Kedves Vlagyimir Vlagyimirovics!

Május 9-e mindannyiunk számára ünnepnap. A német nácizmus feletti győzelem nagy mérföldkő volt Oroszország ezeréves történelmében. Ez a mi soknemzetiségű népünk maradandó büszkesége és lelki támasza.

Ma ennek a dátumnak a jelentősége sokszorosára nőtt. Hazánk nagyon nehéz időket él át. A hódítók, akik a kapzsiság és az uralomvágy megszállottjai, nekiláttak, hogy elpusztítsanak mindent, ami orosz. Démoni vágytól égnek, hogy bosszút álljanak és porba tiporják őseink ránk hagyott örökségét. Az a tervük, hogy könyörtelenül elégessék az orosz kultúra több ezer éves történetét. Gyűlöletük dühödten tombol a sokat szenvedett Donbassz területén. Lövedékek robbannak és tüzek lángolnak. Emberek vére öntözi a békés munkához szokott földeket. Sok város és falu, ahol forrongott az élet, néma romhalmazzá változott.

A barbárok szablyája, akik a bolygó urainak képzelik magukat, nem ismer könyörületet. Nőkre, gyerekekre, idősekre sújt le - mindazokra, akiknek a bűne abban rejlik, hogy nem hajlandók alávetni magukat mások akaratának, feladni eszményeiket és értékeiket, megtagadni anyanyelvi gyökereiket és az orosz nyelvet. Ezeket az embereket az őseikhez, a dicső hódító hősökhöz való hűségükért végzik ki, akik megmentették a világot a német fasizmustól és a japán militarizmustól.

A Nyugat oroszgyűlölete, ruszofóbiája példátlan. Washington, London és Berlin az »orosz kérdés« megoldására irányuló vágya a múlt legsötétebb lapjait juttatja eszünkbe: az inkvizíció tüzét, a náci szombatokat, a Ku Klux Klan akcióit. A globalisták, akik a terror útjára léptek, nem ismerik a normális emberek által használatos "vörös vonalak" fogalmát és jelentését. A szegényített urániumot tartalmazó lövedékek használatára vonatkozó tervek közvetlen bizonyítékai imperialista politikájuk bűnös természetének.

Mindannyiunknak fel kell ismernünk, hogy megsemmisítő háború folyik ellenünk. Célja az ország feldarabolása, az emberek leigázása és földjeink gyarmati fosztogatási területté alakítása. Ez nemcsak hatalmas veszteségekkel fenyeget minket. Egy ilyen helyzetben veszíteni annyit jelent, mint eltűnni.

A jelenlegi kihívás ugyanolyan sorsdöntő, mint a XVII. századi »Zavaros idők^[i]«, az 1812-es honvédő háború, az 1918-1920-as külföldi beavatkozás, a fasizmussal való összecsapás a Nagy Honvédő Háborúban és a Szovjetunió árulók általi felszámolása. Az USA és a NATO-beli bűntársaik nekiláttak, hogy megsokszorozzák a kilencvenes évek »ördögi vívmányait«.

Mindenki tudja, hogy országunk többször is súlyos fenyegetésekkel nézett szembe. Néha úgy tűnt, hogy Oroszország soha nem fog feltámadni a hamvaiból. Ám az alattomos és hivalkodó ellenségek többször is kudarcot vallottak. Minden esélyt legyőzve, hazánk nem legyőzve, hanem még erősebben, tapasztaltabban és csodálatosabban került ki a megpróbáltatásokból. Ez megdöbbentette Oroszország ellenzőit, és felfoghatatlannak tűnt. Népünk még a szakadék szélén is mindig talált erőt az összefogásra, arra, hogy félredobjon minden kicsinyes dolgot, és mintegy falként álljon a kegyetlen veszélyek útjába.

A Szovjetunió vezetése, élén Sztálinnal, pontosan tudta, mit kell tennie a fasizmussal való összecsapás előtt. Ez volt a legjobb válasz a nyugati nacionalizmus hullámára, amely Hitler nevű szörnyeteget szülte. Népünk készsége, hogy bármilyen ellenséggel szemben visszavágjon, a mély szovjet hazafiságon alapult. Minden polgárt a haza önzetlen szolgálatának szellemében neveltek, kész volt megvédeni azt az utolsó csepp véréig.

A szovjet állam nagy figyelmet fordított a történelemtanításra. 1934 májusában a Szovjetunió Népbiztosainak Tanácsa és az SzKP Központi Bizottsága rendeletet hozott szovjet iskolákban folyó történelemoktatásról. Az iskolások történelemtanulását nem tartották kielégítőnek. Hangsúlyozták, hogy a történelmi folyamatok összefüggő bemutatását "elvont szociológiai sémák" váltották fel. Rámutattak a "történelmi események helyes taglalásának és értelmezésének" fontosságára.

A felsőoktatási intézményekben újra létrehozták a történelem tanszékeket. Megkezdődött az egységes tankönyv kidolgozása. Ez hat tucat kézikönyvet felváltását jelentette, és a szovjet korszakot államiságunk logikus folytatásaként kezelte. Az új tankönyv 1937 októberében jelent meg.

A művészetek egyre inkább a hazafias nevelés ügyébe kapcsolódtak be. A legtöbbször vetített filmek a Nagy Honvédő Háború előestéjén az "Alekszandr Nyevszkij", "Rettegett Iván", "Első Péter", "Szuvorov" című remekművek voltak. Ezek a filmek a történelmi személyiségeket a haza kiemelkedő védelmezőiként ábrázolták.

Ezek a valós tények, amelyek megdöntik a bolsevik dogmatizmus és elmaradottság általános mítoszát. Amikor az ország hatalma a munkások és parasztok érdekeit fejezte ki, akkor ez a lehető legjobban védte hazánk érdekeit is. A lenini-sztálini osztályszemlélet nem akadályozta, hanem segítette a kommunista pártot abban, hogy kitartóan érvényesítse a munkások érdekei és az átgondolt hazafias nevelés közötti szoros kapcsolatot.

Az 1936-os alkotmány megszilárdította a szovjet társadalom fejlődésének sikerét. Az új Alaptörvény megszüntette a polgárjogok korlátozását. Az állampolgárok olyan kategóriáit is érintette, mint az egyházi személyek, a cári rendőrség és a biztonsági szolgálatok volt ügynökei. Az Orosz Föderációs Köztársaság 1918-as Alkotmánya és a Szovjetunió 1924-es Alkotmánya értelmében megfosztották őket választójoguktól. Így a még mindig törékeny szovjet állam megvédte önmagát, és ezáltal a dolgozó emberek millióit, akiknek az érdekeit képviselte.

Ahogy erősödött, a szovjet hatalom mindent megtett a társadalom összefogása érdekében. Ezt még látszólag hétköznapi döntésekkel is elősegítették, beleértve az újévi ünnepségek visszatérését. Ennek a politikának a lényegét a Pravda 1936. február 10-i vezércikke így írta le: "A párt mindig is harcolt a »rokonságukra nem emlékező Ivanovok« antileninista ideológiájának minden megnyilvánulása ellen, akik megpróbálják hazánk egész történelmi múltját egyszínnnel - feketére festeni".

Az iparosítás, a kollektivizálás, az írástudatlanság felszámolása és a Vörös Hadsereg gyors felfegyverzése a történelem és a kultúra iránti nagy odafigyeléssel párosult. Mindezek együttesen szilárd alapját képezték a Nagy Honvédő Háborúban aratott győzelmünknek. A szovjet rendszer 1945. májusi győzelme volt Oroszország történelmi útjának csúcspontja.

A Szovjetunió a legjobbját mentette át a jövőbe. Lenin és Sztálin politikája szilárdan ötvözte a szocializmus eszméjét az évszázados állami és kulturális örökségével. Különleges világnézeti páncélt kovácsoltak. Ez törte össze a fasiszta hordákat. A Szovjetuniót a tartós béke és a társadalmi haladás mozgalmának vezetőjévé tette világnézete. Létrejött az anyaország nukleáris rakétapajzsa, amely ma is hűti a NATO »héják« hevességét.

A történelmi értékek és a győzelmek egybeesése lett államunk szuverén fejlődésének alapja. Így kivételesen markáns szimbólumok jöttek létre. 1941. november 7-én Sztálin a Mauzóleum emelvényéről a legendás felvonulás résztvevőihez intézett beszédében így szólt: "Önök felszabadító háborút vívnak, igazságos háborút. Őseink magasztos cselekedete - Alekszandr Nyevszkij, Dmitrij Donszkoj, Kuzma Minin, Dmitrij Pozsarszkij, Alekszandr Szuvorov, Mihail Kutuzov - bátor alakjával inspiráljon benneteket! A nagy Lenin legyőzhetetlen zászlaja világítsa meg utatokat!"

