Joe Biden amerikai elnök múlt hétfői, Ukrajna függetlenségének napján tett nyilatkozatát olvasva - és újraolvasva - az embernek John Keats angol költő halhatatlan sora jut eszébe: „A hallott dallamok édesek, de az el nem hangzók még édesebbek”. Három dolog szembetűnő.

Biden többször is hivatkozott az Egyesült Államok és az ukrán nép közötti tartós kapcsolatra. De az egész nyilatkozatban egyszer sem említette az ukrán kormányt vagy Volodimir Zelenszkij elnök vezetését. Gondatlan kihagyás lenne?

Másodszor, Biden olyannyira alábecsülte, hogy szinte figyelmen kívül hagyta az intenzív, államközi szintű amerikai-ukrán partnerséget. A kijevi rezsim elképzelhetetlen a szilárd amerikai támogatás nélkül.

Harmadszor – s ez a legfontosabb – Biden szót sem szólt a háborúról, amely jelenleg döntő szakaszában van.

Még augusztus 18-án húsz neves amerikai nemzetbiztonsági szakember sürgette a Biden-kormányzatot, hogy „készítessen el egy olyan kielégítő stratégiai narratívát, amely lehetővé teszi a kormányok számára, hogy hosszú távon fenntartsák a NATO-kötelezettségvállalás közvélemény általi támogatását, ... továbbá gyorsabban és stratégiai szempontból átfogóbban lépjenek fel a fegyverrendszerekre vonatkozó ukrán kérések teljesítésében.”

De Biden mindezt szépen kikerülte. Még akkor is, amikor az Ukrajnának szánt fegyverek legújabb, 2,98 milliárd dollár értékű részletéről beszélt, annak a reményének adott hangot, hogy a fegyverrendszerek biztosíthatják, hogy Ukrajna „hosszú távon továbbra is képes legyen megvédeni magát”.

Amerikai elemzők becslése szerint a 2,98 milliárd dolláros fegyvercsomagot gyökeresen más elosztási mechanizmussal használják majd fel. Így míg eddig a katonai segélyt az amerikai fegyverek és felszerelések már meglévő készleteiből szállították, ezúttal a segélycsomagot a védelmi vállalkozóktól vásárolják vagy rendelik majd meg.

John Kirby, a Nemzetbiztonsági Tanács szóvivője újságíróknak nyilatkozva elismerte, hogy a legutóbbi csomagban szereplő segélyek egy részét a védelmi vállalkozók aktuális készleteinek függvényében lassabban lehet leszállítani, mint a csomag más részeit. Homályosan ezt így fogalmazta meg: „Ez őszintén szólva attól függ, hogy milyen tételről van szó. Néhány dolognak valószínűleg még szüksége lesz némi gyártási időre, hogy kifejlesszék azokat.”

Valójában a katonai-ipari komplexumnak talán több oka van ünnepelni Biden bejelentését, mint Zelenszkijnek. A Biden-kormányzat vonakodik az USA jelenlegi készleteinek kimerítésétől, hasonlóan, mint azt az európai szövetségesek is teszik.

Mark Cancian, a CSIS, a Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központjának nemzetközi biztonsági programjának vezető tanácsadója szerint Biden legújabb, 2,98 milliárd dolláros csomagja „hosszú távon fenntartja az ukrán hadsereget, de hónapokig vagy akár évekig is eltarthat, amíg teljes mértékben lehívják a csomagot... Így ez a csomag hosszú távon, valószínűleg a háború után fog hozzájárulni az ukrán hadsereg fenntartásához, nem pedig rövid vagy középtávon növeli képességeit... Ez azt jelenti, hogy az Egyesült Államok képessége a felszerelések gyors rendelkezésre bocsátására csökkenhet... A kormányzatnak hamarosan több pénzt kell kérnie a kongresszustól. Bár a kétpárti konszenzus Ukrajna támogatása mellett továbbra is erős, a progresszív baloldallal és az elszigetelődés párti jobboldallal harcra kerülhet sor, mert bölcs dolog-e külföldre pénzt küldeni, amikor otthon is sürgető szükségletek vannak.”

Ez majdnem ugyanaz a dilemma, amellyel az USA európai szövetségesei is szembesülnek. A tekintélyes német agytröszt, a Kiel Institute for the World Economy múlt heti jelentése szerint: „Júliusban elapadt az Ukrajnának nyújtott új nemzetközi támogatás. Egyetlen olyan nagy uniós ország, mint Németország, Franciaország vagy Olaszország, sem tett jelentős új felajánlást.”

A jelentés szerint az Európai Bizottság nagyobb és rendszeresebben nyújtott segélycsomagokat szorgalmaz Ukrajnának, de a lelkesedés hiányzik a tagországok szintjén: „Az olyan nagy uniós országok, mint Franciaország, Spanyolország vagy Olaszország eddig nagyon kevés támogatást nyújtottak, vagy nagyon átláthatatlanok maradtak a segélyezéssel kapcsolatban.”

A legfőbb tényező, hogy csökken a tagországokon belüli támogatás. Még Lengyelországban is „menekült-fáradtság” tapasztalható. A közvéleményben az infláció jelenti a mindent elsöprő aggodalmat. A Spiegel német magazin arról számolt be, hogy Olaf Scholz kancellár saját pártja soraiban is nézeteltérésekkel szembesül azok részéről, akik azt akarják, hogy Berlin hagyjon fel Kijev fegyverekkel való ellátásával, és ehelyett a kancellár folytasson párbeszédet Oroszországgal.

Scholz kancellár csütörtökön egy magdeburgi nyilvános rendezvényen jelentőségteljesen megjegyezte, hogy Berlin nem fog Kijevnek olyan fegyvereket szállítani, amelyekkel Oroszországot támadhatnák. Scholz kifejtette, hogy Berlin célja a fegyverek küldésével az, hogy „támogassa Ukrajnát” és „megakadályozza a háború eszkalálódását valami olyasmivé, ami egészen más lenne”. Azt mondta, hogy ezzel Biden gondolatát visszhangozza.

Valóban, miközben az Egyesült Államok egyrészt továbbra is katonai nyomást gyakorol Oroszországra, remélve, hogy megtörheti hosszú távú stratégiai ellenfele ellenállását, másrészt az elmúlt két hónapban Washington többször is jelezte, hogy nem a győzelemre, hanem az ukrán probléma békés tárgyalások útján történő végleges megoldására törekszik.

Ahogy Németországban, úgy az Egyesült Államokban is hatalmas a háborúellenes nyomás, különösen a Demokrata Párt és az egyetemi, akadémiai elit, valamint a nyugdíjas magas rangú tisztviselők és vállalatvezetők körében, akik felszólítják a kormányt, hogy hagyjon fel az Ukrajna körüli helyzet felforrósításával. Ha a demokraták elveszítik a félidős választásokat, vagy ha 2024-ben a republikánusok kerülnek hatalomra, akkor a háború alapvetően más irányt vehet. Idővel nagy valószínűséggel Európában is hasonló változások következnek be.

Már most is magáért beszél az Oroszország elleni európai és amerikai szankciók hatásának folyamatos csökkenése. A Kreml éles kritikusa, a The Economist a héten elismerte, hogy az Oroszország-ellenes megszorításoktól várt kiütéses csapás „nem következett be”. A magazin azt írta: „Az energia-eladások idén 265 milliárd dolláros folyó fizetési mérlegtöbbletet eredményeznek (Oroszország számára), ami Kína után a második legnagyobb a világon. A válság után Oroszország pénzügyi rendszere stabilizálódott, és az ország új beszállítókat talál egyes importtermékekhez, köztük Kínát is.”

A The Economist komor hangnemben azt írta: „Az 1990-es évek egypólusú pillanata, amikor Amerika felsőbbrendűsége vitathatatlan volt, már régen elmúlt, és a Nyugat kedve a katonai erő alkalmazására az iraki és afganisztáni háborúk óta csökkent”.

Ismétlem, nemzetközileg a nyugati blokkon kívül drámaian csökkent Ukrajna támogatottsága az elmúlt hónapokban. Kijev szerdai javaslata Oroszország elítéléséről az ENSZ 193 tagállamából mindössze 58-nak a támogatását nyerte el, míg a március 2-i ENSZ-közgyűlésen 141 tagország szavazott egy nem kötelező érvényű, Moszkvát elítélő határozat mellett.

Zelenszkij „teflonbevonata” is kezd leválni. A drogfüggősége a nyilvánosság elé került. A rendszer ingatag, amint azt az ukrán biztonsági szervek tisztogatási hulláma is mutatja. Recep Erdogan török elnök – aki nemrég Lvovban találkozott Zelenszkijjel – szerint az ukrán elnök bizonytalannak tűnt abban a tekintetben, hogy teljes mértékben tájékoztatják-e őt a helyzetről.

Zelenszkij kiszámíthatatlan viselkedése sem éppen kedvező. Ferenc pápa a legújabb személyiség, akit Kijev bírálgatott, mert a pápa megjegyezte, hogy Darja Dugina „ártatlan”. A vatikáni nagykövetet behívták a külügyminisztériumba, hogy fogadja Kijev tiltakozását.

A Handelsblatt című német napilap ma azt írta, hogy az ukrán kormány „belső kohéziója veszélyben van. Az elnök ellen súlyos vádak hangzanak el... Otthon nyomás alatt van a külföldön háborús hősként ünnepelt ukrán elnök... A komikus hadúrrá változott... A 44 éves politikus eddig szabadon válogathatta meg és rendelkezhetett kollégáival, akik részben televíziós produkciós cégének munkatársaiból állnak. De a türelmi idő most úgy tűnik, lejárt.” A napilap a közelgő télre politikai felfordulást jósol.

Biden óvatosan elhatárolódott a kijevi rezsimtől, és az emberek közötti kapcsolatokra összpontosított. Még ha az amerikaiak ismerik is a kijevi hatalom bizánci folyosóit, nem engedhetik meg maguknak, hogy olyan egyértelműek legyenek, mint Dimitrij Medvegyev, volt orosz elnök, aki a múlt héten azt jósolta, hogy az ukrán hadsereg puccsot rendezhet, és béketárgyalásokat kezdhet Oroszországgal.

Megjelent 2022.08.27-én az Indian Punchline weboldalon: https://www.indianpunchline.com/ground-beneath-zelenskys-feet-is-shifting/

Fordította: Kleinheincz Ferenc