A kapitalizmus kritikusai közül mit értettek meg ketten a gazdaságtalan kitermelésről (unproductive extraction) – és hogy miért csak az egyikük ismerte fel annak elkerülhetetlenségét.

Amikor Adam Smith azt mondja, hogy a földbirtokosok „ott is aratnak, ahol soha nem vetettek”, és Karl Marx a járadékot a többlet kitermelésének strukturális mechanizmusaként boncolgatja, érdemes megállni. Ezek a személyek nem szövetségesek. De a járadék tekintetében közös a céljuk – még ha a gyógymód tekintetében el is válnak útjaik.

A közös ellenség: a gazdaságtalan kitermelés

Adam Smith és Karl Marx is megvetette a lakbért – nem a havi lakhatási költségek szűk értelmében, hanem inkább a tulajdonlásból származó jövedelemként, mintsem a termelési hozzájárulásként.

Smith kritikája egyértelműen a földbirtokos arisztokráciát célozta. A nemzetek gazdagsága című művében a földbirtokosokat a föld – a termeléshez szükséges input – feletti monopólium haszonélvezőiként írja le, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy jövedelemre tartsanak igényt anélkül, hogy értéket teremtenének. „Ott is aratnak, ahol soha nem vetettek.”

Marx egyetért a diagnózissal – de a prognózissal nem.

Mindkét gondolkodó számára a bérleti díj a meg nem érdemelt jövedelmet jelenti. Inkább kitermelés, mint termelés. Torzulás, hatékonyságvesztés, vagy ami még rosszabb: osztályuralomra utal.

De itt van a szakítás.

Smith a járadékot a feudális privilégiumok maradványának tekinti, amely megfertőzi az egyébként dinamikus piaci rendszert. Marx a járadékot maguknak a kapitalista tulajdonviszonyoknak a strukturális jellemzőjének tekinti.

Ez a különbség mindent megváltoztat.

Smith szabad piaca: Kapitalizmus arisztokraták nélkül

Smith „szabad piac” koncepciója nem vállalati libertariánus káoszt jelentett. Azt jelentette:

• Nincs feudális kiváltság
• Nincsenek céhmonopóliumok
• Nincsenek merkantilista állami oklevelek
• Nincs mesterséges hiány

Úgy vélte, hogy a verseny fegyelmezni fogja a termelőket, és az árakat a „természetes értékhez” – nagyjából a munkaerő- és tőkeköltségekhez, plusz a normális profithoz – igazítja.

Az ő keretrendszerében a földjáradék anomália volt. Egy maradvány. A termelési felhalmozás fékje.

Smith terve a polgári megtisztulás volt. Megszabadulni az örökölt privilégiumoktól, szabadjára engedni a versenyképes vállalkozást, és a vagyon a produktív munka és a beruházások révén növekedni fog.

Más szóval: működtesse rendesen a kapitalizmust.

Marx beavatkozása: A bérleti díj nem hiba, hanem jellemző

Marx két generációval később lép színre, megfigyelve az ipari kapitalizmus teljes lendületét.

A Tőke III. kötetében a következőket vázolja fel:

• Differenciálbérleti díj
• Abszolút bérleti díj
• Monopol bérleti díj

Mindegyik a termelés egy szükséges feltételének – a földnek – a tulajdonlásából fakad, amely lehetővé teszi a tulajdonos számára, hogy elsajátítsa a munka által termelt többletérték egy részét.

Marx mélyebb gondolatmenete azonban a következő: a járadék nem tűnik el a kapitalizmus fejlődésével. Átalakul.

A verseny koncentrációt hoz létre. A koncentráció monopóliumot hoz létre. A monopólium új járadékformákat hoz létre.

Amit Smith korrupciónak tekintett, azt Marx fejlődésként értelmezte.

A bérleti díj nem pusztán feudális maradvány; a kapitalizmus saját belső logikájának érése.

A szárazföldtől a platformokig: Bérleti díj modern formájában

Ha Smith azt hitte, hogy a verseny elnyomja a járadékosok viselkedését, a történelem nem volt kegyes ehhez az optimizmushoz.

A globális gazdaság csúcsai ma már nem a klasszikus értelemben vett versenyző piacok. Monopol- vagy oligopóliumstruktúrák:

• Mesterséges szűkösséget teremtő szellemi tulajdonjogi rendszerek
• A digitális infrastruktúrát irányító platformmonopóliumok
• A pénzügyiesített lakáspiacok az eszközinfláció révén vonják ki a jövedelmet
• Gyógyszerészeti szabadalmak rögzítik a monopolhelyzetben lévő árakat

Ez nagy léptékű járadékkivonás.

Nem azért, mert a kapitalizmus rosszul működött.

Mert fejlődött.

Marx arra számított, hogy a felhalmozás központosítja a tőkét, aláássa a kistermelőket és monopolhelyzetet teremt. Az így keletkező jövedelemáramok – legyenek azok földből, technológiából vagy pénzügyi eszközökből – járadékként funkcionálnak.

Smith valószínűleg elítélné a mai vállalati monopóliumokat, mint a versenyelv megsértését.

Marx a tőke felhalmozási és uralkodási ösztönének logikus következményeként ismerné fel őket.

