Fotó: Simon Schlee / Pexels

Tömegdemonstrációk a gázai vagy libanoni háború ellen? Németországban még nem. A baloldalon is sokan hallgatnak, mert állítólag minden olyan bonyolult.

Október 8-án a libanoni kisváros, Maroun al-Ras felett lobog a Dávid-csillaggal díszített zászló. A Hezbollah harcosai korábban rakétavetőkkel próbálták elhárítani az előrenyomuló izraeli egységeket - sikertelenül. Maroun al-Ras volt az izraeli erők egyik első offenzívájának helyszíne is a 2006-os libanoni háborúban, mivel a város csak néhány kilométerre van a Libanont Izraeltől elválasztó határtól. És ebben az új háborúban is, amelyet az izraeli kormány nem nevez háborúnak, emberek ezrei menekülnek Maroun al-Ras környékéről és a környező városokból észak felé, ahol szintén bombák hullanak az égből.

A háború, amelyet állítólag csak a Hezbollah ellen folytatnak, az egész lakosságot érinti, akárcsak Gázában. Miközben ez a szöveg készül, az ENSZ jelentése szerint több mint félmillió ember menekül Libanonban. Ez idő szerint (október 10-én) már majdnem 300 ezren hagyták el az országot, sokan közülük Szíriába menekültek. A jelenleg menekülő emberek közül jó néhányan palesztin családokból származnak. Az elmúlt évtizedekben félmillió palesztin keresett védelmet Libanonban az izraeli katonák, rendőrök és telepesek erőszakos fellépése elől - ezek a hivatalos adatok, de a valóságban valószínűleg még ennél is többen vannak.

Sokan attól tartanak, hogy a háború elleni tüntetéseken rossz emberek mellé állnak, kockáztatják az állásukat és rágalmazzák őket, ezért sokan távol maradnak.

Ugyanakkor Gázában, Szíriában és Izraelben is bombák és rakéták csapódnak be, itt is, ott is embereket ölve. Az izraeli uralkodók és az ellenség Irán tovább eszkalálják a helyzetet: a mullah rezsim október elején mintegy 200 rakétát lőtt ki Izraelre, Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök pedig „halálos, pontos és meglepő” megtorló csapással fenyegetőzött. Eközben a német média tele van a háborút bemutató képekkel, gyakran csak az izraeli oldalon állók arcát mutatva - a Bild, Németország legnagyobb példányszámú újságja rendszeresen közli a megölt izraeli katonák fotóit.

Ez a propaganda ideológiailag biztosítja az Izrael elleni háború német támogatását. Csak itt-ott hangzik el némi fogatlan kritika, fogatlan, mert a kritika úgy van adagolva, hogy enyhíti a saját bűntudatot, de nem célozza meg a valódi befolyásolást. És a baloldal? Akik általában ellentmondanak a német állameszmének, azokat elnyomással félemlítik meg. A félelem attól, hogy a háború elleni tüntetéseken rossz emberek mellé állnak, kockáztatják az állásukat és rágalmazzák őket, azt eredményezi, hogy csak azok mennek az utcára, akiknek amúgy sincs vesztenivalójuk.

Ha megkérdezzük, hogy miért csatlakozik olyan sok baloldali a gyávaság keresztfrontjához, néha azt halljuk, hogy állítólag minden olyan bonyolult, ami megnehezíti az állásfoglalást. De valójában vannak dolgok, amelyek nagyon is egyszerűek: Minél jobban szítják Netanjahu és ellenfelei a háborút, annál több ember fog meghalni, annál több seb fog feltépődni, annál több gyűlölet fog kirobbanni. Netanjahu kampánya nem megtizedeli Izrael ellenfeleit, hanem megsokszorozza őket - és egyre több okot ad újabb és újabb háborúra.

Ahogy Ukrajnában, úgy Libanonban is az igazságos béke előfeltétele a tűzszünet és a megszálló erők kivonulása, akárcsak Gázában. Mindkettő lehetséges lenne, de nem érhető el a hatalmon lévők belátására apellálva - ők tudatosan az öldöklés politikáját választják. A békéért csak alulról lehet harcolni. Németország is sokat tehet ennek érdekében, hiszen a gyilkolás német támogatása nemcsak ideológiai és diplomáciai, hanem anyagi jellegű is: az USA után Németország az az ország, ahonnan Izrael a legtöbb fegyvert kapja - még ha az utóbbi hónapokban csökkent is az export. Az Izraelbe irányuló fegyverexport ellen már itt-ott fellángoltak a tiltakozások. Erre kell építeni, vessünk véget a gyávaság keresztfrontjának!

Forrás: https://www.akweb.de/politik/querfront-der-feigheit-frieden-nahost-israel-gaza-libanon-deutschland-staatsraeson/ 2024.10.16.

Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó