A Moszkva elleni támadás bűnös hazaárulás volt - Andrej Polunyin - Szvabodnaja Pressza - »SP« beszélget Genagyij Zjugánov-val.
A »Wagner« magán zsoldoshadsereggel és alapítójával, Jevgenyij Prigozsinnal folytatott konfliktus, amely majdnem nagyszabású vérontásba torkollott, biztonságosan véget ért. Emlékeztetőül Vlagyimir Putyin elnök "fegyveres lázadásként", "árulásként" és "hazánk és népünk hátba döféseként" értékelte az eseményeket. A rendezésben kulcsszerepet játszott Alekszandr Lukasenko fehérorosz elnök.
A köztársasági vezető szerint Prigozsin a vele június 24-én folytatott tárgyalások során feladta eredeti követeléseit. Ezek között szerepelt Szergej Sojgu védelmi miniszter és Valerij Geraszimov vezérkari főnök kiadatása a Wagnernek. Második vagy harmadik alkalommal (a belarusz elnök elmondása szerint összesen "hat vagy hét" tárgyalási fordulót folytatott Prigozsinnal) figyelmeztette a szervezet alapítóját a vérontás elfogadhatatlanságára.
Lukasenko azt mondta, hogy garantálta a Wágner alapítójának: nem fogják »elintézni«, amikor a Wagner hadsereg tagjai visszatérnek a Luhanszki területen lévő táborukba. A fehérorosz elnök ezt a kérdést Alekszandr Bortnyikov FSZB-igazgatóval rendezte.
Putyin hétfői beszédében külön megköszönte Lukasenkónak "a helyzet békés rendezésére irányuló erőfeszítéseit és hozzájárulását".
Arról, hogy milyen tanulságokat kell levonni Prigozsin és zsoldosai lázadásából, Gennagyij Zjuganov kommunista pártvezér elmélkedik.
- Az elmúlt hétvégén Oroszország ismét óriási stressznek volt kitéve - mondja Gennagyij Zjuganov.
- Hirtelen mindenki rájött, milyen gyorsan véget érhet a nyugodt, normális élet. Megérezték az emberek, hogy a káosz és a nyugtalanság bármelyikünk otthonába betörhet.
A lázadás, amelyet felelőtlen, ambícióikat érvényesítő emberek szítottak, lényegében az egész ország biztonságát tette kockára. Mindezt az angolszászok és a NATO-k által az orosz világ ellen meghirdetett totális megsemmisítő háború hátterében. Annak a véres konfliktusnak a hátterében, amelyet ők szítottak Ukrajnában, és ezzel pusztulásra ítélték azt az országot.
Megjegyzem, hogy a szovjet időkben Ukrajna volt a legsikeresebb köztársaság - a legvirágzóbb, legfejlettebb, legélhetőbb. Most pedig vérző sebbé változott.
Ezt akarták elérni azok is, akik az úgynevezett Moszkva elleni felvonulást szervezték - de most már orosz területen.
Teljesen nyilvánvaló: egy ilyen helyzetben az eredmény a polgárok egységén, az elnök, az összes politikai vezető, a regionális vezetők és a közvéleményt befolyásoló személyek eltökéltségén múlik.
Nem véletlen, hogy amikor június 27-én az Állami Dumában felszólaltam, köszönetet mondtam Putyin és Lukasenko elnöknek, őszentsége Kirill pátriárkának, az összes kormányzónak és párttársamnak. Ez nekik köszönhető, amiért ilyen félelmetes és felelősségteljes órában közösen cselekedtek. Megmutatták akaratukat és egységes fellépésüket, ami lehetővé tette, hogy megakadályozzák az események tragikus alakulását.
Tisztában voltam a lázadás következményeivel. Ilyen pillanatokban kellett rendkívül nehéz és felelősségteljes döntéseket hoznom. Ezek mind arra irányultak, hogy megakadályozzanak egy polgárháborút, hogy békés és kedvező környezetet teremtsenek az ország fejlődéséhez, hogy tisztességes politikai rendszert építsenek ki.
Ebben az esetben a gyakorlat és az élettapasztalat azt súgta nekem, hogy azonnal reagáljak. Június 24-én éjjel kaptam egy telefonhívást, hogy a Wagner zsoldosok több helyszínt is elfoglaltak Rosztovban. Világossá vált számomra: hogy sürgős cselekvésre van szükség.
Putyin június 24-i beszéde után, amely nagyon meggyőző és időszerű volt, találkozót kértem a Duma elnökétől, a frakcióvezetőktől és a biztonsági szervek képviselőitől. Erre azért volt szükség, hogy biztosítsuk közös védelmünket és az elnök álláspontjának támogatását.
»SP«: Beszél a nehéz és megterhelő döntésekről, amelyeket meg kellett hoznia. Miféle döntések ezek?
- 1990-ben barátaimmal együtt meg kellett alapítanom az Oroszországi Szovjetunió Kommunista Pártját. Ekkor már világos volt, hogy Gorbacsov, Jakovlev, Sevardnadze és Jelcin elárulták a szocialista eszméket, a biztonságunkat, az országunkat. És az is világos volt, hogy az SZKP-t áruló politikájuk túszává tették. Ha egy évvel korábban létrehoztuk volna saját szervezetünket, megakadályozhattuk volna a szovjet ország szétesését.
1991-ben létre kellett hoznom a Hazafias Erők Szövetségét, amely a baloldali-jobboldali ellenzékre támaszkodott. Célunk az volt, hogy megállítsuk azt az őrületet, amelyet Gorbacsov áruló kurzusa és a részeges Jelcin, áruló politikája okozott az országnak.
1991 májusában a Szovjetszkaja Rosszija című újságban nyílt levelet tettem közzé a Politbüro egykori tagjának, a SZKP KB titkárának és a Szovjetunió elnöke főtanácsadójának, Jakovlevnek, "Az építész a romoknál" címmel. Majd júliusban a "Szó a néphez" című felhívást jelentettem meg, amely elsősorban a hadsereghez szólt. Ezt 12 ember írta alá. Köztük volt Varennyikov tábornok, aki a szovjet szárazföldi erők parancsnoka volt, és Gromov tábornok, aki a belső erők parancsnoka volt. Csikin, a Szovjetszkaja Rosszija szerkesztője és Prohanov, a Zavtra (Holnap) című újság szerkesztője is aláírta ezt a felhívást. Aktívan támogattak bennünket Bondarjev és Raszputyin írók, a Zykina énekesnő, az Ipari és Agrár Szövetségek vezetői - Tizjakov és Sztarodubcev.
Hittem abban, hogy a polgárok meghallják a hangunkat, felkelnek, és kirúgják az ország vezetését átvevő áruló csőcseléket. Sajnos nyár volt - egyesek vizsgáztak, mások a tengerparton sütkéreztek, mások a kertjüket művelték. Mire felébredtek, már megszervezték az úgynevezett GKCSP[i] szervezet államcsínyét a CIA vezetésével, amely az állam összeomlásával végződött.
Nem kevésbé fontos döntéseket kellett hozni 1993-ban, miután Jelcin kiadta az alkotmányreformról szóló 1400. számú rendeletet. Ez felfüggesztette, majd betiltotta a Legfelsőbb Tanács és a Népképviselők Kongresszusa, az államhatalom legfőbb szerve tevékenységét.
Ekkor egy nagyon nehéz kérdés merült fel: el kell-e mennünk szavazni a Jelcin és környezete által elkövetett de facto alkotmányellenes puccs után? Sokan felkiáltottak: "Ez egy vérre menő választás! Miért van erre szükség?" Azt válaszoltam: ez az egyetlen módja annak, hogy kiderüljön az igazság. Hogy kiderüljön, ki adta a parancsot a Legfelsőbb Tanács kivégzésére. A NATO- emberei, akik Moszkvába repültek, álltak mögötte. Jól jelzi ezt az a tény, hogy a CNN előre felállított kamerákat, hogy a legjobb helyszíneken forgathasson. Na és sikerült példásan élőben közvetíteni a lövöldözést.
