Kép: Egy palesztin látható egy lerombolt házakkal teli utcában Jabalia városában, a Gázai övezet északi részén, a háttérben az izraeli hadsereg által elhelyezett sárga színű betonblokkok láthatók, amelyek a sárga vonalat jelölik, 2025. november 2. Fotó: Rizek Abdeljawad

Az úgynevezett gázai tűzszünet nem az ellenségeskedés valódi megszűnését jelentette, hanem egy stratégiai, cinikus fordulatot az izraeli népirtásban és a folyamatban lévő pusztító hadjáratban.

Október 10- én , a bejelentett tűzszünet első napján Izrael taktikát váltott: a válogatás nélküli légi bombázásról az otthonok és a létfontosságú infrastruktúra tervezett, megtervezett lerombolására tért át . A műholdfelvételek, amelyeket szinte óránkénti média- és földi jelentések is megerősítettek, megerősítették ezt a módszer-változást.

Miközben a közvetlen harci erők látszólag visszavonultak a szomszédos „Gázai övezet” régiójába, izraeli katonák új előőrse nyomult előre az úgynevezett Sárga Vonaltól keletre fekvő területre, hogy szisztematikusan leromboljon minden olyan emléket, amely az életnek, a gyökereknek és a civilizációnak még megmaradt az izraeli népirtás után. Október 10. és november 2. között Izrael speciális katonai mérnöki egységeit felhasználva 1500 épületet rombolt le.

A tűzszüneti megállapodás két részre osztotta Gázát: az egyik a sárga vonaltól nyugatra, ahol az izraeli népirtás túlélőit tartották fogva, a másik pedig a vonaltól keletre, ahol az izraeli hadsereg aktív katonai jelenlétet tartott fenn, és büntetlenül folytatta a műveletet.

Ha Izrael valóban a térség evakuálásának szándékát dédelgette volna a tűzszünet megállapodás szerinti második szakaszát követően, akkor nem folytatná aktívan a már amúgy is lerombolt régió szisztematikus, strukturális megsemmisítését. Nyilvánvaló, hogy Izrael indítékai sokkal alattomosabbak, középpontjukban a régió örökre lakhatatlanná tétele áll.

Az infrastruktúra lerombolása mellett Izrael folyamatos légicsapásokat és tengeri támadásokat is végrehajt, könyörtelenül célba véve Rafah-t és Khan Yunis-t délen. Később, nagyobb intenzitással, Izrael olyan területeken is támadásokat kezdett végrehajtani, amelyek elméletileg a gázaiak ellenőrzése alatt álltak volna.

A gázai palesztin egészségügyi minisztérium szerint 260 palesztin halt meg és 632 megsebesült az úgynevezett tűzszünet kezdete óta.

A gyakorlatban ez a tűzszünet egy egyoldalú fegyverszünetet jelent, ahol Izrael könyörtelen, alacsony szintű háborút folytathat Gázában, miközben a palesztinoktól szisztematikusan megtagadják a válaszadás vagy az önvédelem jogát. Gáza így arra van ítélve, hogy újra átélje az erőszakos történelem tragikus körforgását: egy védtelen, elszegényedett régió, amely csapdába esett Izrael katonai számításainak csizmája alatt, amelyek következetesen a nemzetközi jog perifériáján kívül működnek.

Több százezer palesztin menekült el vagy kényszerült elhagyni otthonát a Nakba alatt. Fotó: The Associated Press

Mielőtt Izrael 1948-ban a történelmi Palesztina romjain megalapult volna, Gáza határainak kijelölését nem katonai számítások vezérelték. A Gázai régió, a világ egyik legősibb civilizációja, mindig is zökkenőmentesen beépült egy nagyobb földrajzi, társadalmi-gazdasági térbe.

Mielőtt a britek Gázai Kerületnek nevezték el (1920-1948), az oszmánok Jeruzsálem nagyobb Mutasarrifátusnak – a Jeruzsálemi Független Kerületen – belüli alkörzetnek (Kaza) tekintették.

De még Gáza brit kijelölése sem izolálta azt a palesztin földrajz többi részétől, mivel az új kerület határai északon Al-Majdali-g (a mai Askelón), keleten Bir al-Saba'-ig (Beerseva), az egyiptomi határon pedig a Rafah-vonalig terjedtek.

Az 1949-es fegyverszüneti megállapodásokat követően, amelyek rögzítették a Nakba utáni vonalakat, Gáza kollektív gyötrelme, amint azt a zsugorodó határok is mutatják, komolyan elkezdődött. A hatalmas Gázai körzetet brutálisan a Gázai övezetté redukálták, ami a történelmi Palesztina teljes területének mindössze 1,3 százaléka. A Nakba miatt a lakossága robbanásszerűen megnőtt, több mint 200 000 kétségbeesett menekülttel, akik leszármazottaik több generációjával együtt több mint 77 éve csapdába esnek ebben a parányi földsávban.

Amikor Izrael 1967 júniusában végleg elfoglalta Gázát, a palesztin és arab földrajz többi részétől elválasztó vonalak Gáza szerves, állandó részévé váltak. Az övezet megszállása után nem sokkal Izrael tovább korlátozni kezdte a palesztinok mozgását, Gázát több régióra osztva. E belső vonalak méretét és elhelyezkedését nagyrészt két kiemelkedő indíték határozta meg: a palesztin társadalom feldarabolása az alávetettségének biztosítása érdekében, valamint katonai „pufferzónák” létrehozása az izraeli katonai táborok és illegális telepek körül.

1967 és Izrael úgynevezett „ kivonulása” Gázából között Izrael 21 illegális telepet, valamint számos katonai folyosót és ellenőrzőpontot épített, gyakorlatilag kettévágva az övezetet és elkobozva szárazföldi területének közel 40 százalékát.

Az átcsoportosítást követően Izrael megtartotta a Gázai övezet határai, a tengeri hozzáférés, a légtér és még a népesség-nyilvántartás feletti abszolút, egyoldalú ellenőrzést. Ezenkívül Izrael létrehozott egy újabb belső határt Gázán belül, egy erősen megerősített „pufferzónát”, amely az északi és keleti határon kígyózik. Ez az új terület több száz fegyvertelen tüntető hidegvérű meggyilkolásának és több ezer ember megsebesülésének volt tanúja, akik merészelték megközelíteni azt, amit gyakran „gyilkos zónának” neveztek.

Még a Gázai-tengert is gyakorlatilag betiltották. A halászokat embertelenül apró, időnként három tengeri mérföldnél is kisebb helyekre zárták, miközben az izraeli haditengerészet körülvette őket, rutinszerűen lőtte a halászokat, elsüllyesztette a hajókat és kénye-kedve szerint őrizetbe vette a legénységet.

Gáza új sárga vonala csupán a legújabb és legkirívóbb katonai demarkációs vonal a palesztinok életét ellehetetleníteni szándékozó vonalak hosszú és kegyetlen történetében. A jelenlegi vonal azonban rosszabb, mint bármelyik korábbi, mivel teljesen megfojtja a kitelepített lakosságot egy teljesen lerombolt területen, működő kórházak nélkül, és csak csöpögő életmentő segélyekkel.

A palesztinok számára, akik generációk óta küzdenek a bezártsággal és a széttöredezettséggel, ez az új berendezkedés az elhúzódó, több generáción át tartó kifosztottságuk tűrhetetlen és elkerülhetetlen betetőzése.

Ha Izrael azt hiszi, hogy Gáza új demarkációs vonalát új status quoként érvényesítheti, a következő néhány hónap pusztítóan bebizonyítja majd, a meggyőződés cáfoatát. Tel-Aviv egyszerűen újraalkotta az október 7. és a népirtás előtti erőszakos valóság egy sokkal rosszabb, eredendően instabil változatát. Még azoknak is, akik nem ismerik teljesen Gáza mély, fájdalmas történelmét, fel kell ismerniük, hogy a Gázai Sárga Vonal fenntartása nem más, mint egy veszélyes, véres illúzió.

Iratkozzon fel a Savage Minds csatornára

Oknyomozó riportok és társadalmi kommentárok a közkultúráról, a művészetekről, a tudományról és a politikáról.Forrás: https://savageminds.substack.com/p/the-new-kill-zone?utm_source=multiple-personal-recommendations-email&utm_medium=email&triedRedirect=true 2025. november 21.

Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó