World Socialist Web Site 2023. május 10.

Jens Stoltenberg NATO-főtitkár találkozik a NATO-csapatokkal egy tallinni légibázison 2022. március 1-jén, kedden.
(Leon Neal/Pool Photo via AP)

Az ukrajnai háború 2022-es kezdete óta a Fehér Ház és a teljes amerikai média azt hirdeti, hogy a konfliktus egy "provokálatlan háború" volt, amelyet egyetlen ember, Vlagyimir Putyin indított 2022. február 24-én.

A "nem provokált" kifejezés mindenütt jelen van az amerikai média háborús megnyilatkozásaiban. A Washington Post, a New York Times és a televíziós híradások több százszor használták a kifejezést.

Egy szerdán megjelent véleménycikkében Thomas Friedman – aki a CIA hírszerzési jelentéseinek fő tolmácsolója a Times számára - azt írta: "Ennek a háborúnak a kezdetétől fogva csak egy helyen lehetett megérteni az időzítését és irányát, mégpedig Vlagyimir Putyin fejében, hiszen ez a háború teljes egészében onnan alakult ki".

A "nem provokált háború" mantrája ugyanazzá vált Ukrajna számára, mint az iraki háború számára a "tömegpusztító fegyverek" állandó ismételgetése, vagy a spanyol-amerikai háború kezdetén az 1898-ban a Maine hadihajó elsüllyesztésekor kiadott jelszó: "Remember the Maine! To hekk with Spain!", azaz „Emlékezz a Maine hadihajóra, pokolba a panyolokkal!”.

A végtelen ismétlés mögött az az elmélet áll, hogy "minél nagyobb a hazugság, annál könnyebben elhiszik". A közvéleménytől elvárják, hogy elfogadja, hogy ez az első háború a történelemben, amelynek nincsenek történelmi előzményei vagy gazdasági indítékai, az első háború, amely teljes egészében egyetlen ember pszichológiáján alapul.

Kedden azonban a Washington Post interjút közölt Jens Stoltenberg NATO-főtitkárral, aki kijelentette, hogy az ukrajnai háború "nem 2022-ben kezdődött. A háború 2014-ben kezdődött".

Stoltenberg így folytatta: "És azóta a NATO a hidegháború vége óta a kollektív védelmünk legnagyobb megerősítését hajtotta végre... 2014-ig a NATO-szövetségesek csökkentették a védelmi költségvetést. 2014 óta az összes európai szövetséges és Kanada jelentősen növelte védelmi kiadásait... Ez a NATO hatalmas átalakulása, amely 2014-ben kezdődött".

Stoltenberg szerint tehát a háború nem 2022 februárjában kezdődött az ukrajnai orosz invázióval, hanem 2014-ben, nyolc évvel korábban.

Ez a beismerés megerősíti azt a két pontot, amelyet a World Socialist Web Site (wsws.org) a háború kitörése óta többször is hangoztatott. Először is, hogy a konfliktusnak történelmi háttere van. Másodszor, hogy a 2022-es invázió kétségbeesett válasz volt a NATO fokozódó erőfeszítéseire, hogy Ukrajnát a saját pályájára állítsa.

Stoltenberg azt állítja, hogy a háború 2014-ben kezdődött, de nem magyarázza meg, hogy mi történt valójában. Az év az Egyesült Államok által támogatott ukrajnai rendszerváltási művelettel kezdődött, amely megdöntötte Viktor Janukovics elnök kormányát, aki ellenezte az Ukrajnának az EU-val való politikai társulásba és kereskedelmi paktumba való integrálására irányuló intézkedéseket, amely maga is a NATO-ba való integrálásra készült.

Victoria Nuland amerikai külügyminiszter-helyettes azzal büszkélkedett, hogy a puccsot az USA "több mint 5 milliárd dollárral" támogatta.

A Janukovics-kormány megbuktatását fasiszta és kegyetlenül oroszellenes szervezetek, köztük a Jobboldali Szektor és a Szvoboda párt vezették. A következő években a puccs után beiktatott Petro Porosenko kormánya erőszakot és elnyomást alkalmazott a kelet-ukrajnai orosz ajkú lakossággal szemben, ami 2014 és 2022 között több mint 14 000 ember halálához vezetett.

Az Egyesült Államok és a NATO által támogatott rendszerváltó műveletnek - ahogy a WSWS 2014-ben megjegyezte - "az volt a célja, hogy konfrontációt provokáljon Oroszországgal".

A puccs kiváltotta a Kreml válaszlépését, amely megértette, hogy a Krím félsziget elvesztése az orosz Fekete-tengeri Flotta otthona feletti ellenőrzést adná át a NATO-nak. Ez lehetővé tenné az Egyesült Államok számára, hogy saját flottáját a szevasztopoli kikötőben állomásoztassa, így az USA katonai dominanciát szerezne a Fekete-tenger felett.

Válaszul Oroszország annektálta a Krímet egy népszavazást követően, amelyen az enklávé lakosságának túlnyomó többsége támogatta Ukrajna elhagyását.

Miközben a NATO-hatalmak nyilvánosan azt állították, hogy a "minszki megállapodások" keretében támogatják a tűzszünetet, ehelyett szisztematikusan azon dolgoztak, hogy dollármilliárd értékben fegyvereket juttassanak Ukrajnába egy olyan háború előkészítése céljából, amelynek célja Kelet-Ukrajna és a Krím félsziget visszafoglalása lenne.

2021-ben az ukrán kormány jóváhagyta a Krím félsziget katonai visszafoglalására vonatkozó stratégiát, amelyet aztán a 2021 novemberében létrejött amerikai-ukrán stratégiai partnerséggel de facto kodifikáltak.

Putyin a háború kitörése előtt biztosítékokat követelve arról, hogy Ukrajna nem csatlakozik a NATO-hoz, kifejtette, hogy ha Ukrajna NATO-taggá válik, akkor a teljes NATO-szövetség kötelezi magát arra, hogy támogatja Ukrajnát a Krím visszafoglalásáért folytatott háborúban, ami – ahogy kifejtette - nukleáris háborúhoz vezetne a NATO és Oroszország között.

Ukrajna 2022. februári lerohanása az orosz oligarchia egyik frakcióját képviselő Putyin-kormány reakciója volt, amely igyekezett megvédeni érdekeit, ugyanakkor abban reménykedett, hogy valamilyen megegyezésre juthat az imperialista hatalmakkal.

Azonban az USA és a NATO eltökélt szándéka, hogy a háború révén megvalósítsa azokat a célokat, amelyek a 2014-es puccsot motiválták. Később a Washington Post-nak adott interjúban Stoltenberg kijelentette, hogy "minden NATO-szövetséges egyetért abban, hogy Ukrajna a szövetség tagja lesz", ellentmondva az amerikai média és a politikai establishment mindenütt hallható azon állításainak, miszerint az orosz kormány aggodalmai Ukrajna NATO-csatlakozásával kapcsolatban egyszerűen kitaláltak.

Stoltenberg nyilatkozata gyakorlatilag ígéret arra, hogy a NATO-t fejest ugorjon az Oroszországgal való közvetlen konfliktusba.

A "provokálatlan háború" hazugságát nemcsak az amerikai politikai intézményrendszer és az államilag ellenőrzött média fogadta el és támogatta, hanem szégyenletes módon az egyetemi kutatók, szakértők túlnyomó többsége is. A Nemzetközi Ifjúsági és Diákok a Társadalmi Egyenlőségért Egyesület által szervezett találkozókon kívül az egyetemeken nem történt komoly kísérlet a háború hátterének és okainak megmagyarázására.

Különösen fontos a névlegesen "szocialista" szervezetek - amelyek valójában a felső-középosztály kiváltságos rétegeit képviselik - kegyetlenül háború- és imperialista-párti álláspontja. Teljes mértékben támogatták a propagandanarratívát.

A CIA-párti Pabloite International Viewpoint című kiadvány például május 1-jén közzétette az "Orosz Szocialista Mozgalom" nyilatkozatát, amelyben elítéli a "fél-szolidaritást és a hamis pacifizmust", amely "erkölcsileg problematikussá teszi a saját kormány katonai előkészületeivel való összefogás minden formáját".

Más szóval a "baloldal" feladata az lenne, hogy támogassa az USA és a NATO hatalmak katonai akcióit, mert ellenkező esetben "az agresszor" - Oroszország - eszközeként szolgálna. A nyilatkozat azzal a felhívással zárul, hogy "növelni kell az Ukrajnának történő fegyverszállításokat, amelyek lehetővé teszik, hogy az ország visszaadja elcsatolt területeit". Az International Viewpoint minden ponton csak visszhangozza magának Stoltenbergnek a kijelentéseit.

Mindazok a társadalmi erők, amelyek Washington propaganda-narratíváját védték, a háború miatt lelepleződtek. Az Egyesült Államok távolról sem "védekezőnek" minősíthető akciókkal igyekszik megmenteni az ukrán életeket az orosz támadásoktól, hanem eltökélt szándéka, hogy az utolsó ukránig harcoljon, hogy elérje céljait, a Krím félsziget visszafoglalását és stratégiai vereséget mérjen Oroszországra.

Minél tovább folytatódik és tovább terjed a háború, annál jobban kirajzolódik annak imperialista jellege. Egyre világosabbá válik, hogy az amerikai imperializmus, amely nem elégszik meg a Szovjetunió felbomlásával, Oroszország katonai vereségére, szétverésére és meghódítására törekszik, ami előjátékot jelent Kína katonai leigázására irányuló törekvéséhez.

Fordította: Kleinheincz Ferenc