Most, amikor orosz bombák pusztítják az ukrán városokat, jó okunk van arra, hogy a Kremlt támogató oligarchákra koncentráljunk. De vajon az amerikai multimilliárdosok és a szaúdi hercegek kevesebb politikai befolyással rendelkeznek, kevesebb pénzt rejtegetnek külföldön, és jobban használják a befolyásukat?

ATHÉN - Alighogy Roman Abramovics, aki az Egyesült Királyság újonnan az orosz oligarchák ellen bevezetett szankcióinak célkeresztjébe került, bejelentette, hogy eladja a Chelsea labdarúgóklubot, máris megindult az etetési mánia. Egy atlétikai ikon, a City nagyjai, sőt még egy tekintélyes Times-rovatvezető is, mind különböző amerikai multimilliárdosok képviseletében, Londonba érkezett a klub megvásárlásáért folytatott versenyfutásban. Eközben egy sor orosz oligarcha tulajdonában lévő londoni ingatlan régóta esedékes felszámolási eljárásba kezdett. Miért tartott ez ilyen sokáig?

Egyszerűen fogalmazva: a Nyugat jogi alapjai miatt.

Igaz, a nyugati vezetők bátorították a beáramlást. David Cameron, az Egyesült Királyság akkori miniszterelnöke 2011-ben arra szólította fel a moszkvai közönséget, hogy "fektessenek be" Nagy-Britanniába. De nem volt nehéz meggyőzni az oligarchákat, hogy árasszák el Londont a pénzükkel. A nyugati országok jogszabályai nemcsak azt akadályozzák meg, hogy a kormányok és a nyilvánosság megzavarja a joghatóságuk alatt tárolt vagyont, hanem azt is, hogy egyáltalán megtudják, hol és mennyi van belőle. Mi másért regisztráltatnának számtalan vállalatot az Egyesült Államok Delaware államában, olyan postafiókcímeket használva, amelyek garantálják a tulajdonosok névtelenségét?

Valójában a nyugati demokráciák még nagyobb védelmet biztosítanak a külföldi vagyonok számára az ellenőrzéssel szemben. A londoni székhelyű Chatham House agytröszt "The UK's Kleptocracy Problem" (Az Egyesült Királyság kleptokrácia-problémája) című, 2021-es jelentésében feltárta, hogy a világ minden tájáról származó oligarcháknak eladásra kínált arany vízumokat "olyan ellenőrzéseket követően adták ki... [amelyek] kizárólag az őket képviselő ügyvédi irodák és vagyonkezelők felelőssége voltak". Az én hazámban, Görögországban, államunk 2010-es tényleges csődjét követően egy oligarcha mindössze 250 000 euróért (276 000 dollárért) vásárolhatott kérdés nélkül arany vízumot, amelyhez schengeni vízum is járt (és a lehetőség, hogy az Európai Unióban bárhol élhessen és utazhasson). Hasonló vízumokat árulnak más, pénzügyileg nehéz helyzetben lévő euróövezeti országok is, ezzel is táplálva a világ oligarchái által nagyra értékelt versenyfutást.

Bár jó okunk van arra, hogy az orosz pénzre összpontosítsunk, most, hogy orosz bombák pusztítják az ukrán városokat, elgondolkodtató, hogy csak az orosz milliárdosokat nevezik oligarcháknak. Miért tekinthető az oligarchia, ami azt jelenti, hogy kevesek (oligoi) uralkodnak (arche), kizárólag orosz jelenségnek? A szaúdi vagy emirátusi hercegek nem oligarchák? Vajon az amerikai milliárdosok, mint például azok, akik most a Chelsea FC megvásárlására tolonganak, kevesebb pénzt csempésznek ki az országukból, mint orosz társaik, vagy kevesebb politikai befolyással rendelkeznek? Jobban használják ezt a hatalmat, mint az oroszok?

Oroszország leggazdagabb 0,01%-a (a felső 1% felső 1%-a) vagyonának mintegy felét, mintegy 200 milliárd dollárt kivitt Oroszországból, és azt az Egyesült Királyságban és más menedékhelyeken rejtette el. Ugyanakkor Amerika leggazdagabb 0,01%-a mintegy 1,2 billió dollárt vitt ki az Egyesült Államokból, elsősorban azért, hogy elkerülje az adófizetést. Tehát nagyságrendileg az amerikai plutokraták minden egyes dollárt, amelyet az orosz plutokraták az ellenőrzés elkerülése érdekében külföldön rejtegetnek, 10 dollárral egyenlítenek ki a sajátjukból.

Ami az orosz és az amerikai milliárdosok relatív politikai befolyását illeti, egyáltalán nem egyértelmű, hogy kié nagyobb. Bár kétségtelen, hogy az orosz oligarchák egy része képes befolyásolni Vlagyimir Putyin elnököt, ő mégis nagyobb befolyással rendelkezik felettük, mint az amerikai kormány a saját milliárdosai felett. Amióta az amerikai Legfelsőbb Bíróság 2010-es döntése értelmében a vállalatoknak joguk van úgy adományozni a politikusoknak, mintha személyek lennének, Amerika leggazdagabb 0,01%-ától származott az összes kampányadomány 40%-a. Ez kiváló befektetésnek bizonyult a vagyon megőrzésében.

Véletlen, hogy a kampányfinanszírozás "deregulációja" óta eltelt években az amerikai milliárdosok több mint egy generáció óta a legalacsonyabb adókulcsot kapták, és a legalacsonyabbat az összes gazdag ország között? Véletlen, hogy az amerikai adóhivatal ki van éhezve az erőforrásokból? Az amerikai törvényhozásról szóló hiteles empirikus tanulmány szerint mindez nem véletlen: a kongresszus által elfogadott törvények és az amerikaiak többségének preferenciái közötti korreláció nem lényegesen nagyobb a nullánál.

Tehát, ha a nem orosz milliárdosok is oligarchák, akkor a Nyugaton az oroszok kizárólagos hangsúlyozása azt jelenti, hogy a "mi" oligarcháink és a szövetségeseink által tápláltak valamilyen értelemben jobbak? Itt árulkodó etikai talajra lépünk.

Ha azzal érvelünk, hogy a Jemen évtizedes pusztítása mögött álló szaúdi milliárdosok "jobbak", mint Abramovics, azzal gúnyt űzünk magunkból. Putyin igazolva érezné magát, ha azt mernénk állítani, hogy az amerikai olajmágnások, akik az USA és az Egyesült Királyság illegális iraki inváziójából profitáltak, erkölcsileg jobbak, mint a Rosznyeft és a Gazprom tulajdonosai. Az biztos, hogy Putyin oligarchái szemet hunynak, amikor egy bátor újságírót kiirtanak Oroszországban. Eközben azonban a WikiLeaks alapítója, Julian Assange egy szigorúan őrzött brit börtönben, kínzással határos körülmények között sínylődik, amiért leleplezte a nyugati országok háborús bűneit Irak illegális invázióját követően. És hogyan reagáltak a nyugati oligarchák és kormányok, amikor szaúdi üzleti partnereik feldarabolták a Washington Post kolumnistáját, Dzsamál Khashoggit?

Putyin ukrajnai invázióját követően az Egyesült Királyság kormánya kijelentette, hogy eltökélt szándéka, hogy lerántja a leplet a titoktartásról és a megtévesztésről, amely a Nagy-Britanniában parkoltatott pénzt takarja, hogy elkerülje a bűnüldöző és adóhatóságok ellenőrzését. Hogy a valóság megfelel-e a retorikának, azt még meg kell vizsgálni. Már most látszanak a feszültség jelei az oligarchák pénzének lefoglalására irányuló törekvés és a "Nagy-Britannia nyitott az üzleti élet számára" fenntartásának szükségessége között.

Az ukrajnai tragédia talán egyetlen pozitív hozadéka, hogy lehetőséget teremtett arra, hogy ne csak az orosz útlevéllel rendelkező oligarchákat vizsgálják meg, hanem amerikai, szaúdi, kínai, indiai, nigériai és igen, görög társaikat is. Kiváló kiindulópontot jelentenek a londoni kastélyok, amelyek a Transparency International szerint üresen állnak. Mi lenne, ha átadnánk őket az ukrajnai és jemeni menekülteknek? És ha már itt tartunk, miért ne adhatnánk át a Chelsea FC-t a szurkolóinak.1

Forrás: https://www.project-syndicate.org/commentary/western-billionaires-no-better-than-russian-oligarchs-by-yanis-varoufakis-2022-03

2022. március 21.

JANISZ VARUFAKISz – Project Syndicate