És aztán az erőteljes átalakulást, amikor szándékosan elkezdtem az ünneplést a mindennapi életem részévé tenni.

Számomra az első lépés az új ünneplési gyakorlatok megtalálásához vagy létrehozásához az volt, hogy többet ünnepeljem magam. Egy nagyon egyszerű gyakorlattal kezdtem: minden nap kerestem egyszerű dolgokat, amiket megünnepelhetek - például egy tápláló étel elkészítését -, és azzal kezdtem, hogy fizikailag megveregettem a magam vállát és mosolyogtam. Ahogy ez egyre kényelmesebbé és integráltabbá vált, találtam más gyakorlatokat is, némelyik egyszerűbb, mások pedig olyanok, amelyek kialakításához kezdetben talán némi támogatásra van szükség, mint például az ünneplés megtestesült gyakorlata. Ezek közül sok valójában egyszerű és ingyenes - és átalakíthatja egyéni és kollektív életünket és küzdelmeinket.

Az energia forrása

Az aktivizmus gyakran hosszú és fáradságos út, amelyet kihívások és kudarcok jellemeznek. Folyamatos energiaforrásra van szükség az értelmes változáshoz szükséges lendület fenntartásához. Az ünneplés ebben az összefüggésben a fiatalítás erőteljes forrásaként működik. Amikor ünnepelünk, elismerjük eredményeinket, legyenek azok bármilyen kicsik is. Ez az elismerés nem csupán egy vállveregetés, hanem a motiváció létfontosságú forrása, amely előrevisz minket.

A győzelmek szándékos megünneplésére szolgáló terek és rituálék létrehozása átalakító hatású lehet. Maga a rituálé nagyon egyszerű lehet. Az egyik lehetőség, hogy havonta egyszer találkozunk más aktivistákkal, hogy megosszuk egymással tapasztalatainkat és megünnepeljük a pozitív fejleményeket - ez kombinálható például rajzolással, zenével, valamilyen mozgással, például tánccal vagy a természetben való sétával is. Én néhány éve kezdtem el ezt a gyakorlatot, és élvezem, hogy van egy olyan tér, ahol táplálékot és több energiát érzek.

Érzelmi jólét

Az aktivizmus könyörtelen természete kiégéshez vezethet, amikor az érzelmi és fizikai kimerültség csökkenti a jólétünket és hatékonyságunkat. Ez utóbbi alatt azt értjük, hogy képesek vagyunk-e a kívánt politikai munkát (beleértve a kreativitás kihasználásának képességét is) úgy végezni, ahogyan szeretnénk (azaz az értékeinknek megfelelően). Ha fáradtnak és zaklatottnak érezzük magunkat, nem valószínű, hogy ugyanúgy fogjuk kezelni a problémákat és az embereket, mintha kipihentek és kiegyensúlyozottak lennénk. Voltam már fontos megbeszéléseken betegen/fáradtan/kimerülten/ - bár lehet, hogy volt némi hatásom, nagyon valószínű, hogy bizonyos helyzeteket egészen másképp kezeltem volna, és más lehetőségekhez jutottam volna az ilyen megbeszéléseken, ha jól kipihent lettem volna.

Azzal, hogy szándékosan beépítjük az ünneplést a rutinjainkba, puffert hozunk létre a folyamatos aktivizmus okozta áldozatokkal szemben.

A gyász és az ünneplés folyamata itt különösen fontos. Ez a folyamat magában foglalja a kielégítetlen szükségletek vagy veszteségek elismerését és meggyászolását, majd a kielégített szükségletek és eredmények ünneplését. Ez strukturált módot biztosít az érzelmek feldolgozására, elősegítve az érzelmi ellenálló képességet. A küzdelmek és a győzelmek tiszteletben tartásával kiegyensúlyozott perspektívát tartunk fenn, amely támogatja aktivista munkánk hosszú távú fenntarthatóságát.

A remény forrása

A rendszerszintű elnyomással szemben csábító lehet a kétségbeesésnek engedni, és azt hinni, hogy nincs mit ünnepelni. Egy faji igazságossággal foglalkozó szervezetben végzett munkám során néha így éreztem magam, amikor az egyik rasszista incidenst dokumentáltuk a másik után, és egyik akadállyal a másik után szembesültünk, miközben támogattuk az érintetteket.

Fontos felismerni, hogy a hosszú távú aktivizmusban a fejlődés lassú lehet, és könnyű figyelmen kívül hagyni azokat a kis lépéseket, amelyek jelentős változásokhoz vezetnek. A kis győzelmek létrehozása az út mentén és e mérföldkövek megünneplése alapvető fontosságú. Ez megerősíti azt a gondolatot, hogy minden egyes előrelépés, legyen az bármilyen kicsi is, értékes és megünneplendő. Ennek a gyakorlatnak a felidézése és beépítése a jelenlegi aktivista munkámba egy palesztin kezdeményezésben döntő fontosságú volt a remény fenntartásában.

Közösség és hovatartozás

Az aktivista mozgalmakban gyakran korlátozott finanszírozással, forrás- és időhiánnyal, valamint többek között a marginalizált közösségek tagjaiként szerzett személyes tapasztalataink okozta stresszel kell dolgoznunk. E nyomás alatt a konfliktusok nem meglepő módon meglehetősen gyakoriak. Bár az ünneplés nem oldja meg a konfliktust, összehozhatja az embereket, és elősegítheti a közösség és az összetartozás érzését, ami segíthet erősebb alapot teremteni a jövőbeli konfliktusmegoldáshoz. Amikor együtt ünnepelünk, megerősítjük kötelékeinket és olyan támogató hálózatot hozunk létre, amely ellenáll az aktivizmus nyomásának.

Az egyik hatékony gyakorlat, hogy a találkozókat azzal kezdjük, hogy megosztunk valamit, ami az elmúlt héten örömet okozott. Ez az egyszerű cselekedet megváltoztathatja a csoport energiáját, elősegítve a pozitív légkört és emlékeztetve mindenkit a közös emberi tapasztalatokra, amelyek összekötnek minket. Az örömteli élmények megosztásával többet is megtudhatunk egymásról, különösen akkor, ha váratlan válaszokat osztunk meg.

Örömteli gyakorlatok integrálása a politikai munkába

Mind a korábbi, mind a jelenlegi aktivista munkám során az egyik közös pont az volt, hogy a rendes munkaidő után hosszú megbeszéléseken ültünk, főként azért, mert önkéntesként dolgozunk, és különböző külső kötelezettségekkel rendelkezünk. A zene, a tánc és a művészi kifejezés más formáinak beépítése az ilyen találkozókba átalakíthatja az élményt az állandó küzdelemről egy olyan élményre, amely az örömöt és a beteljesülést is magában foglalja. Sokunk számára ez határozottan üdvözlendő szünetet jelenthet a hosszú üléseken való ücsörgésből.

Ha egy ülést vagy egy szünetet felemelő zenével kezdünk, vagy ha a táncot beépítjük az ülésekbe, az energiát megváltoztathatjuk, és az aktivizmust örömtelibbé és fenntarthatóbbá tehetjük. A zene és a tánc típusától függően segíthet abban is, hogy kapcsolódjunk a gyökereinkhez és ünnepeljük azokat. Úgy tapasztaltam, hogy ez egy szórakoztató, felemelő és összekötő élmény, és élveztem, hogy megismertetem az emberekkel a zenét és táncot.

Csendes és egyéni öröm gyakorlása

Az ellenállásban való ünneplésnek nem kell mindig hangosnak és zavarónak lennie. Az öröm csendes, egyéni cselekedetei energetikai szinten is mélyreható hatással lehetnek. Az olyan személyes gyakorlatok, mint például az, hogy minden nap szánunk néhány percet egy csésze tea elfogyasztására, meditálásra, egy sétára a természetben vagy egy kreatív hobbira, táplálják belső örömünket és ellenálló képességünket.

Az öröm és a rugalmasság terjesztésének másik módja, ha megosztjuk másokkal a közösségeinkben tanult gyakorlatokat. Ha például megnyugvást találtunk egy bizonyos meditációs formában vagy egy olyan rituáléban, amely békét hoz számunkra, ha ezt megosztjuk másokkal, az hullámhatást hozhat létre, amely az egész közösségben elterjeszti a jó közérzetet - ez a cikk megírásának motivációja.

Egészségünk visszaszerzése

Az elnyomó rendszerekben a marginalizált közösségeket gyakran dehumanizálják és sztereotípiákra redukálják. Az ünneplés lényegét tekintve emberi mivoltunk és teljességünk visszaszerzése. Ez annak kinyilvánítása, hogy többek vagyunk az elszenvedett küzdelmeknél; olyan lények vagyunk, akik képesek az örömre, a szeretetre és a kiteljesedésre.

Ha minden nap időt szánunk arra, hogy leírjunk 2-3 dolgot, aminek örülünk, az egy erőteljes személyes gyakorlat. Ez a szokás áthelyezi a fókuszt a hiányról vagy a fájdalomról arra, ami bőséges és örömteli az életünkben, elősegítve a hála és az öröm érzését. Lehetővé teszi számunkra, hogy az érzelmek teljes skálájával kapcsolódjunk, és elfogadjuk a teljességünket. Az önünneplésnek ez az aktusa finom, de mély ellenállás a dehumanizáló narratívákkal szemben, megerősítve az örömhöz és a kiteljesedéshez való jogunkat.

Az ünneplés gyakorlása

Az ünneplés, annak számos formájában, az ellenállás erőteljes eszköze. Ez táplálja az aktivizmust, egyesíti az embereket, visszaszerzi emberi mivoltunkat, fenntartja érzelmi jólétünket, és életben tartja a reményt. Akár hangos vagy csendes, akár közösségi vagy egyéni, az öröm cselekedetei megszakítják az elnyomó narratívákat, és megerősítik a boldoguláshoz való jogunkat. Azzal, hogy az ünneplést, mint gyakorlatot beépítjük mindennapi életünkbe és kollektív mozgalmainkba, bevonjuk magunkat az általunk elképzelt jövőbe - olyan jövőbe, ahol az öröm, a gyönyör és az élvezet nem csupán a felüdülés pillanatai, hanem létünk alapvető aspektusai. Fogadjuk el az ünneplést az ellenállás radikális aktusaként, hogy visszaszerezzük teljességünket, és egy igazságosabb és örömtelibb világ felé vezető utat készítsünk elő. Hozzunk létre olyan tereket és rituálékat, amelyek elősegítik az örömöt.

Lábjegyzetek

Mandeep Lakhan transzformációs aktivista coach, kognitív-szomatikus-energetikai gyakorló, tapasztalt faji és társadalmi igazságosságot oktató/facilitátor és engedéllyel rendelkező szervezeti tanácsadó. Elkötelezetten támogatja a változást előidézőket abban, hogy növeljék hatásukat a világban, miközben önmaguk legjobb verzióját hozzák ki magukból.

Kép: ©Dee Lakhan

Forrás: https://www.migrazine.at/index.php/artikel/practising-celebration-form-resistance 2024. augusztus

Angolból fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó