Forrás: europeanforum.eu
Logo felirat: Baloldali, Zöld és Progresszív Erők 6. Európai Fóruma. 2022. október21 - 23. Athén
Az elmúlt évtizedekben nem volt olyan nap, amikor ne folyt volna háború valahol a világon. A hidegháború vége óta azonban a két legnagyobb atomhatalom, az Orosz Föderáció és az Egyesült Államok még soha nem volt ilyen közel a fegyveres összecsapáshoz. Ma a berlini fal leomlása óta felhalmozott politikai tőke romjaival állunk szemben.
Ennek elég baljós előjelei voltak, mint például a közepes hatótávolságú nukleáris erőkről szóló szerződés (INF-szerződés) felmondása az USA és Oroszország részéről, amit kölcsönös vádaskodás kísért, a NATO bővítése, az EU tagállamainak többsége részéről - köztük Svédország és Finnország -, a nukleáris fegyverek tilalmáról szóló szerződés ratifikálásának elutasítása stb. stb. Talán nem fordítottunk elég figyelmet minderre.
De még ebben a helyzetben is van reális esélyünk arra, hogy új fordulatot adjunk annak, ami történik.
Különösen egyetértünk azzal a felhívással, hogy az ökológiai újjáépítésre és a társadalmi igazságosságra, a prekarizáció elleni küzdelemre és a nők egyenlőségéért folytatott harcra kell összpontosítani, amelyek mind a háború miatt háttérbe szorultak, ahogyan azt az ENSZ főtitkára nemrégiben megjegyezte.
Mit tehet vagy mit kellene tennie a baloldalnak?
A transform! europe négy konkrét stratégiai elképzelést tart fontosnak:
- A békére való törekvésnek még világosabb hangsúlyt kell kapnia. De még ha a fegyverek el is hallgatnának - amit mindannyian remélünk és támogatunk -, valószínűleg legfeljebb tűzszünet lenne, amely befagyasztaná a konfliktust, mivel az európai és globális biztonsági struktúrákat sújtó alapvető ellentmondások továbbra is fennállnak. Vagy másképpen fogalmazva, bármilyen ideiglenes politikai megoldást is találunk az orosz-ukrán háborúra, a tartós békének egy új európai vagy talán globális biztonsági struktúra részének kell lennie. Ehhez új jövőképre van szükség Európáról és az EU szerepéről is, mivel utóbbi egyre inkább a NATO európai pillérévé válik.
- Ha ez igaz, akkor pártjaink, más progresszív erők és a hasonlóan gondolkodó társadalmi mozgalmak között mélyreható vitára van szükség egy sor új és nehéz politikai problémáról.
Például, ha a háború véget ér - ami reméljük, hogy hamarosan bekövetkezik -, az ukrán nép továbbra is létezni fog, Oroszország továbbra is nagy európai hatalom marad, és Európának meg kell találnia a módját, hogy hogyan kezelje ezt a helyzetet. Azt akarjuk, hogy az EU a háború szélén egyensúlyozzon? És ha nem, hogyan nézhetne ki a kollektív biztonság válságálló, autonóm rendszere Európában, ha az érintett erők közötti bizalom teljesen megsemmisül?
Ma nem 1975 van, amikor 35 államfő találkozott Helsinkiben - ma 1968 van, amikor a Varsói Szerződés tankjai megszállták Csehszlovákiát. Mai szemmel nézve egy új, kiegyensúlyozott európai biztonsági rend még nagyon távolinak tűnik. Másrészt a prágai invázió és az európai biztonsági és együttműködési konferencia között mindössze hét év telt el Helsinkiben.
Jelenleg úgy tűnik, hogy az Európai Bizottság és a kormányok átvették Joe Biden konfrontációs stratégiáját, és így teljesen szem elől tévesztették az európai biztonság hosszú távú perspektíváját. Ezért a baloldal feladata, hogy reális stratégiát dolgozzon ki egy új európai enyhülési politikára, az 1970-es évek Keleti politikájának új kiadására, beleértve a fegyverzetellenőrzésről és -csökkentésről szóló nemzetközi szerződéseket, a bizalom helyreállítását, valamint a gazdasági és kulturális kapcsolatok újraindítását. A nukleáris fegyvermentes övezetekért folytatott küzdelem és azok fokozatos kiterjesztése az egész kontinensre az Atlanti-óceántól az Urálig fontos lépés lehet ebben.
Függetlenül attól, hogy kinek tulajdonítjuk a fő felelősséget a jelenlegi helyzetért, egy globális gazdasági háború kellős közepén vagyunk, amely feldarabolja a világgazdaságot, széttöredezi az értékláncokat, és megzavarja az élelmiszer- és energiaellátást. Mindez óriási hatással van a globális gazdaságra és az európai társadalmakra. Ilyen súlyos körülmények között fel kell készülnünk arra, hogy megvédjük a lakosság szociális jogait. És ami különösen ijesztő, hogy a függőségek megszűnése olyan háború előtt nyitja meg az utat, amely az évtizedek alatt kialakult kölcsönös gazdasági és kulturális kapcsolatok feltételei között elképzelhetetlen lett volna.
Az új enyhüléshez szükséges lépések kidolgozása nem rövid távú feladat; ez is kutatást és megbeszéléseket igényel.
- Meg kell jegyezni, hogy számos országban a radikális baloldali és progresszív pártok részt vesznek a kormánykoalícióban. Ez új lehetőségeket teremthet, de felelősséggel is jár, amellyel kifejezetten foglalkoznunk kell a baloldali, zöld és progresszív erők Európai Fórumán[1], amelyre 2022. október 21-23. között kerül sor Athénban.
- El kell mélyítenünk a társadalmi mozgalmak és a politikai pártjaink közötti dialektikát, ami egyébként is a transform! Europa egyik fő kompetenciája. A mozgalmaknak néha jobb lehetőségeik vannak arra, hogy radikális követeléseket támasszanak. Teret kell adnunk nekik, hogy önállóan fejezzék ki magukat, és meg kell hallgatnunk őket.
Másrészt nekünk, pártoknak az a feladatunk, hogy a politikai erőviszonyokat célzó stratégiákat dolgozzunk ki. Ez az egyetlen módja annak, hogy változást hajtsunk végre, és ezt a feladatot senki sem fogja elvégezni helyettünk. Következésképpen a párbeszédnek három szintje lesz: egy a mozgalmak között, amelyeknek teret kell teremtenünk, egy a progresszív és a radikális baloldali pártok között, és egy harmadik a pártok és a mozgalmak között. Ennek megszervezése bizonyára nem lesz könnyű.
Ugyanakkor azonban ez próbatétel és politikai kihívás is, amellyel szembe kell néznünk.
Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó
Forrás:https://www.transform-network.net/de/blog/article/die-rolle-der-linken-bei-der-ausarbeitung-einer-neuen-europaeischen-detente/
