Egy mecsetet gyújtottak fel Qusra-ban az izraeli telepesek támadása során 2026. július 26-án. Fotó: Leo Correa

Ha meg akarod érteni a megszállt Ciszjordániára váró komor jövőt, ne nézz félre. Figyelj oda a Nablusz-tól délre fekvő kis palesztin Qusravárosában zajló eseményekre.

Ciszjordánia jövőjének története itt kezdődik.

Míg a média nagy része a térségből érkező jelentéseket egyszerűen a „telepesek erőszakának” egy újabb epizódjaként kezeli, ez nem így van. A Qusra valami sokkal jelentősebbet képvisel: bepillantást nyújt az új Plan Dalet-be, amelyet Izrael a palesztinok számára tartogat.

A Dalet-terv volt az a katonai terv, amelynek segítségével a cionista erők a Nakba idején faluról falura meghódították a történelmi Palesztina nagy részét.

A terv nem hirtelen, 1948-ban született meg. Az 1945-ig visszanyúló katonai tervekre épült, és palesztin városok és falvak meghódítására, közösségek elpusztítására és lakosaik kiűzésére irányuló stratégiává fejlődött.

Ennek a történelemnek a jelentősége ma nem pusztán szimbolikus. A Nakba egy folyamat volt, szakaszokban végrehajtva. Ahogy Ciszjordánia annektálása is az.

Ez nem pusztán intellektuális érv. Izraeli tisztviselők nyíltan egy új Nakbát jelöltek meg tervezett kimenetelként. 2023 novemberében Avi Dichter kijelentette: „Most vezetjük be a gázai Nakbát”, hozzátéve: „Gáza Nakba 2023. Így fog véget érni.”

Szokásához híven ez az új Nakba a régi számos jellemzőjét magán viseli: összehangolt erőszak, mészárlások, etnikai tisztogatás, erőszakos kitelepítés és földelkobzás.

A gázai népirtás ennek az erőszaknak a tetőpontját képviseli – egy pusztítóbb megnyilvánulása, de az eredeti bűn folytatása, amelyre az izraeli állam épült.

Miközben 2023. október 7-től minden szem Gázára szegeződött, Ciszjordániát nagyrészt figyelmen kívül hagyták, így Izraelnek lehetősége nyílt az erőszak minden formájának évtizedek óta nem látott mértékű fokozására.

Az eredmény megdöbbentő. 2023. október 7. óta az izraeli erők és telepesek több mint 1100 palesztint öltek meg Ciszjordániában, köztük több mint 240 gyermeket, és további ezreket sebesítettek meg. Több tízezer palesztint vettek őrizetbe, míg több mint 33.000 palesztin maradt menekültként csak a dzsenini, tulkaremi és a nursamszi menekülttáborokból.

Most pedig térjünk vissza a Qusrához.

Augusztus 9-én kezdődően felfegyverzett izraeli telepesek körülvettek három palesztin házat a város külterületén, Ras al-Ain környékén.

Elzárták a házakhoz való hozzáférést, sátrakat állítottak fel előttük, és elvágták a víz- és áramszolgáltatást. A családok, köztük kisgyermekek is, gyakorlatilag csapdába estek a házaikban.

Az izraeli hadsereg ezt követően zárt katonai övezetté nyilvánította a környező területet, korlátozva a palesztinok, aktivisták és újságírók hozzáférését.

Nem pusztán a telepesek erőszaka bontakozott ki, hanem munkamegosztás: a telepesek okozzák a válságot; a hadsereg korlátozásokat vezet be; a palesztin mozgást korlátozzák; és magukat az áldozatokat kényszerítik a távozásra.

És az ostrom folytatódott. Mire ezeket a szavakat írom, a Qusra-házak ostroma a második hetéhez ért.

Qusra nem véletlenül játszik szerepet ebben a stratégiában. Izrael már elkobozta a földjeit Migdalim letelepítéséhez, míg a közeli előőrsöket, köztük Esh Kodesh-t, régóta összefüggésbe hozzák a támadásokkal és a palesztin mezőgazdasági területek megszerzésére irányuló kísérletekkel.

