Február 15-én Szergej Lavrov, az orosz külügyminisztérium vezetője az Állami Duma előtt beszámolt az orosz külügyminisztérium munkájáról. A vitán a párt Központi Bizottságának elnökhelyettese, Dmitrij Novikov szólalt fel az OFKP parlamenti frakciója nevében. Ismertette az OFKP parlamenti frakciójának álláspontját számos aktuális kérdésben.
Közzétesszük D.G. Novikov – a nemzetközi ügyekkel foglalkozó parlamenti bizottság első elnökhelyettese – az Állami Dumában elmondott beszédének teljes szövegét.
- Kedves kollégák!
Egy külpolitika erejét és hatékonyságát soha nem csak a diplomaták tehetsége határozza meg.
Itt most anélkül szólok, hogy a külügyminisztérium feladataira és funkcióira szűkíteném a témát.
Nehéz, sőt kemény időszakon megyünk keresztül. Ez nem a hisztériakeltés ideje. Nem az az idő, amikor hamut szórunk a fejünkre. A hamu elvakíthatja az ember szemét és elhomályosíthatja az elméjét. Most pedig különösen fontos a gondolatok tisztasága, hogy higgadtan tudjunk dönteni, hogy nyugodtan és magabiztosan tudjunk cselekedni. Ám ez nem jelenti azt, hogy el kell halasztani az alapvető következtetéseket és értékeléseket. Éppen ellenkezőleg, ezekre kell alapozni a politikát.
Legfőbb ideje, hogy a legfelsőbb állami vezetés elismerje, hogy Sevardnadze és Kozirjev diplomáciája óriási károkat okozott az országnak. Ideje kijelenteni, hogy az orosz politikusok mindent megtesznek annak érdekében, hogy ez többé ne fordulhasson elő. Itt az ideje, hogy az orosz külpolitika koncepcionális alapjait és mindennapi gyakorlatát is teljesen megszabadítsuk a Kozirjev féle gyakorlattól.
A pragmatizmus, a nemzeti érdekek védelmének politikája nem olyan politika, amely úgy tesz, mintha ideológiák nem léteznének. A többpólusú világ nem az elit érdekeinek egyensúlyára épül.
Aki ebben bízva halad előre, az egy napon zsákutcában találja magát. A többpólusú világ csak az emberek érdekeinek egyensúlyára épülhet. A népek mély, valódi érdekei pedig a dolgozó többség érdekei. Ezért van az, hogy mindenhol és mindenütt, különösen ott, ahol a valódi demokrácia elemei megmaradtak, a politikai folyamat mindig a baloldal képviselőit emeli az államhatalom csúcsára.
A legfrissebb példa erre Lula brazil elnökké választása.
Hangsúlyozom, hogy a baloldal azokat az erőket jelenti, akik kiállnak a munkás, a paraszt, az értelmiség, a dolgozó ember érdekeiért. Ez a baloldali politika lényege. Ez fontos és hangsúlyozni kell, tekintettel a jobboldali liberális politikusok állandó és sokféle mimikrijére. A jobboldali konzervatívok velük együtt összejátszva készségesen nyilvánítják ezeket a jobboldali liberálisokat baloldali radikálisoknak. Ugyanakkor a fogalmak ilyen céltudatos összekeverése nem veszélytelen...
Ukrajna. Miért kellett a Nyugatnak ezt az egész agresszív náci aljasságot táplálnia?
Miért a legsötétebb erőkre támaszkodtak Ukrajnában? Miért hekkeltek meg ott egy valamiféle polgári demokrácia mechanizmus kialakítását? Mert Kijevben nem lehetett demokratikus eszközökkel Nyugat-barát rezsimet hatalomra juttatni.
A Szimonyenko vezette Ukrán Kommunista Párt nem blöffölt, amikor népszavazást kezdeményezett arról, hogy Ukrajna Oroszországgal, Fehéroroszországgal és Kazahsztánnal együtt csatlakozzon a vámunióhoz. Mind a kilencvenes, mind a nyolcvanas években erős baloldali, szovjetbarát, az Oroszországgal való barátságot támogató hangulat uralkodott. A Nyugat nem volt hajlandó megvárni, hogy ezek az érzések az ukránok körében maguktól elmúljanak, hogy ezek hordozóinak generációi »természetes módon« kihaljanak. Úgy döntöttek, hogy nem túlélni akarják ezeket az érzelmeket, hanem elnyomni őket. Erre szolgált a terror. Erre szolgált a nácizmus.
De azok, akik a moszkvai pályán dolgoztak, és érdemi döntéseket hozhattak - mindent megtettek, hogy ez ne történhessen meg? Ukrajnában a szocialista Moroz, a szocialista Vetrenko és mások mind »befektettek«. De az egyetlen dolog, amit tettek, hogy nem támogatták a Zjuganov vezette Kommunista Pártok Unióját és a Szimonyenko vezette Ukrajna Kommunista Pártját. Egy ilyen politika eredményeit még sokáig fogjuk »élvezni«.
Ugyanakkor tanulnunk kell ezekből a leckékből! Az OFKP szerint a moldovai orosz nagykövetség nem látja el a feladatát tökéletesen. Valószínűleg érdemes lenne intézkedéseket hozni a helyzet orvoslására.
Transznisztriában[i] a kommunista párt vezetőjét, Oleg Horjant nemrég engedték ki a fogságból.
Több mint négy évet töltött börtönben. Oroszország képes volt megvédeni az oroszbarát politikust? Vagy nem szükséges megvédeni a baloldali politikusokat, még akkor sem, ha oroszbarátok?
Itt az ideje, hogy megválaszoljuk ezeket a kérdéseket! Itt az ideje, hogy megválaszoljuk és megértsük, hogy a baloldal Oroszország legfőbb szövetségese a többpólusú világ kialakításában.
Szergej Viktorovics Lavrov ma arról beszélt, hogy kész támogatni az Egységes Oroszország által kezdeményezett, a neokolonializmus modern megnyilvánulásai elleni küzdelmet célzó fórumot. Ez egy jó ötlet. Először is azonban már régóta dolgozunk ebben az irányban. Másodszor pedig az OFKP nyilvánosan kijelentette, hogy kész nemzetközi antifasiszta fórumot tartani. Ezekben az ügyekben szeretnénk számítani a szükséges segítségre.
Az orosz nyelvről. Ennek problémáiról már sok szó esett erről a pódiumról. A Szovjetunió összeomlása óta az orosz nyelv befolyási tere a világban jelentősen beszűkült. Egyes becslések szerint a felére »zsugorodott«. De e kérdés felvetésekor és megoldásakor nem szabad késlekedni, nehogy egy másik probléma is felvetődjék. Jól meg kell érteni, hogy ki és miről fog beszélni oroszul. Milyen gondolatokat fog szorgalmazni. Milyen eszmék népszerűsítésére vállalkozik majd. Milyen értékeket fog képviselni.
Vajon magában Oroszországban nincs olyan, aki oroszul gondolkodik és beszél, de teljesen kollaboratív álláspontot képvisel? Fontos számunkra, hogy az orosz nyelv külföldön történő tanulása együtt járjon kultúránk, humanista értékeink és legjobb hagyományaink terjesztésével. Ennek a munkának együtt kell járnia azzal, hogy növeljük nemcsak az oroszul beszélők, hanem a hazánkkal barátságban és szimpátiában lévő emberek számát is. Ez pedig nem csak a külügyminisztérium problémája.
Nyilvánvaló, hogy eszközökre van szükségünk az ilyen feladatok megoldásához. Nekünk ott van a Rosszotrudnicsesztvo[ii]. Lehetséges, kollégák, hogy van valami, ami valakinek nem tetszik ezen intézmény munkájában. De vajon vannak-e szélesebb körű lehetőségeik és kiterjedtebb struktúráik? Ha vannak, akkor miért nem használják? Ha pedig nincsenek, akkor fejlesszük és javítsuk azokat, ami már létezik!
Vajon meddig lesz még olyan gyakorlatunk, hogy minden iskolában angolul tanítanak, a spanyol pedig ritkaságszámba megy? Vajon a világunkban kevesebb ember anyanyelve a spanyol, mint az angol? Természetesen nem! Viszont az Oktatási Minisztériumot ez egyelőre nem érdekli.
Ami a parlamenti diplomácia fejlesztését illeti, jó eredményeket értünk el a nemzetközi parlamenti fórumok szervezésében. Ennek a »nagy« fórumnak a keretében alakult ki a speciális Oroszország-Afrika parlamenti formátum megtartásának gyakorlata. Az OFKP-frakció és személyesen Gennagyij Zjuganov ezen kezdeményezése jelentős elismerést kapott. Ezt tovább kell fejleszteni.
Meg kell említenünk azt a tényt is, hogy az orosz diplomaták, akik korábban ellenséges államokban látták el feladataikat, mostanában gyakran nem kapnak megbízatást. Meg kell találni ezeknek az erőknek a felhasználását.
Az afrikai kontinensen például számos országban nincs orosz nagykövetség. Az ottani diplomáciai képviseletek bezárásának és személyzetük csökkentésének egy része szintén Kozirjev öröksége.
Itt az ideje, hogy ezt határozottan felülvizsgáljuk!
Végül néhány szót a kultúra általános szintjéről. Nem értünk egyet azokkal, akik azt állítják, hogy itt az ideje szakítani a diplomácia régi elveivel és kánonjaival. Azzal se, hogy a kifinomult visszafogottság már nem szükséges egy diplomata számára. Hogy minden »rossz«. Hogy elavult és már nem hasznos. Hogy lendületre, viccelődésre, kreativitásra és csattanóra van szükség. Sajnálom, de ez nem a diplomáciáról szól.
A diplomácia a hagyományokkal és a munkarendszerrel erős, míg a diplomatánál a tapasztalatát, a tudást és a személyes kultúrát, a visszafogottságot és az önuralmat értékeljük. Meggyőződésem, hogy az orosz, szovjet diplomácia magas kultúrájának hagyományát nem feledni, hanem ápolni és megőrizni kell. S ezeket kitartóan tovább kell adni a diplomáciai szolgálatban dolgozók új generációinak!
2023-02-16
Dmitrij Georgijevics Novikov
Az OFKP honlapján megjelent, eredeti, orosz nyelvű parlamenti beszéd az alábbi hivatkozáson található:
Д.Г. Новиков: «Сила внешней политики страны не сводится к таланту её дипломатов» (kprf.ru)
Fordította Péter János
[i] A Dnyeszter Menti Moldáv Köztársaság (más néven Dnyeszteren Túli Terület, angolul Transnistria, magyarul Transznisztria vagy Dnyeszteren Túli Köztársaság) a Szovjetunió felbomlása után az önállósodó Moldovától elszakadt keskeny földsáv a Dnyeszter folyótól keletre. Rövid elnevezése a Dnyeszter-mellék (az orosz Приднестровье mintájára).
[ii] A Független Államok Közössége, a külföldön élő honfitársak és a nemzetközi humanitárius együttműködés szövetségi ügynöksége (Rosszotrudnicsesztvo) az Orosz Föderáció szövetségi végrehajtó szerve, amely az Orosz Föderációnak a Független Államok Közössége tagállamaival és más külföldi államokkal fenntartott nemzetközi kapcsolatainak biztosítása és fejlesztése, valamint a nemzetközi humanitárius együttműködés területén közszolgáltatások nyújtásáért és az állami vagyon kezeléséért felelős. A Rosszotrudnicsestvo és külföldi irodáinak tevékenysége a nemzetközi humanitárius együttműködés állami politikájának megvalósítására és a modern Oroszországról külföldön kialakított objektív kép előmozdítására irányul. Jelenleg a Rosszotrudnicsesztvo 80 országban 96 külföldi képviselettel képviselteti magát. Az Orosz Föderáció elnökének tartozik beszámolási kötelezettséggel, és az Orosz Föderáció Külügyminisztériumának van alárendelve.


