A Dnyeszteren túli Moldovai Köztársaság ellenzéki erői vezetőjének lemészárlása örökre bekerül a történelembe, mint a kommunisták elleni zaklatások és bűncselekmények végtelen sorozatának egyik láncszeme. O.O. Horzsán életútja, amely számos ragyogó eredményt hozott, a kommunista eszme, a haza és a dolgozó nép önzetlen szolgálatának példájaként marad meg elvtársai és követői emlékezetében.
Oleg Horzsán 1976. június 30-án született a Moldovai Szovjet Szocialista Köztársaság Kámenka járásában, Kámenka városi jellegű településén. Oleg ahhoz a generációhoz tartozott, amely átélte a nagy multinacionális állam összeomlásának tragédiáját. A Szovjetunió pusztulása, szőrnyű, rémálomszerű polgárháborút okozott az ország egyik legvirágzóbb, legbékésebb és legnyugodtabb régiójában.
A Dnyeszteren túli egyszerű emberek fegyverrel a kezükben verték vissza a kisinyovi nácik katonai invázióját, amely majdnem a nem román lakosság elleni népirtásba torkollott. A dubasári kórházban, ahová 1992 nyarán a sebesülteket és a megcsonkítottakat szállították, kezdődött a későbbi politikus, harcos bemutatkozása. Ekkor, lényegében a frontvonalban lévén, 18 évesen belépett a kommunista pártba.
1994-ben Horzsán beiratkozott a T. G. Sevcsenkóról elnevezett Dnyeszteren túli Állami Egyetem jogi karára, és alig egy évvel később, komszomolista vezetőként a tiraszpoli[ii] városi tanács képviselőjévé választották. A törvényességi állandó bizottság élén Horzsán lett a legfiatalabb parlamenti képviselő a fiatal Dnyeszteren túli állam harmincéves történetében.
A feltörekvő politikus elszántan indult el a harc útjára nemcsak azok ellen, akik kívülről próbálták megfojtani a DMK-t (a Dnyeszteren túli Moldvai Köztársaságot), hanem azok ellen is, akik hamis hazafiságot hirdetve a bűnöző oligarchia osztatlan hűbérbirtokává akarták tenni. A helyi hatóságok népellenes politikájával szembeni tömeges ellenállást szervezve O.O. Horzsán, a kevesek egyike, igazat mondott I. Szmirnov elnök és a "nagy privatizáció" más apologétái szemébe. A nagyvállalatok elkobzása és tönkretétele, a vidéki kolhozok megsemmisítése a döntő 1990-es években a Dnyeszteren túli régió elhúzódó gazdasági elmaradottságának fő oka volt.
Horzsán szervezőtehetsége, nem szokványos, újszerű politikai tevékenységének stílusa, világos, elvhű álláspontja visszhangra talált a köztársaság elvtársainak és egyszerű polgárainak szívében. 2003 májusában a Dnyeszteren túli Kommunista Párt Központi Bizottságának elnökévé választották. 2006-ban a Dnyeszteren túli kommunisták új vezetőjének kezdeményezésére az ország területén megnyitottak egy fogadóközpontot, a Központi Bizottság elnökének, G. A. Zjuganovnak, az Állami Duma kommunista frakciója vezetőjének és P. N. Szimonyenkónak, az ukrán KP első titkárának, az ukrán Verhovna Rada kommunista pártfrakció vezetőjének együttműködésével.
Horzsán és pártja növekvő népszerűsége gyűlöletet és pánikot keltett a bűnözői rendszerben. Dnyeszteren túl piszkos kampányt indítottak a kommunista párt, a DKP lejáratására és vezetőségének bemocskolására. Ugyanakkor a párt aktivistáira egyre nagyobb nyomás nehezedett. 2007 márciusában O.O. Horzsánt letartóztatták a különleges szolgálatok, és büntetőeljárást indítottak ellene, mert tiltakozó akciót készített elő a fogyasztói árak és a lakhatási és kommunális szolgáltatások tarifáinak emelése, a szegénység és a munkásemberek jogfosztása ellen. A félelmet nem ismerő ellenzékit másfél év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték.
Miután nem sikerült visszaszorítani a vezető ellenzéki párt tevékenységét, a kormányzó DMK vezetése a megfélemlítés újabb, valóban barbár akcióját kezdeményezte. Ismeretlenek felgyújtották Horzsán lakását, ahol felesége és kisfia tartózkodott. A család csodával határos módon maradt életben - a barátok és szomszédok időben érkeztek. A bűncselekmény szervezőit nem sikerült azonosítani. Ettől kezdve folyamatos zsarolások, életveszélyes fenyegetések, családja és barátai elleni megtorlások kísértették Horzsánt egészen a 2023. július 16-17-i tragikus éjszakáig.
2010 decemberében O.O. Horzsán első alkalommal lett a Dnyeszteren túli Moldovai Köztársaság Legfelsőbb Tanácsának képviselője. A választók hatalmas harci lendülete, akik egyhangúlag támogatták jelöltjüket, semmissé tett minden választási hamisítási kísérletet. A parlamenti padsorokban a kommunista képviselő bátran felvetett a hatóságok számára kényelmetlen témákat, törvénykezdeményezéseket javasolt, amelyek célja a honfitársak életének valódi javítása volt.
Az ülések békés és félálomban zajló menetét többször megszakította a »Seriff« kereskedelmi holding gengszterizmusának heves elítélése, amelyet nem ok nélkül neveznek Dnyeszteren túli »rákos daganatnak«. Ahhoz, hogy szilárd gátat emelhessünk a bűnözés ellen, minden becsületes és értelmes embert a törvény és a rend diadalának eszméje köré kellett gyűjteni. O. O. Horzsán lett az Ellenzéki Erők Szövetségének alapítója, amely a köztársaság számos független közéleti szervezetét tömörítette, megválasztották egyik társelnökévé, később pedig az egész transznisztriai (Dnyeperen túli) ellenzék vezetőjeként ismerték el.
A lelkében internacionalista Horzsán mélyen megértette, mennyire fontos az oroszok, ukránok, moldovaiak, gagauzok és más népek közötti barátság és együttműködés, akik évszázadok óta együtt éltek a Dnyeszter partján. Sok energiát fektetett az »Egységért Oroszországgal« képviselői szövetség létrehozásába, amely több mint 600 különböző szintű képviselőt egyesített. O.O. Horzsán közvetlen részvételével a DMK számára fontos megállapodásokat írtak alá az Orosz Föderáció olyan nagyvárosaival való testvérvárosi kapcsolatok kialakításáról, mint Novoszibirszk és Irkutszk.
A DKP Központi Bizottságának elnöke konkrét tettei közé tartozik a gyermekek, a fogyatékkal élők és a szegények megsegítése, az ifjúsági mozgalom szervezése, a tömegtájékoztatási eszközök szabadságának védelme, a béke helyreállítására tett kísérletek és a Moldovával való jószomszédi kapcsolatok helyreállítása. Hatalmas alkotói potenciálja és pozitív energiája azonban csak megerősítette a hatalmon lévő maffia-klán vágyát, hogy leszámoljon a veszélyes vetélytárssal. Közeledtek a parlamenti és elnökválasztások, amelyek Horzsán számára győzelmet hozhattak. Ezért 2018 nyarán újabb büntetőügyet fabrikáltak ellene. Az alkalom egy választókkal való találkozó volt Tiraszpolban, ahol a nagyvállalatok kapzsisága és felelőtlensége miatt Dnyeszteren túlra fenyegető ökológiai katasztrófáról beszéltek. A képviselő a transznisztriai vezetés önkéntes lemondását követelte, mivel korrupt és tartósan képtelen az állam hatékony irányítására.
Még aznap este a biztonsági erők rajtaütöttek a találkozó összes résztvevőjén. A párt központi bizottságához segélykérő hívások érkeztek. Amikor megérkezett a városi rendőrségre, Horzsán megpróbálta megtudni, hogy milyen alapon tartóztatnak le ártatlan polgárokat, de durván az utcára kényszerítették. Néhány nappal később a képviselő mentelmi jogát feloldották, és őrizetbe vették.
Az egész Köztársaság végignézte a "per" bohózatát, amely szégyenletes ítélettel végződött. Négy és fél évre börtönbe küldték a derék kommunista vezetőt. Meg kellett tapasztalnia a fasiszta gazemberek által mindig is alkalmazott módszereket. A megfelelő alvás és pihenés megvonásával járó kínzást nem részletezett gyógyászati készítmények beadásával egészítették ki. Az Orosz Föderáció Kommunista Pártja és a Moldovai Köztársaság Kommunistáinak Pártja parlamenti frakcióinak minden felszólítása után, hogy hagyják abba az atrocitásokat, a kínzásokat és a megaláztatásokat újult erővel folytatták. A transznisztriai uralkodó klikk legfontosabb politikai foglya kétszer is éhségsztrájkba kényszerült - 49, majd 52 napig. Miután 50 kilót fogyott, Horzsán szívrohamot kapott. Csak miután kómába esett, nemzetközi nyomásra enyhítettek kissé bebörtönzésének feltételein.
Az önkény és a törvénytelenség ellenére a DMK vezetőinek rég elveszett embersége nem törte meg vagy feketítette be Oleg Horzsánt. Nagy erkölcsi győzelme a 2022 decemberében történt szabadon bocsátása volt. Csak a halál állíthatta meg önzetlen küzdelmét, amely élete értelme volt.
A hatóságok szerint ma még mindig folyik a nyomozás az egész országot megrázó szörnyű atrocitás körülményeinek feltárása érdekében. Egy dolog azonban vitathatatlan: Horzsán korai halála örökre megmarad azoknak a lelkiismeretén, akik módszeresen megtörték az életét, akik a független Dnyeszteren túli államot a káosz és a katasztrófa felé sodorják. A megrendelők és a brutális mészárlás elkövetői nem fognak kibújni a felelősség alól. Megérdemelten fogják megbüntetni és megvetni őket honfitársaik.
A becsület és a bátorság, a meggyőződéséhez való hűség, az erkölcsi tisztaság és a megbízhatóság, amelyek mindig is jellemezték Oleg Horzsánt, szolgáljanak iránymutatásul a KPU - SzKP minden testvéri kommunista pártja számára. Emléke örökre megmarad a szívünkben.
Készült 2023. július 22-én
Az eredeti, az OFKP honlapján megjelentetett, orosz nyelvű megemlékezés szövege az alábbi hivatkozáson található:
Fordította: Péter János
[i] A Kommunista Pártok Uniója - Szovjetunió Kommunista Pártja (KPU-SzKP) a posztszovjet térség kommunista pártjainak 1993-ban alapított szövetsége, amely a Szovjetunió egységes Kommunista Pártjának közvetlen utódjának tekinti magát.
A Szovjetunió Kommunista Pártja tulajdonképpen a kommunista pártok szövetségévé alakult az 1990-es XXVIII. kongresszuson, amikor már engedélyezték a párton belüli platformokat és megszilárdították a köztársasági pártbizottságok önálló munkáját. Ekkorra a z KPSzSz már elvesztette korábbi vezető szerepét a Szovjetunióban, és a Központi Bizottság és a KB Központi Bizottság Politbürójának egyes funkciói átkerültek az elnöki struktúrákhoz. Formálisan azonban a SZKP 1993 márciusában alakult át KPU-KSzKP-vé, miután Borisz Jelcin elnöknek a KPSzSz betiltásáról szóló rendeletét (elsődleges szervezetei tekintetében) részben hatályon kívül helyezték.
[ii] Tiraszpol Trasznisztria , vagyis a Dnyeperen túli Köztársaság fővárosa.
