Kedves elvtársak! Bajtársaim és barátaim!
Nemrég ünnepeltük a Szovjetunió megalakulásának 100. évfordulóját. Az orosz kommunisták ma egy fontos dátumot köszöntenek. Pártunk újjászületése 30 éves.
1991-ben egy áruló klikk úgy döntött, hogy kifosztja a nemzeti vagyont és felszámolja a hatalmas szovjet örökséget. Hogy senki ne tudja megállítani őket, rendeletet hoztak a kommunista párt betiltásáról. A struktúráinkat feloszlatták, a hivatásos dolgozókat elbocsátották, a vagyont lefoglalták. Miután megragadták a hatalmat, siettek felszámolni a munkásosztály és a dolgozó parasztság szervezetét.
A reakciós erők szövetkezése előkészítette az utat a huszadik század legfőbb bűntettéhez, a Szovjetunió elpusztításához. Ugyanezen év decemberében történt az aljas árulás a Belovezsszkaja Puscsai[i] kormányüdülőben. Az árulókat nem hozta zavarba tettük hitványsága. Eltaposták az új társadalom építőinek emlékét. A fasizmus elleni harc hőseinek emlékét, azoknak a hőstetteknek, akik hazánkat a kozmikus magaslatra emelték és igazán naggyá tették. A dolgozó embereket kirabolták, a bűnözők karjaiba vetették, az elszegényedés és a lélektelenség szakadékába taszították.
Szégyenletes volt és lehetetlen volt hallgatni és tűrni. Jól emlékeztünk arra, hogy egy gyönyörű, hősies országban születtünk. Ez egy olyan ország, amelyet nem lehet nem szeretni. Erről már életünk első éveitől kezdve édesanyánk szelíd tekintete, édesapánk erős keze és első tanítónk gondoskodó szava biztosított bennünket. Felnőttünk és megérettük. Megismertük a világot. Átitatott bennünket az a meggyőződés, hogy a haza nevében kell építenünk, harcolnunk és győznünk.
A történelem tanulságai megtanítottak minket arra, hogy álmodjunk az igazságosságról, harcoljunk az igazért, és ne tűrjük a rosszat. Úgy nőttünk fel, hogy képesek voltunk elfogadni, de nem megadni magunkat; visszavonulni, de nem elárulni; veszíteni, de erőt meríteni és harcba szállni - az emberi méltóságért, a dolgozó emberek verejtékéért, azért a jogért, hogy a világot egyszerűbbé, becsületesebbé és szebbé tegyük.
A bölcs tanítóink és maga az élet igazsága tett minket kommunistákká. Ahogy haladtunk előre, egyre többet tanultunk a marxizmusról, és meggyőződtünk a bolsevikok igazáról és a lenini zsenialitásról.
A szovjet haza elárulása azt jelentette számunkra, hogy elvetettünk mindent, ami a legragyogóbb és legszentebb volt.
A kommunisták nem törődtek bele a párt betiltásába, és folytatták a tevékenységüket. Kollektívákban dolgoztak. Az utcán harcoltak. Újságokat és röplapokat adtak ki. Együtt dolgoztak a veteránokkal és a fiatalokkal, hazánk igazi hazafiaival. Az esküszegők reménye, hogy megsemmisítik az igazságosság eszméjét, nem vált valóra.
Szilárdan hisszük: a történelem ítélete szigorú és igazságos lesz, értékelni fogja pártunk útját, szerepét a haza sorsában, a munkások megvédésében és a nép megőrzésében.
A Jelcin-őrjöngés idején kiálltunk a kommunisták becsületéért, a jogukért, hogy a vörös zászló alatt megvédjék eszméiket. Az Alkotmánybíróság előtt lefolytatott eljárással megvédtük ideológiánkat és az emberek legjobb értékeit a közvetlen tiltásokkal és üldözéssel szemben. Megakadályoztuk, hogy kommunisták millióit hurcolják meg és a másként gondolkodók kasztjába taszítsák őket. Megőriztük a munkások politikai, szociális és gazdasági jogaiért folytatott harc alapjait, hogy megnyerjük polgártársaink elméjét és szívét.
A példátlan árulás után, bírósági eljárással megvédtük a pártunk újjáalakításának jogát.
A munka országszerte beindult. 1993. február 13-14-én tartottuk az alapító kongresszust.
A küldöttek egyhangúlag hirdették: az Orosz Föderáció Kommunista Pártja harcba száll!
Miután újjáélesztettük a szervezetet, a tömegekre támaszkodva nem engedtük, hogy pártunk a politikai élet perifériájára szoruljon. Mi lettük a legerősebb párt az úgynevezett posztszovjet térségben. Megalakítottuk a Kommunista Pártok Szövetségét. Megerősítettük kapcsolatainkat a világ összes haladó erőjével.
Az OFKP pontosan meghatározta a hatalomért és a polgárok tisztességes életéért folytatott harc minden egyes szakaszának feladatait. A távlatokat figyelembevéve elemeztük a kapitalizmus egyre súlyosabbá váló válságának dinamikáját, felmértük az országunkat fenyegető új veszélyeket, mérlegeltük lehetőségeinket, és harcba szálltunk.
Támogatóinkat egy fejlett szellemi termékkel, az ország újjáélesztésének és fejlődésének programjával láttuk el. Az Orjoli Gazdasági Fórumon megkaptuk a tudósok és szakemberek támogatását. Azt követeltük, hogy az oligarchákat fékezzék meg, és az ország természeti erőforrásait adják át az embereknek. A legfontosabb eseményekről alkotott elvi értékelésünket közvetítettük a polgárok felé. Kezdeményeztük a Jelcin elleni vádemelést. Név szerint megneveztük az ország és a nép ellen elkövetett bűncselekmények elkövetőit. Az utcán harcoltunk a polgárok jogaiért, a tisztességes választásokért, a demokrácia győzelméért.
A kommunisták mind a 30 év alatt a dolgozók helyzetét romboló reformok, a munkások és parasztok, a veteránok és a fiatalok elszegényedése elleni harcának élvonalában álltak. Harcoltunk a »természetbeni juttatások pénzzé tétele«, az áremelések és a zsarolások, valamint a rabló »nyugdíjreform« ellen. Megvédtük az Orosz Tudományos Akadémiát. Tiltakoztunk a honvédek megalázása és a hadseregben folyó pogrom ellen. Keményen küzdöttünk a Komszomol és az Úttörők szervezetének újjáélesztéséért.
Az alkotás széleskörű tapasztalata gazdagította politikai és vezetői gyakorlatunkat.
A Primakov, Maszljukov és Gerascsenko alkotta balközép kormány a fizetésképtelenség után visszahúzta az országot a szakadék széléről. Ez bebizonyította, hogy a programozási megközelítéseink, személetünk ígéretes. A kommunisták Novoszibirszk, Irkutszk, Orjol, Uljanovszk régiókban és a Hakassziai Köztársaságban szerzett vezetői tapasztalatai elengedhetetlenek a Népi bizalom kormányának megalakításához.
Mindezen évek alatt támogattuk és védtük a kollektív vállalkozásokat, megmutatva tapasztalataikat. A vállalkozások a becsületes, hatékony munka és a társadalmi optimizmus legjobb példáivá váltak. Sikereik a szervezők tehetségének és a legmodernebb technológiának, a tudatos fegyelemnek, valamint a munkavállalókkal és családjaikkal való törődésnek a közvetlen eredményei.
Az OFKP rendületlenül kiállt Oroszország biztonságának és szuverenitásának védelmében.
Az oligarchikus államgépezettel való szembenállásban nem engedtük, hogy Oroszországot teljesen kiárusítsák. Kitartásunk segített megmenteni a rakéta-, űr- és repülési komplexumokat. Megakadályoztuk egy NATO-bázis létrehozását Uljanovszk közelében és közös gyakorlatokat az amerikai hadsereggel Arzamasz közelében. Magabiztosan kiálltunk barátainkért és a történelmi igazságosságért Ukrajnában és Fehéroroszországban, a Kaukázusban és a Krímben, Donyeckben és Luhanszkban. Több mint száz humanitárius konvojt küldtünk a novorossziaiak megsegítésére.
Pártunk azonnal fellázadt a szovjetellenesség és a ruszofóbia vadsága ellen, a szocialista haza nagyszerű vívmányainak becsmérlésére tett kísérletek ellen. Mint szemünk világát úgy őriztük »vörös génünket«, megőriztük a bajtársiasság és a kollektivizmus értékeit, a magas szellemiséget és a történelmi folytonosságot. Azért harcoltunk, hogy Sztálingrád visszakapja büszke nevét, és Vörös tér megőrizhesse történelmi arculatát.
A Kommunista Párt mindvégig a nemzeti iskola hagyományainak megmentéséért és a nagyszerű kulturális örökség megőrzéséért küzdött. Most is szilárdan fellépünk az agresszív szovjetellenességgel, a cinikus ruszofóbokkal, a fejvesztett nacionalistákkal és az álságos kozmopolitákkal szemben. A hazaszeretet és az internacionalizmus elválaszthatatlanok számunkra.
Hosszú utat tettünk meg - vereségeken és győzelmeken, veszteségeken és reményeken át.
Voltak esetek, amikor az ember nem tudott ellenállni a zsarolásnak és a kísértésnek, a sötét információ gyilkosoknak, a rendőri brutalitásnak és a bírósági megtorlásoknak. Csakhogy a párt előrement, megkeményedett és tapasztalatot szerzett az osztályharcban. Az OFKP a kommunisták új generációit fogadta soraiba, képezte őket, és rájuk bízta a legfelelősségteljesebb részlegeket és pozíciókat.
Nagy feladatok, hatalmas kihívások és tág horizontok állnak előttünk. Nem adjuk fel, és nem hátrálunk meg a harcban. Barátainkkal és szövetségeseinkkel együtt folytattuk a nagy harcot szovjet hazánkért - a jóság, az igazságosság és a haladás országáért.
Nem tétlen makacsságból és a régi idők iránti nosztalgiából járjuk a rögös utat.
Mélyen hiszünk ügyünk helyességében.
Tudjuk, hogy a gyötrelmekkel és szenvedéssel teli hosszú út leküzdése után az emberiség kiérdemelte a jogot egy jobb jövőre.
Jól tudjuk, hogy a tőke zsarnoksága döntő csatára készül, hogy uralmát megőrizze. Ugyanakkor ezzel nem tudunk kategorikusan egyetérteni. Mi, kommunisták azt állítjuk, hogy csak egyetlen módon lehet megsemmisíteni a globális koncentrációs tábor terveit. Biztosítanunk kell a szocializmus győzelmét!
Ennek érdekében továbbra is következetesen és elszántan fogunk küzdeni!
Küldetésünk, hogy kifejezzük a dolgozó emberek fájdalmát és vágyait, törekvéseiket és reményeiket, akaratukat és a tisztességes és boldog élethez való jogukat.
Ennek érdekében továbbra is büszkén fogjuk hordozni a Győzelem Vörös Zászlaját - az Őszinteség és az Igazságosság Zászlaját!
Kedves elvtársak! Szövetségeseink! Hasonlóan gondolkodó emberek!
Szent küzdelmünk folytatódik! A párt újjáélesztésének 30. évfordulója napjaiban mi, kommunisták határozottan kijelentjük: mindent megteszünk az elnyomás láncának letöréséért, a munkások hatalmának és a népek közötti barátság eszméjének megteremtéséért!
A szocializmus győzni fog!
Zjugánov Genagyij Andrejevics
Az OFKP KB elnöke
2023.02.01.
Az OFKP honlapján megjelent beszéd szövege az alábbi hivatkozáson található:
К 30-летию возрождения партии (kprf.ru)
Fordította: Péter János
[i] 1991. december 8-án a Belovezsszkaja puscsa néven ismert az Európában egyedülálló ősfákból álló rezervátum melletti kormányüdülőben aláírták a Szovjetunió feloszlatásáról és a FÁK létrehozásáról szóló megállapodásokat. A Białowieża helység közelében található erdő (Białowieża Pushcha, lengyelül. Puszcza Białowieska; magyarul fonetikusan Belovézsszkaja puscsa) a legnagyobb maradványa annak az ősfákból álló reliktumnak, amely a modern tudomány szerint a történelem előtti időkben Európa-szerte elterjedt.
