 |
| Bill Gates III a Világgazdasági Fórum 2002 -es éves ülésén. (Marcel Bieri / Világgazdasági Fórum / Flickr) |
Kapcsolatuk bagatellizálásával egy új interjúban Bill Gates bocsánatot kért a Jeffrey Epsteinnel való kapcsolatáért. Ez öncélú ostobaság: barátságuk groteszk módon demonstrálta, mi történik, ha egy kis csoportnak mérhetetlen gazdagságot és hatalmat adunk.
Bill Gates régóta esedékes kegyelemdöfése ritka szép fényt vetett az egyébként borzalmas évünkre. De úgy tűnik, ő nem élvezi annyira, mint mi, többiek. Gates, akit méltán sújtott a sajtó a szegény országok COVID-19-es betegeivel szemben a gyógyszeripari nyereségek kitartó védelmezése, a Microsoft-alkalmazottak szexuális zaklatása és a multimilliomos és szexbűnöző Jeffrey Epsteinhez fűződő, nyilvánvalóan kiterjedt kapcsolatai miatt, a múlt héten a CNN műsorvezetőjének, Anderson Coopernek adott interjújában megpróbálta némileg helyrehozni a dolgokat.
Az Epsteinnel való barátságát "hatalmas hibának” mondta Gates. "Többször is vacsoráztam vele, remélve, hogy amit arról mondott, hogy a kapcsolatai révén milliárdokat szerezhet a globális egészségügynek szánt filantrópia céljaira, talán tényleg realizálható. Amikor azonban kiderült, hogy ez nem reális, a kapcsolatunk véget ért. De óriási hiba volt vele időt töltenem, és ezzel hitelesíteni jelenlétét."
Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy mennyire álságos ez a nyilatkozat. A Gates és Epstein között évekig tartó kapcsolat, amelyet kölcsönösen ápoltak, aligha nevezhető pillanatnyi botlásnak. Ők ketten a világ két leggazdagabb embere, akik azután találkoztak, hogy Epsteint már elítélték gyermekekkel való szexuális kereskedelemért, és nagyon is szándékosan vakargatták egymás hátát, és támogatták egymás jótékonysági törekvéseit. A kettejük közötti kapcsolatot - és azt, ami mindkettőjüket arra késztette, hogy közösen ténykedjenek - nem elhibázott döntésnek kell tekintenünk, hanem vádiratnak magával a milliárdos filantrópiával szemben.
A Bill és Melinda Gates Alapítvány a világ vezető magánjótékonysági szervezete, amely főként a globális egészségügyre összpontosít. A 100 milliárd dolláros alapítványi vagyon meghaladja több tucat olyan ország GDP-jét, ahol működnek. Miközben a volt Szovjetunióban a gyógyszer-rezisztens tuberkulózisról írt diplomamunkámat kutattam, a Gates Alapítvány mindenütt jelenléte nyilvánvaló volt: a szervezet a világ közép- és alacsony jövedelmű országaiban a fertőző, úgynevezett szegénységi betegségeire - HIV, tuberkulózis és malária - fordított összes kiadás jelentős részét teszi ki, finanszírozva a kritikus fontosságú gyógyszereket és közegészségügyi kapacitásokat.
De a Gates-támogatások elterjedtsége nem igazolja glóriás fényét, hanem ez azt jelenti, hogy Bill ebül szerzett vagyonának egy szeletét arra a nyomorúságra fordítotja, amelynek megteremtésében ő és uralkodó osztálybeli szövetségesei nem kis szerepet játszottak. A "szegénységi betegségeket", amelyek ellen az alapítvány küzd, nem véletlenül hívják így. Azért léteznek még mindig, mert a globális kapitalizmus egy maroknyi többszörös milliárdost termel ki, miközben évente milliókat ítélnek halálra olyan betegségekben, amelyek gyógyíthatóak vagy kezelhetőek lennének a profitorientált vállalatok által ellenőrzött erőforrások segítségével. A gyógyszerek, amelyeket Gates látszólag meglehetősen nagylelkűen küldözget a tengerentúli kétségbeesetten nyomorúságos helyekre, elérhetetlenül drágák, köszönhetően egy olyan nemzetközi szellemi tulajdonjogi rendszernek, amely vitathatatlanul több hasznot hozott Bill Gatesnek, mint bármely más embernek a földön.
Gates siránkozása, hogy Epsteint indokolatlanul hitelesítette, nem foglalkozik azzal, hogy pontosan miért is érdemelne ő maga hitelt? Talán azért, hogy bárki másnál több forrást halmozott fel, és a károk enyhítésére csekély összeget adott vissza, és ez – választás nélkül - a bolygó legbefolyásosabb globális egészségügyi személyiségének pozíciójába juttatta?
Ő állandó szereplője a gazdag emberekkel globális paneljeinek, amelyek a gazdag embereknek mesélnek a szegény emberekről. Közvetlen kapcsolatai vannak államfőkkel és gyakorlatilag kénye-kedve szerint bármelyik pénzügyi céggel, akik viszont így az ő emberbaráti glóriájának fényében sütkérezhetnek. És mindeközben egy jobb világért harcoló, önzetlen világfi képében tetszeleg, aki történetesen fenntartja azt az egyenlőtlenséget és kizsákmányolást, amely ezt a világot elviselhetetlenné teszi. Távol áll minden attól, hogy Gates "visszaadjon", ellenkezőleg: mi fizetünk neki a fáradozásaiért, köszönhetően a jótékonysági adókedvezményeknek, amelyek együttesen milliárdokat emésztenek el az állami kasszákból minden évben, és annak, ahogyan a kapitalizmus szisztematikusan jutalmazza a tőkét a munkával szemben.
Ha így nézzük, Gates természetesen találkozott Epsteinnel, és repült az elhíresült magángépén. Epstein kapcsolatai azt ígérték, hogy ezek tovább erősítik Gates hatalmát, és növelik dicsőségét, mint a globális szenvedés enyhítésének elkötelezett személyiségéét. És persze Epstein találkozott Gates-szel, sikeresen udvarolva egy több millió dolláros adományért, hogy egy kis filantróp szerecsenmosdatásban részesülhessen. Epstein azért úszta meg ennyi éven át a fiatal nők szörnyű bántalmazását, mert gazdag volt, ami eléggé hasznossá tette őt ahhoz, hogy mindenki körülötte (beleértve Gates-t is) buzgón félrenézzen.
Ez tehát nem "tévedés", ahogy Gates szeretné elhitetni. Ez a probléma gyökere: a világ annyi bánatát az az egyszerű tény okozza, hogy néhány ember nagyon sok erőforrás felett rendelkezik, míg emberek milliárdjai nem rendelkeznek semmivel. Ezáltal az utóbbiak túlnyomóan nagyobb valószínűséggel válnak szexuális visszaélések és elszabadult fertőző betegségek áldozataivá, az előbbiek pedig az ő kizsákmányolásukkal gyarapodnak. Ez az, ami Gatesben és Epsteinben közös.
Fordította: Kleinheincz Ferenc