Halhatatlan a hősök hőstette, akik a Vörös térről azonnal a Moszkva melletti frontvonalig vonultak. Logikus, hogy a főváros védelmezőinek az ellenséggel szemben tanúsított páratlan bátorságának e történelmi tettét a november 7-i éves felvonulások hagyománya is mindig megismétli.

Egy másik mérföldkőnek számító szimbólum az 1945. június 24-i győzelmi felvonulás volt. Ez a zászlóvivők felvonulásával ért véget, amelyről Zsukov így írt: "Páratlan volt az a pillanat, amikor kétszáz katona - háborús veterán dobpergés alatt a Lenin-mauzóleum lábához dobta a német fasiszta hadsereg kétszáz zászlaját. A revansisták, a katonai kalandok hívei hadd emlékezzenek erre a történelmi tettre!”

Hazánk népe mindig is emlékezett erre a nagy diadalra. Így az emlékezés tömeges megmozdulásai, a "Halhatatlan Ezred" gyorsan széles körű nemzeti mozgalommá fejlődött. Az oroszországi hazafias családok megtiszteltetésnek tartják, hogy a soraiban menetelhetnek.

A fasizmus feletti győzelem után a szocializmus eszméinek és a szovjet hazafiságnak az erős összeolvadása új eredményekhez vezetett. Az újjászületett ország meghódította az atom erejét és bevezette az űrkorszakot. A Szovjetunió maga körül egyesítette a bolygó haladó erőit, és biztosította a gyarmatbirodalmak összeomlását. A Kínai Népköztársaság megjelent a világ térképén.  Vietnam, a KNDK, Kuba, Laosz és más országok a szocializmus útját választották. A mára szuperhatalommá nőtt Kína Oroszország egyik legfontosabb szövetségese az akut fenyegetésekkel szemben. Teljesen nyilvánvaló, hogy Kína magabiztosan folytatja az 1917-es Nagy Októberi Forradalom és az 1945-ös Nagy Győzelem ügyét.

Amikor a Szovjetuniót 1991-ben felszámolták, az okok nem a Nyugat erkölcsi helyessége vagy ellenállhatatlan ereje volt. Nem a »kommunista kísérlet« illuzórikus, álságos természetéről volt szó, ahogyan azt a ravasz fickók Szolzsenyicintől Szvanidzéig állítják. A tragédia oka a szocializmus győztes eszméinek és a népi hazafiságnak az össze nem illesztése volt.

A szovjet hatalom nem volt »idegen jelenség orosz földön«. Magába szívta az orosz történelem legjobbjait. Azok, akik felszámolták a Szovjetuniót, egyúttal tönkretették kultúránkat és oktatásunkat, lerombolták a szociális garanciákat, és a halál szélére sodorták hazánkat.
A »peresztrojka kiagyalói« és a cinikus »reformerek« megutáltatták a polgárokkal az országukat, és megroppantották annak pilléreit: a kollektivizmust, az igazságosságot és a népek közötti barátságot.

A mai szerencsétlenség Oroszországban, Ukrajnában és a Szovjetunió más köztársaságaiban Gorbacsov és Jelcin áruló bűneinek közvetlen következménye. Nem a kommunizmus, hanem a szovjetellenesség és a ruszofóbia közvetlenül felelős a Szovjetunió tragédiájáért. Ekkor kezdődött a testvéri Ukrajna oroszellenes hídfőállássá alakítása. Miután ezt nem sikerült megakadályozni, most a banderizmus többéves diadalának keserű gyümölcseit aratjuk. Testvérek ölik egymást, és a mészárlás NATO-szervezői boldogan dörzsölik véres kezüket.

Új »keresztes hadjáratot« hirdettek ellenünk. A gonosz birodalma országok tucatjait gyűjtötte zászlaja alá. Irányító köreik nyíltan arra törekednek, hogy feldarabolják hazánkat. Még azt sem merték megtenni, hogy az Északi Áramlat gázvezeték európaiakat sújtó ágainak felrobbantását maguk is nemzetközi terrorcselekménynek nyilvánítsák. Eljutottunk odáig, hogy ellenfeleink az orosz kultúra "eltörlésére" vetemedtek. Ön pedig államfőként egy különleges katonai művelet meghirdetésével elfogadta ezt a történelmi kihívást.

Az idő a fasiszta söpredéktől, Hitler őrült követőitől történő, a hazánk védelemre szólít. Oroszország mai nemzedékeinek vállára különös felelősség hárul: meg kell állítani a szakadék felé tartó lecsúszást. Erre egyetlen garancia van - a Hatalom ereje és nemzeti szuverenitása. Az új történelmi győzelemhez Oroszországnak hatékony gazdaságra, magas színvonalú tudományra és oktatásra, megbízható katonai képességekre és a szövetségesek támogatására van szüksége szerte a világon.

A győzelem kulcsa a nép ellenálló képessége és ideológiai szilárdsága minden konfrontáció esetén. Megvan őseink tapasztalata, akik egységesen tudtak válaszolni a veszélyes fenyegetésekre. Oroszországnak szüksége van az egészséges hazafias erők megszilárdítására szeretett hazánk védelme, fejlődése és jóléte érdekében. Hazánknak egy újfajta "társadalmi szerződésre" van szüksége, amelynek elsődleges alapja a nép iránti tiszteletteljes hozzáállás, a dolgozók szolidaritása és a tömegek helyzetének mélységes tisztelete.

A birodalmi Nyugat elleni hazafias front nem nőhet ki abból, hogy egyeseknek joguk van másokat elnyomni és kifosztani. Megalakulása megköveteli a huszadik század végén hazánkra kényszerített összes téveszme határozott elutasítását. A neoliberális dogmatizmus sokba került népünknek. A szovjet korszak iránti gyűlölet további szítását romboló és bűnös gyakorlatként kell elismerni.

A győzelemhez és a nagy történelmi feladatok megoldásához Oroszországnak kreatív ötletek és világos szimbólumok köré kell tömörülnie. Könnyes szemmel és büszkeséggel a szívében tiszteleg népünk őseinek legnagyobb hőstettei előtt a májusi napokban. Ezekben a különleges pillanatokban elfogadhatatlan, hogy eltitkolja legfontosabb szimbólumait. A Lenin-mauzóleum drapériája, a szándék, hogy eltakarják, elrejtsék a mauzóleumot egy teljesen torz szimbolikát foglal magába.

A Nagy Győzelem Napjának megünneplését a nép összefogásának legfontosabb cselekedetének kell tekintenünk. Ennek az eseménynek a jelentése és tartalma szent. Minden szimbóluma szintén szent. Lenin mauzóleumának eltakarásának gyalázatos gyakorlata megalázó és tűrhetetlen.

A 2023. május 9-i katonai parádén a Vörös téren különleges, előremutató jelentéssel kell bírnia. A felvonulás résztvevői megérdemlik, hogy Vlagyimir Lenin mauzóleumának emelvényéről hallják az éljenzést. Egy ilyen jelentős esemény szellemi erődítményünk élénk szimbóluma lenne. És elképzelhetetlen anélkül, hogy polgártársaink szívében ne erősödne az igazság, az emberség és az igazságosság iránti örökös vágyakozás!

Csak ilyen tényekből, ilyen eseményekből, ilyen megnyilatkozásokból kovácsolhatnak új győzelmeket az orosz történelem örökösei, leszármazottai!

 Éljen sokáig hazánk - a szuverén, büszke és igazságos országunk!

G.A. Zjugánov

Az OFKP honlapján közölt, orosz nyelvű nyílt levél, az alábbi hivatkozáson található:

Мавзолей Ленина — свидетель величайшего триумфа в нашей истории! (kprf.ru)

Fordította: Péter János

^[i] A “Zavaros idők”  - az orosz történelem 1598 és 1613 (egyes beszámolók szerint 1618-ig tartó) közötti időszaka, amelyet természeti katasztrófák, számos szélhámosság, az önjelölt trónkövetelők megjelenése és külföldi beavatkozás, polgárháborúk, orosz-lengyel és orosz-svéd háborúk, súlyos állami és politikai-társadalmi-gazdasági válságok kísértek.