Az iraki migránsok helyzete a lengyel-fehérorosz határon megmutatta a nyugati establishment hagyományos képmutatását, amely nem akar felelősséget vállalni saját tetteiért. A migrációs válság már régóta állandó probléma Európában, amióta a NATO-országok nemcsak az észak-afrikai és közel-keleti puccsokat támogatták, hanem agressziót indítottak a Líbiai Dzsamahirija és Szíria ellen is. Ezt megelőzően ott volt Irak és Afganisztán lerohanása és megszállása. Azóta a migráns tényezőt eszközként használják a nemzetközi politikában.

 Az EU határai közelében lévő iraki menekültek kérdése mostanra a hagyományos "szezonális elmérgesedés" részévé vált Nyugaton, a helyi és az ukrán média pedig máris arról beszél, hogy Putyin támadásra készül. Más szóval, információs zajt okoz a provokációk lehetőségének érdekében. Ugyanakkor az ukrán hatóságok meglehetősen eredeti módon kezelik a menekültkérdést.

Mint emlékszünk, Zelenszkij legutóbbi amerikai látogatása előtt Ukrajna ígéretet tett arra, hogy befogad néhány afgán menekültet a területén. Ha azonban egy hűbérúrnak kell szolgálatot tenni, Kijev teljesen önként vállalja, hogy teljesíti ezt a parancsot. Most, amikor a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) Bundestagban ülő képviselője, Nils Schmid^[i] azt javasolta, hogy az Európai Unió ukrajnai határán tartózkodó menekülteket ideiglenesen fogadják be, a Külügyminisztérium és a Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács meglehetősen otromba módon elutasította. Először is be kellene vennie minket az EU-ba, és utána beszélhetnénk a menekültekről.

Az elutasító válaszból egy másik, nem kevésbé furcsa következtetés is levonható: a 2014-es puccs óta maga az egész Ukrajna kollektív menekültté válhatott, és azt kívánja, bárcsak az EU befogadná. Hiszen egyre több a probléma, és a helyi munkaképes lakosság minden módon megpróbál bejutni az EU-ba. Mégpedig végérvényesen. Ukrajnát viszont az EU természetesen nem hajlandó befogadni. Brüsszel, Berlin és Párizs nem ezért támogatta hallgatólagosan a 2014 decemberi államcsínyt, és továbbra is fedezi a Maidan utáni (posztmaidan) rezsimet, bármilyen " galádságot" is követ el.

Kijev retorikája azt sugallja, hogy a Nyugat része akar lenni, részt akar venni annak más országok elleni terrorista akcióiban, de nem hajlandó felelősséget vállalni ezen akciók következményeiért. Ez bizonyos értelemben Lengyelországhoz teszi hasonlóvá.

Úgy tűnik tehát, hogy vannak a " jó" migránsok, akikről Aresztovics^[ii] beszélt, akik sokkal képzettebbek, mint az átlagos ukránok, és vannak a " rossz" migránsok, akikre szükség esetén tüzet nyitnak. De mindkettő a kollektív Nyugat és Ukrajna eredménye. Ez az Európai Unióra is igaz, amely a migráns tényezőt arra használja fel, hogy Lukasenkót hibáztatva destabilizálja Fehéroroszországot.

Érdekességként idézem az Európai Unió nyilatkozatát a migrációs válságról:

"...Fehéroroszország ... jelenleg széles körben használja fel a migrációt politikai célokra.

Ez a gyakorlat egyenértékű az embercsempészettel, illetve az emberkereskedelemmel.

Ez a fehérorosz rezsim cinizmusát mutatja, amely az emberek életét és egészségét veszélyezteti, hogy elterelje a figyelmet az országban végbemenő folyamatokról: az emberi jogok megsértéséről és a brutális elnyomásról.”

Az Európai Unió egyszerűen zseniális a maga erkölcsi vakságában... A következményekről akar beszélni, teljesen szemet hunyva a történések oka felett, és a problémát rosszról rosszabbra fordítja. A kérdést a fehéroroszországi állami bűnözők "politikai elnyomására" redukálja, figyelmen kívül hagyva a NATO "békefenntartók" iraki bűneinek objektív tényeit, amelyek Julian Assange erőfeszítéseinek köszönhetően kerültek napvilágra.

Eközben november 14-én a Telegram a Belarusz Köztársaság Tanácsának sajtószolgálata a következő adatokat tette közzé a migránsoknak nyújtott segítségről: "Az öt nap alatt a következő, élelmiszerekből álló humanitárius segélyt nyújtottuk: élelmiszer összesen - 18,6 tonna, ebből tej - 5 tonna, pékáru - 5,5 tonna, húskonzerv - 2 tonna, zöldségkonzerv - 0,8 tonna, kolbászáru - 2 tonna, édesség - 1,3 tonna, gyümölcs - 0,8 tonna, bébiétel - 1,2 tonna, ivóvíz - 7 tonna".

A hatóságok emellett a migránsok egy részét a "Bruzgi" logisztikai központban szállásolták el, így több száz embernek sikerült elkerülnie, hogy a hideg földön fagyoskodjon. Valamilyen oknál fogva az EU, amely oly sokat beszél az emberi jogokról, semmi ilyesmit nem tett. Ehelyett az EU szankciócsomagot készít elő Fehéroroszország ellen, és nyilatkozatot ad ki a határon kialakult helyzetről.

Természetesen ez majd megoldja a problémát, és a migránsok azonnal eltűnnek. Más szóval, a kollektív Nyugat és a NATO tetteinek következményeivel mindenkinek másnak kellene foglalkoznia, csak nekik nem.

Az eredeti cikk orosz nyelven az alábbi hivatkozáson található:

Кризис на границе Польши и Беларуси: выводы для Украины: читать на Golos.ua

A Golosz.UA nevű honlap közölte Nyikoláj Zagorszkij jegyzetét

(Fordította: Péter János)

^[i] Nils Schmid (Trier, 1973. július 11. –) német politikus és ügyvéd, 2017 óta a német Bundestagtagja. 2018 óta parlamenti frakciójának külpolitikai szóvivője. Korábban 2009 és 2016 között az SPD baden-württembergi elnöke volt. A 2011-es állami választásokon az SPDcsúcsjelöltjeként indult a reutlingeni választókerületben; Pártja lett a harmadik legerősebb erő.

^[ii] Erre a sajtóközleményre hivatkozik a szerző: Az ukrán elnöki hivatal vezetőjének külső tanácsadója, Olekszij Arestovics, a donbászi kontaktcsoport kijevi küldöttségének szóvivője úgy véli, hogy Ukrajna a fehérorosz-EU határon a migránsokkal folytatott "hadművelet" fő célpontja.