A gazdaságfejlesztési minisztérium vezetője, Maxim Reshetnyikov váratlanul kijelentette, hogy Oroszország az elmúlt években Kína tapasztalatait beépítette a gazdaságirányításba. Igaz ez?
A miniszter szerint a kínai stílus hosszabb távra, például 2045-ig terjedő tervezéssel jár. Reshetnyikov azonban fenntartja, hogy a jelenlegi turbulenciában lehetségesek a céltól való eltérések, de a kelet felé fordulás egy hosszú távon áttekinthető, fenntartható tendencia.
Resetnyikovot továbbá lenyűgözte a Peking által alkalmazott fogyasztói keresletfigyelés. Amint a polgárok elkezdenek kevesebbet költeni, az állam kompenzálja azt. Ezt a gyakorlatot szintén át kellene venni - zárta a miniszter.
Resetnyikov kijelentését újságírói megkeresésre Dmitrij Peszkov, az orosz elnök szóvivője így kommentálta: „A Szovjetuniónak is megvolt a tapasztalata a hosszú távú tervezésről. De természetesen ezt a tapasztalatot a jelenlegi helyzethez és országunk sajátosságaihoz kell igazítani. Az ország [Kína - Szvobodnaja Pressza] tapasztalata, amely évtizedek óta a világ leggyorsabb növekedési ütemét mutatja, és számos indikátor alapján már a világ vezető gazdasági hatalma, megérdemli a legmélyebb és legintenzívebb tanulmányozást.”
Ami a kínai tapasztalatok tanulmányozását illeti (beleértve a tudományosat is), még ezzel is nagy problémáink vannak. Mind a szovjet időkben, mind az új Oroszországban a folyamat átpolitizálódott. Amikor Kína 1978-ban reformokba kezdett, és piaci elemeket engedett a gazdaságba, nálunk a dogmatikus szocializmus uralkodott, és a szabadpiac még csak szóba sem került. A kínai kommunistákat és „kísérleteiket” azonnal revizionistáknak ismerték fel. Amit Teng Hsziao-ping, a kínai reformok kezdeményezője végrehajtott, azt a szocialista gazdaság és a marxista-leninista elmélet alapelveitől való eltérésnek tekintették.
Ezt nem a tankönyvekből tudom, hanem saját bőrömön tapasztaltam. Amikor 1982-ben megpróbáltam megvédeni a Moszkvai Állami Egyetem Ázsiai és Afrikai Tanulmányok Intézetében a „Szabadkereskedelmi övezetek és vegyesvállalatok Kínában” című szakdolgozatomat, az intézet és az illetékes tanszék vezetősége elutasított. És ez teljesen érthető volt: ahogyan a Szovjetunióban nem volt szex, úgy nem lehettek piaci tényezők sem. De mivel már rengeteg anyagot gyűjtöttem össze, és lehetetlen volt megszabadulni tőlem, feltételt szabtak: csak akkor védhetem meg a diplomámat, ha a marxizmus-leninizmus szemszögéből bírálom a kínai elvtársakat. Talán néhányan a kínai tanulmányokban vagy a kínai tanulmányokhoz hasonló publikációkból már megértették, hogy éppen ezek a »piaci elemek«, amelyeket Kína bevezetett, teszik majd lehetővé, hogy kilábaljon a »Nagy Ugrás« és a »kulturális forradalom« kísérletei óta tartó súlyos válságból, és a világ legnagyobb gazdaságává váljon.
A kínai kommunisták elvi megközelítése pedig az volt, hogy úgy döntöttek, hogy nem a politikai rendszert törik meg, mint Gorbacsov tette velünk, hanem a gazdaság szisztematikus reformjával kezdik. Ezért van az, hogy miután 1989-ben Teng Hsziao-ping, a kínai reformok kidolgozója, beszélgetett a mi peresztrojkánk szerzőjével, szűk körben Gorbacsovot idiótának nevezte. Tekintettel Mihail Szergejevics tevékenységének országunkra gyakorolt katasztrofális következményeire (amelyeket még mindig tapasztalunk, többek között Ukrajnában is), ez meglehetősen enyhe jelző. Úgy tűnik, Teng Hsziao-ping gyorsan rájött, hogy a szovjet vezető a romlásba vezeti az országot.
Abban az időben sem Gorbacsov, sem tanácsadói és társai nem is gondoltak arra, hogy ne találják fel spanyolviaszkként a reformot, hanem egyszerűen tekintsék meg elfogulatlanul szomszédaink tapasztalatait, amelyeka »peresztrojka« kezdetén, 1985-ben, már szabad szemmel is láthatóak voltak. Gorbacsov és követőinek igazolására az orosz hatalmi körökben már akkor kitaláltak egy mítoszt, miszerint a Szovjetunió gazdasága és az ország egésze állítólag nem reformálható meg, ezért meg kell semmisíteni. A kiváló tudós és politológus Zinovjev találó szavaival élve „a kommunizmusra céloztak, és Oroszországot találták el”. Ezt a mítoszt könnyű eloszlatni: Kína sokkal nehezebb helyzetben volt (ne idézzük megint a jól ismert számokat). Ám a helyes irányvonalak mentén végrehajtott reformok nemcsak a válságból hozták ki, hanem lehetővé tették, hogy mindössze 40 év után a világ első számú gazdaságává váljon.
Az 1990-es években a fiatal reformerek féltek Kína tapasztalatainak már a puszta említésétől is.
