Az illusztráció a Firefly AI segítségével készült

Ideológiai, gazdasági és személyes érdekek motiválják az uralkodó elit végzetes döntését, amely oda vezet, hogy Németország Oroszország állítólagos első számú ellenfeleként az Egyesült Államok helyébe lép. Médiapartnerünk, a lengyel gyökerű, Moszkvában élő amerikai politikai elemző, Andrew Korybko írása. A cikk eredetileg a szerző oldalán jelent meg.

A Financial Times július elején arról számolt be, hogy Németország 800 milliárd eurót vesz fel újrafegyverkezésre. Tágabb kontextusba helyezve mindezt, az Egyesült Államok által megvalósított „NATO 3.0” koncepciót kell említeni, amellyel Washington arra ösztönzi a blokk európai tagállamait, hogy vállaljanak nagyobb felelősséget a biztonságukért. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az Európai Unió fogja vezetni Oroszország megfékezését Nyugat-Eurázsiában. Mindezt a Trump 2.0 által az elmúlt évben köré épített új „cordon sanitaire” figyelembe vételével, és ezen a hadszíntéren Németország tervezi játszani a főszerepet.

„Jelenleg ukrán partnerével hol együttműködve, hol pedig versengve Lengyelország pályázik a közép- és kelet-európai vezető szerepre.  De ha Lengyelországnak sikerül is kialakítania magának egy <befolyási övezetet>, Németország tervezett 800 milliárd eurós remilitarizációja feltételezi, hogy Berlinnel továbbra is számolni kell. Már most is igaz, hogy az Európai Unió sokkal hitelesebb fenyegetést jelent Oroszországra nézve, mint viszont, az Egyesült Államok helyébe lépő Németországgal pedig ez a veszély csak növekszik”

Dmitrij Medvegyev volt elnök és a Biztonsági Tanács jelenlegi alelnöke még május elején Németország remilitarizációja kapcsán figyelmeztetett 1941-re, míg nemrégiben Dmitrij Trenyin ismert orosz elemző állította, hogy jelenleg nem az Egyesült Államok, hanem az Európai Unió szítja a háború lángját Oroszországgal. Mivel a blokk tényleges vezetője Németország, ebből következően ő a leginkább felelős azért, hogy megnövekedett a NATO és Oroszország között a feszültség, és sokan már egy 2030 körüli lehetséges összecsapát emlegetnek.

Ennek a fejleménynek a fő mozgatórugói ideológiai és gazdasági jellegűek. Az elsővel kapcsolatban a kormányzó balliberális elit* az új hidegháborús színházat a <demokrácia és a diktatúra> közötti küzdelemként képzeli el, míg a második a katonai-ipari komplexumra vonatkozik, amely meggyőzi az elit óvatosabb tagjait arról, hogy a területre irányuló hatalmas beruházások megakadályozhatják Németország dezindusztrializációját. Ezért azonban valójában a magas energiaköltségek és a kínai verseny a felelős.

„A kormányzó német elit közben már eldöntötte, hogy versenyre kel Lengyelországgal a közép-kelet-európai és a <NATO 3.0> európai részén belüli vezetésért”Annak ellenére, hogy ez elkerülhetetlenül a társadalmi-gazdasági stabilitás rovására megy. Ahogy a brit média nemrégiben megjegyezte, Németország csendben szétesik. Oroszország – amelynek semmi érdeke nem fűződik ahhoz, hogy tesztelje nukleáris fegyverekkel rendelkező amerikai riválisának az 5. cikkely iránti elkötelezettségét megfékezése manapság elsőbbséget élvez a német nép életének javításával szemben. Az uralkodó elit elkötelezettségét a fent említett ideológiai ügy iránt – amelyről néhányukat félrevezették, mondván, az kulcsfontosságú a gazdasági hanyatlás megállításában – befolyásolhatja az a vélt presztízs is, amelyet e geopolitikai szerep betöltésével együtt várnak. Személyesen fontos számukra, hogy az európai elitek ünneplik őket ezért, nem is beszélve arról, hogy nyilvános elismerést kapnak az amerikai elittől, amelyre kisebbrendűségi komplexusuk miatt felnéznek.

„Oroszország szempontjából Németország válik messze a legkomolyabb biztonsági fenyegetéssé Nyugat-Eurázsiában”

Az 5. cikkely miatt egy megelőző csapás irreális. Mint ahogy sem nagyon változtat ezen a politikán, ha a német átlagpolgárokat emlékeztetik arra, hogy vezetőik politikája miatt most Oroszország nukleáris célkeresztjében vannak.

(* A "balliberális elit", mely Németországot vezeti, a Kereszténydemokrata Unió / Keresztény Szociális Unió (CDU/CSU) és a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) koaliciója. Baloldali kormányzáshoz köze sincs, az elithez annál inkább.- Balmix szerk.)