Vlagyimir Putyin részt vesz a Valdáj Vitaklub 18. találkozójának plenáris ülésén.

(vitaindító beszédét itt lehet magyarul elolvasni: http://balmix.hu/hu/transform/60730-valdaj-vitaklub-talalkozo-vlagyimir-putyin-elnok-vitaindito-beszede )

Az idei téma a "Globális átrendeződés a huszonegyedik században: emberek, értékek, állam". A fórum négynapos programja több mint 15 ülést foglal magában, mind személyes részvétellel és online formában is.

A 18. találkozó plenáris ülésének 2. része

A Valdáj Vitaklubbban elhangzott Putyin előadása után Putyin elnök és a moderátor Fokin pár kérdést tisztáznak a kérdések és válaszok előtt.

F. Lukjanov: Köszönöm szépen, elnök úr, hogy ilyen átfogó előadást tartott, nemcsak az aktuális politikai kérdésekről , hiszen nem is annyira az aktuális politikai kérdésekről volt szó, hanem egy sor alapvető témáról is. Nem tudom nem megkérdezni. Ön több alkalommal is vezérmotívumként használta a történelmi tapasztalat, a hagyomány, a konzervativizmus és az egészséges konzervativizmus fogalmát.

Kérem, mondja meg, Önt nem ijeszti meg az egészségtelen konzervativizmus? Hol van itt a határ, amely elválasztja az egészségest az egészségtelentől? Mikor válik a hagyomány teherré?

V. Putyin: Bármi teherré válhat, ha nem megfelelően cselekszünk. De amikor az egészséges konzervativizmusról beszélek, mindig Nyikolaj Bergyajev jut eszembe, akit már többször is említettem. Ő a mi kiváló filozófusunk. Mint tudják, 1922-ben kiutasították a Szovjetunióból, de ő egy olyan ember, akinek egész lénye a jövőre összpontosít. Ő is a konzervativizmus híve volt. Azt szokta mondani, talán nem pontosan adom vissza ezt az idézetet, de mégis megteszem: a konzervativizmus nem az, ami megakadályozza, hogy felfelé és előre menjünk, hanem az, ami megakadályozza, hogy visszafelé és lefelé, a káosz felé haladjunk. Ha így fogjuk fel a konzervativizmust, az jó segítség lesz a fejlődéshez.

F.Lukjanov: Ha a hagyományról, a hagyományos értékekről beszélünk, egyébként Ön is nagyon gyakran beszél erről, és erről sok vita folyik a társadalmunkban, Ön konkrétan azt javasolja, hogy a hagyományos értékeknek kellene a világ egyesítésének alapját képezniük. De a hagyomány az, ami, egyedülálló, nemzeti. Hogyan lehet mindenkit csak a hagyományos értékek alapján egyesíteni? Mindenkinek más-más hagyományai vannak.

V. Putyin: Tudja, az a helyzet, hogy természetesen a világ különböző részein minden nemzet hatalmas sokféleséggel és sajátosságokkal bír. De mégis van valami, ami minden embert összeköt. Mindannyian emberek vagyunk, mindannyian élni akarunk. Az élet értéke abszolút érték.

Véleményem szerint ugyanez a család értéke is, mert a középpontban a család folytatása áll. Akarunk lenni vagy nem akarunk lenni? Lenni vagy nem lenni? Ha nem akarunk, akkor rendben. Látja, az alkalmazkodás is jó dolog, nagyon fontos, de ahhoz, hogy egy gyermek alkalmazkodni tudjon, valakinek meg kell születnie. Ez a második abszolút egyetemes érték. Vannak mások is.

Nincs szükség arra, hogy felsoroljam őket, itt mindannyian intelligens emberek vannak, mindenki mindent megért, beleértve Önt is. Tehát igen, e közös, egyetemes értékek alapján kell felépítenünk azt, ami a közös munkánk tárgya lehet.

F. Lukjanov: Nagyon határozottan fogalmazott, amikor azt mondta, hogy a modern kapitalizmus modellje kifulladt, és hogy a világ problémáit nem tudjuk megoldani a kapitalizmus keretein belül. Egyébként mi akkoriban elutasítottuk a kapitalizmust, és az sem működött túl jól. Szóval vissza akarunk térni oda? Vagy hová jutunk a kapitalizmusnak ebből a diszfunkcionális modelljéből?

V. Putyin: Mondtam, hogy nincsenek kész receptek. Valóban, amit most látunk, mondjuk, az energiapiacokon, azt hiszem, valószínűleg még beszélni fogunk róla, de ez annak a kapitalizmusnak a megnyilvánulása, amely nem működik. "A piac alkalmazkodni fog" - nos, kérem, 1500 vagy 2000 dollár 1000 köbméter gázért. Hogyan alkalmazkodott a piac?

Amikor minden rendben van és minden stabil, a világ szinte valamennyi gazdaságában a gazdasági szereplők nagyobb szabadságot és kevesebb állami beavatkozást követelnek a gazdaságban. Amint nehézségek merülnek fel, különösen, ha a nehézségek globális jellegűek, mindenki azonnal az állam beavatkozását követeli.

Nagyon jól emlékszem 2008-2009-re, amikor a globális pénzügyi válság kirobbant, akkoriban az Orosz Föderáció miniszterelnöke voltam. Sok, egy bizonyos pontig sikeres - és most már hála Istennek, jól menő - vállalkozónkkal beszélgettem. Jöttek, és készek voltak egy több tíz-, talán több százmillió dollárt érő vállalatot eladni egy rubelért. Miért? Felelősséget kellett vállalniuk a munkaerőért, e vállalatok jövőjéért. Könnyebb volt megtartaniuk, amit megszereztek, úgy, hogy továbbadják a felelősséget.

Akkor megállapodtunk abban, hogy a kormány vállat von: nem veszi el az üzletet, kifizeti az árrést, vállal bizonyos felelősségeket. Az üzleti szférával közösen találtunk megoldást. Ennek a megoldásnak az eredményeként mind a legnagyobb magáncégeink, mind a kormányzat megspórolt rajta pénzt. Tényleg pénzt kerestünk, mert amikor a vállalatok már talpra álltak, visszafizették az államnak, amivel tartoztak. Az állam pedig nyereséget termelt, tisztességes nyereséget.

Valószínűleg itt van szükségünk arra, hogy együtt nézzünk körül, hogy lássuk egymás tapasztalatait. Más országok is nagyon pozitív tapasztalatokkal rendelkeznek az állami és a piaci lehetőségek összehangolása terén. A legszembetűnőbb példa erre a Kínai Népköztársaság. Miközben a kommunista párt továbbra is vezető szerepet játszik, a piaci intézmények továbbra is működnek és hatékonyan működnek. Ez egy nyilvánvaló dolog.

Ezért nincsenek kész receptek. A vadkapitalizmus sem működik, ezt mondtam már, kész vagyok újra mondani, és azt hiszem, ezt most példákkal is megerősítettem.

Egyébként ez nagyon hasonlít a művészethez. Érteni kell és érezni, hogy mely ponton kell és mennyit használni: valahol sózni, valahol cukrozni, ugye értik? Az általános elvek alapján, amelyeket alaposan megnézünk, amikor a nemzetközi pénzügyi szervezetek, mint az IMF, az OECD stb. megfogalmazzák ezeket, meg kell értenünk: hol tartunk? És ha összevetjük a lehetőségeket a terveinkkel, akkor cselekednünk kell. Oroszországban egyébként a korábbi években többnyire sikeresen leküzdöttük a járvány következményeit. Más országokban is láttunk jó eredményeket.

F. Lukjanov: Én úgy tudom, hogy nemcsak az optimisták konzervativizmusa, hanem az optimisták kapitalizmusa is épül.

V. Putyin: Amint azt ön is tudja, szociális államot kell építenünk. Igaz, hogy Európában, különösen Észak-Európában már régóta mondják, hogy szociális államot kell építenünk. Ez különösen fontos számunkra, figyelembe véve a polgárok különböző kategóriái közötti jövedelmi különbségeket. Bár ez nem csak a mi problémánk, a világ összes vezető gazdasága, nézzék meg az Egyesült Államokat, Európát - Európában egy kicsit kisebb a különbség, az Egyesült Államokban egy kicsit nagyobb.

Ahogy már sokszor elmondtam, az elmúlt években történtekből a fő hasznot még mindig egy szűk réteg élvezte, akik már eleve gazdagok voltak. Vagyonuk növekedése a középosztályhoz és a legszegényebb rétegekhez képest többszörösére nőtt. A probléma ott is nagyon szembe ötlő. Európában ez nem ennyire akut, de azért megfigyelhető.

 F. Lukjanov: Köszönöm.

Egy jó ismerőse, Erdogan török elnök a minap azt mondta, hogy a Biztonsági Tanácsnak változnia kell, mert a második világháborút megnyerő országok egy csoportja monopolizálta a hatalmat, és ennek nem szabadna így lennie. Egyetért ezzel?

V. Putyin: Nem. Nemrégiben Oroszországban járt, mint tudják, találkoztunk vele, és én magam vetettem fel ezt a kérdést. Azt mondtam, hogy láttam a téziseit. Meg kell mondanom, hogy természetesen nem olvastam el az egész könyvet, de van néhány ötlet. Egyetértek néhányukkal, ez tényleg jó elemzés. Világos, hogy a török vezető miért mondja ezt, mert minden jel szerint úgy véli, hogy Törökország is állandó tagja lehetne a Biztonsági Tanácsnak. De ezt nem nekünk, nem Oroszországnak kell eldöntenünk. Az ilyen jellegű kérdések meghatározásakor és eldöntésekor konszenzussal kell dönteni. Ott van India, ott van Dél-Afrika. Tudják, ez mind igazságos felvetés. A kérdés csak az, hogyan találjuk meg az egyensúlyt.

Vannak különböző lehetséges megoldások, erről most nem fogok beszélni, anélkül, hogy előre látnám Oroszország álláspontját ebben a vitában. De a legfontosabb dolog az, amit a nyitóbeszédemben mondtam, és amit Erdogan elnök úrnak is mondtam: ha megsemmisítjük az állandó tagok vétójogát, az Egyesült Nemzetek Szervezete ugyanazon a napon meghal, a Nemzetek Szövetsége lesz belőle, ennyi. Ez csak egy vitafórum lesz, a második számú Valdaj Klub. Az első számú Valdai Klub itt van. (Nevetés.)

F. Lukjanov: Készen állunk a cserére.

V. Putyin: És a kettes számú Valdaj Klub New Yorkban lesz.

F. Lukjanov: Örömmel megyünk, szívesen lecseréljük.

V. Putyin: Ennek az a lényege: mi nem akarunk semmit sem megváltoztatni. Vagyis változtatni kell, de nem akarjuk lerombolni az alapot - ez az egész ENSZ lényege ma, hogy öt állandó tag van, és nekik vétójoguk van. Más országok is képviseltetik magukat a Biztonsági Tanácsban, de ezek nem állandó tagok.

El kell gondolkodnunk azon, hogyan tehetnénk kiegyensúlyozottabbá ezt a szervezetet, különösen azért, mert igaz, és ebben az értelemben Erdogan elnök úrnak igaza van, a II. világháború után született, amikor létezett egy bizonyos erőegyensúly. Most ez változik, de már meg is változott.

Jól tudjuk Önökkel együtt: a Kínai Népköztársaság a vásárlóerő-paritás tekintetében megelőzte az Egyesült Államokat. Mi lenne ez, ha nem globális változás.

 És India? Közel másfél milliárd ember él itt, a gazdasága gyorsan növekszik, és így tovább. Miért nincs képviselve Afrika, hol van Latin-Amerika? Persze, erre is gondolnunk kell - van egy olyan növekvő óriás, mint Brazília. Ezek mind megvitatandó témák. De nem kell elhamarkodni a dolgot.
A reformok útján nem szabad hibáznunk.

F. Lukjanov: A Valdaj Klub vezetősége fontolóra veszi egy New York-i találkozó megtartását.
Attól tartok, hogy nem mindenki fog vízumot kapniⁱⁱⁱ, de nem baj, majd dolgozunk.

V. Putyin: Nem, egyébként miért nem? A Valdaj Klub összejöhet New Yorkban.

F. Lukjanov: Bidennel meg fog állapodni a vízumkérdésben. (Nevetés).

V. Putyin: Nem hiszem, hogy még az államfők szintjén is szükség lenne a kérdés felvetésére. Kérdezzük meg Szergej Lavrovot, ő majd beszélni fog az ottani kollégáival.

Nem, miért? Komolyan mondom. Miért nem tartják a Valdaj Klubot valahol semleges helyen, az Orosz Föderáció határain kívül? Megtehetnénk. Szerintem érdekes lehet.

Nagyon neves emberek ülnek itt a teremben, jó elemzők, akik országukban jól ismertek. Ezen túlmenően olyan embereket is lehet vonzani, akik a fogadó országban csatlakozhatnak ezekhez a megbeszélésekhez. Mi a baj ezzel? Ez egy jó dolog.

Lukjanov: Nos, a cél megvan.

Putyin: Ez nem egy cél, hanem egy lehetőség.

Lukjanov: Ez egy lehetőség. A válsághoz hasonlóan ez is egy lehetőség.

Putyin: Igen.

Az anyagot Oroszország elnökének honlapján tették közzé, majd a Novosztyi újságban jelent meg 2021 október 21-én.

Az eredeti orosz nyelvű szöveg az alábbi hivatkozáson található:

Заседание дискуссионного клуба «Валдай» • Президент России (kremlin.ru)

(Fordította Péter János)