Február 7-én Jurij Afonyin, az OFKP Központi Bizottságának első elnökhelyettese felszólalt az Állami Duma plenáris ülésén. Közzétesszük beszédének szövegét.
Kedves kollégák!
Pontosan egy hét múlva ünnepeljük az Orosz Föderáció Kommunista Pártja – betiltása utáni – újjáalakításának 30. évfordulóját.
30 év önmagában is lenyűgöző. Ugyanakkor az OFKP utódja és ideológiai örököse az SzKP-nak, amely pedig örököse a bolsevikok kommunista pártjának. Tehát a legrégebbi orosz politikai erőről van szó, amely sok évtizeden át a legfontosabb tényező volt az ország fejlődésében. Lenin és Sztálin, Zsukov és Gagarin, Kurcsatov és Koroljov pártjáról beszélünk.
Ma szükségesnek tartjuk, hogy felidézzük pártunk történetének kulcsfontosságú pillanatait.
Ez segíteni fog a jelenlegi, a Nyugat ellenünk indított megsemmisítő háborúja által teremtett, nehéz történelmi helyzetből való kiútkeresésben.
A leendő Kommunista Párt szervezeti magjának megalakulása volt a valódi kommunisták válasza a Gorbacsov-klikk áruló politikájára. Már 1990 júniusában megalakult az RSFSR Kommunista Pártja. 1991-ben pedig Gennagyij Andrejevics Zjuganov két valóban látnoki dokumentumot adott ki - "Építész a romoknál" és "Szó a néphez" -, amelyekben a legnagyobb világossággal vázolta fel azokat a szörnyű történelmi következményeket, amelyekhez Gorbacsov és Jelcin folyamatos romboló tevékenysége vezetett, és javaslatot tett a növekvő válságból kivezető útra. Ha akkor meghallgatták volna a hangját, ha figyelmeztetéseit teljes mértékben megértették volna, ma egy egészen más országban élnénk - egy erős államban, amely magában foglalja Oroszországot és Ukrajnát is, és mindazokat a területeket, amelyeket népünk egy évezreden át gyűjtött össze. Olyan államban élnénk, amely a gazdasági, társadalmi és technológiai fejlődésben világelső lenne.
De sajnos emberek százmilliói számára a történelem más utat járt be. A Szovjetunió elpusztult, és a mérhetetlen nyomorúság szilánkjai hullott ránk: belháborúk, ipari és mezőgazdasági üzemek tízezreinek pusztulása, a tudományos iskolák megszűnése, az oktatási és egészségügyi rendszer pusztulása, a nemzet kihalása.
Néha azt hallani, hogy a Szovjetuniót a kommunisták tették tönkre. Ez nyilvánvaló téveszme és hazugság. Hazánkat olyan árulók pusztították el, akik bár zsebükben hordták a kommunista párt igazolványát, de soha nem voltak kommunisták. Sajnos még a legigazságosabb és legszentebb tettekbe is keverednek árulók. Többek között Krisztus és Júdás története is erről szól. Így van ez itt is: a Szovjetuniót Júdás tette tönkre, miközben a legbátrabb, legbecsületesebb és legintelligensebb kommunisták álltak velük szemben. Büszkék lehetünk arra, hogy most velünk együtt dolgoznak itt az Állami Dumában: Gennagyij Andrejevics Zjuganov, az OFKP Központi Bizottságának elnöke, Ivan Ivanovics Melnyikov, Vlagyimir Ivanovics Kaszin, Nyikolaj Mihajlovics Haritonov, Nyikolaj Vasziljevics Kolomejcev, Nyikolaj Ivanovics Oszadcsij és más elvtársaink.
Az ország elpusztítói jól tudták, hogy a kommunisták komoly akadályt jelentenek számukra. Ezért Jelcin már 1991 augusztusában aláírta a kommunista párt felfüggesztését, majd betiltotta a pártot. Másfél év bátor politikai és jogi harcba telt a Jelcin-rezsim ellen, hogy Oroszországban újjáalakuljon a Kommunista Párt. Így született meg az OFKP.
Mit tett pártunk, az OFKP Oroszországért ez alatt a 30 év alatt? A sok közül csak a legfontosabbakat említem.
Az 1993-as első Állami Duma-választásokon az OFKP megakadályozta, hogy Jelcin csatlósai manipulálják a parlamentet, és csak olyan politikai erők kezébe kerüljön, amelyek készen állnak arra, hogy jóváhagyják az összes népellenes "reformot". A Dumában erőteljes baloldali ellenzék jött létre. Ez lehetővé tette számunkra, hogy elkerüljük az ukrán forgatókönyvet – emberek millióinak meggyalázását és üldözését, a szovjet emlékművek lerombolását, és történelmünk kiemelkedő szovjet korszakának, beleértve a Nagy Honvédő Háborúban aratott győzelmet is, kitörlését a nemzeti emlékezetből.
Pedig a Parlament szétlövése után ez a forgatókönyv szinte elkerülhetetlennek tűnt!
1996-ban a Kommunista Párt megmentette az országot a polgárháborútól azzal, hogy a választások után nem engedett a Jelcin és környezete legagresszívabb provokációinak, amely egy Pinochet-szerű rendszert szándékozott létrehozni Oroszországban.
Ugyanebben az évben a kommunistáknak sikerült felmondaniuk a Belovezsi Megállapodást, amely a Szovjetunió elpusztítóinak törvénytelen összeesküvését jelentette.
Az 1990-es évek második felében az OFKP több tucat kommunista kormányzó megválasztását biztosította, akik megkezdték az ország újjáélesztésének munkáját. Köztük olyan kiemelkedő személyiségek voltak, mint Vaszilij Sztarodubcev, Nyikolaj Kondratyenko, Nyikolaj Vinogradov és Pjotr Szumin.
1998-ban a Primakov-Maszljukov-Gerascsenko csapat, elfogadva az OFKP programját, egyszerűen visszarántotta az országot a szakadék széléről, ahová a liberális reformerek majdnem taszították.
Az ezt követő években pártunk hevesen opponálta az államot és a népet károsító összes “reformot”: a természetbeli juttatások " pénzzé tételét", a hadsereg tönkretételét Szerdjukov által, az oktatás szétverését Fursenko által, az orvostudomány "optimalizálását", a nyugdíjkorhatár emelését.
Több száz vállalkozást védtünk meg és mentettünk meg a pusztulástól, köztük néhányat a legmodernebb technológiájú, az ország védelmi képességei szempontjából különösen fontos vállalatot.
Megvédtük a Győzelem Vörös Zászlaját, amelyet ma harcosaink a fronton állítanak fel a győztes csaták után.
Az évek során az OFKP valódi emberi jogi szervezetté vált, és több ezer képviselőnk segítségével országszerte hatékony rendszert épített ki a polgárok jogainak védelmére.
Most pedig hadd említsem a legfontosabb dolgot. Az OFKP 30 éve alatt végig kiegyensúlyozott, alternatív programot kínált az ország fejlődéséhez. Ha ezeket végrehajtották volna, sok mai katasztrófát elkerülhettünk volna.
Elítéltük, amit a bútorkereskedő Szerdjukov csinált a hadseregben és a védelmi-ipari komplexumban. Ha akkor meghallgattak volna minket, nem romboltak volna le több mint ötven honvédelmi iskolát. Hazánk viszonyai között nem lett volna esztelenség egy " komplett" hadsereg a helyi háborúkhoz. Ma pedig hadseregünk nem ismerné sem a képzett katonák hiányát, sem a modern fegyverekkel kapcsolatos problémákat.
Többször javasoltunk jól átgondolt iparfejlesztési programokat. Ha ezeket végrehajtották volna, Oroszországban ma nem gyártanának 15-ször kevesebb szerszámgépet, mint 1990-ben az Orosz Föderációban. Nem indítanának ötödannyi hordozórakétát, mint a Szovjetunió az 1980-as években. A polgári repülőgépek gyártása pedig nem állt volna le a nyugati gyártású alkatrészektől való függőségünk miatt. Modern iparunk lenne, és sebezhetetlenek lennénk a nyugati szankciókkal szemben.
Ha pedig az agrár-ipari fejlesztési programjainkat végrehajtották volna, akkor nem lenne közel 40 millió hektárnyi elhagyott szántóföldünk, és a tejtermelés sem süllyedt volna az 1950-es évek szintjére. Az ország élelmezésbiztonsága teljes mértékben biztosított lenne.
Ha az orvosi "optimalizálás" elleni erőteljes tiltakozásunk meghallgatásra talált volna, ma több százezer polgártársunk élne.
A Komszomol és az úttörőmozgalom 1990-es évek eleji megsemmisülését követően a Kommunista Párt 30 éven át újjáélesztette és gondozta, támogatta azokat. Ma már mindenki számára nyilvánvaló, hogy a fiatalabb generáció neveléséért végzett céltudatos munka nélkül lehetetlen előre vinni az országot.
Ha a természeti erőforrások és a stratégiai iparágak államosítására, a progresszív adózásra és a tőkekiáramlás megfékezésére vonatkozó javaslatainkat elfogadták volna, Oroszországnak lett volna elegendő finanszírozása minden fejlesztési projektre és a pénzügyi tartalékaink százmilliárdjai nem kerültek volna a nyugati gengszterek karmai közé.
Végül pedig meg kellett volna hallgatni azt a 2014-ben tett javaslatunkat, hogy ismerjük el már akkor a Donyecki és a Lugánszki Népköztársaságot. Már akkor meg kellett volna védenünk a Donbassz lakóit, mielőtt a NATO-erők kinevelték az új ukrán vezetést és fegyverré tették a kijevi náci rezsim formájában. A kommunisták 2014. június 6-án küldték az első humanitárius konvojt a Donbasszba, és azóta már összesen 105 konvojt küldtünk.
Mára világossá vált, hogy az évek során az OFKP-nak sokszor igaza volt az ország fejlesztésére vonatkozó javaslataiban. Ám ezt nem azért mondjuk, mert elismerést várunk, hanem azért, hogy meghallgassanak bennünket. Az ország már csaknem egy éve különleges rendszerben él, amelyet a fronton való harc kényszere és a világtörténelemben példátlan mennyiségű gazdasági szankciók elviselése határoz meg. Az OFKP kidolgozott egy programot "Húsz sürgős intézkedés Oroszország átalakítására" címmel, hogy megfeleljen korunk összes kihívásának. A program nemcsak szakértői számításokon, hanem a valós gyakorlaton is alapul: kommunista kormányzóink és polgármestereink - Andrej Klicskov, Alekszej Ruszkikh, Valentin Konovalov, Anatolij Loktaj - valamint a gazdasági hatékonyság és a dolgozók szociális védelmének kiemelkedő példáit bemutató népi vállalkozások tapasztalataira is épül.
Fennállásának 30 éve alatt pártunkat sokszor megfélemlítették, elnyomták, és arra kényszerítették, hogy feladjuk elveinket. Túléltük, és továbbra is az ország érdekében dolgozunk. Teljesen meg vagyunk győződve arról, hogy Oroszország jövője a szocializmusban rejlik, és az OFKP a jövő pártja!
Jurij Afonyin
Az OFKP honlapján megjelent eredeti, orosz nyelvű szövege az alábbi hivatkozáson olvasható:
Юрий Афонин в Госдуме: КПРФ – партия будущего! (kprf.ru)
Fordította: Péter János
