Mostapha M Amakraan: Ki találta fel a terrorizmust?

Kávézók bombázása: cionisták használták először Palesztinában 1937. március 17-én, Jáván.

Buszbombázás: cionisták használták először Palesztinában 1937. augusztus 20. és szeptember 26. között.

Piacok bombázása: cionisták használták először 1938. július 6-án, Haifában.

Szállodák bombázása: cionisták használták először 1946. július 22-én, Jeruzsálemben.

Közösségek bombázása: cionisták használták először 1946. október 1-jén, Rómában (a britek ellen).

Mentőautók bombázása: cionisták használták először 1946. október 31-én, Petah Tikvában.

Levélbombák: cionisták használták először 1947 júniusában brit célpontok ellen az Egyesült Királyságban.

Arady Pál: Valóban bestiális volt

A helyszíni, amerikai hírszerzői jelentésekre hivatkozó Chas Freeman nagykövet szerint a 2023. október 7-én meghalt izraeli civilek közül sokat nem a Hamász, hanem izraeli katonák öltek meg. A Gázai övezetet a palesztinok „koncentrációs táborának” nevezte, és háborús bűnök vádjával ilette az izraelieket.

Freeman hangsúlyozta, hogy az október 7-i áldozatok közül sokat az izraeli hadsereg kezével öltek meg, „a Hellfire rakétákkal felszerelt helikopterekből vagy az izraeli, illegálisan telepített félkatonai kibucokban lévő (a Hamasz által megrohamozott) házakra gyújtó lövedékekkel lövöldöző tankok kaotikus tüzében haltak meg. A gázai határon zajló izraeli zenei fesztivál látogatóinak nagyszámú áldozata kapcsán azt mondja, hogy:

„leginkább a Hellfire rakéták és az izraeli erők lövöldözése ölték meg őket.”

Katonai szempontból ez „szégyen”, ami részben a „fegyelem és a kiképzés hiányának” köszönhető, különben Izrael „tudna megfelelően reagálni” az ilyen vészhelyzetben. Másrészt az Izraeli Védelmi Erők (IDF) úgynevezett „Hannibal-irányelve” is felelős a sok izraeli civil áldozatért. Ez az irányelv kimondja, hogy:

„az izraeli túszokat a Hamászos foglyulejtőikkel együtt meg kell ölni, hogy megakadályozzák a későbbi nehézkes és elhúzódó túszcsere-tárgyalásokat, amelyek rontják Izrael közképét.”"

Vagyis a Hamas - ami a gázai, választott kormányzat fegyveres ereje - a CIA szerint a gázai területre illegálisan telepített határőr kibucokat támadta meg október 7-én. (A kibocok statusa olyan volt, mintha Magyarország területére telepítene valamelyik szomszédunk egy falut, amit tele rak fegyveresekkel.) Ezt bizonyitja, hogy a "túszok" döntő töbségükben az izraeli hadsereg egyenruháját viselték, vagyis hadifoglyok voltak. (Persze erre vonatkozóan soha senki nem tett fel kérdést hogy miért is.)

A támadás előzményéhez az is hozzá tartozik, hogy az ENSZ pár nappal azelőtt itélte el Izraelt. Az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának vizsgálóbizottsága, amely az izraeli-gázai határon történt erőszak legutóbbi fordulóját vizsgálta, október 5.-én csütörtökön ismertette megállapításait, és kijelentette, hogy „ésszerű okokat” talált annak kimondására hogy az izraeli biztonsági erők megsértették a nemzetközi jogot.

Az ülést a határ gázai oldalán lezajlott tüntetésekről készült videoklipek sorozata nyitotta meg , valamint a palesztin oldalon halálos áldozatokkal és sérülésekkel járó incidensek leírása.

A bizottság ezután megállapította, hogy az izraeli erők által meggyilkolt gázai tüntetők többsége – 183 emberből legalább 154 – bizonyos hogy fegyvertelen volt. Köztük 35 fő 14 év alatti gyerek és 5 fő újságíró.

A testület azt javasolta, hogy az ENSZ-tagok fontolják meg egyéni szankciók – például utazási tilalom vagy vagyonbefagyasztás – alkalmazását a bizottság által felelősként azonosított személyekre.

A bizottság elnöke, Santiago Canton sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy az izraeli kormány nem működött együtt a vizsgálatban, és felszólította Izraelt, hogy folytassa le a saját maga alapos vizsgálatát.

A bizottság azt is javasolta, hogy az összegyűjtött anyagokat továbbítsák a hágai Nemzetközi Büntetőbírósághoz, és az ENSZ-tagok „gondolják meg egyéni szankciók, például utazási tilalom vagy vagyon befagyasztásának alkalmazását a bizottság által felelősként azonosított személyekre„ Azonban ezt Izrael már az űlésen antiszemitizmusról ordítozva megtagadta.

