Véleménye szerint milyen szerepet játszanak a pártkapcsolatok az emberiség közös sorsú közösségének^[1] létrehozásában?

Marxistaként tudjuk, hogy a gyakorlat a legfontosabb módszer a tudás hitelességének megállapítására. Ezzel tudjuk ellenőrizni a jelenségekre vonatkozó következtetéseink helyességét, kritériumként szolgál az objektív valóságról alkotott elképzeléseink igazságához. "Az a kérdés, hogy az emberi gondolkodás rendelkezik-e objektív, tárgyi igazsággal, egyáltalán nem elméleti, hanem gyakorlati kérdés" - írta Karl Marx.

 Ez elmondható minden ötletről és koncepcióról. Maga az élet vizsgáztat az igazság tárgyból. És ami a legjobb, a teszt gyakran extrém, krízis körülmények között zajlik. A koronavírus-járvány mindenkit vizsgáztatott. A neoliberalizmus ezen a vizsgán totálisan megbukott, és ezt mindannyian jól látjuk. Ezt látjuk az egészségügyi rendszerek összeomlásában még a leggazdagabb országokban is. Ugyanakkor szomorúan, de kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy tovább nő a szegénység és az egyenlőtlenség.

Egy másik fontos kérdés - az emberiség közös sorsának, vagyis a sorsközösségének a koncepciója. Az elvi megállapítást a kínai vezetés, és maga Hszi Csin-ping először 2013-ban terjesztette elő, és azonnal rámutattak a globalizáció azon változatának veszélyére, amelyet Washington égisze alatt a nyugati kapitalista országok támogatnak. Megjegyezték, hogy ez az imperialista rendszer az egyenlőtlenségre és az igazságtalanságra épül. Egy maroknyi tőketulajdonos a munkásemberek milliárdjait szerte a világon a saját érdekeinek rendeli alá. Ennek eredményeként a bolygó lakóinak többsége nem fér hozzá az alapvető életfeltételekhez. Nincs megfelelő táplálékuk, tiszta vizük, szükséges gyógyszerük és oktatásuk.

Ezzel szemben Kína teljesen más elveket javasolt a nemzetközi kapcsolatok terén. Nem a kizsákmányoláson, a rivalizáláson és az egyenlőtlenség elmélyülésén alapulnak ezek, hanem az egyenlőségen, a barátságon és a közjó érdekében folytatott együttműködésen. Mint Hszi Csin-ping többször hangsúlyozta, a hidegháborús mentalitást és a hatalmi politikát határozottan el kell vetni. Itt az ideje, hogy ne a konfrontációra és az agresszív blokkok létrehozására, hanem a párbeszédre, a partnerségre és a kölcsönös tiszteletre kezdjük felépíteni a nemzetközi kapcsolatainkat.

Ehhez arra van szükség, hogy az emberiség fő célja a közjó elérése legyen. „Egy ország biztonsága nem biztosítható más országok bizonytalanságának rovására ... Olyan biztonsági architektúrát kell létrehoznunk, amelyet a méltányosság, a tisztesség, az együtt-építés és az eredmények kölcsönös élvezete jellemez. Szegénység nélküli és közös jóléti világot kell építenünk. Elő kell mozdítanunk a nyitott, befogadó, kiegyensúlyozott és mindenki számára előnyös gazdasági globalizációt, kedvező feltételeket kell teremtenünk az egész emberiség közös fejlődéséhez, és együtt kell elősegítenünk a világ különböző országainak fejlődését és jólétét. ”- mondotta Hszi Csin-ping.

A gazdasági világválság és a koronavírus-járvány megmutatta, mennyire helytálló a kínai vezetés stratégiája, amely valamennyi nép és állam egységes erőfeszítéseivel szorgalmazza a bajok és kataklizmák leküzdésére. Hány életet lehetne megmenteni, ha a világ országai figyelnének az emberiség közös sorsának alakulására! Ehelyett olyan undorító jelenségeket tapasztaltunk, hogy még az oltások elosztásában is eluralkodott az egyenlőtlenség.

Számos szegény országban még az oltakozás el sem kezdődött, így emiatt további áldozatok lesznek a lakosság körében.

Egyre sürgetőbbé válik a nemzetközi kapcsolatok meglévő - igazságtalan és romboló - alapelveinek másokkal való felváltása. Erre jó "útiterv" lehet az emberiség közös sorsának, a sorsközösségünknek a figyelembevétele. A koncepció bevezetésében a vezető szerepet bolygónk haladó erői fogják játszani, beleértve a világ különböző országainak kommunista pártjait is. Az Orosz Föderáció Kommunista Pártja minden lehetséges módon üdvözli és pártolja ezeket az elképzeléséket Oroszországban, feltárja azok lényegét és kreatív potenciálját. Pártmédiánkban rendszeresen megjelennek az ezekre vonatkozó anyagok, az OFKP képviselői felszólalásaikban felvetették ezeket, és felhasználták a tudományos kutatásban, a vitaesteken, valamint szakértői értékelésekben.

Szükségesnek tartjuk a kínai elvtársakkal szoros együttműködésben, fokozni ezeket az erőfeszítéseket. Ezek lehetnek közös események: politikai és társadalmi fórumok, tudományos és gyakorlati konferenciák, közös kutatások és elemzések. Ezt a feladatot a történelem állította elénk és az egész emberiség érdekét szolgálja.

Hogyan értékeli Hszi Csin-ping a sajátos kínai szocializmusról alkotott elképzeléseit az új korszakban?

Mély meggyőződésem, hogy ezek az elképzelések a kommunista elmélet kreatív fejlődésének kiváló példái. És ezt a fejlesztést egy nagyszabású gyakorlati probléma megoldásával kapcsolatban hajtják végre. Ez lehetővé teszi Kína előremozdulását, így sikerül majd megvalósítani a kínai nemzet nagy megújulását.

A sajátos kínai szocializmus koncepciójának végső célja, a Teng Hsziao-ping vezetése alatti célhoz hasonlóan, egy erős, modernizált és harmonikus szocialista állam felépítése. Ugyanakkor hangsúlyozza a kínai társadalom legfontosabb ellentmondásainak fennállását az új korszakban is. Egyrészt nő az igény az emberek életkörülményeinek javulása iránt, miközben a fejlődés egyenetlen és hiányos és nagyok az egyenlőtlenségek. A KKP grandiózus tervei ezt az ellentmondást szándékoznak feloldani. Ugyanakkor Kína barátai tisztában vannak azzal, hogy a nemzetközi helyzetben bekövetkezett fontos változások és Kína által elért jelentős eredmények fényében kell végrehajtani a célokat.

Azok az elképzelések, amelyek elméleti alapot teremtenek ahhoz, hogy a KNK magabiztosan reagáljon korunk kihívásaira, a marxizmus-leninizmus álláspontján, Mao Ce-tung és Teng Hsziao-ping elméleti örökségén alapulnak. A KKP ügyesen ötvözi tevékenységének ezen alapelveit a gyakorlattal. Helyénvaló itt felidézni Sztálint: „Van dogmatikus marxizmus és kreatív marxizmus. Én az utóbbi talaján állok.” Ugyanez mondható el a Hszi Csin-ping vezette kínai kommunistákról is.

A sajátos kínai szocializmus az új korszakban több alapelvre is támaszkodik. Először is a kommunista párt vezető szerepére. Mint megjegyeztük, a KKP a legfőbb irányító erő. Jelentőségének növekednie kell a szocialista modernizáció fejlődésével. Ehhez viszont hozzáértő pártépítésre, és olyan veszélyes jelenségek elleni kíméletlen harcra van szükség, mint a korrupció, a hedonizmus, a néptől való elszakadás.

Az ország sikeres fejlődésének fontos elvei a kor igényeinek megfelelő jogrendszer megalkotása, a fegyveres erők megerősítése, az emberiség közös sorsának koncepcióján alapuló új típusú nemzetközi kapcsolatok kialakítása is. Hszi Csin-ping az új korszak sajátos kínai szocializmusának eszméjét a következőképen határozta meg: „a párt és a nép gyakorlati tapasztalatainak és kollektív bölcsességének kvintesszenciája, a  sajátos kínai szocializmus elméleti rendszere, valamint útmutató a kínai nemzet nagy megújulásának a párt és az emberek általi megvalósításához. "

Sok ország polgárai régóta hozzászoktak ahhoz, hogy a legfontosabb program meghirdetése nem feltétlenül jelenti annak végrehajtását. Úgy tűnik, hogy a polgári politikai rendszerek büszkék „gazdag demokratikus hagyományaikra”. De nézzék meg, hogy állnak a dolgok a gyakorlatban. A politikusok folyamatosan az egyik pártból átjelentkeznek egy másik pártba. A választások után, a polgári pártok már el is felejtik az ígéreteiket. A kormány miniszterei pedig nem sietnek végrehajtani azoknak a politikai erőknek az előválasztási programjait, amelyekkel eljuttatták a őket a „miniszteri székbe”.

Ezért mondom, hogy a nyugati országoknak nem kell másokat tanítaniuk a demokráciáról és az emberi jogokról. Éppen ellenkezőleg, hasznos lenne, ha magától a kínai vezetéstől megtanulnánk, hogy a szavak hogyan válnak csodálatos tettekké. A KNK konkrét eredményei a gazdaság, a tudomány és a technológia különböző területein, a szociális garanciák bővítésében és a szegénység elleni küzdelemben meglehetősen nyilvánvalóak. Ezek a meggyőző sikerek a legjobb példa arra, ahogy a párt teljesítette népe érdekében vállalt kötelezettségeit és ígéreteit.

