A legfontosabb következtetés az, hogy a radikálisokat soha nem fogadják sokáig szívesen a hatalmon lévők klubjában, még akkor sem, ha hajlandóak elárulni elveiket, hogy a hatalmon lévőket jól szolgálják. Ciprasznak minden oka megvan arra, hogy úgy érezze, a hatalom rosszul bánik vele.

Miután hatékonyan és - egyesek szerint - kíméletlenül ráerőltette a görög népre azt a politikát, amelynek ellenzésére megválasztották, sikerült stabilizálnia Görögországot (természetesen a görögök többségének kárára) a nemzetközi oligarchia nevében. Ennek érdekében olyan oligarchikus politikákat fogadott el (a... radikális baloldal nevében!), amelyek bevezetésétől még az oligarchia legbuzgóbb politikai képviselői is visszariadtak, amikor kormányon voltak. És mit kapott érte?

Amíg kormányon volt, és az oligarcha piszkos parancsait teljesítette, a hatalom befogadta őt, és egy-egy bókkal kedveskedett neki. De amint a piszkos munkát elvégezte, a hatalom elhagyta őt, és teljes mértékben támogatta hagyományos politikai képviselőit - a Kyriakos Mitsotakis vezette Új Demokrácia pártot és a dühös PASZOK pártot. Igazi megmentőjük, Ciprasz iránti hála legkisebb jelét sem mutatták, és egy olyan választási környezetben dobták őt, ahol - saját döntései következtében - esélye sem volt arra, hogy támogatást szerezzen azoktól az emberektől, akiket a trojka oligarchikus kínzásának vetett alá.

Röviden, az árulással játszadozó baloldaliak vigyázzanak: nem kifizetődő.

Forrás: https://www.yanisvaroufakis.eu/2023/07/02/alexis-tsipras-resigns-lessons-for-progressives/2023. július 2.