Erős akarat és nagy bátorság kellett a helyes cselekvéshez. Televíziós felhívást tettem a törvénytelenség megállítására. A 62 kormányzó kész volt Moszkvába jönni és tárgyalni.
A Szent Danyilov kolostorban akartunk találkozni. Az akkori regionális vezetők segítettek: Gusztov, a Leningrádi régió vezetője; Koroljov, a Lipcecki terület vezetője; Aushev, az Ingusföldi Köztársaság megbízott vezetője; és Iljumzsinov, Kalmükia elnöke. II. Alekszij pátriárka beleegyezett, hogy közvetítőként részt vesz a tárgyalásokon. Mindannyian a helyzet békés rendezésére keresték a lehetőségeket, és decemberben előrehozott elnöki- és parlamenti képviselőiválasztásokat javasoltak.
A provokátorok azonban megszegtek minden megállapodást, majd mészárlást rendeztek a Szovjetek Háza és az Osztankino TV torony közelében. Mi aztán Jelcin felelősségre vonása idején kivizsgáltuk ezt a bűncselekményt. És bebizonyítottuk: egyetlen embert sem öltek meg a fegyveresek a kormányépületben. Mindenkit Jelcin büntetőalakulatai és a NATO különleges erői lőttek le, akik részt vettek a mészárlásban, vagyis a szovjet hatalom megdöntésében.
Hajszálon múlott a sorsunk, és polgárháborúba torkollhatott volna. Ám a hazafiak bátorsága lehetővé tette, hogy ez ne történjen meg, és a konfliktus a kormánnyal folytatott párbeszédbe torkolljon, bármennyire is hibás volt.
1996-ban, az elnökválasztás után Jelcin ismét tett egy bűnös lépést. Március 15-én az Állami Duma határozatot fogadott el, amely érvénytelenítette a Szovjetunió felbomlásáról szóló Belovezsi megállapodások egy részét. Válaszul másnap, március 16-án a rendfenntartó erők Jelcin parancsára ténylegesen elfoglalták a Dumát. Az éjszaka folyamán az egyik katonai parancsnok felhívott, és figyelmeztetett: tegyék, amit mondanak, különben rosszabb lesz, mint 1993 októberében!
A biztonsági szolgálatok felső vezetőivel való személyes kapcsolat révén sikerült megfékezni ezt az árulást, és 24 óra elteltével kivonni a csapatokat a parlamentből.
Az 1996-os választásokon az ország lényegében kettészakadt. A Csendes Dontól a Csendes-óceánig tartó térség lakói rám szavaztak, míg a Jelcinre szavazók a milliós városokból és az ipari központokból, és Északról és a Távol-Keletről érkeztek. Lehetséges volt, hogy háborút rendezzenek Észak és Dél között, és végleg elveszítsék az országot. De én nem mentem ebbe bele.
»SP«: Hasonló a helyzet a Wagner-felkeléssel is?
- Igen. Most is sürgős intézkedéseket kellett tennünk. Saját tapasztalataim alapján rájöttem, hogy politikai különbségektől függetlenül, csak egy összehangolt akcióval lehet megállítani egy Moszkva elleni, bűnös és áruló jellegű támadást.
Nagyon fontos, hogy Putyin elnök felvette a kapcsolatot az összes kulcsfontosságú vezetővel és politikusokkal is, beleértve Lukasenkót is. Az elnök azonnal meghallgatta a biztonsági erők jelentéseit a frontvonalon kialakult helyzetről. Helyes, és pontos döntéseket hozott.
Az Állami Duma Tanácsa két napon keresztül szinte megállás nélkül dolgozott - támogatta, segítette az államfőt, figyelemmel kísérte az eseményeket. Elvtársaim figyelemmel kísérték a helyzetet Rosztovban és a Wagner hadsereg mozgásának egész útvonalán is.
Azokon a területeken, ahol a Wagner harcosai vonultak, saját szervezeteink vannak, vannak operatív kapcsolataink. Így valós időben láthattuk, hogyan mozog az oszlop, mi történik benne. Információs és propaganda intézkedéseket hoztunk. Hiszen sokan a fronton bátran harcoló férfiak közül meg voltak zavarodva. Amikor Rosztovban megmutatták nekik, hogy Putyin és az összes pártvezető közvetlenül megszólította a zsoldoshadsereget akkor meglepődtek: mi ezt nem tudtuk, nekünk azt mondták, hogy tárgyalások lesznek! Ezután a Wagner-egységek egy része visszatért a felállítási helyére.