Az ilyen területek ellenőrzése elengedhetetlen a települési blokkok összekapcsolásának, a palesztin területek feldarabolásának és a palesztin közösségek elszigetelt enklávévá alakításának nagyobb projektjéhez.

Néhány évvel ezelőtt az izraeli kormány úgy viselkedett, mintha felfüggesztették volna a Ciszjordánia jelentős területeinek hivatalos annektálására vonatkozó tervét. Október 7. óta azonban az annektálás a vágyból megszállottsággá változott – mind szavakban, mind tettekben.

Itamar Ben-Gvir nemzetbiztonsági miniszter felügyelte a fegyverek tömeges elosztását október 7-e után, több ezer civil biztonsági osztag tagját fegyverezve fel puskákkal a már amúgy is felfegyverzett telepes lakosság körében.

Eközben Bezalel Smotrich pénzügyminiszter szisztematikusan azon dolgozott, hogy a Ciszjordánia feletti hatalmat a katonai közigazgatástól az izraeli polgári hatóságokhoz adja át – ez az annexió egyik legtisztább intézményi mechanizmusa.

És most egy újabb darab a helyére kerül: Israel Katz védelmi miniszter elrendelte az előkészületeket, hogy a ciszjordániai izraeli telepesek feletti bűnüldöző szervek felelősségét a hadseregről az izraeli rendőrségre ruházzák át, ami egy újabb kritikus jogi lépés az annektálás felé.

A kép kezd teljessé válni: telepes milíciák, kormányzati finanszírozás, fegyverek, hadsereg, rendőrség, polgári bürokrácia, bíróságok és az izraeli állam legfelsőbb szintjein megszülető politikai döntések.

Ebben a tágabb kontextusban tekintve Qusra mikrokozmosszá válik – és potenciálisan kísérleti tereppé – azokban a mechanizmusokban, amelyeken keresztül nagyobb léptékű annektálás megvalósítható. Ezek a valóságok a múltat ​​idézik. A Nakba nem egyszerűen „megtörtént”, hanem évekig tartó tervezés és fokozatos katonai tervek eredménye. Ezért fontos Qusra.

Néhány kormány a felgyorsuló annektálásra figyelmeztet; mások egyes telepeseket szankcionálnak, mintha néhány szélsőséges célba vétele megfordíthatná az egész államapparátus által megvalósított tervet.

A ciszjordániai palesztinok teljes mértékben tisztában vannak a rájuk váró kihívással. Fájdalmasan felesleges sürgetni a Palesztin Hatóságot, amely biztonsági koordinációt tart fenn Izraellel, hogy hirtelen dolgozzon ki egy „stratégiát”.

De a többiek számára, akik értik a Nakba borzalmait – és a katasztrófa utóhatásait Deir Jasszin-tól a gázai népirtásig –, az elismerés már nem elég.

A hallgatás árát már most megfizeti minden egyes gázai, aki a romok között él a Gazai Gaza övezetben, és minden egyes palesztin Ciszjordániában, aki szembesül a telepesek és katonai partnereik erőszakával.

Most véget kell vetni ennek, mielőtt Qusra a jövő tervrajzává válik: ma Qusra; holnap egész Ciszjordánia.

A Savage Minds olvasóbarát. Ha új bejegyzéseket szeretne kapni és támogatni szeretné munkánkat, fontolja meg, hogy ingyenes vagy fizetős előfizetővé válik.

Ramzy Baroud újságíró, író és a The Palestine Chronicle szerkesztője. Hat könyvet írt, és számos más kötetben is közreműködött. Dr. Baroud emellett a Center for Islam and Global Affairs (CIGA) nem rezidens vezető kutatói munkatársa is.

Forrás: https://substack.com/home/post/p-213028915 2026. augusztus 27.

Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó