „mérhetetlen fizikai és idegi erőkifejtésbe kerül az elemi szükségletek fedezése” (i.m. 266), és így az egy főre jutó tápanyagfogyasztás is „sok esetben az élettanilag egészségesnek tekinthető szükséglet alatt van” (i.m. 263).

Az 1980-as években Ferge Zsuzsa és munkatársai először a szegénység kortárs társadalomtudományos értelmezéseiről készítettek összefoglalót (Ferge et al 1980), majd a szegénység magyarországi történeti és külföldi szakirodalmából, valamint a kortárs magyarországi helyzetről szóló tanulmányokból közöltek válogatást (Ferge–Gábor 1985). Ferge Zsuzsa ott megjelent írásának – egy a részvételével zajlott nemzetközi szegénységkutatáshoz (Ferge–Miller 1987) hasonlóan – a Townsend által kidolgozott objektív relatív depriváció volt a kulcsfogalma, és ennek mentén értelmezte a szegénységet mint strukturális meghatározottságú jelenséget és elosztási problémát, amelynek a kiküszöböléséhez ugyanakkor az újraelosztáson túlmutató változásokra van szükség (Ferge 1985).

Az ekkoriban közzé tett szociálpolitikai írásaiban a rászorultság- és az érdem-alapú elosztás visszásságait, valamint a lét jogán járó, univerzális ellátások érdemeit hangsúlyozta (Ferge 1983b, 1984, 1987). „1984-85 között már elkezdődött az a fajta szegénypolitika, amely ma az ingyenkonyhában kulminál. Nem most került szóba, hogy piacosítunk, s a szegényeknek csináljunk másik rendszert. Ez már akkor elkezdődött” – nyilatkozta később (Ferge 1991a:22). Kifejezetten a szegénypolitikára szorítkozó szociálpolitikai elképzeléseknek való ellentartásként írta a Fejezetek a szegénypolitika történetéből című könyvét (Ferge 1986a).  A szegénység kutatása és értelmezése a rendszerváltást követő évtizedekben megjelent munkáinak az egyik legfontosabb témája volt (pl. Ferge 2000a, 2001b, 2006a, 2007a; Dögei–Ferge 2002; Bass–Ferge–Márton, 2003), a magyarországi helyzet mellett kelet-európai folyamatokat is elemzett (pl. Ferge 2000b), és a közéletben a szegénységben élők érdekében tett visszatérő intervenciói nyomán vélhetően a közvélemény is elsősorban a „szegények védelmezőjeként” ismerte és tisztelte őt.

A társadalom és a társadalompolitika védelmében

„Az 1945 utáni első időszak egyik sajátossága a társadalmilag (felülről) hirdetett értékek és a társadalmi feltételék, társadalmi viszonyok közötti összhang hiánya” (Ferge 1983a:105). Ahogy a rendszerváltás előtt a „megvalósult szocializmus” tényleges viszonyait az egyenlőség eszményével, Ferge Zsuzsa a rendszerváltás időszakában a kapitalizmus eljövendő valóságát szembesítette a „szabadpiaci” társadalmakkal kapcsolatos illúziókkal. Az átalakulás kívánatos mikéntjével, illetve az állam szerepvállalásával kapcsolatos szakmai és közéleti diskurzust jelentős részben az a vita határozta meg, ami – Ferge Zsuzsa megfogalmazásában – a piacosítás társadalmi következményeivel kapcsolatos érzéketlenséggel és „friedmanista konzervativizmussal” vádolt reformközgazdászok, valamint „a reform szociálpolitikai ellenzékének” címkézett szociológusok – elsősorban persze maga a szerző – között zajlott (Ferge 1986b:1).

A rendszerváltást megelőző években – Kornai János Röpiratára írt válaszát idézve – leginkább azt foglalkoztatta, hogy a gazdasági átalakítást miként lehet „úgy végrehajtani, hogy közben ne menjenek tönkre az emberek, a piaci logikát a mai körülmények között nem elviselő intézmények vagy rendszerek, s hogy ne induljanak el a társadalmat végzetesen szétszabdaló, sokakat a társadalom peremére szorító folyamatok” (Ferge 1990:490). Néhány évvel korábban, a Fordulat és reform című programadó tanulmányhoz írt hozzászólásában leginkább azt a megközelítést kritizálta, amely a piac – általa sem megkérdőjelezett – növekvő szerepe mellett kizárólag „a gazdaságnak erőteljesen alárendelt, főleg korrektív, önálló arculattal szinte nem rendelkező” szociálpolitikát tartott szükségesnek (Ferge 1987: 686).

Kornai Jánossal és másokkal vitatkozva az 1990-es években is a reziduális, rászorultságelvű szociálpolitika árnyoldalait és azt hangsúlyozta, hogy a társadalom állami felelősségvállalással kapcsolatos elvárásait nem megalapozott, és nem is helyes „infantilisnek” tekinteni, illetve az állampolgárok tudatlanságával vagy a homo sovieticus fogalmával magyarázni – és delegitimálni (Ferge, 1994a, 1996a, 1996b, 1996c). Ő maga a rendszerváltás éveiben, a bolsevik és a neoliberális modellt egyaránt elutasítva, „lényegében szociáldemokrata vagy demokratikus szocialista értékek” mentén igyekezte felvázolni a társadalmi jólét lehetőségét, és ennek keretei között azt, hogy miért van szükség – a károk enyhítésén túl – átfogó társadalompolitikára is (Ferge 1989a:8; Ferge 1989b).

Szociálpolitika

Ferge Zsuzsa a rendszerváltást követően is visszatért a korábbi munkássága egyes fontos témáihoz, így a magyar társadalom rétegződéséhez (pl. Ferge 2002a, 2006a 2010) vagy az iskolai esélyegyenlőség problémájához (Ferge 2016b). Az 1990-es években megjelent tanulmányaiban visszatérően elemezte a rendszerváltás társadalmi következményeit (pl. Ferge 1995a, 1996d, 1999a, 2000c) és megítélését (pl. 1996e), különös tekintettel a szabadság és a biztonság értékeinek tulajdonított – jórészt a társadalmi rétegződésben elfoglalt hely által determinált – relatív jelentőségre (Ferge 1994b, 2000d). A legtöbb akkor és azóta megjelent írásában a társadalom- és szociálpolitika aktuális és közelmúltbéli változásait értelmezte és értékelte – illetve azok értékeléséhez nyújtott elméleti és szakirodalmi fogódzókat általában (pl. Ferge 1991b, 1998b, 2000e, 2005, 2006b), vagy például a családi pótlék (1991c), a foglalkoztatási törvény (Ferge 1991d), a szociális törvény (Ferge 1992), a rászorultságelvű pénzbeli ellátások (Ferge 1995b, 1996f, 1996g), az egészségügy (Ferge 2006c, 2007b) vagy a nyugdíjrendszer (Ferge, 1999b, 2000f) esetében.

A fentiek mellett Ferge Zsuzsa folytatta azt a Szociálpolitikai Értesítővel korábban megkezdett munkát is, ami a szociálpolitikáról szóló nemzetközi szakirodalom magyar nyelven történő elérhető tételét célozta: az Esély folyóiratban és A jóléti állam című szöveggyűjteményben (Lévai – Ferge 1991) megjelent fordítások, együtt a részben általa írt A szociálpolitika alapfogalmai című tankönyvvel (Zombori, 1994), a tanulmányai gyűjteményes kiadásaival (Ferge 1994c, 2000h, 2012a), valamint a tanítványaival és kollégáival közösen írt Magyar társadalom- és szociálpolitika (Ferge, 2017) című könyvével a szociálpolitikai és szociális munkás képzések meghatározó olvasmányait jelentették, és jelentik most is.

Egyenlőtlenségek és civilizáció

A társadalmi egyenlőtlenségek alakulása az 1990-es években is visszatérő motívuma volt Ferge Zsuzsa munkáinak, az ezredforduló éveiben azonban több átfogó tanulmányban külön is foglalkozott kifejezetten az egyenlőtlenségek növekedésével – nem a rétegződéskutatás, hanem a jóléti állam leépítése és annak következményei szempontjából (pl. Ferge, 1998, 2003). Ez volt a témája az Ellenálló egyenlőtlenségek című, 2005-ben elhangzott akadémiai székfoglaló előadásának is (Ferge, 2005), amely a növekvő társadalmi egyenlőtlenségek tényeire és jelentőségére igyekezett felhívni a figyelmet.

Az állam jóléti funkciónak a leépítését és az egyenlőtlenségek ezzel párhuzamos parttalan növekedését vizsgáló munkái közül kiemelkedik az a két esszéje, amely mindezt longue durée perspektívában vizsgálta. „A sok vita hatására Ferge mégis elölről kezd gondolkodni az államról. Beássa magát, és kutatni kezd. A történelem, filozófia, társadalomfilozófia, antropológia, kultúrtörténet, civilizáció-történet könyveibe ássa be magát, és felépít kemény munkával egy igen szép, intellektuálisan élvezetes gondolati folyamatot. Mondhatni gyermeki szemmel újra rácsodálkozik a folyamatra, elölről végigjárja az időben az utakat: mi is, hogyan is történt idáig?” – méltatta a munkáját Losonczi Ágnes az Elszabaduló egyenlőtlenségek című gyűjteményes kötetről írt recenziójában (Losonczi 2002:111).

