Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök és Yoav Gallant volt védelmi miniszter, az év elején. Kép: Ariel Hermony / Védelmi Minisztérium
Minden izraelit, aki megsértődött, megdöbbent vagy felbolydult a Netanjahu miniszterelnök és Gallant volt védelmi miniszter elleni elfogatóparancs kiadása miatt, kizárják a tanúskodásból.
Minden izraelit, aki besározza a hágai Nemzetközi Büntetőbíróságot, kizárják a tanúvallomástételből. Minden izraelit, aki „antiszemitizmust” kiált, eltiltanak a tanúvallomástól. Valójában szinte minden izraelit kizárnak a tanúskodásból.
Végül is, mit láttak Gázából az elmúlt évben? Milyen fogalmuk van arról, hogy mit tesznek ott az ő nevükben? Mennyi pusztításnak voltak kitéve, és hány összetört gyermektestet láttak? Hányszor látták a földdel egyenlővé tett kórházakat és a lerombolt iskolákat, amelyek menedékházakká váltak, hogy aztán a azokat is lebombázzák?
- A háború véget ér, de a gázaiak hónapokkal és évekkel később is meghalnak.
- A palesztinoknak reményre van szükségük, de a Netanjahu és Gallant elleni ICC letartóztatási parancs nem az.
- Egy év hallgatás után a halottak hangja: Egy régi barát hívása Gázából
Látták-e az éhező gyermekek arcát, az átszállító konvojokat, a homokban taposó kerekesszékeket és amputáltakat? Milyen fogalmuk van az ott zajló bűnökről?
Nem lehet döbbent pózt felvenni anélkül, hogy ne látnánk, mit tett Izrael Gázával. Az izraeliek nem láttak semmit, és nem is akartak látni. Ezért nincs joguk ítéletet mondani a letartóztatási parancsokról. Minden idők legszánalmasabb órájában az izraeli média segített nekik abban, hogy semmit se lássanak, ne tudjanak, ne érezzék, ezért az izraeliek nem tehetnek vallomást. Amit Gázáról tudnak, az olyan, mint amit annak idején Ruandáról tudtak, ezért nem tudnak erkölcsi ítéletet mondani.
A palesztínokról folyó sokéves agymosás és dehumanizálás után nem lehet az izraeliek ítélőképességére hagyatkozni. Ezt a hágai bírákra kell bízni, akik jobban tudják, mint az izraeliek, hogy mi a megengedett és mi a tilos, még Izrael számára is, még a zsidók számára is a holokauszt után, még az izraeliek számára is október 7-e után. Azok, akik kételkednek a bíróság igazságosságában, és annak aláásására szólítanak fel, olyanok, mint azok, akik Izraelben igazságügyi puccsot akarnak végrehajtani, miközben megpróbálják felforgatni az igazságszolgáltatási rendszert.
A bíró nem egy SOB (a SOB a „Son of (a) bitch” rövidítése, amely a kurvafi-nak fordítható. A kontextus dönti el, hogy kézzelfogható sértésről van-e szó, vagy inkább a meglepetés kifejezéséről. Megj. fordító). Az ügyész sem az. Ők csupán a szerepüket töltik be. Amikor Izrael egyhangúan elítéli a bíróság döntését, mindenhol, Itamar Ben-Gvirtől Yair Golanig, beleértve az ellenzéki vezetőt Yair Lapidot is, ez ismét bizonyítja, hogy mennyire agymosottak az izraeliek és mennyire alkalmatlanok a tanúskodásra.
Palesztinok keresik az áldozatokat egy házra mért izraeli csapás helyszínén Gáza városában 2024. november 22-én. 2024. Kép: Dawoud Abu Alkas/Reuters
Az egyetlenek, akik tudják, mi történt Gázában, a katonák. Őket határozottan kizárták. Legtöbbjük büszke arra, amit tettek, amint azt az általuk közzétett felháborító videoklipek tanúsítják. A többiek meg vannak győződve arról, hogy nem volt más választásuk, mint belevágni ebbe a barbár büntetőakcióba. Tanúi az etnikai tisztogatásnak, és békében élnek vele, meg vannak győződve arról, hogy a pusztítást az ég rendelte el, hogy a palesztinok a hibásak, ahogy egész Gáza október 7-ért.
Olvassa el egy tartalékos szavait, amelyek a Haaretz november 22-i számában jelentek meg: „Az egyetlenek, akik itt bárminek is örülnek, azok állatok” - írja. Szinte egyetlen katona sem volt hajlandó engedelmeskedni semmilyen parancsnak. Sem a pilóták, akik kíméletlenül és válogatás nélkül bombáztak, sem a tüzérségi erők, sem a gyalogság vagy a harckocsizó egységek. Hamar hozzászoktak ahhoz, amit tettek, amit láttak, majd normalizálták és igazolták azt. Ők biztosan nem lehetnek az igazságosságot szolgáló tanúk.
A miniszterelnököt és a volt védelmi minisztert a világ állítja bíróság elé, mert a világ látta és nem tudta elhallgatni, ami történt. Ha nem tette volna, akkor a hágai bíróság elmulasztotta volna kötelességét. Mit kellett volna tennie az etnikai tisztogatás, az éhezés és a gyermekek tömeges megölésének ilyen mértékű kiterjedése mellett? Ne adjon ki letartóztatási parancsot? A tények a tönkretett Gázai övezet véres talajából kiáltanak, és valakit felelősségre kell vonni. A miniszterelnök és a volt védelmi miniszter jó kezdet lenne.
Ezeket a dolgokat az izraeliek nehezen emésztik meg, mivel látszatvalóságban élnek. Ezt jól megfogalmazta Rashid Khalidi professzor egy interjúban, amelyet a Haaretz héber nyelvű hétvégi mellékletének adott múlt pénteken, és amelyet minden izraelinek el kell olvasnia. „Az isten szerelmére, azt hiszi, hogy nem tudunk héberül olvasni?” - kérdezte valaki, aki jobban ismeri a hazug izraeli mentalitást, mint a legtöbb izraeli. És aki hazug valóságban él, az ki van zárva a tanúságtételből. Szégyen és szomorúság járja át a szívet. Nem a letartóztatási parancsok miatt, hanem azért, amit tettünk.
Kattintson az alábbi ikonokra a témák követéséhez:
A szerzô Gideon Levy
Forrás: https://www.haaretz.com/opinion/2024-11-24/ty-article/israelis-dont-have-the-right-to-condemn-netanyahus-arrest-warrant/00000193-5a2e-d423-a7fb-7abea7af0000?utm_source=mailchimp&utm_medium=email&utm_content=author-alert&utm_campaign=Gideon+Levy&utm_term=20241124-16:32 2024.11.24.
Angolból fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó
