CÍMKÉP: Jómagam moderátor-szerepben, Böröcz József világrendszer-elemző történelmi-szociológus az amerikai Rutgers egyetem professzor emeritusa a Hát ez ilyen könyv szerzője és Barabás András, az eredetileg angolul írt szöveg magyarra fordítója a Balmix gyűjtőportál szervezésében, április 11-én, Budapesten tartott háttérbeszélgetésen – Az akkor készült, a YouTube-on most közzétett felvételen azt járjuk körbe, hogy a Magyar Néphadsereg Központi Művészegyüttesének 1956 őszi, három és félhónapos, kínai vendégszerepléséről és annak utóéletéről készült „dokumentum-trauma regény” szemléletmódja eltér a „lázadás–felkelés–forradalom– ellenforradalom, sőt szocialista táboron belüli első háború” szokásos feldolgozásától, az ennek nyomán a számos családban máig ható megrázkódtatások, illetve az önös érdekeiket követő helyi kisbasák hitványságainak bemutatásától. (Felvétel forrása: Balmix, Róna Péter - képernyőkép)
Siker Kínában, mégis jött a kilakoltatás címmel hírt adtam már a kötet megjelenéséről, a Gondolat Kiadó által február 17-én rendezett bemutatóval összefüggésben. Abban így foglaltam össze a tartalmát:
„Többek között arról szól Apunak a politika által rángatott életútját a Toma nevű gyerek tépelődéseivel kísérő, dokumentumokkal megspékelt apa-regény és korelemzés, hogy vannak idők, amikor egyik pillanatról a másikra olyan történhet az emberrel, amire legsötétebb képzeletében sem gondolhat. Kínából hazaérkezvén, feloszlatták a Magyar Néphadsereg Vörös Zászló Érdemrenddel Kitüntetett Központi Művész Együttesét. A turné során a forradalomért lelkesedő társulat egyes hangadóival, köztük Apuval, példát statuáltak, másokkal meg nem. Mert akkor sem volt mindegy, ki hova született. Ugyanis: Hát ez ilyen.”
Ezúttal arra biztatom az olvasót, hogy a könyv olvasása előtt, vagy utána, de semmiképpen nem helyette, szánjon némi időt hármunk beszélgetésének meghallgatására. Például azért, mert
♦ ez egy ritka őszinte könyv 1956-ról, s annak utóéletéről – alulnézetből –, talán az egyetlen ilyen, ami eddig a kezembe került;
♦ kritikai módon, pszichologizálva tárgyalja az 1945 és nagyjából 2000 közötti Magyarországon a hatalom hangsúlyozottan szürke eminenciásainak, illetve a nekik kiszolgáltatottak pálfordulásokban bővelkedő, sok más család által is megtapasztalt viselkedését,
♦ miközben alapvetően a magyarországi viszonyokat mutatja be, a szemléletmódja nem provinciális,
♦ kritikus, ugyanakkor empatikus is – még a családjával kapcsolatban sem a kézenfekvő együttérzés uralja, hanem a beleérzés, ami lehetővé teszi, hogy fenntartásainak is hangot adjon.
A videón megtekinthető beszélgetés remélhetőleg fogódzókat ad a könyv olvasójának ahhoz, hogy a többféle műfajjal zsonglőrködő, bonyolult jelenségeket következetesen dokumentáló, az ezek feldolgozásának nehézségeit érdekes, a már-már detektívmunkát feltételező kutatásnak a társadalmi viszonyainkról is sokat mondó fordulataival elegyítő munkát tanulmányozza. A videón követhető beszélgetésben
♦ értelmezzük, mit is látunk, amikor megpillantjuk a könyvet, történetesen annak borítóját és címét;
♦ polemizálunk a traumaregény, az ironikus mikrohistória, a tudományos munka műfaji sokrétűségéről, a mozaikos szerkezet és a kritikai szociológiai szellemiség összefüggéseiről;
♦ azonosítjuk, jellemezzük a szereplőket;
♦ átvesszük a könyv négy, talányos címekkel jelzett fejezetét: (1) Az üzenet, (2) Szorongás, (3) Hiányzik egy fő, (4) …és bűnhődés.
Még valamit arról, ami Böröcznek ebben a kötetében, illetve korábbi tudományos munkáiban, mi több, kesernyés–ironikus–provokatív Facebook-megnyilvánulásaiban is tetten érhető, s talán többekre hathat revelatív módon. Miközben befelé fordultságunkban hajlamosak vagyunk egyrészt szőnyeg alá söpörni a történelmi – egyúttal egyéni és családi – traumáinkkal való szembenézést, másrészt épp ennek egyik kitüremkedése a „Nyomják Krahácsot!” – és csak Krahácsot nyomják, senki mást –, a rádió 1971-es szilveszteri kabaréjából elterjedt szólásban megtestesült mártíromkodásunk. Böröcz az ’56-os témával összefüggésben is kimutatja, hogy
„ott lebegünk egy – erkölcsileg legalábbis – vállalhatatlan múlt, illetve egy teljes kultúra erőteljes, közös vágya között, de ezzel nem csupán a modern társadalmaknak kell megküzdeniük. S messze nem csak a posztszocialista társadalmaknak”.
Ez a felfogása jelenik meg, amikor valamelyik eszmefuttatása végén, a Kárpát-medencei kis-Magyarország történelmi-geopolitikai megpróbáltatásainak talaján kiserkent önkényt hirtelen fordulattal párhuzamba állítja a mai kapitalista nagyvilág egyik egészen hétköznapi jelenségével. A művében elemzett egyik történet tanulságát így összegzi: „Megjelenik előttünk a politikai helyezkedés nulla összegű játszmájának fő szabálya önkényuralmi rendszerekben: Apu veszít – Méreg őrnagy és Czeilinger százados nyer. Hótiszta, egyértelmű, kicsinyes rosszindulat további előnyökért a hierachikus szervezetben. Nemzetközileg ismert elnevezése: (céges) szervezeti kultúra.” (Böröcz József: Hát ez ilyen, Gondolat Kiadó, Budapest, 2026) #