Voronyezs közelében összecsapás történt a zsoldosokkal, ahol a wagneristák lelőttek egy repülőgépet és egy helikoptert, ezáltal a helyzet tovább éleződött. Tisztelet illeti meg Lukasenkót. Annak idején saját maga ment keresztül azon a próbálkozáson, hogy "színes forradalommal" tönkretegyék őt, géppisztollyal járkált a fiával és a barátaival együtt, védve a testvéri Fehéroroszországot. Ezért értette jobban a helyzetet, mint bárki más.
Tárgyalásokat kezdett Prigozsinnal. A létrejött megállapodások segítettek abban, hogy a wagneristák visszakerüljenek az eredeti bevetési helyükre, valamint olyan intézkedéseket hoztak, amelyek megmentették az országot a polgárháborús összecsapásoktól.
"SP: Milyen következtetéseket kell levonni a Prigozsin és a Wagner zsoldosok esetéről?
- A legfőbb, legalapvetőbb tanulság az, hogy nagyon fontos, hogy elmondjuk az igazságot a társadalomnak és a lehető legnagyobb mértékben összefogjunk annak érdekében, hogy győzelmet arassunk a különleges katonai műveletben. Azért, hogy legyőzzük a nácikat és a fasisztákat, akik elhatározták, hogy elpusztítják az orosz világot. Minél hitelesebb és gyorsabb a tájékoztatás, annál egységesebbek lesznek a hazafias ellenzék sorai. Minél gyakrabban és minél energikusabban tájékoztatják az elnököt, a védelmi minisztériumot és a pártok vezetőit hitelesen az ország helyzetéről, annál hamarabb fogjuk elérni a rendkívül fontos és elkerülhetetlen győzelmet, amely megmenthet bennünket.
Államszövetségünk van - és Putyin meg Lukasenko azzal, hogy állandó kapcsolatban állnak egymással, államférfiúi magatartást tanúsítottak. Ez a megközelítés biztosítja a leghelyesebb döntéseket. Például a taktikai atomfegyverek telepítése Fehéroroszországban azonnal kijózanította a lengyel eszelősöket, akik azt a tervet szőtték, hogy hadseregünkkel szemben hadműveltet indítsanak.
Meg kell erősítenünk ezt a szövetséget, ezt a testvériséget. Sürgősen intézkedések egész sorát kell végrehajtanunk a nácik és a NATO megfékezésére Ukrajna kiterjedt területein.
A következő négy-öt hónapban alapvetően meg kell fordítanunk a helyzetet. Ellenkező esetben a NATO banditái egyenesen Ukrajnába fognak betörni - Lengyelország, vagy valaki más képében. Akkor pedig a konfliktus véresebbé és fenyegetőbbé válik.
Fontos, hogy ne feledjük, hogy az idén van a Fehér Ház (Állami Duma) elleni bűnös lövöldözés 30. évfordulója. Emlékezni kell arra, hogy Jelcin beosztottja, Kobec tábornok hogyan járta körbe a katonai egységeket egy hatalmas pénzzel teli táskával és vásárolt fel tankcsapatokat, hogy közvetlen közelről lőjék a parlamentet. Megszégyenítették magukat és a katonai rangjukat is. De Isten tudja az igazságot - egyikük sem él már, mindannyian meghaltak a csecsen háborúban.
Amikor felidézzük ezeket a tragikus eseményeket, a teljes igazságot kell elmondanunk, és nem szabad elhallgatnunk a TV-ben a Parlament elleni lövöldözést. Valamint nem szabad a tragédiából egy újabb, a szovjet hatalmat és a hazafias erőket lejárató kampányt csinálni. Mindenkinek tudnia kell az igazságot, hogy a végzetes hibák ne ismétlődjenek meg.
A jelenlegi helyzet egyik legfontosabb tanulsága, hogy irányváltásra van szükség. A veszélyek, amelyek ma minden polgárt érintenek, változatlanok. Ezek az ország kihalásának veszélye, a társadalom vagyoni megosztottságának növekedése, a technológiai elmaradottság és az emberi erőforrások szakmai leépülése. Végül a NATO által jelentett fenyegetések sem tűntek el.
Mindehhez szükség van az erőforrások mozgósítására, társadalmi kohézióra és a legújabb technológiák alkalmazására.
Olyan programot javasoltunk, amely teljes mértékben megfelel ezeknek a kihívásoknak. Július 30-án Orjolban kerül sor a Nemzetközi Gazdasági Fórumra, ahol bemutatjuk a frissített programunkat.
A fórum résztvevői között van Kasin akadémikus és Klicskov kormányzónk, aki az Orjol régióban indul az újabb választásokon. Ebben Putyin elnök úr aktívan támogatja őt.
Alapvetően fontos számunkra, hogy megoldjuk a minőségi oktatás, a tudomány és a társadalmi szféra fejlesztésének problémáját. Alapvető fontosságú számunkra az Oktatást mindenkinek törvény elfogadása, a háborús gyermekek támogatására vonatkozó követeléseink megvalósítása, a bolognai rendszer és az egységes államvizsga (USE) megszüntetése.
Végezetül, számunkra elvi kérdés, hogy a hadsereg a legfőbb védelmezőnk. De a hadseregek akkor élnek, ha egységes a parancsnokság. Amikor a főparancsnok, a védelmi miniszter, a vezérkar és a Biztonsági Tanács teljes felelősséggel rendelkezik a biztonsági rendszerért. És az állampolgárok szigorúan betartják a törvényeket, amelyeket háborús körülmények között mindenki köteles következetesen betartani.
Nem szabad elfelejteni, hogy a fentieket tisztességes és méltóságteljes választások teszik próbára. Helyi és elnökválasztás is előttünk áll. Sajnos, az »Egységes Oroszország« párt 17 olyan törvényt fogadott el, amelyek megbénították, sőt veszélyeztetik a választási rendszert.
Ahelyett, hogy bemutatná programját és tisztességesen versenyezne, az »Egységes Oroszország« párt háromnapos kampányt indít, megfigyelőket távolít el a szavazóhelyiségekből. Ez teljes szégyen, és közvetlen konfrontációhoz vezet az országon belül. Mivel a tisztességtelen a választás, a velük szembeni bizalmatlanság csak bonyolítja a helyzetet Oroszországon belül.
Múlt vasárnap hosszasan tárgyaltam a jelenlegi helyzetről Putyin elnökkel. Javasoltam, hogy találkozzanak a parlamenti frakciók vezetőivel, és tekintsék át a jelenlegi politikai-katonai és gazdasági helyzetet, valamint a közelgő választások jellegét. Ezeknek nyíltnak, tisztességesnek és méltóságteljesnek kell lenniük. Nem szabad, hogy súlyosbítsák a helyzetet, hanem éppen ellenkezőleg, segíteniük kell a sürgető kérdések megoldását. Biztosítaniuk kell a társadalom stabilitását, a biztonságot minden polgár, minden család számára.
Erről teljesen meg vagyok győződve.
Készült 2023.07.02
A Szvabodnaja Pressza honlapján megjelent interjú eredeti orosz nyelvű szövege az alábbi hivatkozáson található:
Fordította: Péter János
[i] A Szovjetunióban a szükségállapot állami bizottsága (GKCsP) egy önjelölt hatóság volt a Szovjetunióban, amely 1991. augusztus 18. és 21. között létezett. A szovjet kormány számos magas rangú tisztviselője volt a tagja. A GKCsP tagjai ellenezték a Mihail Gorbacsov szovjet elnök által folytatott peresztrojka-politikát, valamint az új uniós szerződés aláírását és a Szovjetunió átalakítását a Szuverén Államok Konföderatív Uniójává, amelybe a 15 uniós köztársaságból csak 9 lépett volna be. A GKCSP fő ellenfelei az Orosz Föderatív Köztársaság elnökének támogatói voltak.
