Az augusztus kétszer is sorsdöntő volt Oroszország közelmúltbeli történelmében. Az első 1991-ben volt, amikor a Rendkívüli Helyzet Állami Bizottsága (oroszul ГКПЧ) kétségbeesett kísérletet tett arra, hogy megakadályozza a Szovjetunió összeomlását. A második 1998-ban volt, amikor a Miniszteri Kabinet a valutafolyosó-politika feladását és adósság moratóriumot jelentett be, amikor is a bankok három hónapra felfüggesztették a külföldi hitelezők felé történő adósságfizetést. A fizetésképtelenség egyik fő oka a rövid lejáratú államkötvények piramisának összeomlása volt. Ennek fő következményeként megsemmisült az állampolgárok megtakarításainak nagy része.

Gennagyij Zjuganov, az OFKP Központi Bizottságának elnöke arról beszél, hogy miért kell ezeket az eseményeket egymással összefüggésben szemlélni, és miért indokolt az 1990-es éveket idén augusztusban felidézni.

- A két eseményt - a rendkívüli helyzetet és a fizetésképtelenséget - pontosan hét év választja el egymástól” - mondja Gennagyij Zjuganov. - Ezeket nevezik a » vágtató kilencvenes éveknek«. Ezekben az években rombolták le a nagy szovjet államot, legyilkolták a szovjet hatalmat, mészárlást rendeztek Csecsenföldön, ahol több mint 100 ezer embert öltek meg, és megrendezték a hírhedt elnökválasztást.

Augusztus 17-én volt a fizetésképtelenség 25. évfordulója. A televízióban azonban egyetlen komoly műsor sem volt, amely ezeket az eseményeket tárgyalta volna. Pedig egy ilyen beszélgetés helyénvaló lenne - különösen az ellenünk és az orosz világ ellen indított háború hátterében, amelyet az angolszászok és a NATO a banderisták segítségével szabadítottak el Ukrajnában.

Véleményem szerint ez korántsem véletlen. Az Ötödik Hadoszlop - a Jelcin-korszak túlélői - foggal-körömmel kapaszkodnak a hatalomhoz. Mind adminisztratív, mind információs szempontból ezt teszik. Mindent megtesznek azért, hogy elferdítsék történelmünket, elhallgattassák az igazságot, hogy elfeledtessék velünk azokat a bűnöket, amelyek következményeit még mindig érezzük.

Nézzük meg az 1990-es évek információs politikáját: mennyi hazugságot és mocskot zúdítottak a szovjet hatalomra, a kommunistákra - a Nagy Honvédő Háború győzteseire! Mindezt az amerikaiak és a CIA által kidolgozott speciális forgatókönyv szerint tették. És ma is sokakra,  akik magas hivatalokban ülnek, érvényes Brzezinski korabeli megállapítása: „Mivel az orosz elit 500 milliárd dollárja fekszik a mi bankjainkban, megkérdezhetjük: ők a ti elitjeitek, vagy már a mi elitünk?

Sajnos Brzezinski nem tévedett, amikor ezt mondta. És ha Putyin elnök, Misusztyin miniszterelnök, Vologyin a Duma elnöke és Matvijenko a Duma felsőházának elnöke nem ismerik fel teljes mértékben egy olyan információs politika káros jellegét, amely nem teszi lehetővé a történések objektív értékelését, akkor Oroszországnak rendkívül nehéz lesz talpra állnia és győznie.

Mindenekelőtt alapvető kérdésekre kell választ adnunk. Végül is minden baj 1991-ből, 1993-ból, 1996-ból és 1998-ból ered. Akkor járjunk a végére: mi történt valójában az országgal?

Ám egyelőre ez olyan, mint a közismert politikai TV program a »Szolovjov live«.
 Amikor a Rendkívüli Helyzet Állami Bizottságáról beszélnek, elmondják, hogy egyeseknek remegett a keze, mások pedig  »Hattyú halálát táncolták« a színpadon, viszont arról nem mondanak semmit, hogy mik voltak a történtek valódi okai!

»SP«: - Hogyan jellemezné a Rendkívüli Helyzet Állami Bizottságát?

- Úgy vélem, hogy ez a Bizottság, a GKCsP a Nyugat jól átgondolt akciója volt az SZKP felszámolására. Ha egy évvel korábban létrehoztuk volna a Bizottságot, nem hagytuk volna, hogy szétverjék az országot. De akkoriban eresztettek ránk minden fenevadat.

Ennek eredményeképpen a Nyugat gondnoksága alatt egy sor romboló műveletet hajtottak végre.
A Szovjetunió összeomlását követően a szovjethatalmat megsemmisítették. A Csubajsz és Gaidar  féléket vezető pozíciókba helyezték, az állami vagyont a valós értékének 2%-áért adták el.
50 CIA tiszt dolgozott Csubajszal együtt, és a bagóért eladták üzemeinket és gyárainkat.

Erről írtunk és kiabáltunk az egész országnak. De sajnos, amit mi mondtunk, azt nem lehetett meghallani, mert maga alá temette az a propaganda-gépezet, amelyet az USA indított el a mi ötödik hadoszlopunkkal együtt. És amikor észhez tértünk, már késő volt.

Megdöbbentett az 1996-os választási kampány. Ez Jelcin utasítására folyt, de a forgatókönyvet ugyanazok a CIA munkatársak írták. Az alkotmányt kifejezetten erre a választásra, nyugati minták alapján írták át. Ugyanakkor gyakorlatilag eltávolították a választások ellenőrzésére vonatkozó részt. Mindent, ami ellensúlyként szolgált a hamisítók önkényével és törvénytelenségével szemben, azokat eltávolítottak az alaptörvényből.

Ilyen helyzetben már elvileg sem lehet tisztességes választásokról beszélni. Saját szememmel láttam, hogy az ezen alkotmány alapján tartott első parlamenti választásokon a kormánypárti kampányolók hogyan osztották meg egymás között a szavazókat. Néhányan Gajdarra - a hatalom pártjára - mentek szavazni. A másik részük Sahrajra - a Régiók Pártjára - voksolna. A harmadik részük, a liberálisok, Javlinszkijra szavaznának. A negyedik, a leghangosabb liberálisok, Zsirinovszkijra fognak szavazni. Az ötödik tábor - Lahova mögött állna, aki állítólag az Oroszországi Női Mozgalmat támogatja.

De még az amerikaiak is tiltakoztak: ilyet nem lehet csinálni! Ott volt a SZKP, most itt van az OFKP. Engedjük szabadon Zjuganovot egy héttel a kampány kezdete előtt. Tegyünk úgy, mintha a kampány őszintén és objektíven zajlana. Az volt az elvárás, hogy nem fogjuk összegyűjteni a részvételhez szükséges 100.000 aláírást. Ám mindössze öt nap alatt kétszer ennyit gyűjtöttünk össze! És mi el is mentünk az urnákhoz!

Ekkor siettek felduzzasztani Gaidar és Zsirinovszkij táborát. A cél nyilvánvaló volt: hatalmat adni a Dumában azoknak, akik támogatnának minden olyan törvényt, amely az ország tönkretételét célozza.

Ugyanakkor az ország mégis megmenekült attól, hogy a szakadékba csússzon. Azt hiszem, ez a középvezetésnek volt köszönhető - nem hagyták cserben a csapataikat. Igen, a vállalatok vezetői minden lehetséges módon megpróbálták korrumpálni őket, külföldi utakkal, kenőpénzekkel és különböző alamizsnákkal megvesztegetni őket. Ők azonban megőrizték a szovjet lelkiismeret maradványait, és nem dobták ki a csapataikat az utcára.

„SP”: - Mikor tudta, hogy jön a fizetésképtelenség?

- Engem már 1998 májusában figyelmeztettek: a fizetésképtelenséget valószínűleg ősszel jelentik be. Augusztus elején pontosították, hogy a pénzügyi rendszer összeomlásra kész, és már nem bírja ki őszig.

Augusztus 13-án a Financial Times közölt egy cikket Sorostól, az ismert amerikai pénzembertől. Ebben fizetésképtelenséget vagy hiperinflációt jósolt, amelynek katasztrofális következményei lennének Oroszországra nézve. Ez jelzés volt az ötödik oszlopunknak. Érdekes módon az előző napon az IMF kiutalt egy kisebb részletet Oroszországnak, amely soha nem érkezett meg hozzánk. Nem tartom kizártnak, hogy az akkori liberálisok bandája egyszerűen zsebre vágta ezt a pénzt. Megpróbáltunk utánajárni ennek az epizódnak, de nem találtuk meg, hogy mi történt.

Pedig a Nyugat ezt a részletet csak átmeneti megnyugvásra osztotta ki. A Központi Bank akkori vezetője, Dubinyin, miután megkapta az erről szóló híreket, jegyet vett és elrepült nyaralni Észak-Olaszországba, San Remo környékére. Amikor értesültem erről, felhívtam az akkori miniszterelnököt, Kirijenkót. Felajánlotta, hogy találkozzunk.

A találkozón azt mondtam, hogy a pénzügyi rendszert katasztrófa fenyegeti. Javasoltam, hogy gyűjtsék össze a befolyásos embereket, és nyugtassák meg az országot. Ellenkező esetben a polgárok holnap a bankokhoz rohannának, és minden összeomlana.

Jelcin akkoriban karéliai rezidenciáján tartózkodott. Augusztus 14-én, a Soros-cikk megjelenése utáni második napon eljött Velikij Novgorodba, állítólag egy körútra. Ott nyilvánosan kijelentette, hogy a fizetésképtelenség teljesen kizárt. Minden lehetséges módon demonstrálta, hogy mindent ő irányít, hogy minden az ő ellenőrzése alatt áll. Aztán kapott egy hívást Clintontól: „Elég a pihenésből, fussatok Moszkvába, minden ég!”

Végül augusztus 17-én a pénzügyi rendszer valóban összeomlott. Kiderült, hogy az ötödik hadoszlop, élükön Csubajszal és Gajdarral, éjszaka összegyűltek, és úgy döntöttek, hogy nem fizetik az adósságokat, sem a sajátjukat, sem másokét. A hírt pedig közzétették.

»SP«: - Mit jelentett ez az átlagpolgárok számára?

 - Képzeljünk el egy olyan személyt, akinek volt pénz a számláján - hogy befejezze a renoválást,vagy  hogy vegyen valamit télire. Vagy valakit, akinek volt egy kis termelőüzeme, aki házat akart venni.
És neki is volt pénz a számláján. Mindezek az emberek a bankokhoz rohantak. Mindannyian!
A bankok pedig elakadtak, egyik napról a másikra összeomlottak! Egyedül a Szberbank volt képes továbbra is fizetni valamennyira.

 »SP«: - Hol volt ön akkoriban?

- A sznyegiri dácsában, a nyaralómban. Reggel kijöttem, és nem voltak autók a környéken. Mindenki elment, hogy megpróbálja kivenni a pénzét.

Amint beértem az irodába, megcsörrent a Kreml telefonja. Nem beszéltem Jelcinnel az 1993-as parlamenti lövöldözés óta. Képtelen voltam rá. És akkor hirtelen jött ez a hívás. Felvettem a kagylót, és Jelcin még csak nem is köszönt: „Te jól ismered Moszkvát. Most mit fogunk csinálni?”. Azt mondtam: „Tudja, hogy szeretett Moszkvánkban ma estére 400 ezer munkanélküli lesz? Az úgynevezett középosztály, a fiatalok - most tönkretette mindegyiküket! Teljesen eltiporta őket!”

Egy barátom, egy tehetséges ember, akkoriban egy gyárat hozott létre. Azt hitte, hogy mindenre gondolt – biztonsági célból három bankban tartotta a pénzét. Aztán az a sok pénz mind elszállt. Azt mondta nekem, hogy nem maradt semmije - még a házára, a családjára sem.

Aznap egy jellegzetes jelenetet láttam. Volt egy ifjúsági központ a Frunzenszkaja metróállomás közelében - a Komszomol pénzéből épült. Egyszer csak sorban álltak, a bejárata előtt azért, hogy bejussanak a központba, és micsoda sor volt! Méregdrága öltönyös, több száz dollárt érő cipőjű fiatal srácok álltak ott. Elkeseredve, szomorúan álltak, körülbelül ezer ember.

Azt kérdeztem: „Valami koncert van? - Miféle koncert? Mindannyiunkat kirúgtak, a munkaközvetítőbe jelentkeztünk!

Mindannyiukat - jól fizetett irodai dolgozókat - kidobták az utcára. Senkinek sem kellettek. Azt hitték, hogy megfogták az isten lábát, és most ők az élet urai. Ezeket az »urakat« végül is a munkanélküliek közé rúgták.

Akkoriban azt mondtam Jelcinnek: ha nem gyűlünk össze sürgősen, nem hozunk gyors döntéseket, nem hagyunk jóvá egy tekintélyes csapatot, akkor a régiók egy-két napon belül fel fognak robbanni. Mindegyik a saját koncáért fog harcolni.

Végül találkoztunk és három órán keresztül és vitatkoztunk. Megállapodtunk egy balközép koalíciós kormány megalakításában.

»SP«: - Hogyan választották ki a Primakov-Maszljukov-Gerascsenko csapatot?

- Soha nem felejtem el, hogyan győztem meg Primakovot, hogy legyen miniszterelnök. Ő akkoriban külügyminiszter volt. Primakov telefonált: majd én meglátogatom magát. Én azt mondtam: nem, mi jövünk hozzád! És eljöttünk, mindent megbeszéltünk.

Maszljukovot felkérték az első miniszterelnök-helyettesi posztra. A Szovjetunió védelmi ipari miniszterhelyettese és a Szovjetunió Állami Tervbizottságának elnöke volt. 1995 óta pedig az Állami Duma gazdaságpolitikai bizottságának vezetőjeként működött.

Amikor Jelcin arról beszélt, hogy Maszljukovot, az OFKP tagját nevezi ki kormányfőnek, azt mondtam: ha a dolgok nem működnek, akkor mindent ránk fogsz kenni, és megpróbálod eltaposni a pártot ezzel az ürüggyel. Gerascsenko beleegyezett, hogy a Központi Bank élére álljon, és így alakult meg a csapat.

Jellemző módon Primakov jelölését a Duma egyhangúlag jóváhagyta. Amikor a pódiumra lépett, csak néhány pontot írt le egy papírlapra - programírásra sem volt ideje.

Minden este találkoztunk, hogy döntéseket hozzunk az aktuális helyzetről. Több teljesen rendkívüli döntés született, többek között. Az IMF egyébként minden javaslatunkat ellenezte. Viszont mi megmutattuk akaratunkat és jellemünket.

»SP«: - Milyenek voltak a legfontosabb döntések?

- Először is, megállapodtunk a termelés beindításában, hogy az emberek dolgozhassanak. Ebből a célból minden egyes üzemből négy embert hívtunk meg egy-egy gép, szerszámgép vagy berendezés gyártására: az igazgatót, a főmérnököt, a főtechnológust és a termelési vezetőt.

Azt mondtuk nekik: itt a pénz a termelésre és a bérszámfejtésre. Önök pedig minden héten beszámolnak az eredményekről.

Végül a termelési gépezet elkezdett működni. Az ipar 24%-kal nőtt. Ez az egyetlen alkalom Oroszország közelmúltbeli történetében, amikor ilyen lenyűgöző és gyors növekedést értek el.

A második döntés az volt, hogy megakadályozzák a nép lázadását azzal, hogy megtiltottuk a benzin, a gázolaj és a paraffin árának emelését. Ma egyébként a fűtőolaj több mint 60 rubelbe kerül literenként - ez egy őrültekháza! Nem kellene, hogy így legyen egy olyan országban, amelyik bővelkedik olajban és gázban!

Harmadszor, sikerült megbízható gátat állítanunk az infláció ellen. Rengeteg plusz pénzt nyomtattunk, de egyetlen fillér sem került a tőzsdére. Ha a pénzt a spekulánsoknak adtuk volna, az összes túlélő iparágat és az egész pénzügyi rendszert hurrikánként söpörte volna el a szél.

És még valami. Mindent megtettünk annak érdekében, hogy a bankok ne utalhassanak pénzt külföldre.

Az ország pedig fellélegzett, dolgozott, magabiztosnak érezte magát.

»SP«: - Miért nem tartott sokáig a sikeres miniszteri kabinet?

- Hat hónappal később Jelcin meg volt győződve arról, hogy Primakov a helyére pályázik. Primakovot a Kremlbe hurcolták, a tévékamerák előtt: nyilvánítsa ki, hogy nem jelölteti magát az elnöki posztra! Aztán azt mondta, hogy kizárólag a kormánnyal foglalkozik.

Jelcin azonban ennek ellenére rászállt és zrikálta. Kaptam egy telefonhívást, és figyelmeztettek: az elnök le akarja váltani a kormányt. Felhívtam Rizskovot és Haritonovot, és hárman elmentünk Primakovhoz.

Leültünk az irodájában. Azt javasoltuk, hogy másnap jöjjön el a Dumába, és jelentse be a jövőre vonatkozó terveit. Hogy a Duma a közeljövőre vonatkozóan megerősíthesse a teljes bizalmát.

De Primakov azt mondta: nem, ezt nem tehetem.

Primakov kormánya alatt azonban az országot sikerült kihúzni a szakadékból és megmenteni. Ugyanakkor világossá vált számunkra, hogy sürgősen nyugdíjba kell küldeni Jelcin kamarilláját.

Mi a Dumában megkezdtük az impeachment, bizalmatlansági indítvány előkészületeit (Jelcin elnök ellen- a fordító).  Iljuhint neveztük ki az illetékes bizottság élére. A bizottság 22 kötetnyi anyagot gyűjtött össze, dokumentálta a rezsim összes bűntettét: a Belovezsja paktumot, a csecsenföldi háborút, az ipar tönkretételét, a katonai-ipari komplexum vereségét.

A legelképesztőbb az, hogy akkor mind a nyolc frakció egyetértett: Jelcin egy bűnöző. Egyetlen példányom van Iljuhin Jelcin ügyében elmondott beszédének és az azt követő összes frakcióvezető beszédének átiratából. Ennek az átiratnak minden más példánya megsemmisült - egyetlen könyvtárban sem találhatók meg.

Jelcin lemondatásához 16 szavazat hiányzott. Zsirinovszkij és Javlinszkij meghátráltak.

A mi Kommunista Pártunkban egyetlen egy sem remegett meg, nem omlott össze, nem árulta el a munkásokat. Mindenki "bűnösnek" szavazott. Büszke vagyok arra, hogy a mi frakciónk, a Narodovlasztie és az agráriusok akkoriban csapatként dolgoztak együtt, és az ország jövőjéért küzdöttek.

"SP: - Mi történt azután, hogy az impeachment megbukott?

- Nekem azt mondták, hogy Abramovics leült és elgondolkodott: mit csináljunk most ezzel a Jelcinnel? És mindez azzal végződött, hogy Jelcin 1999. december 31-én délben bejelentette lemondását elnöki tisztségéről. Néhány perccel a szilveszter éjjeli harangszó előtt megismételték ezt a beszédet.

Amikor Putyin átvette az ország irányítását, még volt remény. Meghívott találkozókra, hosszasan faggatott. Egyébként az első elnöki beszédét még mindig alá lehet írni. Erős országról, szociálpolitikáról, tudományról és oktatásról szól.

De máig nem sikerült kitörni ebből a szörnyű, tolvajlással teli ösvényből, amelyet Jelcin és Csubajsz taposott ki. A 2008-as válság után, amikor Oroszország mélyebbre zuhant, mint bárki más, Putyin felismerte, hogy stratégiai tervezésre és nemzeti projektekre van szükség. Fontos dokumentumokat fogadtak el ekkor. De a pénzügyi, a gazdasági és az információs blokkok továbbra is Jelcin követőinek, az ötödik hadoszlopnak a kezében maradtak.

A következő 10 évben nem sikerült leküzdeni a krónikus lemaradást, évente kevesebb mint 1 százalékos növekedést értünk el. A Putyin 2018-as májusi rendeletében kitűzött célok - a világ öt legnagyobb gazdasága közé kerülni, megállítani a kihalást és az elszegényedést, elsajátítani az új technológiákat - nagyszerűnek tűnnek. De mi a végeredmény? Miszustyin három éve küzd, de a jelenlegi rendszerben lehetetlen bármit is radikálisan jobbá változtatni.

És most a Nyugat megsemmisítő háborút hirdetett ellenünk. Gyorsan fokoznunk kell a növekedési ütemet, sürgősen kulcsfontosságú döntéseket kell hoznunk! Előkészítettük ezeket a döntéseket - a fejlesztési költségvetést, az ásványi és nyersanyagbázis államosítását, a népi vállalkozások megerősítését, az „Oktatást mindenkinek” törvényt. A néhai Nobel-díjas Alferovval együtt mindent megtettünk a jövő intézményeinek megteremtéséért.

Úgy tűnik, mi akadályoz meg bennünket abban, hogy ezeket a megoldásokat átvegyük? De az Egységes Oroszország nemet mondott.

És mi történik a választásokkal? Hiszen ez a hatóságok és a társadalom közötti párbeszéd fő eszköze! Biztos voltam benne, hogy ezen a választáson kimondják, hogy egyesülünk, összefogunk, megvitatjuk a pártok által javasolt programokat. Ehelyett azonban az Egységes Oroszország fekete PR-technikákat alkalmazva zaklatást indított ellenfelei ellen.

Az egység alapja a hatalmas szovjet korszak egyedülálló tapasztalata, a győzelmünk szükségessége. De ne feledjük: eddig a történelemben a kommunistákon kívül senki sem győzte le a fasizmust!

Úgy vélem, hogy eljött az igazság pillanata. Végre le kell vonnunk az őszinte következtetéseket a kilencvenes évek tragédiájából - a Rendkívüli Helyzet Állami Bizottságáról ( GKCSP-ről) és a mulasztásból. Új irányvonalra, új programra van szükségünk. Mi egy ilyen programot ajánlottunk az országnak. És továbbra is harcolni fogunk a megvalósításáért.

2023.augusztus 24.

Gennagyij Zjugánov interjúja

A Szvabodnaja Pressza orosz lapban megjelent, eredeti, orosz nyelvű interjú  az alábbi hivatkozáson található: https://svpressa.ru/politic/article/384468/

(Fordította: Péter János)