Évek óta figyelem a "jelenséget": létezik még a legteljesebben kifosztott, lepusztított háborús övezetekben és nyomornegyedekben is. Gyakran megdöbbentem, máskor elkeseredtem. Nem tudtam, mit gondoljak, hogyan reagáljak, hogyan írjam le azt, amit megfigyeltem.

Aztán néhány nappal ezelőtt, Szíriában, közvetlenül az idlibi csatatér mellett, az Al-Nuszra Front gyilkos hadállásaihoz közel, egy olyan országban, ahol a Nyugat és szövetségesei emberek százezreit gyilkolták meg, egyik tolmácsom "hazafias" kirohanásban kiáltott fel: "Nézzék, milyen gyönyörű ez a föld! Majdnem olyan szép, mint Európa!"

Egy másik idegenvezetőm pedig éjszaka nosztalgiával kezdte felidézni a pompás európai utazásokat, amikor még elutazhattak oda; még a szíriai háború kitörése előtt.

A tolmács nem tudta, ki volt Fidel Castro (nekem a telefonom képernyővédőjén Fidel portréja volt amint épp szivarra gyújt), de mindketten – egyébként társaim a helyi harctéren - folyékonyan beszélték a nyugati szlenget és jól ismerték a nyugati világnézetet is. Kínáról viszont szinte semmit sem tudtak. Hazafiasak voltak, és teljes mértékben támogatták a hazájukat, ugyanakkor csodálták a Nyugatot és a mainstream média nyugati újságíróit - ugyanazokat a propagandistákat, akik segítettek abban, hogy gyönyörű és egyedülálló Szíriájuk olyan állapotba kerüljön, amilyenben most van.

Az egész skizofrénnek tűnt, de nem volt újdonság.

Nem bírtam tovább. Úgy döntöttem, hogy írok róla, annak ellenére, hogy a téma kikerülhetetlenül "alá van aknázva". Úgy döntöttem, hogy írok róla, mert ez van. Mert el kell mondanom; valakinek el kell mondania. És mindenekelőtt azért, mert fel kell lépni végre az ellen a torz szelfikép ellen, amellyel a Nyugat megfertőzte a világ szinte minden nemzetét, beleértve azokat is, amelyeket kifosztott és megerőszakolt.

*

Az úgynevezett "Stockholm-szindrómáról" lenne szó? Valószínűleg igen. Az áldozat beleszeret a kínzójába.

A Nyugat hosszú évszázadok óta gyarmatosítja, bitorolja, szó szerint terrorizálja az egész bolygót. Százmilliók haltak meg a gyarmatosítás, a neokolonializmus és az imperializmus következtében. Gazdagság, kulturális és oktatási intézmények, kórházak, közlekedés, parkok - mindaz, amivel Európa és Észak-Amerika a mai napig rendelkezik és amivel büszkélkedhet, csonthegyekre, népirtásra és féktelen fosztogatásra épült.

Ezt nem lehet vitatni, ugye?

Rabszolgaság, tömeggyilkosságok, népirtás a terjeszkedés érdekében; a Nyugat kirabolta a világot, majd megszilárdította a hatalmát, és kivételességét könyörtelen agymosással (amit "oktatásnak" neveznek), propagandával (amit "tájékoztatásnak" hívnak) és a szegény országok tömegeinek kiforgatott szórakoztatásával (amit "kultúrának" és "művészeteknek" kiáltanak ki) népszerűsíti.

Megdöbbentő és abszurd módon Európát és Észak-Amerikát még mindig sokan szeretik és csodálják, még ott is (vagy különösen ott), ahol a nyugati kormányok és cégek sáskaként pusztítottak el mindent, a helyieknek csak felégetett és mérgezett földet és siralmas nyomornegyedeket hagyva.

*

Hogyan lehetséges ez?

Évek óta dolgozom Afrikában, egy olyan kontinensen, amelyet az Egyesült Királyság, Franciaország, Németország, Belgium és más európai terjeszkedő nemzetek teljesen leigáztak. Afrikában, ahonnan férfiak, nők és gyermekek millióit hurcolták el rabszolgaként, láncra verve az "Újvilágba". Ahol milliók haltak meg már az "embervadászat" során, ahol milliók haltak meg a "tranzitközpontokban", majd a nyílt tengeren. Ez több tízmillió tönkretett élet. Az erőforrások teljes kifosztása, az emberek elképzelhetetlen megalázása, a kultúrák megtörése, népirtások és a helyiek elleni holokauszt a mai Namíbiától a Kongói Demokratikus Köztársaságig. A nagy afrikai hősöket, mint Lumumba, a nyugati vezetők legyilkoltatták.

És mégis, sok afrikai úgy tekint a Nyugatra, mint valami nagyszerű "példaképre", mint "vezérlő fényre", mint egy szigorú, de tiszteletre méltó "apára", aki, ha szükséges, használja a nadrágszíjat, de aki igazságosan megjutalmazza azokat a "gyermekeit", akik "megfelelően viselkednek".

Ez visszataszító, de tagadhatatlanul így van.

A legnagyobb afrikai írók ma már amerikai és brit egyetemeken tanítanak. 'Semlegesítették' és 'pacifikálták' őket, sokukat közvetlenül megvásároltak. Sok országban az afrikai bírák komikus fehér parókát viselnek, és mindent megtesznek, hogy úgy nézzenek ki, mint brit kollégáik. A korrupt elit gyermekei brit és francia egyetemeken szereznek diplomát, és utánozzák a felsőbb osztálybeli európai akcentust.

Hasonlóan viselkedni, úgy kinézni és úgy beszélni, mint a gyarmatosítók… ez tiszteletet vált ki.

Természetesen ugyanez a helyzet az egész kontinensen.

Az indiai és pakisztáni felsőbb osztályok modorossága az angol (és újabban az amerikai) modorosságot idézi. Az ottani elitek mindent elkövetnek, hogy britebbek legyenek, mint a britek; kaliforniaibbak, mint az USA nyugati partvidékének lakói. Számtalan indiai magánegyetem nevezi magát "amerikai"-nak vagy "brit"-nek, gyakran "Oxford" vagy "Cambridge" "díszíti" a nevüket.

"El- és befogadottnak lenni" Európában vagy Észak-Amerikában a legnagyobb megtiszteltetés, szinte az összes egykori gyarmaton, tehát szinte az egész világon.

A 'jól ápolt', jól képzett és modern ázsiaiaktól, latin-amerikaiaktól, afrikaiaktól és a közel-keletiektől elvárják, hogy utánozzák a nyugatiakat; úgy öltözzenek, mint a nyugatiak, úgy egyenek (és igyanak), mint a nyugatiak, és 'ugyanazokat az értékeket védjék', mint ők.

Valójában azt várják el tőlük, hogy sokkal nyugatiasabbak legyenek, mint a nyugatiak.

De ki várja el tőlük? Igen, jól tippeltek: nagyon gyakran a saját népük!

*

Ha megkérdezed, a "déliek" közül sokan azt fogják mondani: minden, ami nyugatról jön, szép, progresszív és kifinomult.

"Minden bule szép" - tájékoztatott nemrégiben egy fiatal, őslakos, szakmabeli hölgy Borneó/Kalimantan szigetén, egy teljesen kifosztott környezetben. A bule egy vulgáris, becsmérlő indonéz szó a "fehérekre", és szó szerint azt jelenti: "albínó". A hölgy azonban nem viccelt, ez bók volt: abban a hitben nevelkedett, hogy minden bule valójában felsőbbrendű és jó megjelenésű.

A téma részletesebben kibontva, de angolul itt olvasható: War Propaganda and the Fundamentalism of Western Media Control

A mexikói őslakos Yucatán államban, közvetlenül a választások után, amely a baloldali Obrador elnököt juttatta hatalomra, végighallgattam egy tucatnyi felsőbb osztálybeli háziasszony beszélgetését egy nyugati kávézólánc kávézójában. Az utalásaik teljesen európaiak és észak-amerikaiak voltak: az olaszországi és spanyolországi nyaralásoktól kezdve az általuk nézett filmekig, az olvasott könyvekig. Európa volt az "anyakontinensük", míg Miami az egyetlen igazi összehasonlítási alapjuk. Mielőtt Obrador hatalomra került, az őslakosok egyre nagyobb nyomorban éltek, a házai teteje már gyakran beszakadt, a munkahelyek megszűntek. De az elit, mint mindig, továbbra is az európai gondolkodásmód világában élt. Az valódi Mexikó nem jelent meg a radarjukon. Nem számított, sőt nem is létezett.

Még a "meghódított világ" szegényeinek egy része is, akiket valóban "aggaszt" a nyugati imperializmus, absztrakt problémának, szigorúan politikai, katonai vagy gazdasági kérdésnek tekintik. Alig foglalkoznak azzal a ténnyel, hogy a nyugati imperializmus "kulturálisan" is leblokkolt és mozgásképtelenné tett egész nemzeteket és kontinenseket.

A kivételesség nyugati narratívája még azokban a büszke országokban is, amelyek elszántan küzdenek a nyugati imperializmus ellen - Kína, Oroszország, Irán vagy Venezuela - hatalmas károkat okoz és okozott.

Kínában például szinte a közelmúltig minden, ami "nyugati", a modernitással volt összekapcsolva. A "Nyugat-ellenesség" unalmasnak, szürkének és elavultnak számított, és valahogy a múlt "kommunista propagandájához" kapcsolódott (az a tény, hogy a "kommunista propaganda" gyakran igaz volt, nem számított). Ez a hozzáállás tette lehetővé, hogy a kínai egyetemekre nagymértékben beszivárogjanak a nyugati akadémiai körök, valamint, hogy a nyugati nihilizmus beivódjon a kínai művészetekbe, kultúrába, sőt még az életmódba is. Csak a közelmúltban fordult meg ez a veszélyes tendencia, de már csak azután, hogy nagy károkat okozott.

A nyugat iránti csodálat tette tönkre a modernkori történelem legnagyobb progresszív kísérletét - a Szovjetuniót és az úgynevezett "keleti blokkot".

A negatív nyugati propaganda egybe csomagolta a szélsőséges individualizmust, az önzést és az elszabadult fogyasztás népszerűsítését és szó szerint kiirtotta több tízmillió cseh, lengyel, keletnémet, bolgár, sőt szovjet fiatal fejéből az internacionalista lelkesedést, a humanizmust és a magasabb elveket.

Az egykor büszke kommunista keleti blokkot, miután felszabadította országok tucatjait a gyarmatosítás alól, miután harcolt az egyenlőségért, szolidaritást vállalva minden elnyomott nemzettel, fokozatosan legyőzték az olyan sekélyes baromságok, mint a blue jeans márkák, a rock- és popdalok értelmetlen szövegei (a Nyugat kedvenc fegyvere), a kapzsiság, a vallások (egy másik nyugati fegyver), és az olyan szlogenek, mint a "szabadság" és a "demokrácia" (a nyugati világ, amely megtagadta a szabadságot és a demokráciát bolygónk szinte minden országától, cinikusan kifordította az igazságot, és évszázados propagandamódszerek ügyes alkalmazásával becsapta a kelet-európaiakat).

Végül, összezavarodva és egyre cinikusabban, sok kelet-európai már nem a "szabadságot" követelte, hanem több pénzt, több márkás cuccot, és azt, hogy csatlakozhasson a világot kifosztó országok blokkjához.

*

Mitől olyan sikeres tehát a Nyugat, amikor az emberek agymosásáról van szó szerte a világon? Hogyan lehetséges, hogy ennyi rablás, terror és kegyetlenség után a legtöbb elnyomott és meghódított ország még mindig tiszteli a New Yorkban, Londonban vagy Párizsban élő urakat?

Hiszem, hogy ha megtaláljuk a választ erre a kérdésre, képesek leszünk megmenteni a világot, és megfordítani a pusztító folyamatot.

Miután több ezer emberrel találkoztam már Afrikában, Ázsiában, a Közel-Keleten, Óceániában és Latin-Amerikában, először is arra a következtetésre jutottam, hogy a Nyugatot (és Japánt) gyakran a "magas életszínvonalért" csodálják.

A nyomorúságos és összeomlott országokban, mint Indonézia, gyakran hallok olyan ostobaságokat, mint például: Az európai országok "muzulmánabbak", mint mi. És sokkal jobban bánnak az emberekkel, mint mi".

A közép- és felsőosztálybeli délkelet-ázsiai családok elutaznak Hollandiába vagy Németországba, majd hazatérve azt mondják: "Nézd meg a parkjaikat, a kórházaikat, a kerékpárútjaikat, a villamosaikat, a múzeumaikat...". Tanulnunk kell tőlük! Sokat tesznek azért, hogy a világ jobb hely legyen".

Az Európába látogató afrikaiak is pontosan ezt csodálják. Ahogy sok "művelt" indiai vagy délkelet-ázsiai is. Ezt szeretik Miamiban a peruiak, a hondurasiak vagy paraguayiak.

Tévednek? Végül is, a szegény országok nem tanulhatnának sok mindent a Nyugattól?

Igen, határozottan tévednek. Halálosan tévednek!

Lássuk, miért?

A Nyugat az elmúlt évszázadok saját feudális rendszere szerint "rendezte be" az egész világot. Globális szintre emelte szégyentelen és elnyomó rendszerét.

Ezt a szörnyűséges és regresszív globális rendszert csodálni olyan, mintha az európai társadalmak mintegy háromszáz évvel ezelőtti berendezkedését csodálnánk. Ez lényegében olyan, mintha azt mondanánk: "Nézd, a francia vagy az angol arisztokrácia valójában nagyon is jó, egyenlőségelvű, művelt és egészséges volt, és tanulnunk kellene abból, ahogyan ők éltek, és másolnunk kellene a példájukat!".

Természetesen az európai arisztokrácia, a királyi család és az egyház mindig is jól élt, még 300 évvel ezelőtt is. Voltak jó iskoláik, volt tisztességes orvosi ellátásuk, palotáik, nyári villáik, szanatóriumaik ásványvízzel, színházaik, pazar parkjaik és rengeteg szolgájuk.

Az egyetlen "apró" probléma az volt, hogy a lakosság mintegy 95%-ának meg kellett dolgoznia azért a luxusért, amit élveztek, és ők viszont teljes nyomorban éltek. Ráadásul ott volt az a több tízmillió nem-ember a gyarmatokon, akiket úgy irtottak, mint az állatokat.

Ugyanez történik most is. Európa (az ottani szegények kivételével) legalábbis viszonylagosan, egyszerűen bekerült az arisztokrácia kasztjába. A világ többi része pedig dolgozik, haldoklik, megerőszakolják és kifosztják, hogy fenntartsák a Nyugat e "csodálatosnak tűnő" szociális-állam nevű projektjét. Még az USA és annak viszonylag brutális turbókapitalista modellje is "szocialista" (az amerikai polgárok számára), olyan országokhoz képest, mint Indonézia, India, Peru vagy Nigéria.

A nyugati életszínvonalat nem lehet lemásolni és máshol is megteremteni. Azt hinni, hogy a Nyugat megengedné az afrikaiaknak vagy a délkelet-ázsiaiaknak, hogy szociális államot építsenek ki, naiv, intellektuálisan szinte sértő. Szingapúr, Dél-Korea és Japán ritka kivételek, ahol a Nyugat félre nézett, sőt mindkét szemét behunyta – szigorúan stratégiai okokból.

Annak érdekében, hogy a Nyugat prosperálhasson, fenntartva a szuper magas életszínvonalat, annak minden előnyével a saját polgárai számára, a "jobbágyok" milliárdjainak kell szenvedniük, feláldozniuk magukat, és szinte a semmiért dolgozniuk szerte a világon; minél többen élnek a pokolban, annál jobb.

Olyan helyeken, mint Borneó és Pápua, a Kongói Demokratikus Köztársaság és hamarosan Brazília a természetet is ki kell fosztani.

Az embereket nyugatbarát, korrupt oligarcháknak, a katonaságnak és a vallási vezetőknek kell irányítaniuk. Szaúd-Arábia, Indonézia és most Brazília tökéletes országok a Nyugat számára: boldogan és készségesen feláldozzák saját népüket, és garantálják a nyugati jólétet.

Nem tudtad? Badarság! Nem akartad tudni. Mindazok az emberek, akik számítanak, nagyon boldogok ezzel a megoldással: a nyugati országok vezetői, Európa, Észak-Amerika, Ausztrália, Új-Zéland és Japán polgárai, valamint a szegény országok vezetői/elitjei. Az egyetlenek, akik igazán szenvednek, azok a szegények milliárdjai, világszerte, de ők semmit sem számítanak, és amúgy sem mondanak nekik semmit, mert a média a Nyugat és lakájaik kezében van, ahogy az "oktatás" is.

És mivel nekik nem mondanak semmit, ők - a Föld nyomorultjai - is csodálják a Nyugatot. Nyugati szemét kaját esznek, ha havonta pár dollárt meg tudnak spórolni, Nescafe-ét isznak a hagyományos kávéjuk helyett, a legszarabb zenét hallgatják, kalóz hollywoodi blockbuster filmeket néznek, hamis-márkás tornacipőt és farmert hordanak, és nyugati pornóra maszturbálnak (ha van internetjük). Kötelességtudóan követik a vallásokat is, amelyeket a Nyugat oltott be és tart fenn az országukban.

Minél szegényebb az ország, annál nagyobbnak tűnnek a nyugati paradicsom zöld dombjai és legelői.

És ez így megy mindig és mindig.

Indiában, Indonéziában, Ugandában, Jordániában, Fidzsi-szigeteken, Hondurasban ugyanezt a sületlenséget hallom a félművelt vagy nyugaton tanult helyi polgároktól: "A nyugati emberek valójában nagyon jó emberek, csak a kormányaik rosszak". Biztosak ebben? Na nem tudom.

*

Őszintén és nyíltan mondom, elegem van ebből a status quóból. És egyáltalán nem találom mulatságosnak: csodáló nyilatkozatokat hallani az európai és más nyugati országokról a szörnyű háborús övezetek, éhínség sújtotta területek, a brutális bányák és a mérgezett folyók partjain és a nyomornegyedekben.

Én egy "régimódi" forradalmár vagyok. A rabszolgáknak fel kell kelniük és harcolniuk kell, ha kell, meg kell halniuk a szabadságért; nem pedig csodálni az uraikat és kínzóikat.

A gyarmatosítók bűneit fel kell tárni. A világ őrült berendezkedését meg kell fogalmazni, majd darabokra kell zúzni.

Az okos villamosok, bicikliutak, parkok, múzeumok, operák, kávézók, egyetemek és kórházak Európában a "Mások" vérére és csontjaira épültek. Ezt elmondtam három évvel ezelőtt az olasz parlamentben, és el fogom ismételni újra és újra, bárhová is megyek.

Nincs más téma a bolygónkon, ami most ennél fontosabb lenne.

Ehhez kapcsolódik minden, így az a félelem és az a gyűlölet is, amelyet a Nyugat érez és terjeszt olyan országokról, mint Venezuela, Oroszország, Kína, Irán, Irán, Dél-Afrika, Szíria vagy Kuba.

Gyűlölnek minket; gyűlölik azokat, akik ellenállnak, akik kiállnak magukért. És cserébe ugyanezt kell és fogják visszakapni, remélhetőleg, ha az igazságot gyakran kimondják!

*

Megjegyzés az olvasóknak: kérjük, küldje tovább ezt a cikket az e-mail listáinak. Tegye közzé blogoldalán, internetes fórumokon stb.

A cikk eredetileg a New Eastern Outlookon jelent meg.

A szerző, Andre Vltchek filozófus, regényíró, filmrendező és oknyomozó újságíró. Több tucat országban tudósított háborúkról és konfliktusokról. Legutóbbi négy könyve: Kína és az ökológiai civilizáció [China and Ecological Civilization] John B. Cobb, Jr. közreműködésével, Forradalmi optimizmus, Nyugati nihilizmus [Revolutionary Optimism, Western Nihilism,], az Aurora [“Aurora” ] című forradalmi regény és egy bestseller politikai non-fiction műve: A birodalom hazugságainak leleplezése [Exposing Lies Of The Empire]. Más könyveit here tekintheti meg. Nézze meg a Rwanda Gambit című úttörő dokumentumfilmjét Ruandáról és a Kongói Demokratikus Köztársaságról, valamint a Noam Chomskyval készített filmjét/dialógusát A nyugati terrorizmusról [“On Western Terrorism”]. Andre Vltchek 2020-ban meghalt.

A cikk eredeti forrása: Global Research - Copyright © Andre Vltchek, Global Research, 2019

https://www.globalresearch.ca/in-countries-destroyed-by-the-west-people-should-stop-admiring-the-u-s-and-europe/5668956?pdf=5668956