MintPress News, 2022. július 12.

Az Észak-atlanti Szerződés Szervezete (NATO) és a tőle függő, milliárdos profitot termelő fegyveripar a bolygó legagresszívabb és legveszélyesebb katonai szövetségévé vált. Az 1949-ben a szovjet kelet- és közép-európai terjeszkedés megakadályozására létrehozott szervezet mára globális háborús gépezetté nőtte ki magát Európában, a Közel-Keleten, Latin-Amerikában, Afrikában és Ázsiában.

A NATO kiterjesztette a lábnyomát, megszegve a hidegháború befejezése után Moszkvának tett ígéretét¹, amikor 14 kelet- és közép-európai országot vont be a szövetségbe². Hamarosan Finnország és Svédország is csatlakozik. Bombázta Boszniát, Szerbiát és Koszovót. Háborúkat indított Afganisztánban, Irakban, Szíriában és Líbiában, amelyek közel egymillió ember halálát okozták, és mintegy 38 millió embert űztek el otthonából³. Katonai lábnyomát beteszi Afrikába és Ázsiába⁴. Meghívta Ausztráliát, Japánt, Új-Zélandot és Dél-Koreát, az úgynevezett "ázsiai-csendes-óceáni négyeket" a legutóbbi, június végi madridi csúcstalálkozójára. Kiterjesztette hatókörét a déli féltekére, és 2021 decemberében katonai kiképzési partnerségi megállapodást írt alá Kolumbiával⁵. Támogatta a Szövetség második legnagyobb hadseregével rendelkező Törökországot, amely illegálisan megszállta Szíria, valamint Irak egyes részeit⁶. A Törökország által támogatott milíciák részt vesznek a szíriai kurdok és más észak- és kelet-szíriai lakosok etnikai tisztogatásában⁷. A török hadsereget háborús bűnökkel vádolják - többek között egy menekülttábor elleni többszöri légicsapással és vegyi fegyverek használatával Észak-Irakban⁸. Cserébe azért, hogy Recep Tayyip Erdoğan elnök engedélyezte Finnország és Svédország csatlakozását a szövetséghez, a két skandináv ország beleegyezett, hogy kibővítik a belföldi terrortörvényeiket, ami megkönnyíti a kurd és más aktivisták elleni fellépést, feloldják a Törökországnak történő fegyvereladásra vonatkozó korlátozásokat, és megtagadják a támogatást a szíriai kurd vezetésű, demokratikus autonómiáért küzdő mozgalomtól⁹.

Ez elég széles lista egy olyan katonai szövetségtől, amely a Szovjetunió összeomlásával elavulttá vált, és amelyet fel kellett volna számolni. A NATO-nak és a militaristáknak nem állt szándékukban elfogadni a "békeosztalékot", ami megerősítené a diplomácián, a befolyási szférák tiszteletben tartásán és a kölcsönös együttműködésen alapuló világot. Eltökélt szándékuk volt, hogy benne maradjanak az üzletükben, ami nem más, mint a háború. Ez azt jelentette, hogy a NATO háborús gépezetét messze Európa határain túlra kiterjesztette, és szüntelen ellenségeskedést folytatott Kína és Oroszország ellen.

A "NATO 2030: Egységesen egy új korszakért" című dokumentumában részletezett jövőt a rivális államokkal, különösen Kínával folytatott hegemóniáért folytatott küzdelemben látják, és hosszan tartó globális konfliktusra való felkészülésre szólítanak fel¹⁰.

"Kína egyre inkább globális stratégiai menetrenddel rendelkezik, amelyet gazdasági és katonai súlya támogat" - figyelmeztetett a NATO 2030 kezdeményezés. "Bebizonyította, hogy hajlandó erőt alkalmazni szomszédaival szemben, valamint gazdasági kényszert és megfélemlítő diplomáciát az Indo-Csendes-óceáni térségen messze túl is. Az elkövetkező évtizedben Kína valószínűleg a NATO azon képességét is kihívás elé fogja állítani, hogy kollektív ellenálló képességet építsen ki, megvédje a kritikus infrastruktúrát, foglalkozzon az új és újonnan megjelenő technológiákkal, mint például az 5G, és megvédje a gazdaság érzékeny ágazatait, beleértve az ellátási láncokat. Hosszabb távon egyre valószínűbb, hogy Kína globális katonai erőt képvisel, potenciálisan beleértve az euroatlanti térséget is."

A Szövetség elvetette azt a hidegháborús stratégiát, amely biztosította, hogy Washington közelebb legyen Moszkvához és Pekinghez, mint Moszkva és Peking egymáshoz. Az USA és a NATO ellenségeskedése Oroszországot és Kínát szoros szövetségesekké tette. A természeti erőforrásokban - többek között energiában, ásványi anyagokban és gabonafélékben - gazdag Oroszország és a gyártási és technológiai óriás Kína erős egyveleget alkotnak. A NATO már nem tesz különbséget a kettő között, és a legutóbbi küldetésnyilatkozatában kijelentette, hogy az Oroszország és Kína közötti "elmélyülő stratégiai partnerség egymást erősítő kísérletet eredményezett a szabályokon alapuló nemzetközi rend aláásására, amelyek ellentétesek értékeinkkel és érdekeinkkel".¹¹

Július 6-án Christopher Wray, az FBI igazgatója és Ken McCallum, a brit MI5 főigazgatója közös sajtótájékoztatót tartott Londonban¹², amelyen bejelentették, hogy Kína a "legnagyobb hosszú távú fenyegetés gazdasági és nemzetbiztonsági helyzetünkre". Azzal vádolták Kínát, hogy Oroszországhoz hasonlóan beavatkozik az amerikai és brit választásokba. Wray figyelmeztette az általuk megszólított üzleti vezetőket, hogy a kínai kormány "el akarja lopni az önök technológiáját, bármi is legyen az, ami az önök iparágát működteti, és arra használja fel, hogy alákínáljon az önök üzletének, és uralja a piacukat".

Ez a lázító retorika baljós jövőt sejtet.

Nem lehet háborúról beszélni anélkül, hogy ne beszélnénk a piacokról. Az Egyesült Államok politikai és társadalmi zűrzavara, valamint csökkenő gazdasági ereje arra késztette az USA-t, hogy a NATO-t és annak háborús gépezetét a hanyatlás ellenszereként használja.

Washington és európai szövetségesei rettegnek Kína trillió dolláros Egy Övezet Egy Út (BRI) elnevezésű kezdeményezésétől, amelynek célja egy nagyjából 70 országból álló, az USA ellenőrzésén kívül eső gazdasági tömb összekapcsolása. A kezdeményezés vasútvonalak, utak és gázvezetékek építését foglalja magában, amelyeket Oroszországgal integrálnak. Peking várhatóan 1,3 billió dollárt szán a BRI-re 2027-ig¹³. Kína, amely egy évtizeden belül a világ legnagyobb gazdaságává kíván válni, megszervezte a Regionális Átfogó Gazdasági Partnerséget, a világ legnagyobb kereskedelmi paktumát, amely a globális kereskedelem 30 %-át képviselő 15 kelet-ázsiai és csendes-óceáni országot foglalja magában¹⁴. Kína már most a globális feldolgozóipari termelés 28,7 százalékát adja, ami közel kétszerese az Egyesült Államok 16,8 százalékának.¹⁵

Kína tavalyi növekedési üteme lenyűgöző 8,1 százalékos volt, bár idén 5 százalék körülire lassult. Ezzel szemben az Egyesült Államok növekedési üteme 2021-ben 5,7 százalék volt - 1984 óta a legmagasabb -, de a New York-i Federal Reserve előrejelzése szerint idén 1 százalék alá esik.

Ha Kína, Oroszország, Irán, India és más nemzetek felszabadulnak az amerikai dollár, mint a világ tartalékvalutájának zsarnoksága alól, és kiszabadítják magukat a SWIFT¹⁶ rendszerből, akkor az a dollár értékének drámai csökkenését és az Egyesült Államok pénzügyi összeomlását fogja kiváltani. A hatalmas katonai kiadások, amelyek az USA adósságát 30 billió dollárra, azaz az USA teljes GDP-jénél 6 billió dollárral többre emelték, tarthatatlanná válnak. Ennek az adósságnak a kiszolgálása évente 300 milliárd dollárba kerül¹⁷. Az USA 2021-ben 801 milliárd dollárt költött a hadseregre, ami a világ összes katonai kiadásának 38 százalékát teszi ki, azaz többet, mint a következő kilenc ország (beleértve Kínát és Oroszországot is) együttvéve. A dollár, mint a világ tartalékvalutájának elvesztése arra kényszeríti majd az Egyesült Államokat, hogy csökkentse kiadásait, bezárja 800 tengerentúli katonai bázisai nagy részét, és megbirkózzon a gazdasági összeomlás által kiváltott elkerülhetetlen társadalmi és politikai felfordulásokkal. Sötét irónia, hogy a NATO felgyorsította ezt a lehetőséget.

A NATO és az amerikai stratégák szemében Oroszország a menü előétele. A NATO reményei szerint a hadserege elakad és leépül Ukrajnában¹⁸. A terv szerint a szankciók és a diplomáciai elszigetelés kiszorítja Vlagyimir Putyint a hatalomból. Moszkvába egy olyan kliensrezsim kerül, amely az Egyesült Államok akaratát teljesíti.

A NATO több mint 8 milliárd dollár katonai segélyt nyújtott Ukrajnának, míg az Egyesült Államok közel 54 milliárd dolláros katonai és humanitárius segélyt vállalt.¹⁹

Kína azonban a menü fő fogása²⁰. Mivel az USA és a NATO gazdaságilag nem tud versenyezni, a háború nyers eszközéhez nyúlt, hogy megbénítsa globális versenytársát.

Kína provokálása ugyanaz a csali, mint amit a NATO Oroszországnak vetett.

A NATO bővítése és az Egyesült Államok által támogatott 2014-es kijevi puccs arra késztette Oroszországot, hogy először elfoglalja a kelet-ukrajnai Krímet, ahol nagyszámú orosz nemzetiségű lakosság él, majd megszállja egész Ukrajnát, hogy meghiúsítsa az ország NATO-csatlakozási törekvéseit.²¹

Ugyanezt a haláltáncot játsszák Kínával Tajvan miatt, amelyet Kína a kínai terület részének tekint, és a NATO ázsiai-csendes-óceáni terjeszkedésével. Kína harci repülőgépeket repít Tajvan légvédelmi övezetébe, az USA pedig hadihajókat küld át a Tajvani-szoroson, amely összeköti a Dél- és Kelet-kínai tengert²². Antony Blinken külügyminiszter májusban Kínát nevezte a nemzetközi rend legsúlyosabb hosszú távú kihívásának, hivatkozva Tajvanra vonatkozó követeléseire és a Dél-kínai-tenger uralmának megszerzésére irányuló erőfeszítéseire.²³ Tajvan elnöke nemrégiben egy Zelenszkij-szerű reklámfogás keretében pózolt egy páncéltörő rakétavetővel egy kormányzati fotón.²⁴

Az ukrajnai konfliktus bombaüzlet a fegyveripar számára, amelynek az afganisztáni megalázó kivonulás miatt szüksége volt egy új konfliktusra²⁵. A Lockheed Martin részvényeinek árfolyama 12 százalékkal emelkedett. A Northrop Grumman részvényei 20 százalékkal emelkedtek. A háborút a NATO arra használja fel, hogy növelje katonai jelenlétét Kelet- és Közép-Európában²⁶. Az USA állandó katonai bázist épít Lengyelországban²⁷. A 40 ezer fős NATO-reakcióerőt 300 ezer katonára bővítik²⁸. Dollármilliárdokba kerülő fegyverek áramlanak a régióba.

Az Oroszországgal való konfliktus azonban máris visszafelé sül el. A rubel hétéves csúcsra emelkedett a dollárral szemben²⁹. Európa a recesszió felé tart az emelkedő olaj- és gázárak, valamint az attól való félelem miatt, hogy Oroszország teljesen leállíthatja a szállítást³⁰. Az orosz búza, műtrágya, gáz és olaj nyugati szankciók miatti kiesése pusztítást okoz a világpiacokon és humanitárius válságot Afrikában és a Közel-Keleten³¹. Az élelmiszer- és energiaárak emelkedése, valamint a hiány és a bénító infláció nemcsak nélkülözést és éhezést, hanem társadalmi felfordulást és politikai instabilitást is eredményez. Az éghajlati vészhelyzetet, a valódi egzisztenciális fenyegetést figyelmen kívül hagyják, hogy a háború isteneinek mohóságát csillapítsák.

A háborús úszítók ijesztően könnyelműen kezelik a nukleáris háború veszélyét. Putyin figyelmeztette a NATO-országokat, hogy "nagyobb következményekkel kell szembenézniük, mint amilyenekkel a történelem során bármikor szembesültek", ha közvetlenül beavatkoznak Ukrajnában, és elrendelte az orosz nukleáris erők fokozott készültségi fokozatba helyezését³². A Belgiumban, Németországban, Olaszországban, Hollandiában és Törökországban állomásozó amerikai atomfegyverek Oroszországhoz való közelsége azt jelenti, hogy bármilyen nukleáris konfliktus Európa nagy részét eltörölné. Az Amerikai Tudósok Szövetsége szerint Oroszország és az Egyesült Államok a világ nukleáris robbanófejeinek mintegy 90 százalékát ellenőrzi, katonai készleteikben egyenként mintegy 4000 robbanófej található.³³

Joe Biden elnök arra figyelmeztetett, hogy a nukleáris fegyverek bevetése Ukrajnában "teljesen elfogadhatatlan" lenne, és "súlyos következményekkel” járna, anélkül, hogy részletezte volna, mik lennének ezek a következmények. Ezt nevezik az amerikai stratégák "szándékos kétértelműségnek".³⁴

Az amerikai hadsereg a közel-keleti fiaskókat követően a terrorizmus és az aszimmetrikus hadviselés elleni küzdelemről a Kínával és Oroszországgal való szembeszállásra helyezte át a hangsúlyt. Barack Obama elnök nemzetbiztonsági csapata 2016-ban egy olyan hadgyakorlatot hajtott végre, amelyben Oroszország megszállt egy NATO-országot a Baltikumban, és egy kis hatóerejű taktikai nukleáris fegyvert vetett be a NATO-erők ellen. Obama tisztségviselői megosztottak voltak abban, hogyan reagáljanak.

"A Nemzetbiztonsági Tanács úgynevezett Principals Committee-je – ami magában foglalja a kabinet és az egyesített vezérkari főnökök tagjait - úgy döntött, hogy az Egyesült Államoknak nincs más választása, mint nukleáris fegyverekkel megtorolni" - írja Eric Schlosser a The Atlanticban.³⁵ "Bármilyen más típusú válaszlépés - érvelt a bizottság - az elszántság hiányát mutatná, ártana az amerikai hitelességnek és gyengítené a NATO-szövetséget. A megfelelő nukleáris célpont kiválasztása azonban nehéznek bizonyult. Az orosz megszálló erők elleni csapás ártatlan civileket ölne meg egy NATO-országban. Az Oroszországon belüli célpontokra mért csapás a konfliktust totális nukleáris háborúvá fokozhatná. Végül az NSC Főbizottsága Fehéroroszország elleni nukleáris támadást javasolt - egy olyan ország ellen, amely semmilyen szerepet nem játszott a NATO-szövetséges ország inváziójában, de abban a szerencsétlenségben részesült, hogy orosz szövetséges volt."

A Biden-kormányzat a The New York Times szerint nemzetbiztonsági tisztviselőkből álló „Tigris-csoport”-ot hozott létre, hogy hadgyakorlatokat folytasson arról, hogy mi a teendő, ha Oroszország nukleáris fegyvert vet be³⁶. A nukleáris háború fenyegetését a "taktikai nukleáris fegyverekről" szóló vitákkal minimalizálják, mintha a kisebb erejű nukleáris robbanások valahogy elfogadhatóbbak lennének, és nem vezetnének nagyobb bombák bevetéséhez.

Soha - beleértve a kubai rakétaválságot is - nem álltunk közelebb a nukleáris háború szakadékához.

"A Princeton Egyetem szakértői által kidolgozott szimuláció azzal kezdődik, hogy Moszkva nukleáris figyelmeztető lövést ad le; a NATO egy kisebb csapással válaszol, és az ezt követő háború több mint 90 millió áldozatot követel az első néhány órában" - írta a The New York Times.³⁷

Minél tovább tart az ukrajnai háború - és az Egyesült Államok és a NATO eltökéltnek tűnik abban, hogy hónapokig, ha nem évekig, dollár-milliárdokba kerülő fegyvereket juttasson a konfliktusba -, annál inkább elképzelhetővé válik az elképzelhetetlen. Az Armageddonnal való kacérkodás a fegyveripar hasznára és az USA globális hegemóniájának visszaszerzésére irányuló hiábavaló törekvés megvalósítása a legjobb esetben is rendkívül vakmerő, a legrosszabb esetben pedig népirtás.

Fordította: Kleinheincz Ferenc