A strukturális kérdés

Tehát igen – Smith és Marx is kritizálta a nem produktív járadékot.

De alapvetően eltérnek a vélemények abban a kérdésben, hogy a kapitalizmus véglegesen megtisztítható-e ettől.

Smith válasza: igen, a verseny és a reformok révén.
Marx válasza: nem, mert a termelési eszközök magántulajdona strukturálisan lehetővé teszi a kizárást és a kizsákmányolást.

Amíg a termeléshez szükséges feltételek – a föld, az infrastruktúra, a technológia, a pénzügyek – magántulajdonban maradnak, a bérleti díj felszámításának lehetősége továbbra is fennáll.

És ahogy a tőke koncentrálódik, a bérleti díjak nem csökkennek, hanem erősödnek.

A politikai következmények

Ez nem egy elvont tudományos vita. Ez a reformizmus és a strukturális átalakulás közötti különbség.

Ha a bérleti díj torzító tényező, akkor szabályozzuk.

Ha a bérleti díj strukturális, akkor magukkal a tulajdonviszonyokkal nézünk szembe.

A huszonegyedik századi gazdaság egyre inkább egy járadékos rezsimre hasonlít: a vagyon elsősorban nem a termelési expanzióból, hanem a szűk keresztmetszetek tulajdonlásából származik.

Lakhatás, egészségügy, adatszolgáltatás, logisztika – mindezt kapuőrök közvetítik.

Smith abban reménykedett, hogy a kapitalizmus megszabadulhat a parazita kényszertől.

Marx azt állította, hogy a kapitalizmus végül parazitává válik.

Záró gondolat

Az igazi kérdés nem az, hogy a bérleti díj erkölcstelen vagy nem hatékony-e.

A kérdés az, hogy egy kizárólagos tulajdonláson alapuló rendszer valaha is megszüntetheti-e a kizsákmányolást – vagy a kizsákmányolás csak annak a legmagasabb foka.

A történelem eddig Marx oldalán állt.

És ennek messze túl kell mutatnia az udvarias piaci reformon.

Források és további olvasmányok

Azoknak az olvasóknak, akik a felszínes összefoglalásokon túl szeretnének mélyebben beleásni magukat a bérleti díj, a többlet és a tulajdonviszonyok mechanizmusába, itt érdemes kezdeniük:

Elsődleges szövegek

• Adam Smith, A nemzetek gazdagsága
  Lásd az I. könyvet (a bérekről, a profitról és a bérleti díjról) és különösen az I. könyv XI. fejezetét Smith földjáradékról és földesúri hatalomról szóló elemzéséért.
• Karl Marx, Tőke III. kötet
  A differenciáljáradékról, az abszolút járadékról és a monopoljáradékról szóló részek elengedhetetlenek annak megértéséhez, hogyan integrálja Marx a járadékot a többletérték teljes körforgásában.
• Karl Marx, A többletérték elméletei
  Marx klasszikus politikai gazdaságtannal kapcsolatos átfogó kritikája, beleértve Smith-szel és Ricardóval folytatott párbeszédét a bérleti díjról.

Klasszikus és átmeneti gondolkodók

• David Ricardo : A politikai gazdaságtan és az adózás alapelveiről
  Ricardo formalizálja a differenciáljáradék-elméletet, és nagyban befolyásolja Marx értelmezését.
• Henry George, Haladás és szegénység.
  Radikális liberális álláspont a földjáradékról és az egységes adójavaslatról – hasznos a reformista és a strukturális megközelítések szembeállításához.

A kölcsönző kapitalizmus modern elemzései

• David Harvey, A tőke határai.
  Marx járadékelméletének szigorú rekonstrukciója az urbanizáció és a térbeli monopólium összefüggésében.
• Brett Christophers, Járadékos kapitalizmus.
  Kortárs elemzés arról, hogyan generál a szellemi tulajdon, az infrastruktúra és a pénzügyek rendszerszintű járadékkivonást.
• Michael Hudson, Killing the Host
  (A házigazda megölése) A financializációról és arról, hogyan működnek az adósság- és eszközinfláció modern járadék-mechanizmusokként.
• Thomas Piketty, A tőke a huszonegyedik században
  Nem marxista, de empirikusan hatásos a vagyonkoncentráció és a növekedést meghaladó tulajdonlásból származó hozamok tekintetében.

Iratkozzon fel a The Dialektics of Destruction című könyvre

William Murphy tollából · 8 hónappal ezelőtt indították · Launched 8 months ago

Az amerikai birodalom korábbi programmenedzsere, akiből marxista-leninista-maoista elemző lett. A globális konfliktusokat, a kizsákmányolást és a forradalmat boncolgatom – nem a partvonalról, hanem 30 évnyi gépezet belső vizsgálata alapján. Illúziók és bocsánatkérés nélkül.

Forrás:  https://futuredude.substack.com/p/marx-adam-smith-and-the-war-on-rent?utm_source=post-email-title&publication_id=261517&post_id=189602965&utm_campaign=email-post-title&isFreemail=true&r=2cxqch&triedRedirect=true&utm_medium=email 2026. márc. 2.

Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó