Megpróbálom elkerülni azt a számomra nagy kockázatot, hogy a reflexszerű, üres és sablonos antiszemitizmus elleni küzdelem helyett, amely sajnos még mindig nagyon szükséges, a gázai háború összes áldozatára figyeljek.

Megpróbálom itt, hiszen csak leírtam, az írás senkinek nem árt:

Ezzel szemben fájdalmat ígérnek a palesztin településeken széles terpeszben álló herrenvolk-emberek (wikipédia: a 19. század utolsó harmadától a kolonializmus, a rasszizmus és az antiszemitizmus kulcsfogalma), nincs ennél félelmetesebb test, amely valahol áll – de ez a test valahol áll, idegen életben, idegen földön.

Mi viszont egyik antifasiszta tüntetésről a másikra mászunk, a jó szándékú, egyformán gondolkodók kórusában vonszoljuk magunkat az utcákon. Valahonnan ellentüntetés kiált, de mi szilárdan állunk a tisztességes meggyőződésünkön, amely kivételesen valóban tisztességes, és nem csak annak álcázza magát. Komolyan és őszintén gondoljuk, minden oldalnak jót akarunk, de az egyiknek kicsit többet, sokkal többet. Izraelnek élnie kell, de a palesztinoknak is élniük kell. Nem hoztunk-e nagy áldozatokat egymásnak azzal, hogy az európai zsidóság nagy részét (nos, ezt a szüleink és nagyszüleink tették, de mi vállaljuk magunkra, a kollektív bűnös mi-ben való igazságosságból) megsemmisítettük, mint kártevőket? Jogosan állunk itt, biztos talajon, amit azonban semmilyen áldozattal nem érdemeltünk meg, de amit senki sem vitat tőlünk, különben nem állnánk fel újra és újra, jogosan, mert ez a kötelességünk! Szembeszállunk a jobboldallal és az antiszemitizmussal, mi is benne vagyunk! Mindig benne vagyunk, mint a kedves Soletti-sós kekszek!

Másoknak kell szolgálniuk ezt a nemes célt, mi nem ott vagyunk, hanem itt, és még fizetniük is kell, házuk lerombolásával, településeik lerombolásával, több tízezer ember, többségében nők és gyermekek halálával. A filoszemita szimbolikus politikánkért, amelyben kényelmesen elhelyezkedtünk, mi vagyunk a jók, ez elég sok munka. Szerencsére nem nekünk kell megtenni. Mindig másoknak kell megtenniük.

De a morális védőfal, amelyet mi, hogy a mi, az utódok igazságosságát is megfelelően bizonyítsuk (és kényelmesen élvezhessük, hiszen mások halnak meg), felépítettünk, és amikor nem forog kockán semmi, nekünk ugyanis semmi sem forog kockán, szépen feldíszítettük és lelkesedésünkkel festettük, ez a fal drágán megfizetendő: telepes gyarmatosítás a nemzetközi jog és az emberi jogok semmibevétele mellett, etnikai tisztogatás egy ígéretes földért, amely minden zsidóé, igen, minden zsidóé, de senki másé, függetlenül attól, hogy ki élt ott korábban. Akik még ott vannak, mind el kell menniük. Akik most még máshol vannak, jöjjenek ide. Csak ők tartoznak oda, senki más, hallod, Izrael! Te vagy az egyedüli uralkodó! Az Örök, a mi Istenünk egy. Egyetértünk, ugye? Csak egy, csak a miénk lehet, és itt, ebben a meggyötört országban kell laknia.

Izrael az arab despotizmushoz képest demokratikus ország, szabad választásokkal, és a bűnöző Bibi (milyen kedves becenév!) Netanjahu politikáját sehol sem ellenzik annyira, mint Izraelben, ahol a demokraták újra és újra fellépnek a szélsőjobboldali kormány ellen. És csak ezek az emberek, akik ott vonulnak az utcákon, mint mi, gondolnak a túszok jólétére, akik még mindig ott vannak, ki tudja, élnek-e még. A lényeg, hogy Bibi szilárdan ül a nyeregben!

De az izraeli napilap Haaretz egyetlen internetes kiadásának tartalma elegendő ahhoz, hogy felvázolja a történelmi terveket a Gázai övezet annektálásáról (a lakosság „ritkításával”) a hatnapos háború után, amelyek most, a közvélemény álszent megdöbbenésére, valósággá válnak, egészen a Netanjahu-kormány kiűzési fantáziáiig és a hozzájuk kapcsolódó háborús politikáig.

Ehhez jön még Németország és Ausztria, a korábbi elkövető országok tényleges feltétel nélküli szolidaritása, amelyek azonban egyre nagyobb gazdasági érdekekkel lépnek fel (a haszonszerzők hajlandók elviselni a vereséget, hiszen nem kell harcolniuk a földért, azt már előkészítik és tálalják nekik és másoknak az üzleteikhez. Valaha luxusszállodák fognak állni itt! Ki ne akarná ezt?). A nácik által elpusztított európai zsidók életét új pénznemként dobják a történelem asztalára, ezúttal mások fizetnek, köztük számtalan ugyanolyan ártatlan ember. Hallgassák meg: nem minden palesztin szimpatizál a Hamasszal, nem minden palesztin támaszkodik a terrorra, amelyet egyébként ellenük is alkalmaznak.

A ténylegesen feltétel nélküli szolidaritás Izraellel, mint országaink külpolitikájának doktrínája, amelyet állami érdeknek nyilvánítottak, a híres, de üres „soha többé”, egy üres repeszdarab, egy bombaszőnyeggel borított talaj, amelyen már semmi sem nő és semmi sem áll fel, de mint mindig, a mi becsületes polgárainknak, akik a jó oldalon állnak, melegíti a lábukat.

Mi, akik merünk ilyen és ehhez hasonlókat írni, ahelyett, hogy vakon követnénk hazánk politikájának és közvéleményének történelem-süket, reflexszerű és megfontolatlan „pro-izraeli” álláspontját, inkább azoknak az izraeli emberjogi csoportoknak, például az Izraeli Emberjogi Információs Központnak a kétségbeesett küzdelme mellé kellene állnunk – akiket folyamatosan figyelmen kívül hagynak vagy lejáratnak.

Amíg az utolsó túsz is meg nem hal. Mert a még mindig sínylődő túszokról egyre kevesebbet beszélnek, mintha mindannyian feloldódtak volna a levegőben. Akárcsak az európai zsidóság a koncentrációs táborok füstjében. A múltban voltak politikusok (Kreisky, Brandt és néhány másik), akik megpróbáltak békét teremteni ezen meggyötört régió számára. De jelenleg mi nem a békét szolgáljuk.

Jelenleg nyilvánvalóan fegyverek nélkül ez nem lehetséges. De akkor már nem lehet békének nevezni. De végül fegyverek nélkül is meg kell valósítani.

Közzétéve: 2025. április 2.  elfriedejelinek.com

Forrás: https://www.elfriedejelinek.com/hoere-israel/?fbclid=IwY2xjawKNdv5leHRuA2FlbQIxMQABHl2zqlVtrRsigonBwE4KjivYxFSn8WxotBbX59RsS4pZmR5OSwS4rbjrOPxi_aem_Y5SxBjHtqSD-QxfL2_kPoQ&sfnsn=mo 

Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó