2023.12.27., szerző: Janisz Varufakisz

Ennek a személyes nekrológnak a történetéhez és megértéséhez tartozik, hogy 2015 tavaszán, amikor Varufakisz pénzügyminiszterként eredménytelen csatározásokat folytatott a görög válság kezelésének újratárgyalására a trojkával (IMF, EKB, Európai Bizopttság), a fő ellenfél az akkori német pénzügyminiszter, Schäuble volt. A nekrológban említett "Felnőttek a szobában (Adults in the room)" c. könyve és Costa-Gavras filmje Varufakisz akkori tárgyalásain készült feljegyzésein alapul (sem a könyv, sem a film nem került Magyarországon bemutatásra).   

Wolfgang Schäuble egy olyan monetáris unió támogatására irányuló politikai projekt megtestesítője volt, amelyben ő maga sem hitt. Ehhez még Németországban is erőszakos megszorításokat kellett bevezetnie, és le kellett bontania a demokratikus intézményeket olyan országokban, mint Görögország. Más szóval, Schäuble megszemélyesítette azt a kirobbanó ellentmondást, amely mind az euróválságot, mind az azt leküzdő politikákat szülte – olyan politikákat, amelyek egyrészt Görögország elszegényedéséhez, másrészt a jelenlegi válsághoz, Németország dezindusztrializációjához és Európa geopolitikai jelentéktelenné válásához vezettek. A történelem keményen fogja megítélni őt, de nem szigorúbban, mint azokét, akik behódoltak katasztrofális tervének és politikájának.

A következő két részlet a FELNŐTTEK A SZOBÁBAN (2017, London: Pingvin) című filmből némi fényt vethet a rá:

1. „Nem engedhetjük meg, hogy a választások megváltoztassák a gazdaságpolitikát”
Beszéd közben Schäuble szúrós pillantást vetett Sapinra. „Nem engedhetjük meg, hogy a választások megváltoztassák a gazdaságpolitikát” – kezdte. Görögországnak olyan kötelezettségei voltak, amelyeket nem lehetett újragondolni, amíg a görög program be nem fejeződött, az elődeim és a trojka közötti megállapodások értelmében. Az a tény, hogy a görög programot nem tudták befejezni, láthatóan nem foglalkoztatta. Ami jobban megdöbbentett, mint Wolfgang Schäuble azon meggyőződése, hogy a választások lényegtelenek, az az volt, hogy nem érzett lelkiismeret-furdalást ezért a nézetéért.

2. „Patriótaként nem!”
Csak az érvelésen és a retorikán túli lépés képes megtörni az ördögi kört, gondoltam, talán egy emberi gesztus. „Megtesz nekem egy szívességet, Wolfgang?” – kérdeztem szerényen. Melegen bólintott. – Negyven éve ezt csinálja – mondtam; „Én csak öt hónapja csinálom. Korábbi találkozóinkból tudja, hogy az 1980-as évek vége óta érdeklődéssel követem cikkeit és beszédeit. Meg kell kérnem, felejtse el néhány percre, hogy miniszterek vagyunk. Tanácsát szeretném kérni. Ne azt mondja meg, mit tegyek. Inkább tanácsot kérnék. Megteszi ezt nekem?
Éber tekintete alatt ismét bólintott. Bízva magamban, köszönetet mondtam neki, és idősebb államférfitól, nem pedig mint végrehajtótól kértem a választ. „Aláírná az egyetértési nyilatkozatot, ha a helyemben lenne?” Arra számítottam, hogy a megjósolható választ adja – az adott körülmények között nincs alternatíva – a szokásos, értelmetlen érvekkel együtt. Nem ezt tette. Ehelyett kinézett az ablakon. Berlini mércével mérve meleg és napsütéses nap volt. Aztán megfordult, és megdöbbentett a válaszával.
„Patriótaként nem. Ez rossz az Ön népének.”

Forrás: https://www.yanisvaroufakis.eu/2023/12/27/wolfgang-schauble-1942-2023/