Izraeli csapás Dél-Libanonban szombaton. Kép: AFP/-
Gázában probléma van? Háború. Van egy az északi határon? Egy másik. Sok izraeli izgatott. Elvégre évek óta várnak egy ilyen lehetőségre. Mások csendben, nyomasztó felhő alatt támogatják, és szinte mindannyian meg vannak győződve arról, hogy nincs más lehetőség.
- Ne higgyenek a „nincs más választás” hazugságának. Izraelnek nincs szüksége háborúra Libanonban
- Izrael háborúja már elég régóta tart. Ne menjünk, mint a bárányok a vágóhídra.
- Izraelnek van még egy utolsó esélye, hogy aláírja a megállapodást, mielőtt minden lángba borul.
Egy dolog a háborút szörnyű szükségszerűségnek tekinteni, de egészen más, ha lehetőségként tekintünk rá: lehetőségként egy új világ, egy új valóság, egy jobb világ kialakítására. A Hamászt kiirtják, a túszokat szabadon engedik, a Hezbollahot pedig nevetségessé teszik. Az északról evakuált lakosok visszatérnek otthonaikba, Galilea virágozni fog, virágai kivirágoznak. Ugyanez fog történni a gázai határ menti közösségekben is. Milyen csodálatos lehetőséget nyújt a háború.
Az a tény, hogy történelme során Izrael még egyetlen olyan háborúba sem bocsátkozott, amely javított volna a helyzetén vagy megoldotta volna a problémáit, sőt egyes háborúk, mint például az 1967-es háború, beismerhetetlenül rontott a helyzetén, egyetlen embert sem győzött meg. Várjuk csak ki a következő háborút. Az egyszer s mindenkorra megoldja majd minden problémánkat.
Az „egyszer s mindenkorra” a tegnapi „totális győzelem”. Miután Izrael állítólag egyszer és mindenkorra legyőzte a Hamászt, egyszer és mindenkorra legyőzi a Hezbollahot is. A probléma az, hogy ennek mindig néhány év nyugalom a vége, amit egy olyan háború követ, amely rosszabb, mint az elődei. A nagy libanoni háború támogatói most azzal magyarázzák, hogy nagy lehetőségnek nevezik azt a vágyukat, hogy az IDF-et újra Bejrút külvárosában lássák.
Mentők egy palesztin lány holttestének kiemelésén dolgoznak a romok alól Gázavárosban csütörtökön. Kép: Dawoud Abu Alkas/Reuters
A hétvégén cselekvésre buzdították a döntéshozókat. Végül is, érveltek, a Libanonban a felrobbant csipogók miatt újonnan megvakult 500 ember olyan arany lehetőséget kínál, amely nem fog egyhamar visszatérni. Szóval, mi a fenére várnak még a háború kirobbantásával?
Maga a háború mint lehetőség fogalma is beteges gondolkodásmódra utal. A háborút a problémák megoldásának kizárólagos és elsődleges eszközének tekinteni mentális torzulásra utal. De egy olyan országban, ahol Karni Eldad, az Izrael Hayom napilap rovatvezetője a Libanonban felrobbanó csipogók által megölt több tucat embert, a több ezer sebesültet és a több száz megvakítottat„ óriási ajándéknak nevezi nemzetünk számára, amely az új év előtt nagyon megérdemli”, az ember nem lepődik meg semmin.
„Az elképesztő csapások, amelyeket az északi ellenség elszenvedett, pontosan arra voltak, amire nemzetünknek szüksége volt: az eleganciára, a pontosságra, a megalázásra, az egymillió lépéssel előre gondolkodásra” - lelkendezik. Egymillió lépéssel előre. A józan emberek számára azonban a háború semmi másra nem ad lehetőséget, mint vérontásra, pusztításra és veszteségre.
Emberek vizsgálják egy izraeli csapás helyszínét a libanoni Bejrút déli külvárosában pénteken. Kép: : Mohamed Azakir/ REUTERS
Az „egyszer s mindenkorra” koncepciót felkaroló iskola különösen ostobának tűnik a gázai háború után. Elvégre az ottani háborúnak az volt a célja, hogy egyszer s mindenkorra megoldja a problémáinkat. Egyik sem oldódott meg egy évnyi elkeseredett harc után, több tízezer halálos áldozattal és teljes pusztulással. Izrael sokkal rosszabb helyzetben kerül ki a gázai háborúból, mint amilyenben belépett.
Hogyan lehet egyáltalán azt gondolni, hogy egy sokkal erősebb ellenség elleni háború, sokkal nehezebb terepen, egy kimerült hadsereggel, a globális visszatetszéssel szemben, jobb eredményt fog hozni, mint a gázai fiaskó? Ez csak azt jelentheti, hogy az izraeliek többsége még nem értette meg a gázai kudarc mértékét. Még nem jutottak arra a nyilvánvaló következtetésre, hogy jobb lett volna, ha Izrael nem kezdett volna ott háborúba, majd rohamléptekkel halad tovább Szidón felé. Csakúgy, mint Rafah esetében. Vannak tiltakozások, de nem a háború ellen.
Nehéz elképzelni az elképzelhetetlen fejlemények ilyen együttállását: miközben Gázában még mindig katonák gyilkolnak, gyilkolnak és rombolnak, hiába és céltalanul, más erők észak felé tartanak egy még átkozottabb háborúra, amely szintén a problémák egyszer s mindenkorra történő megoldását célozza. És mindenki látja a hangokat és beveszi a hazugságokat. Libanon után pedig Iránnal fogunk foglalkozni. Ott is lesz egy lehetőségünk, ott is megoldjuk a problémáinkat egyszer és mindenkorra.
Kattintson a következő ikonra a témák követéséhez:
Forrás: https://archive.ph/CO4Kv#selection-519.0-1255.4 2024.09.22.
Angolból fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó
