Wikimedia Commons; saját összeállítás

Ez a választás folytatja a politikai spektrum átalakítását egy háromoldalú tagolódásba: a három legerősebb tömb a szélsőjobb, a liberális centrum és a radikális baloldal. A Szocialista Párt (1,74%) és a republikánusok (4,8%) jelentéktelenné váltak.

Az első körben legjobban végzett három párt a szavazatok 73%-át szerezte meg: Macron (liberális pártjával, a La République en Marche!, LREM) 27,84%-ot ért el, Le Pen (a szélsőjobboldali Rassemblement National-al, RN) 23,15%-ot. és Jean-Luc Mélenchon (a La France insoumise radikális baloldali párttal, LFI) 21,95%-ot. Az eredmény tehát az új erőviszonyok megerősítését jelenti, a többi kilenc jelölt közül csak Éric Zemmour-nak (7%) sikerült átlépnie az 5%-os határt (5% alatti eredmény esetén a kampányköltségeket nem térítik meg).

Macron: A burzsoá blokk

A Republikánus Párt bukása

2017-ben Macron elsősorban az ex-reformista baloldali szavazók körében talált támogatásra, ami a Szocialista Párt (PS) szinte eltűnéséhez vezetett. Macron idén ismét a baloldali szavazókat próbálta megcélozni az egészségügyi válság kezelésével és a „kerül amibe kerül” megközelítésével. Az első elemzések azonban azt mutatják, hogy most a jobboldal szavazott rá, és hátat fordított a Republikánus Pártnak (Les Républicains). A 2017-ben republikánus szavazók 38%-a választotta Macront az elnökválasztás első fordulójában, és csak 20%-a választotta a republikánus jelöltet, Valérie Pécresse-t.

A szavazatok regionális megoszlása is ezt a dinamikát mutatja: Macron meg tudta nyerni a republikánusok történelmi bástyáit, így Párizs 16. kerületét, valamint Hauts-de-Seine és Yvelines megyék polgári városait. Ugyanez igaz a társadalmi-demográfiai adatokra is, hiszen Macron a jómódúak (43%), a 65 év feletti generáció (39%), valamint a vezetők és középvezetők (34%) között érte el a legjobb eredményt, és a fizikai dolgozóknak csak kis hányadát nyerte meg (18%).

A republikánus jobboldal hagyományos szavazói közül (városiak, idősebbek, vezetők, vállalkozók) kevesen választották Pécresse-t. Ennek oka a rosszul lebonyolított választási kampány, valamint Macron, aki egyszerűen meggyőzőbb volt, és többnyire ugyanazokat az ajánlatokat tette a választóknak (pl. nyugdíj 65 évtől, "Aktív Szolidaritási Jövedelem", az RSA ^[1] – jövedelemtámogatás, a szociális segély fizetéséhez hasonlít, heti 15 órás munkaviszony esetén fizetik). Macronnak sikerült Pécresse szavazóit az LREM-be átterelnie, ami a Republikánus Párt jövőjét kérdőjelezi meg, miután Macron már 2017-ben kiszorította a PS-t. Most már feltételezhetjük e két hagyományos párt eltűnését.

Gyenge teljesítmény a munkásosztály körében

A szavazás első fordulója azt szemlélteti, hogy Macron jelentősen rosszabbul szerepelt a munkásosztály körében és a munkáskörzetekben, mint 2017-ben. Párizs munkásnegyedeiben például még 2017-ben is jó eredményeket tudott elérni, pl. Párizs legszegényebb megyéjében, a Seine-Saint-Denis-ben 24,04% helyett (2017) idén csak 20,27% -ot ért el - míg Mélenchon ugyanitt 34%-ról 49,02%-ra tudta választói számát növelni.

Marine Le Pen és Éric Zemmour: A szélsőjobb emelkedőben

A közvélemény-kutatások azt jósolták, hogy Le Pen bekerül a második fordulóba. Egy 2021. szeptemberi felmérés még azt is jósolta, hogy ő lesz az első a fiatal szavazók között. Le Pen kampányában azonban gondot okozott a még radikálisabb és üzleti körökhöz jobban kötődő Zemmour jelöltsége. Ennek ellenére Zemmour csak 7%-ot ért el, jóllehet a novemberi és decemberi közvélemény-kutatások 17%-ot jósoltak neki. (Ez a választási eredmény mégis a 4. helyet hozta meg számára).

Érdekes paradoxon tehát, hogy a politikai spektrumon átívelő mély szakadékok ellenére az egyik szélsőjobboldali párt bejutott a második fordulóba. Összességében a szélsőjobboldali pártok a szavazók 32,38%-át mozgósították (Zemmour, Le Pen és Nicolas Dupont Aignan), amit soha nem sikerült korábban elérniük. Zemmour jelöltsége segített Le Pen-nek, hogy megszabadítsa magát és pártját a korábbi „démonizálástól”, mivel Zemmour radikalizmusa mellett Le Pen immár hitelesebbnek és kevésbé veszélyesnek tűnik. Emellett profitált abból, hogy az egész választási kampány a bevándorlásra és a biztonságra összpontosít; olyan témákra, amelyeket Zemmour még agresszívebben képviselt.

A hagyományosan jobboldali és felső osztályhoz tartozó RN-törzs szavazók egy része vándorolt Zemmour-hoz. Hét százalékát leginkább Le Pen-el szimpatizáló szakembereknek és az alacsony jövedelmű volt republikánus szavazóknak köszönheti.

Az általános kampányvitának Le Pen témáihoz igazodó jellege azt jelentette, hogy Le Pen-nek alig kellett kampányolnia; csak néhány médiaplatformon volt aktív, és a kampány végén sem tartott nagy záró rendezvényt. Le Pen szavazóinak aránya 2017-hez képest viszonylag stabil maradt, egyes csoportokban növelte is választói számát: Le Pen nagyon erős lett azok körében, akik nem rendelkeznek migrációs háttérrel, és prekárius, bizonytalan állásokat töltenek be (a dolgozók 36%-a), valamint a középfokú végzettséggel nem rendelkező szavazók (35%) körében. A felsővezetők esetében csak 12%-ot ért el.

Pártja egész Franciaországban jobban szerepelt a korábbiaknál. Bár Le Pen általában kevésbé tudott erős bázist kiépíteni Nyugat-Franciaországban, most az RN-nek sikerült ott is megszilárdítania pozícióját a választási kampány során. A szavazóáramlás-elemzések azt mutatják, hogy a vidéki 2017-es nyugat-franciaországi republikánus szavazók jelentős része ezúttal Le Pen pártját részesítette előnyben. Összességében az RN-t választották a legtöbb szavazatot kapott pártnak Franciaország 38 000 kommunája közül több mint 20 000-ben, és a legjobb eredményt a kis és vidéki településeken érte el.

Forrás: Mathieu Lehot-Couette / Franceinfo

Jean-Luc Mélenchon és választási szövetsége

A baloldali jelöltek választási kampányai gyakran szóba kerültek a belső harcok és a baloldali megosztottság miatt. A Mélenchon körüli választási szövetségnek láthatóan sikerült egyesítenie a baloldal különböző csoportjait. Mindenesetre Mélenchon az a jelölt, aki 2017-ben a korábban szavazáson részt nem vevők közül a legtöbbet megnyerte (28%, szorosan mögötte Le Pen 25%-kal). Különösen népszerű a fiatalok, a munkavállalók (27%) és a diákok (34%) körében. Mélenchon különösen sok szavazatot (mintegy 50%-ot) kapott Franciaország tengerentúli területein, Franciaország legszegényebb megyéiben. Ezek azok a régiók, amelyeket a leginkább sújtott az éghajlati katasztrófa, és különösen ivóvízhiányban szenvednek. Mélenchon áttörést ért el a városi munkásnegyedekben és a muszlim közösségekben is. De sikerült megnyernie a városi baloldalt, az egyetemet végzetteket és a képzett szakmunkások egy részét is, amint azt a francia nagyvárosok multikulturális negyedeiben elért jó eredményei is mutatják. 2017-hez képest növekedést könyvelhetett el a tengerentúli területeken és a nagyobb városokban.

Yannick Jadot (Zöldek) a szavazók 4,7%-át nyerte el. A Zöldeknek nem sikerült elérniük az embereket a hagyományos választókerületükön kívül, amely főként fiatalok, városi, jól képzett emberekből áll. A három évnél tovább felsőoktatásban tanulók mindössze 9%-a, és a legmagasabb végzettségűeknek csupán 1%-a adta le szavazatát Jadot-ra. Téves lenne azonban azt feltételezni, hogy Jadot leginkább a magas jövedelmű szavazóknál ért el sikereket; sok szavazatot kapott a főiskolai végzettséggel rendelkező, de alacsonyabb fizetésű munkakörökben (például közszférában, oktatásban és egészségügyben stb.) dolgozóktól is.

A kommunista párt (PCF) jelöltje, Fabien Roussel a szavazatok 2,3%-át kapta. Ha kicsi a szavazatok száma, nehéz pontos elemzést végezni. Ennek ellenére nem meglepő módon Roussel elsősorban az idősebb, középosztálybeli, alacsonyabb formális végzettséggel rendelkező szavazókat vonzza.

A második választási forduló

Most, a második választási forduló előtt Macron hívei Mélenchon szavazóiban látják győzelmük kulcsát, ezért egyre inkább az ökológiai és társadalmi kérdésekre koncentrálnak.

Ennek ellenére nagyon is reális annak a lehetősége, hogy Marine Le Pen lesz Franciaország következő elnöke. Biztos lehet Zemmour választóiban, és egy olyan választói körben, amely korábban elérhetetlen volt számára: ez a klasszikus jobboldal gazdag része.

Mindezek ellenére Mélenchon szavazói határozzák meg a választás eredményét. Mélenchon azt javasolta, hogy ne egy szélsőjobboldali jelöltre szavazzanak. De sokan dönthetnek úgy, hogy tartózkodnak.

Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó

^[1] https://ec.europa.eu/social/main.jsp?catId=1110&langId=de&intPageId=4541#:~:text=Das%20Aktive%20Solidarit%C3%A4tseinkommen%20(Revenu%20de,sich%20nach%20der%20Haushaltszusammensetzung%20richtet. Az aktív szolidaritási jövedelem (Revenu de solidarité active, RSA) célja, hogy biztosítsa a munkanélküliek vagy a kevés pénzügyi forrással rendelkező munkavállalók számára a háztartás összetételétől függő minimális jövedelmet.