Az egész világ tudja, mi történt és történik továbbra is Gázában, mégsem cselekszik. (AFP)

A „megölték”, „megsebesültek”, „megnyomorították” és hasonló szavak gyakran elveszítik jelentésük nagy részét, amikor ilyen könyörtelenül ismételgetik őket. Vegyük például ezt a címsort: „13 palesztint öltek meg Gázában, mások megsebesültek.” Bár sokan még mindig mély szomorúságot érezhetünk egy ilyen tragédia miatt, maga a hír idővel kevésbé sokkolóvá válik.

A gázai palesztin egészségügyi minisztérium által közzétett adatok szerint Izrael több mint 250 000 palesztint ölt meg vagy sebesített meg a 2023-as népirtás kezdete óta. Az adatokat naponta frissítik, mert a gyilkolás soha nem áll meg. Július 23-án hat palesztint öltek meg Gázában. Egy nappal korábban 13-an haltak meg, egy nappal azelőtt pedig kilencen, és így tovább.

Ez az „és így tovább” az, ami idővel elveszíti az érzékünket arra, hogy mit is jelentenek valójában ezek a tragédiák. Ártatlan emberekről van szó, akiket élve elégetnek sátrukban, bombáznak az autójukban, vagy megölnek, miközben megpróbálnak egy rövid pillanatnyi pihenést élvezni a perzselő hőség elől a tengerparton.

A július 21-én megölt kilenc közül egy egész család, köztük négy gyermek, egyetlen csapásban elpusztult. Ahogy egyre több beszámoló érkezik arról, hogy Izrael naponta mennyit vesz el a palesztinok életéből Gázában, az újságírók gyakran elmulasztják emberibbé tenni a meggyilkoltakat.

Egy, a közösségi médiában keringő fotón három gyermek látható: egy fiú, aki „Santa Monica Beach” feliratú pólót viselt; szemüveges húga rózsaszín pólóban, büszkén tartva iskolai bizonyítványát; és a legfiatalabb húguk, amint finoman pózol.

Ez a három minden egyes palesztin gyermeket képvisel, akit megöltek a népirtás kezdete óta. Az ENSZ és a nemzetközi becslések szerint több mint 21 000 gyermek halt meg Gázában, és további tízezrek csonkultak meg vagy temettek el a romok alatt.

Bár a gyilkolás mindennapos rutinja miatt a tragédia kevésbé sokkoló azok számára, akik pusztán a számokat hallják, sokkal tragikusabbá válik azok számára, akiknek közvetlenül kell viselniük. Gázában egyetlen családot sem kímélt meg szeretteik elvesztése, ami napról napra súlyosbítja a gyászt.

Nincsenek szavak Gáza kollektív fájdalmának leírására. Ami még elviselhetetlenebbé teszi a tragédiát, az az, hogy az egész világ tudja, mi történt és történik továbbra is Gázában, mégsem tesz semmit. Nyomon követjük a számokat, rámutatunk Izrael barbárságára, elítéljük a nemzetközi intézmények kudarcát, és kétségbeesetten csóváljuk a fejünket.

Az eredmény mégis változatlan; a halálos áldozatok száma emelkedik, és naponta készülnek új statisztikák, amelyek emlékeztetnek minket a válság mértékére.

Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete, az UNICEF és a Világélelmezési Program július 23-i közös jelentése szerint 1,4 millió palesztin él Gázában súlyos élelmiszerhiánnyal. A jelentés arra is figyelmeztet, hogy a következő évben várhatóan több mint 74 000 5 év alatti gyermeknek lesz szüksége sürgős ellátásra akut alultápláltság miatt. 

A történelem fásulttá tette a palesztinokat. Generációk óta az igazságszolgáltatásra való várakozás csak növekvő halottszámot eredményezett.

Ezek az eredmények ugyanazon a napon kerültek nyilvánosságra, amikor a gázai egészségügyi hatóságok frissítették a hivatalos halálos áldozatok számát, több mint 73 311 palesztinra. Ez a szám már most is magasabb, mivel azóta többen haltak meg.

Ugyanezen a napon Thameen Al-Kheetan, az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosságának Hivatalától azt mondta, hogy „Gázában egyetlen hely sem tekinthető biztonságosnak”.

Ez az állítás természetesen igaz, és széles körben elfogadott az egész világon. Mégis, senki sem cselekszik: Izrael folytatja a bombázásokat, az Egyesült Államok Kongresszusa továbbra is több fegyvert biztosít számára, a világ többi része pedig nyomon követi a halálos áldozatok számát.

Eközben Izrael, amely az úgynevezett tűzszünet óta még több Gázai területet foglalt el, hatalmas földgátakat épít, amelyek becslések szerint 23 km hosszan húzódnak az enklávéban.

Bár eleve sosem volt tisztességes, még az eredeti Trump Gázai terve sem említette a belső határok építését, a további földek ellopását vagy a kitelepített palesztinok apró enklávékban való koncentrációját egy amúgy is kis földterületen belül.

Izrael hosszú távú terve nemcsak az, hogy állandó katonai ellenőrzést tartson fenn Gáza felett, ahogy azt magas rangú izraeli tisztviselők kijelentették, hanem az is, hogy határozatlan ideig meghosszabbítsa a gyötrelmeket.

Még a cikk írásakor is a hírek szerint további négy palesztint öltek meg. Nem valószínű, hogy ez a szám ilyen alacsony marad; az izraeli hadsereg ritkán öl kis számban. De még ezek a kis számok is olyan embereket képviselnek, akiknek a gyászát nem lehet statisztikákban mérni, hivatalos nyilatkozatokban összefoglalni, vagy klisés címsorokká redukálni.

A túlélők sem ragaszkodnak a nemzetközi jog üres ígéretéhez, amely az USA által támogatott büntetlenséggel szemben uralkodik. A történelem cinikussá tette a palesztinokat. Generációk óta, az 1948-as Nakba óta minden mészárlás és földlopás során az igazságszolgáltatásra való várakozás csak üres ígéreteket és növekvő halottszámot eredményezett.

Az egyetlen különbség a múlt és a jelen között az, hogy ma mindannyian pontosan tudjuk, látjuk és halljuk, mi történik Gázában és Palesztina-szerte. A legkevesebb, amit tehetünk, hogy nem fordítunk hátat, vagy nem redukáljuk a szemünk előtt zajló népirtást számokra.

Ha hagyjuk, hogy ez megtörténjen, mi is bűnösökké válunk: Izrael gyilkol, amerikai fegyvereket használ, miközben mi tétlenül ülünk, számoljuk a halottakat, és a fejünket csóváljuk a világ szomorú állapota miatt.

Jogi nyilatkozat: Az ebben a részben szereplő írók saját nézeteiket tükrözik, és nem feltétlenül az Arab News álláspontját.

Dr. Ramzy Baroud újságíró, író és a The PalestineChronicle szerkesztője. Legújabb könyve, az „Özönvíz előtt” a SevenStories Press kiadásában jelent meg. Weboldala a ramzybaroud.net címen érhető el.X: @RamzyBaroud

Forrás: https://www.arabnews.com/node/2652506 2026. július 27.22:21

Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó