Az orosz-amerikai konfliktus középpontjában a NATO keleti terjeszkedése áll, amelyben Ukrajna csak egy lépés.

Az oroszok nem képesek más logikus magyarázatot találni a keleti terjeszkedésre, mint a megsemmisítésükre irányuló törekvést. Megértjük Oroszország biztonsága miatti aggodalmát. Van normális ember, aki azt gondolja, hogy Oroszországnak szándékában áll meghódítani Csehországot, Szlovákiát, Magyarországot vagy Bulgáriát?

Felmerül tehát a logikus kérdés, hogy ki ellen akarják megvédeni ezeket az országokat? És mivel nincs ki ellen védekezni, lehet hogy az a szerepük, hogy erősíteniük kell a NATO-t, a "védekező" szövetséget, a világ legnagyobb katonai gépezetét, amelyet a potenciális agresszor a segítségük nélkül egyszerűen szétzúzna? És mivel ez nyilvánvalóan komolytalan, az egyetlen valós magyarázat az, hogy az USA olyan közel akarja vinni támadó fegyvereit Oroszországhoz, hogy atomcsapást mérhessen anélkül, hogy lehetővé válna egy orosz válaszcsapás. Ennek érdekében lett fontos, hogy Ukrajna csatlakozzon a NATO-hoz. E célból szponzorálta az Egyesült Államok az ukrajnai puccsot ("Majdan"), miközben egyetlen lehetséges szövetségesükre, a pro-fasiszta elemekre támaszkodtak.

Ma Ukrajna nem hajtja végre az általa is aláírt és az ENSZ Biztonsági Tanácsa által megerősített minszki megállapodásokat – ezt nem tehette volna meg, ha nem erre bátorította volna az Egyesült Államok. Oroszország számára pedig a túlélése szempontjából fontos, hogy Ukrajna, ha nem is barátságos, de legalább semleges legyen. Ukrajna gyors felfegyverzése az egyes NATO-tagok részéről, csapatok mozgatása az orosz határ közelében, a fegyverropogás és a fenyegetések nem védik Ukrajnát. Ukrajna valójában egy túsz, az amerikai expanziós politika túszává vált, és ennek a politikának az áldozata az egész ukrán nép, amelyet tönkretesz a féktelen nacionalizmus, ami testvérgyilkos belső konfliktusokhoz vezet, napi áldozatokkal és szegénységgel.

Amint az a NATO-vezetők legutóbbi nyilatkozataiból és Ukrajna felfegyverzéséből is kitűnik, az amerikaiak és NATO-szövetségeseik az utolsó ukránig készek háborúzni Oroszországgal. Világossá kell tenni, hogy ahogyan 1962-ben az Egyesült Államok sem engedhette meg, hogy szovjet rakétákat telepítsenek Kubába, ami a karibi válsághoz vezetett és majdnem porig égette a világot, ugyanúgy Oroszország sem engedheti meg, hogy amerikai rakétákat telepítsenek Ukrajnába. Nem szabad elfelejtenünk Putyin kijelentését: "Miért egy olyan világra van szükségünk, amelyben Oroszország nem lesz?".

Ebben a kritikus időszakban Bulgária sikeresen játssza a vazallus ország szerepét. Spanyolország úgy döntött, hogy repülőgépeket küld Bulgáriába, és a spanyol kormány – a spanyol, nem a bolgár – döntéséről a médiából értesülünk. Hollandia ugyanezt fogja tenni. Boris Johnson egy hajóval fog megtisztelni bennünket a Fekete-tengeren.

A bolgár kormánynak el kell kerülnie, hogy országunk részt vegyen a további katonai eszkalációban! Világos álláspontot kell képviselnünk: az ukrajnai problémákat a minszki megállapodások alapján kell megoldani; a NATO Oroszország felé történő bővítése valós veszélyt jelent az európai békére. Tekintettel az elmúlt években a NATO által betöltött szerepre a világban, úgy véljük, hogy a NATO már régen betöltötte azt a szerepet, amelyre létrehozták, és mára védelmi szövetségből agresszorrá vált.

A fentiekre való tekintettel támogatjuk a NATO feloszlatását és helyette egy kollektív biztonsági rendszer létrehozását Európában Oroszország részvételével, mert Oroszország részvétele nélkül nem lehet tartós békét elérni.