A kérdés megtárgyalásának időpontját még nem tűzték ki. Meg vagyok azonban győződve arról, hogy ennek a lehető leghamarabb meg kell történnie. A Nyugat példátlan politikai és gazdasági háborút indított hazánk ellen. És azonnal meg kell szakítanunk a kapcsolatokat azzal a szervezettel, amelyet arra használ, hogy alárendelje a saját érdekeinek más, szuverén államok gazdaságát. Ez egy nyomásgyakorló és zsaroló szervezet, amelynek célja, hogy mindenkit arra kényszerítsen, hogy uncle Sam dallamára táncoljon és azáltal megtagadja számukra az önálló fejlődés lehetőségét.

A Kereskedelmi Világszervezet 1995. január 1-jén jött létre. Központja a svájci Genfben található. Jelenleg 164 ország a tagja. Oroszország 2012 augusztusában lett a 156. tag.

A WTO hivatalos célja "a nemzetközi kereskedelem liberalizálása, valamint a tagállamok kereskedelmi és politikai kapcsolatainak szabályozása". A szervezet vezetői azonban csak a szájukat jártatják arról, hogy a kereskedelmi és gazdasági tevékenységekhez egyenlő és maximálisan kedvező feltételeket biztosít minden tagjának, és védi a tagjainak jogait ezen a téren.

A világ vezető közgazdászai már régen arra a következtetésre jutottak, hogy a WTO valódi feladata a nagy transznacionális vállalatok és tulajdonosaik érdekeinek védelme. A transznacionális tőke és a legnagyobb nyugati országok maximális kényelmének biztosítása, ahhoz, hogy valójában gyarmatosítsák a világ többi részének gazdaságát.

Feladata a versenytársak gazdasági szuverenitásának megsemmisítése. A nemzeti termelés és a saját termékek felváltása a transznacionális tőke ellenőrzése alatt álló termeléssel és importált árukkal, ezért a szervezet alapelvei következményeként, a WTO-tagok vámcsökkentésre kényszerülnek. Ugyanakkor a szervezet alapszabályával ellentétben a tényleges gyakorlatban az egészségügy, a biztonság és a környezetvédelem kérdéseit rendszeresen figyelmen kívül hagyják a nagyvállalatok számára biztosított előnyök javára. Kijelentett célkitűzései ellenére a WTO-tagság nem védi meg a tagországokat a politikai indíttatású és egyoldalú gazdasági szankciók bevezetésétől.

Mindez Oroszországban a WTO-tagság közel 10 éve alatt teljes egészében érezhető volt. A valódi importhelyettesítés, az élelmiszer- és gyógyszerellátás biztonságának fejlesztése ellen végig "legalizált" akadály volt a WTO-tagság. A Nyugat, amely végre felhagyott valódi céljainak eltitkolásával, most megpróbál megfojtani minket a szankciókkal, és a gazdasági háború révén véget vetni a politikai szuverenitásunknak.

A WTO fennállásának első 17 éve alatt a kormány folyamatosan tárgyalt Oroszország tagságának kérdéséről. Az OFKP, felismerve egy ilyen döntés veszélyét, mindvégig következetesen és érvekkel alátámasztva ellenállt a csatlakozás elfogadásának.  

Így 2012 februárjában, az Állami Dumában szervezett kerekasztal-beszélgetésen felhoztuk a következőket: amint azt a legtöbb latin-amerikai, délkelet-ázsiai, afrikai, valamint a FÁK- és a közép-ázsiai országok WTO-tagságának szomorú tapasztalata mutatja, a fejlett ipar, a versenyképes termelés és a megfelelő állami támogatás hiánya az ország súlyos dezindusztrializációjához, az ipar leépítéséhez vezetett. Nyersanyag kitermelő függelékké és a globális vállalatok termékeinek piacává váltak mindezen országok.