Ferge a civilizációs folyamat alapvető elemének tekintette a társadalmi biztonság mindenkit átfogó intézményeit, az „önözés-magázás-tegezés, a testtartásban is kifejeződő meghajló alázat” visszaszorulását, és általában „az emberi érintkezési viszonyok vertikálisból horizontálisabbá válás[át] nemek, társadalmi csoportok, felnőttek és gyerekek között” (Ferge 2000i:43). A jóléti funkciók leépítésének vagy elsorvadásának a tétjét és veszélyét sem önmagában a szegénység növekedésében, hanem a civilizációs ágensek meggyengülésében és az ebből következő decivilizációs fenyegetettségben látta. A „minimális állam” törekvése és mítosza „első renden a civilizációs folyamatot károsítja” (Ferge 1999c:1163), ugyanakkor nem is az állam eltűnéséhez vagy visszaszorulásához vezet, hanem egy „alapvető funkcióváltáshoz”, amelynek során az állam büntető funkciói megmaradnak vagy erősödnek „szolgáltató jóléti rendszerek viszont gyengülnek vagy teljesen lebomlanak” (Ferge 2000i:47). A kisebb állam követelése a jóléti állam leépítésének a társadalmi következményein keresztül a szigorúbb büntető fellépésének ágyaz meg (Ferge 2014). A folyamat végén így nem a piaci utópia várhat ránk, hanem egy végletesen szétszakadt, élhetetlen, közös élmények nélküli társadalom, a fajgyűlölet és az idegengyűlölet, „érzelmi háztartásunk eldurvulása”, és a „mások szenvedése iránti önfelmentő érzéketlenség” (Ferge 2000i:49).

Utolsó megjelent tanulmányában Széchenyi közterheviseléssel és „közértelmességről” szóló gondolatairól, és ezek mentén a magyarországi személyi jövedelemadó-rendszer európai összehasonlításban is kirívó igazságtalan elosztási hatásairól, valamint a civil társadalom remélt újjáéledéséről írt (Ferge 2016). Az utolsó szakfolyóiratban megjelent írása pedig egy könyvismertető volt, amelyben annak a reményének adott hangod, hogy „legalább néhány ország, polgárai többségének támogatásával, arra készül, hogy útjába álljon a neoliberalizmus könyörtelen nyomulásának” (Ferge 2018:101).

Gyermekszegénység

A statisztikai adatokkal bemutatott összefüggésekből adódó közpolitikai javaslatok Ferge Zsuzsa korai írásaiból sem hiányoztak, és korábban is szerepet vállalt a még inkább alkalmazott társadalomtudományos, illetve közpolitikai munkálatokban. Részt vett a szociálpolitika hosszú távú fejlesztésének megalapozásában (Ferge 1987b), valamint az „átmeneti időszak szociálpolitikájáról” szóló vitaanyagot kidolgozó bizottság munkájában (Szociálpolitika Távlati Fejlesztési Bizottság, 1989). A legfontosabb ilyen szerepvállalása azonban a Gyermekszegénység elleni nemzeti program (2006) kidolgozásának a vezetése volt.

„Valamennyi kutatásomban, elméleti és gyakorlati munkámban az egyenlőtlenségek elvont fogalma mögött a szegénység égető és mindennapi kérdése is ott volt. Hol mellékszál volt, hol a kutatás fő témája, hol a szociálpolitika tanulmányozásának alapkérdése. Az utóbbi években a hangsúly a gyermekek – és persze családjaik, ha családban élnek –  szegénységére került. Nagyjából 2005 óta főként ezzel foglalkozom. Nem csak azért, mert kormányzati felkérés volt. Hanem azért, mert valóban ezt tartom az ország sorskérdésének: mi lesz itt 20-30 év múlva, ha a gyerekek sorsa a maihoz hasonlóan születésükkor megpecsételődik?” – írta az eredetileg a Szociális Szakma Digitális Archívumához készült „hevenyészett” önéletrajzában (Ferge 2011:8).

A program kidolgozására 2005-ben kérte fel Ferge Zsuzsát a miniszterelnök. A vezetésével a Magyar Tudományos Akadémia keretei között létrehozott Gyerekprogram Iroda (GYEP Iroda) munkatársai készítették el 2006 tavaszára a hosszabb távú (25 éves) program első szakaszának feladatait bemutató „rövid programot”, majd ez alapján  készült el a parlament által 2007-ben elfogadott „Legyen jobb a gyermekeknek!” Nemzeti Stratégia is. A stratégiai dokumentumok tárgya a gyermekek szegénysége volt, de szemléletükben a közös intézmények és a közös rendszerek jelentőségét hangsúlyozták.