Nem volt biztonságos erről írni vagy beszélni. Hogy miért is? Mert a másik alapvető különbség a reformok között az volt, hogy Kína nem privatizált, míg Oroszországban a nemzeti vagyon zsíros darabjait szélhámos fedezeti árveréseken és más gyanús konstrukciókon keresztül »saját embereinek« engedték át. Az eredmény az »oligarchák« megjelenése és a termelőkapacitás nagy részének megsemmisítése és leépítése volt. Kínában is vannak nagyon gazdag emberek, sokkal gazdagabbak, mint nálunk, de a tőkéiket és a globális vállalataikat általában a semmiből hozzák létre. Nem vettek el semmit senkitől. Az állam pedig csak megteremtette a fejlődésük feltételeit.
A legragyogóbb és hozzánk legközelebb álló példa az Alibaba Group és annak alapítója, Jack Ma, akinek birodalma egy kis garzonlakásban született meg Hangcsou városában. Ám ennek az embernek és agyszüleményének közelmúltbeli tapasztalatai egyértelműen jelzik, hogy az ilyen emberek a hatóságok ellenőrzése alatt állnak. Amint Jack Ma olyan lépéseket tett, amelyek ellentétesek voltak Kína egészének érdekeivel, azonnal kegyvesztetté vált, kénytelen volt feladni ambícióit (cégei részvényeinek tömeges eladását a világpiacon), és a háttérbe vonult.
Az elmúlt években Oroszországban a kormány sok pénzt különített el az infrastruktúra fejlesztésére, ami pozitív hatással van a gazdasági fejlődésre. Ezeknek a pénzeszközöknek az összege azonban nem hasonlítható ahhoz, amit Kína juttatott és juttat. A nagysebességű vasúthálózat létrehozása, amely technológia és hossz tekintetében egyedülálló a világon, nagyban hozzájárult a gazdasági fejlődéshez. Ugyanez elmondható a légi közlekedésről is. Kína egy olyan tervet hajt végre, amelynek értelmében az országban bárki egy óra alatt eljuthat egy nagysebességű vasútvonalra vagy repülőtérre, és néhány óra alatt az ország másik felén lehet.
A kínai kormány hatalmas összegeket fektetett be a kutatásba, valamint a tudományos és technológiai fejlesztésbe, és erre ösztönözte a magánvállalkozásokat is. Ennek eredményeként szomszédaink a semmiből hoztak létre csúcstechnológiai iparágakat, különösen a legfejlettebb autóipart, valamint a repülőgépgyártást. A volt diákjaink az ipari fejlődés számos területén már régen felülmúlták tanítóikat (a Szovjetuniót).
Kína erőssége a közép- és a hosszú távú tervezés. Nálunk is van ilyen (vegyük például a 2020-as programot, amelyet nem hajtottak végre). De Oroszországgal ellentétben Kínában ezeket a terveket szigorúan végrehajtják.
Kína tapasztalataiból azonban sok olyan dolog van, amit mi nem alkalmazunk. Először is, nem feledkeznek meg arról, hogy a lakosság magas fogyasztói kereslete önmagában is a gazdasági fejlődés motorja. Ezért Kínában az emberek életszínvonalának javítása az első helyen áll. Egyébként az a tény, hogy a lakosság minden szegmense profitál a reformokból, garancia a reformok sikerére, az ország stabilitására, és egyben a kínai vezetés érdeme. Kína végrehajtott egy tervet, hogy az ENSZ szabványai szerint megszabaduljon a szegénységtől. Ennek érdekében megteremti a megélhetés feltételeit az ország legtávolabbi zugaiban is. A vidéki szegények egy részét a kormány költségén áttelepítik a városokba, ahol munkahelyeket teremtenek számukra. Ezen intézkedések, valamint az általános gazdasági fejlődés eredményeként 2015-2016-ban a KNK-ban az átlagbérek meghaladták az oroszországi béreket. Az elmúlt években a Kínai Kommunista Párt a leggazdagabb rétegek jövedelmének korlátozására és a szegények közötti újraelosztásra irányuló politikát határozott meg. Kína egészségügyi, nyugdíj- és társadalombiztosítási rendszere gyorsan fejlődik.
A társadalmi igazságosságot a korrupció elleni, a világon páratlanul kemény fellépéssel is biztosítják. Az »Üsd a tigriseket és a legyeket« stratégia szerint a korrupt tisztviselők mindenféle rangtól és érdektől függetlenül büntetőeljárás alá kerülnek, és akár életfogytiglani börtönbüntetéssel és halálbüntetéssel is büntethetők. Kína évek óta végzi az »Égi háló« műveletet, amelynek célja, hogy külföldön szökött sikkasztókat találjon meg, és tőkéjükkel együtt visszahozza őket az országba. Ráadásul a világ egyetlen országa sem akadályozhatja meg Kínát abban, hogy elutasítsa a bűnözők hazatoloncolására vonatkozó követeléseit.
Ezt és sok más hasznos dolgot Oroszország átvehetne Kína tapasztalataiból, az országtól, amely sikeresen építi a világ legerősebb és legmodernebb gazdaságát. Ehhez persze ennek a tapasztalatnak a részletes és elfogulatlan tanulmányozására van szükség, és a kínai kutatásoknak a jelenleginél sokkal hangsúlyosabb szerepet kellene játszaniuk Oroszországban.
Mihail Marozov –a Trud újság tudósítója
Az eredeti, orosz nyelvű szöveg, amely a Szvabodnaja Pressza honlapján jelent meg, az alábbi hivatkozáson található:
Fordította: Péter János