Ukrajna, Grúzia, Kirgizisztán, a balti államok és Kelet-Európa tapasztalatai azt mutatják, hogy amikor a nemzeti és a nemzetközi piacok összeolvadnak, egész iparágak felett vesztik el a nemzeti ellenőrzés lehetőségét. Sőt, még a romokban heverő gazdaságok is tovább zuhanhatnak egy ország WTO-csatlakozása következtében.

Ukrajna például teljesen elvesztette a cukoriparát, a cukorimport aránya 11%-kal megugrott, az országot elárasztotta az avas disznózsír, és félmillió ember került az utcára. A termelés visszaesése számos iparágban meghaladta a 45-60%-ot. Miután a személygépkocsikra kivetett importvámokat 25%-ról 10%-ra csökkentették, az ukrajnai autógyártás hatodára esett vissza - tulajdonképpen az autóipar megszűnt létezni. Hasonló volt a helyzet a bútorgyártásban is - a behozatali vámok eltörlése után csak 2008-2011 között az ukrajnai bútorgyártás harmadára csökkent. A könnyűipar sem kerülhette el a szomorú sorsot. Itt a termelés 45-60%-kal esett vissza, az export 28%-kal csökkent, az import pedig 40-45%-kal ugrott meg.

Tisztában voltunk azzal, hogy a WTO nyomulása Oroszország számára sem jelent kisebb veszélyt. 2012 júliusában "A katasztrófa ratifikációja" címmel programfelhívást tettem, amelyben megismételtem a baloldali-hazafias erők elvi álláspontját: a WTO-csatlakozás elfogadhatatlan, katasztrofális lépés lehet hazánk számára. Ismét emlékeztettünk arra, hogy a WTO-csatlakozás 23 ezer további kötelezettséget ró Oroszországra a más országokkal és kereskedelmi partnerekkel kapcsolatosan! Ezek a kötelezettségek pedig a hazai gazdaság és ipar tönkretételét fogják okozni.

A WTO-tagként vállalt kötelezettségvállalásokról több mint 70 országgal állapodtunk meg, amelyek mind a saját gazdasági érdekeiket követik. Ugyanakkor ezeket a kötelezettségvállalásokat Oroszországban egyetlen régió, egyetlen gazdasági ágazat, egyetlen iparág képviselőjével sem vitatták meg.

Számos szakértő, elemző és akadémikus készített igaz és szakszerű értékelést a WTO-tagság elkerülhetetlen következményeiről. Felhívásaikat a Pravda és a Szovjetszkaja Rosszija című újságokban, valamint internetes oldalainkon tettük közzé.

Orosz ipari szakértők, vállalatvezetők, tudósok, az ipar és az agrártermelés különböző ágazatainak szakemberei, valamint a kis- és középvállalkozások képviselői, akik osztják álláspontunkat, azzal a követeléssel fordultak a hatóságokhoz, hogy utasítsák el a WTO-csatlakozási szerződés támogatását.

De nem akartak meghallgatni minket. Folytatódott a "liberalizáció" nyugati mintára, ami nem volt más, mint egy akna, amelyet országunk, annak biztonsága és jövője alá helyeztek. Nem véletlen, hogy néhány nappal az állami dumában a WTO-csatlakozásról szóló szavazás előtt, mintha előre tudta volna annak kimenetelét, Hillary Clinton akkori alelnök őszinte nyilatkozatot tett az amerikai kongresszusban: "Oroszország WTO-csatlakozása nettó nyereséget hoz az amerikai gazdaságnak." Viszont, akik Moszkvában ezeket a döntéseket meghozták, azok asszisztáltak az amerikaiaknak.

A WTO-hoz való sorsdöntő csatlakozást az Egységes Oroszország frakciója 2012. július 10-én az Állami Dumában törvényerőre emelte. Az Egységes Oroszország képviselői egyhangúlag megszavazták a WTO-szerződés ratifikálását. Az összes többi képviselő ellene szavazott. A döntést támogatók többsége akkor kevesebb mint 3 százalék volt. Ugyanezen év augusztus 22-én a Duma szavazást tartott Oroszországnak a Kereskedelmi Világszervezethez való csatlakozásáról. A további rabszolgasorba taszításunk támogatóinak kedvező eredményt ismét az Egységes Oroszország pártja biztosította. De ma ez a párt nem akar emlékezni az akkori eseményekben játszott sorsdöntő szerepére, amelynek következményeit még ma is aratjuk.

Szakértők becslése szerint Oroszország közvetlen vesztesége a WTO-csatlakozásból csak a tagság első négy évében 3 billió, azaz 3.000 milliárd rubelt tett ki. A legveszélyesebb következmény azonban az volt, hogy tovább nőtt hazánk importfüggősége a létfontosságú területeken, és gyakorlatilag megbénult a valódi importhelyettesítés, amelyhez folyamatosan ragaszkodtunk, mint túlélésünk feltételéhez. A szankciókkal szembeni fenyegetettségünk közvetlen következménye annak, hogy a hatóságok több mint negyed évszázadon keresztül makacsul figyelmen kívül hagyták figyelmeztetéseinket és követeléseinket.

A OFKP-frakció öt alkalommal terjesztette a Duma elé a Kereskedelmi Világszervezetből való kilépésről szóló törvénytervezetet. Hazánk WTO-csatlakozása előtt és után is számos tömegtüntetést és kerekasztal-beszélgetést tartottunk a téma vezető szakértőinek részvételével. Ragaszkodtunk hozzá: a WTO formájában jelentkező rabság közvetlenül ellentmond minden olyan állami feladatnak, amely a függetlenség megőrzésére és a sikeres fejlődésére törekszik. Az erős, hatékony és önellátó gazdaság kiépítésének feladata, ami azt jelenti, hogy a lehető legtöbb erőfeszítést és forrást kell befektetni a fejlesztésekbe.

Fellebbezéseinket azonban újra és újra figyelmen kívül hagyták. A kormány csak 2019-ben adott először hivatalosan hangot kritikus értékeléseknek Oroszország WTO-csatlakozásának következményeiről, és elismerte, hogy ez a lépés egyértelműen nem felelt meg az orosz hatóságok elvárásainak. Így 2019 májusában, az asztanai nemzetközi gazdasági fórumon a gazdaságfejlesztési minisztérium képviselői határozottan kijelentették, hogy a WTO-csatlakozás elhibázott lépés. De még ezt követően sem született döntés a szervezetből való végleges kilépésről, amit továbbra is követeltünk. A mai helyzet fényében egy ilyen döntésnek a kormány liberális blokkja általi elszabotálása csak bűnös hanyagságnak nevezhető, amely veszélyes következményekkel jár Oroszországra nézve. A gazdaságért felelősöknek nem volt joguk kivárni azt, hogy idén beinduljon a Nyugat történelmünk legsúlyosabb gazdasági támadása hazánk ellen és nem meghozni a döntést a kilépésről.

A súlyos hibákat ki kell javítani. Habár megkésve, de ma végre minden józan gondolkodású ember számára világossá vált, amit az OFKP már évek óta hangoztat: nem lehetünk részei egy olyan szakmai szervezetnek, amely olyan célokat szolgál, amelyek közvetlenül ellentétesek hazánk nemzeti érdekeivel. És ez csak megkönnyíti a ma ellenünk indított gazdasági háború folytatását.
Sürgősen ki kell lépnünk a WTO-ból!

Az OFKP honlapján megjelent közleményt az alábbi hivatkozáson lehet megtalálni:

Г.А. Зюганов: Пора освободиться от удавки ВТО! (kprf.ru)

Gennagyij Zjuganov, az OFKP Központi Bizottságának elnöke
2022-03-25 15:21 (frissítve: 2022-03-25 20:52)

(Fordította: Péter János)