A program kidolgozását követően Ferge Zsuzsa számos írásban vizsgálta a gyermekes családok helyzetének, illetve a gyermekszegénység alakulásának és annak okait, valamint a nemzeti program és a szécsényi kistérségben elindított alkalmazási kísérlet megvalósításával kapcsolatos előrelépéseket és problémákat (Ferge 2007c; Bass et al. 2008; Ferge et al. 2009; Darvas – Ferge 2012; Ferge 2012b), különös tekintettel a válság és a megszorítások, valamint a gyenge kormányzati elköteleződés hatására. A gyermek jólétével és esélyeivel kapcsolatos folyamatok összefoglaló értékelését szolgálták a Gyermekprogram Iroda, majd annak politikai okokból történt megszüntetését követően (ld. Ferge 2011b) a Gyerekesély Egyesület gondozásában kiadott jelentések is, amelyeket Darvas Ágnessel közösen szerkesztett (Ferge–Darvas 2010, 2011, 2012, 2014; ld. még Bass–Darvas 2019). A formálisan továbbra is hatályos nemzeti stratégiát a 2010-es kormányváltás követő kormányzat a korábbiaknál is kevésbé tekintette akár csak hivatkozási alapnak, és még kevésbé iránymutatásnak; a stratégia keretei között először a szécsényi kistérségben elindított, majd több lépésben kiterjesztett helyi fejlesztések azonban tovább folytatódtak (Ferge–Darvas 2013; Husz 2016; Husz 2025).

Örökség és feladat

A fenti áttekintés csak egy részét tudta akár csak megemlíteni is annak a közel hét évtizedet felölelő életműnek, amelynek jelentőségét és közszolgálati mivoltát Tamás Gáspár Miklós így méltatta Ferge Zsuzsa 90. születésnapjára írt esszéjében: „Páratlan ajándék nekünk ez a soha nem föltűnősködő, soha nem patetikus, komoly, higgadt, szorgalmas és jószívű ember, aki köszönetet nem várva dolgozott oly sokáig – és olyan eredményesen és tanulságosan, végül közszeretettől és köztisztelettől övezve – a népért. Szokatlanul és talán régiesen hangzik, de aligha van ennél szebb és dicsőbb dolog. A népért”.

A társadalom olyan vizsgálata, amelynek horizontja, tétje és célja az egyenlőség előmozdítása; a társadalom működésébe való tudatos beavatkozás – tehát a társadalompolitika – korlátainak és lehetőségeinek olyan vizsgálata, melynek alapja a társadalom mély és átfogó ismerete; a szegénységnek, illetve egyes szociálpolitikai területeknek és intézkedéseknek a nagy egész – az egyenlőtlenségek rendszere, a szociális állampolgáriság vagy akár a civilizáció – kontextusában történő vizsgálata. Ezek – az erre való képesség, az erre való igény, mindennek a lehetőségének, jelentőségének és szükségének a belátása – biztosan fontos részei annak az örökségnek, amelynek a megőrzése és életben tartása nem csupán a magyarországi társadalomtudományok feladata, hanem a magyar társadalom húsbavágó érdeke volna. 

Az Orbán-rezsim a legtöbb fontos társadalompolitikai kérdésben annak az ellenkezőjét hirdette és művelte, mint amiben Ferge Zsuzsa hitt és amiért dolgozott. Ő sajnos már nincs itt velünk, hogy közösen ünnepelje velünk a rezsim bukását – a munkássága azonban sokat segíthet abban, hogy megértsük a társadalompolitikai rendszerváltás tétjét és feladatait.

„A magyar társadalom legégetőbb problémájának az egyenlőtlenségek minden területet átfogó, parttalan, messze nem eléggé felismert és eddig nem kezelt növekedését látom” – írta 2005-ben, tehát még jóval azelőtt, hogy az Orbán-rezsim nyíltan leszámolt a jóléti állam eszményével, nyíltan elköteleződött a szegregált oktatás mellett, szűkítette a dolgozók jogait, létrehozta Európa egyik legigazságtalanabb adó- és újraelosztási rendszerét, és elérte, hogy az Európai Unió összes tagállama közül a magyar állam védje meg legkevésbé a polgárait a nyomortól. A közös intézményeink pusztulása össztársadalmi károkat okoz, de a legtöbbet azoknak árt, akiknek nincs pénzük megvásárolni maguknak mindazt, amit azokban – a kórházaktól az iskolákig – nem kaphatnak meg.

A rezsim bukása és – ami nem ugyanaz – a plurális demokrácia helyreállítása lehetőséget adhat mindennek az orvoslására. Az egyenlőtlenségek alakulása a demokratikus átalakulás egyik tesztje is lesz: a magyar társadalom európai összehasonlításban is nagy mértékben várja el a kormányától, hogy csökkentse a jövedelmek egyenlőtlenségeit.

Az Orbán-rendszernek a társadalompolitikája is rendszerszerű volt: a rendszerváltásnak, ha valóban az lesz, ennek az átfogó felülvizsgálatát és reformját is magába kell foglalnia.

Címfotó: Népszava

Hivatkozások

Bass L. – Darvas Á. (szerk.) (2019) Civil jelentés a gyerekesélyekről, 2014-2017. Budapest: Gyerekesély Közhasznú Egyesület.

Bass L. – Darvas Á. – Ferge Zs. – Simon M. (2008) A gyerekszegénység csökkentése továbbra is kulcskérdés. A Gyermekszegénység elleni Nemzeti Program első két évéről. Esély 4, 25-52.

Bass L. – Ferge Zs. – Márton I. (2003): Gyorsjelentés a szegényedésről 2000-2003. Budapest: Szociális Szakmai Szövetség.

Baranyai I. – Ferge S. (1957) A munkás- és alkalmazott-családok anyagi helyzete a háztartásstatisztika tükrében. Statisztikai Szemle 12, 1005-1024.

Darvas Á. – Ferge Zs. (2012) Gyerekesély program a társadalmi és politikai mezőben. Esély 6, 51-79.

Dögei I. – Ferge Zs. (2002): A szubjektív szegénység és néhány társadalmi érték megítélése –  az állam szerepe. Esély 4, 40-72.

Ferge S. (1962) A gyermekekkel kapcsolatos néhány kérdés a statisztika tükrében. Statisztikai Szemle 10, 967-992.

Ferge S. (1965) Munkanapok és pihenőnapok. Valóság 9, 58-65.

Ferge S. (1966) Társadalmi rétegződés Magyarországon. Valóság 10, 23-36.

Ferge Zs. (1969) Társadalmunk rétegződése. Budapest: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó.

Ferge Zs. (1971) A Society in the Making. Hungarian Social and Societal Policy 1945-75. White Plains: M. E. Sharpe.

Ferge Zs. (1972) A társadalmi struktúra és az iskolarendszer közötti néhány összefüggés. Szociológia 1, 10-35.

Ferge Zs. (szerk.) (1973) A társadalmi struktúra és rétegződés II. Elméletek és konkrét elemzések. I-II. kötet. Budapest: Tankönyvkiadó.

Ferge Zs. (1974) Az iskolai struktúra és az iskola által közvetített tudás struktúrája közötti kapcsolat. Valóság 9, 67-78.

Ferge S. (1975) The Development of the Protection of Mothers and Children in Hungary After 1945. In Roby, P. (szerk.) Child Care – Who Cares? Foreign and Domestic Infant and Early Childhood Development Policies. New York: Basic Books, 175-191.

Ferge Zs. (1976a) A nők a munkában és a családban. Társadalmi Szemle 6, 39-50.

Ferge Zs. (1976b) Még egyszer a nemek közötti egyenlőség társadalmi-gazdasági alapjáról. In Szabady E. (szerk.) Tanulmányok a nők helyzetéről. 2. kötet. Nők – gazdaság – társadalom. Budapest: Kossuth Könyvkiadó, 47-69.

Ferge Zs. (1976c) A nők és a döntéshozatal. A Nők Éve egyik utolsó konferenciája [A nők fizetett és nem fizetett munkája]. Szociológia 2, 202-219.

Ferge Zs. (1976d) Az iskolarendszer és az iskolai tudás társadalmi meghatározottsága. Budapest: Akadémiai Kiadó.

Ferge Zs. (1976e) Oldható-e az iskola merevsége? Köznevelés 43, 5-7.

Ferge Zs. (1976f) A szocialista társadalmi struktúrája dinamikája. Valóság 11, 13-25.

Ferge Zs. (1977) Nivellálás a művelődésben. Köznevelés 21, 10-11.

Ferge Zs. (1978) Hungary. In Kamerman, S. B. – Kahn, A. J. (szerk.) Family Policy: Government and Families in Fourteen Countries. New York: Columbia University Press, 68-90.

Ferge Zs. (szerk.) (1979) Pedagógusok és tanulók a szakmunkásképzésben (II. kötet. A tanulók és a pedagógusok időmérlegei). Budapest: MTA Szociológiai Kutató Intézet.

Ferge Zs. (1980a) Az életmód szocialista átalakításának néhány feltétele. In Szántó M. (szerk.) Tanulmányok az életmódról. Budapest: Gondolat, 72-112.

Ferge Zs. (1980b) A társadalompolitika fogalmáról. In Társadalompolitikai tanulmányok. Budapest: Gondolat, 40-93.

Ferge Zs. (1982a) Változik-e manapság a nők helyzete Magyarországon? Létünk 5: 883-907.

Ferge Zs. (1982b) Társadalmi újratermelés és társadalompolitika. Budapest: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó.

Ferge Zs. (1983a) Emberi viszonyok és társadalmi értékek. Társadalomtudományi Közlemények 1, 102-125.

Ferge Zs. (1983b) Új és régi szociálpolitikai dilemmák. Társadalmi Szemle 8-9,  29-42.

Ferge Zs. (1985) Társadalmi struktúra – társadalmi hátrány. Szociálpolitikai Értesítő 4-5, 43-70.

Ferge Zs. (1986a) Fejezetek a magyar szegénypolitika történetéből. Budapest: Magvető Kiadó.

Ferge Zs. (1986b) Gazdasági reform, szociálpolitika és legitimáció. Valóság 10, 1-12.

Ferge Zs. (1987a) Hozzászólás. Közgazdasági Szemle 6, 684-688.

Ferge Zs. (1987b) A szociálpolitika hosszú távú fejlesztésének megalapozása. Magyar Tudomány 4, 251-261.

Ferge Zs. (1989a) A társadalompolitika esélyei. Kell-e társadalompolitika és mire? Társadalmi Szemle 4, 3-10.

Ferge Zs. (1989b) Van-e negyedik út? A társadalompolitika esélyei. Budapest: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó.

Ferge Zs. (1990) Néhány megjegyzés Kornai János röpiratához. Magyar Tudomány 4, 490-491.

Ferge Zs. (1991a) Tegnapi patkányságok. Ferge Zsuzsa csodálkozásai és felháborodásai [az interjút készítette: Gartner Éva]. 168 Óra 22, 21-23.

Ferge Zs. (1991b): Társadalmi Struktúra és szociálpolitika. Esély 2,  3-18.

Ferge Zs. (1991c): A családi pótlékról. Esély 5, 32-34.

Ferge Zs. (1991d) A Foglalkoztatási törvény – amit megold és amit nyitva hagy. Esély 4, 120-127.

Ferge Zs. (1992) Megjegyzések a Szociális Törvény koncepciójához. Esély 3, 46-59

Ferge Zs. (1993): A szociális polgáriság feltámasztásának nehézségei. Esély 6, 3-28.

Ferge Zs. (1994a) A szociálpolitika nem lyukas vödör. Népszabadság, 1994. szeptember 29., 11.

Ferge Zs. (1994b): Szabadság és biztonság. Esély 5, 3-24.

Ferge Zs. (1994c) Szociálpolitika és társadalom. Budapest: ELTE Szociológiai Intézet Szociálpolitikai Tanszéke.

Ferge Zs. (1995a): Az átmenet társadalma. Esély 4, 3-18.

Ferge Zs. (1995b): A magyar segélyezési rendszer reformja [I.]. Esély 6, 43-62.

Ferge Zs. (1996a) Az adótudatosságról és az állam felelősségéről. Hevenyészett első válasz Csontos-Kornai-Tóth cikkére. Századvég 3, 154-162.

Ferge Zs. (1996b) Az állam dolgáról – Eötvössel szólva. Kritika 3, 3-6.

Ferge Zs. (1996c) Mítosz vagy realitás? A homo sovieticus és a homo hungaricus. Élet és Irodalom 5, 3.

Ferge Zs. (1996d) A rendszerváltás nyertesei és vesztesei. In Andorka R. – Kolosi T. – Vukovich Gy. (szerk.) Társadalmi riport 1996, Budapest: TÁRKI, 414-443.

Ferge Zs. (1996e): A rendszerváltás megítélése. Szociológiai Szemle 1, 51-74.

Ferge Zs. (1996f) A magyar segélyezési rendszer reformja [II.]. Esély 1, 25-43.

Ferge Zs. (1996g) A magyar segélyezési rendszer reformja (III.). Esély 2, 3-35.

Ferge Zs. (1997a) A szociálpolitika paradigmaváltása – a társadalmi individualizálása. In. Harsányi I. –  Jemnitz J. – Székely G. (szerk.) A nemzetközi munkásmozgalom történetéből. Évkönyv 1998. Budapest: Magyar Lajos Alapítvány, 31-63.

Ferge, Zs. (1997b) The Changed Welfare Paradigm – The Individualization of the Social. Social Policy and Administration 1, 20-44 

Ferge Zs. (1998a) Egy mítosz társadalmi ára. Nemzetközi paradigmaváltás és a magyar szociálpolitika. Társadalmi szemle 8-9, 74-92.

Ferge Zs. (1998b) Szociális törvénykezés a rendszerváltás óta. Esély 3, 3-23.

Ferge Zs. (1999a) Hogyan hatott a rendszerváltás a nők helyzetére? A régi „bal” és az új „jobb”. In Lévai K. – Kiss R. – Gyulavári T. (szerk.) Vegyesváltó. Pillanatképek nőkről, férfiakról. Budapest: Egyenlő Esélyek Alapítvány, 13-29.

Ferge Zs. (1999b): Reálisan a nyugdíjasok helyzetéről. Esély 6, 34-49.

Ferge Zs. (1999c) A civilizációs folyamat fenyegetettsége. Magyar Tudomány 10, 1153-1169.

Ferge Zs. (1999d) Hegedűs Andrásról. Interjú Ferge Zsuzsával [az interjút készítette: Szabari Vera]. Szociológiai Szemle 4, 19-20.

Ferge Zs. (2000a): A társadalom pereme és az emberi méltóság. Esély 1, 42-48.

Ferge Zs. (2000b): Poverty in Hungary and in Central and Eastern Europe. In Gordon, D. – Townsend, P. Breadline Europe. The Measurement of Poverty. Bristol: Policy Press, 267-305.

Ferge Zs. (2000c) Az államháztartási reform hatása a társadalmi ellátásokra civil nézőpontból A SAPRI-jelentés összegzése és következtetései. In. Elszabaduló egyenlőtlenségek. Állam, kormány, civilek. Budapest: Hilscher Rezső Szociálpolitikai Egyesület, 191-262.