Erre a Hamas nem annyira felbátorodva mint inkább elkeseredve inditotta meg október 7-én a területfoglaló Izraeli kibucok ellen a támadását.

A propaganda persze ezt mélyen elhallgatta.

Julie Bellenger Adda (Francia Zsidó Unió a Békéért (Union Juive Française - pour la Paix)

Izrael telepese!
Te, testvérem, a másik énem. Az a személy, akivé válhattam volna, ha ott nőök fel, egy ortodox család cionista értékeibe merülve.
Az őseim által elszenvedett üldöztetések bélyegeztek meg, a Végső Megoldástól rettegve, mint egy közelgő fenyegetés. Ha nem lettem volna tudatában a minket formáló kollektív traumáknak, ha hagytam volna, hogy az örökölt félelem teljesen eluralkodjon rajtam, mindent megtettem volna, hogy biztonságban érezzem magam. Közelebb húzódtam volna a saját népemhez. Megvédtem volna egy olyan területet, amely minket véd, figyelmen kívül hagyva azokat, akik ott telepedtek le. Hogy igazoljam földjeik elvételét, a történelmet és a vallást kizárólag a saját érdekeim szerint értelmeztem volna újra. Hamis érveket hoztam volna fel az apartheid legitimálására. Azokhoz fordultam volna, akik megerősítették az álláspontjaimat. Elvágtam volna magam másoktól és a saját empátiámtól, hogy ne érezzek bűntudatot. Magamévá tettem volna azt a hamis narratívát, amely megkülönbözteti a "zsidókat" az "araboktól", tagadva arab-zsidó származásomat. Hogy eltüntessem őket, a „szefárd” vagy a „mizrahi” kifejezéseket használnám. Héberré tenném a nevemet. Elfelejteném, ki vagyok. A világot csak az elfogult identitásszűrőimen keresztül látnám.

Ez a disszonancia olyan gyötrelmet generálna, hogy a megszüntetése érdekében átvenném az irányítást. Falakat emelnék, bezárnám azokat, akik ellenségesek lehetnének velem szemben. Figyelemmel kísérném a jövés-menésüket. Emberteleníteném őket, hogy ne érje őket semmi, még ha elveszíteném is emberségemet. Áldozatnak tekinteném magam, amint ellenállnának az elnyomásomnak. És amikor agresszívebbekké válnának, menekülésre kényszeríteném őket, mint az erőszakkal száműzött őseimet. Minimalizálnám a gyökértelenség erőszakát, figyelmen kívül hagyva a rám gyakorolt ​​hatását. Bezárnám a szívemet, hogy ne érezzem a fájdalmat. Kitörölnék minden potenciális ellenséget, hogy elkerüljem az újabb összetörést. Meggyőzném magam arról, hogy védekezem, miközben egyenként kiirtanám őket. Egyre mélyebbre süllyednék a tagadásba, amíg mindent el nem pusztítanék, hogy ne kelljen szembenéznem a félelemmel, ami elvakított. Hogy elkerüljem annak a dekonstrukcióját, amivel azonosultam. Hogy elkerüljem az összeomlást, amikor rájöttem, hogy megismételtem az elképzelhetetlent… Izrael telepese,
Szégyellem azt az embert, akivé válhattam volna, szégyellem azt, akivé te váltál, szégyellem, hogy kapcsolatban állok veled. Mindent megtettél, hogy megnyugtasd magad, de ez az érzés illuzórikus. Bárhol is vagy, mindig lesz valaki, aki a halálodat kívánja. Semmi sem hoz majd békét. Nincs más választásod, mint együtt élni ezzel a félelemmel. Szóval akár le is teheted a fegyvered, és kinyithatod a börtön ajtaját, amit építettél. Nem jobb kockáztatni, hogy megölnek az igazságosságért és a békéért dolgozva, mint feláldozni egy népet abban a hiú reményben, hogy életben maradsz? Mert előbb-utóbb le kell mondanod a kiváltságaidról.

„Izrael földje nem a zsidó népé… az Úré” (A Tóra: 1Mózes 14:22, 2Mózes 19:5, 5Mózes 10:14, Zsoltárok 89:11) 1 

(A 20. század elején a világ zsidóságának csak 0,3 százaléka élt Palesztinában; 1947-ben, Izrael megalapításának előestéjén már 600 ezer; 1955-ben 1 millió 600 ezer zsidó lakos. A területnek természetesen voltak mindig nem zsidó lakói - 1948-ig a többséget alkotó és megölt, elkergetett palesztin. 2018. július 19-én Izrael parlamentje, a Knesszet elfogadta a nemzetállami törvényt, hivatalos megnevezéssel „Alaptörvény: Izrael – A zsidó nép nemzeti állama” - Balmix szerk.)