Ferge Zs. (2000d): A társadalmi értékek megítélése. In Elszabaduló egyenlőtlenségek. Állam, kormány, civilek. Budapest: Hilscher Rezső Szociálpolitikai Egyesület, 411-439.

Ferge Zs. (2000e) Konzervatív szociálpolitika? A harmadik kormány első másfél éve. In Kurtán S. – Sándor P. – Vass L. (szerk.) Magyarország politikai évkönyve 1999. [Budapest:] Demokrácia Kutatások Magyar Központja Alapítvány, 424-433.

Ferge Zs. (2000f) A magyar nyugdíjreform édesbús története. In Király J. – Simonovits A. – Száz J. (szerk.)  Racionalitás és méltányosság. Tanulmányok Augusztinovics Máriának. Budapest: Közgazdasági Szemle Alapítvány, 102-120.

Ferge Zs. (2000g) Tiszta és homályos szerződések. Melyik hogyan szolgálja a társadalmi biztonságot? In Augusztinovics M. (szerk.) Körkép reform után. Tanulmányok a nyugdíjrendszerről. Budapest: Közgazdasági Szemle Alapítvány, 340-365.

Ferge Zs. (2000h) Elszabaduló Egyenlőtlenségek. Állam, kormányok, civilek. Budapest: Hilscher Rezső Szociálpolitikai Egyesület.

Ferge Zs. (2000i) És mi lesz, ha nem lesz? Az állam és a civilizációs folyamat. In Elszabaduló egyenlőtlenségek. Állam, kormányok, civilek. Budapest: Hilscher Rezső Szociálpolitikai Egyesület, 19-49.

Ferge Zs. (2001a) Interjú Ferge Zsuzsával és Kozma Tamással [az interjút készítette: Nagy Péter Tibor]. Educatio 10, 697-704.

Ferge Zs. (2001b) A magyarországi szegénységről INFO-Társadalomtudomány 54, 17-26.

Ferge Zs. (2002a) Struktúra és egyenlőtlenségek a régi államszocializmusban és az újkapitalizmusban. Szociológiai Szemle 4, 9-33.

Ferge Zs. (2002b) Pierre Bourdieu halálára. Népszabadság, 2022. január 25.,14.

Ferge Zs. (2005a) A 100 lépés programja.  Ellentmondásos előrelépések. Egyenlítő 3(5): 2-10.

Ferge Zs. (2005b) Ellenálló egyenlőtlenségek. A mai egyenlőtlenségek természetrajzához. Budapest: ELTE Tátk Szociális Munka és Szociálpolitika Tanszék.

Ferge Zs. (2006a) Struktúra és szegénység. In Kovách I. (szerk) Társadalmi metszetek. Hatalom, érdek, individualizáció és egyenlőtlenség a mai Magyarországon. Budapest: Napvilág Kiadó, 479-499.

Ferge Zsuzsa (2006b) Költségvetési egyensúly és közfelelősség. Az Új Egyensúly Program néhány társadalmi vetülete. Fejlesztés és Finanszírozás 3, 3-11.

Ferge Zs. (2006c) A Zöld Könyv és a társadalmi tények. Egyenlítő 4, 24-27.

Ferge Zs. (2007a): Mi történik a szegénységgel? Esély 4, 3-23.

Ferge Zs. (2007b) Meztelen-e a hús? Kritika 4, 5-7.

Ferge Zs. (2007c) Ferge Zsuzsa: A gyerekszegénység elfogadhatatlan! A falu 4, 5-11.

Ferge Zs. (2010) Társadalmi áramlatok és egyéni szerepek. Adalékok a rendszerstruktúra és a társadalmi struktúra átalakulásának dinamikájához. Budapest: Napvilág Kiadó.

Ferge Zs. (2011a) Hogyan jutottam el a szociálpolitikához? Hevenyészett önéletrajzi jegyzetek. Háló 5-6, 2-8

Ferge Zs. (2011b) Ez tulajdonképpen az élő halál [az interjút készítette: Ónody-Molnár Dóra]. Népszabadság, 2011. október 15., 6.

Ferge Zs. (2012a) Vágányok és vakvágányok a társadalompolitikában. Válogatott tanulmányok. Budapest: L’Harmattan Kiadó – Könyvpont Kiadó.

Ferge Zs. (2012b): A gyerekes családok helyzetének változása Magyarországon a válság éveiben. Esély 6, 4-30.

Ferge Zs. (2012c): Jegyzet az értelmiség felelősségéről. In Vágányok és vakvágányok a társadalompolitikában. Válogatott tanulmányok. Budapest: L’Harmattan Kiadó – Könyvpont Kiadó, 239-241.

Ferge Zs. (2014) A büntető államtól a jóléti államon át a bosszúálló államig. In Borbíró A. – Inzelt, É. – Kerezsi K. – Lévay M. – Podoletz L. (szerk.) A büntető hatalom korlátainak megtartása. A büntetés mint végső eszköz. Tanulmányok Gönczöl Katalin tiszteletére. Budapest: ELTE Eötvös Kiadó, 117-136.

Ferge Zs. (2016a) Nem cserélek elveket. Életút-beszélgetések [az interjút készítette Weiler Katalin]. Budapest: Noran Libro. 

Ferge Zs. (2016b) Lehet-e törvényekkel csökkenteni a gyerekek tanulási esélyeinek egyenlőtlenségeit? In Fehérvári A. – Juhász E. – Kiss V. Á. – Kozma T. (szerk.) Oktatás és fenntarthatóság. Budapest: Magyar Nevelés- és Oktatáskutatók Egyesülete, 141-170.

Ferge Zs. (2016c) Jaj az országnak, melyben a közösségi szellem bűn!  Esély 4, 3-30.

Ferge Zs. (2017) Magyar társadalom- és szociálpolitika 1990-2015. Budapest: Osiris.

Ferge Zs. (2018) Az európai jóléti államok a válság után. Esély 1, 98-101.

Ferge Zs. – Bass L. – Darvas Á. – Hadházy Á. (2009) A gyermekszegénység elleni nemzeti stratégia sorsa költségvetési megszorítások és válság idején In Balczerowski J. – Bárdosi V. H. K. – Horváth Cs. – Szemenyei I. – Wagner P. (szerk.): Stratégiai Kutatások 2008-2009. Budapest: MEH – MTA, 7-30.

Ferge Zs. – Darvas Á. (szerk.) (2010) Gyerekesélyek Magyarországon. A „Legyen jobb a gyermekeknek!” Nemzeti Stratégia Értékelő Bizottságának 2009. évi jelentése. Budapest: MTA GYEP Iroda.

Ferge Zs. – Darvas Á- (szerk.) (2011) Gyerekesélyek Magyarországon. A „Legyen jobb a gyermekeknek!” Nemzeti Stratégia Értékelő Bizottságának 2010. évi jelentése. Budapest: MTA GYEP Iroda.

Ferge Zs. – Darvas Á. (szerk.) (2012) Civil jelentés a gyerekesélyekről, 2011. Budapest: Gyerekesély Közhasznú Egyesület.

Ferge Zs. – Darvas Á. (2013) Gyerekesély programok kistérségi alkalmazása. A gyakorlat dilemmái és tanulságai. Budapest: Gyerekesély Közhasznú Egyesület.

Ferge Zs. – Darvas Á. (szerk.) (2014) Civil jelentés a gyerekesélyekről, 2012-2013. Budapest: Gyerekesély Közhasznú Egyesület.

Ferge Zs. – Gábor L. (összeáll.) (1985) Szegénység – Depriváció – Szociálpolitika. Szociálpolitikai Értesítő 4-5.

Ferge Zs. – Gazsó F. (1980) A közoktatási rendszer társadalmi funkciói és funkciózavarai. Társadalomtudományi Közlemények 1, 42-58.

Ferge Zs. – Háber J. (szerk.) (1974) Az iskola szociológiai problémái. Budapest: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó.

Ferge Zs. – Miller, S. M. (szerk.) (1987) Dynamics of Deprivation. Aldershot: Gower.  

Gyermekszegénység elleni Nemzeti Program (2006) Esély 2, 71-108.

Havasi É. (2021) Az „alkotó részvéttől” a tudományos megismerésen át a társadalmi cselekvésig. Mérce, 2021. április 26. Elérhető: https://merce.hu/2021/04/26/az-alkoto-reszvettol-a-tudomanyos-megismeresen-at-a-tarsadalmi-cselekvesig/ [letöltve: 2025-11-20]

Husz I. (szerk.) (2016) Gyerekesélyek a végeken II. Kistérségi gyerekesély programok 2010 – 2015: tapasztalatok és eredmények. Budapest: MTA TK Gyerekesély program.

Husz I. (2025) Diszkontinuitás és kontinuitás a gyermekszegénység kezelésében – Ferge Zsuzsa örökségének tükrében. szocio.hu 3: 91-114.

Miller, S. M. (1971) Preface. In Ferge Zs: A Society in the Making. Hungarian Social and Societal Policy 1945-75. White Plains: M. E. Sharpe. 9-11.

Szociálpolitika Távlati Fejlesztési Bizottság (1989) Útkeresés és szociális biztonság. Elgondolások az átmeneti időszak szociálpolitikájáról. Budapest: Szociális és Egészségügyi Minisztérium.

Tamás G. M. (2021) A reformer. Ferge Zsuzsáról. Mérce, 2021. április 25. Elérhető: https://merce.hu/2021/04/25/tgm-a-reformer-ferge-zsuzsarol/ [letöltve: 2025-11-20]

Turgonyi J. – Ferge Zs. (1969) Az ipari munkásnők munka- és életkörülményei. Budapest: Kossuth Könyvkiadó.

Z. M. (1982) Ferge Zsuzsa nagydoktori értekezésének vitájáról. Szociológia 3, 475-477.