Gennagyij Andrejevics, olvasta-e a „Hszi Csin-ping a közigazgatásról” című könyvet? Hogyan értékeli ezt a munkát?

Be kell vallanom, hogy nagy saját könyvtáram van, amely az egész életemben gyűjtött könyvekből áll. És természetesen vannak kedvenc könyveim, szerzőim, műveim. Mint tudják, az orosz irodalom számos valóban nagy nevet adott a világnak. Puskin, Lermontov, Tolsztoj, Turgenyev, Solohov elképesztő, csodálatos szerzők. Az ilyen személyiségek minden nemzeti irodalomnak dicsőségei lennének. Nagy tehetségek, igazi orosz értékek, drágakövek. Ők olyan alkotásokat hoztak létre, amelyek az egész emberiség kulturális kincstárába kerültek.

A szépirodalom - könyv a léleknek. Ugyanakkor nagyon fontos, hogy a közelben legyennek másfajta könyvek is, az u.n. kisegítő könyvek, tanácsadó könyvek, könyvek melyek jóbarátként viselkednek. „Kézhez közel” kell tartani őket, hogy mindig a megfelelő időben elővehessük, hivatkozhassunk rájuk. A könyvtáramban már régóta ott van a Kínai Népköztársaság elnökének „A közigazgatásról” című kiadása. Aztán megjelent e kiadás második és harmadik kötete. Természetes módon felkeltették a figyelmemet és kollégáim figyelmét is. Nagyon fontos, hogy kínai bajtársaink lefordítsák ezeket a műveket orosz nyelvre. Az oroszországi kínai nagykövetségen keresztül még egy külön kiadást is kértünk a könyvből annak érdekében, hogy megismertessük annak tartalmát pártunk aktivistáival, az Állami Duma parlamenti képviselőivel és a média szakembereivel.

A könyv felvázolja Hszi Csin-ping főbb nézeteit a közigazgatásról. Ezenkívül a Kína előtt álló kihívások széles körét tárja fel. Ez vonatkozik a pártépítésre, a gazdaság fejlődésére, a nemzetközi kapcsolatokra, valamint a kultúrára és az ökológiára is. A témák sokrétűsége ellenére a könyvet áthatja egy központi gondolat, amely vörös szálként fut végig az összes oldalon. Ennek az ötletnek a célja a kínai nemzet nagyszerű újjáélesztésére vonatkozó álom megvalósítása.

Hozzáteszem, hogy a kínai álom lényege a közjó. A könyv hangsúlyozza, hogy az egyenlőtlenség minden gonoszság alapja és oka. A kínai álom célja, hogy boldogságot nyújtson a kínai népnek. A jólét mindenki számára – a kínai szocializmus központi tétele. Személy szerint biztos vagyok abban, hogy ezen az alapon a KNK sikeresen leküzd minden nehézséget, amellyel útjában találkozik. Kína a kívülről jövő fenyegetésekkel is megbirkózik, amelyek oka a reakciós erők abban a vágyában rejlik, hogy visszafogják, feltartóztassák a szocialista állam fejlődését.

Sok olyan érték, amelyről Hszi Csin-ping beszél, minden más országra is érvényes. Így könyvének tartalma meghaladja magát Kínát. A dolgozó emberek jóléte, jogaik védelme, harmonikus, teljes körű fejlődésük lehetőségeinek megteremtése - erre törekszenek a kommunisták az egész világon. Ebben a tekintetben a KNK elnökének könyve rendkívül érdekes számunkra, az orosz kommunisták számára.

Hangsúlyozni kell, hogy Hszi Csin-ping nemcsak felsorolja a Kína előtt álló célokat, hanem részletesen elemzi azok elérési módjait. Az olvasók a világ minden tájáról - mert a könyvet sok nyelvre lefordították - megismerhetik az új korszak kínai jellegzetességekkel bíró szocializmusát, az emberiség közös sorsáról szóló koncepciót, az „Egy az övezet és egy az út” stratégiát.

Más szavakkal, „A közigazgatásról” című munka egyfajta Kínára tekintő ablakként működik. Sok olyan mítoszt rombol le, amelyeket a KNK növekvő hatalmának ellenzői szándékosan találtak ki. Az egyik ilyen a kínai külpolitika „expanzionista lényegéről” szól. Ez a tézis egy gonosz kísérlet az emberek félrevezetésére. Éppen ellenkezőleg, Peking egyenjogú párbeszédet hirdet a világ minden országa között, elutasítva az egyenlőtlenséget és a hatalmi politikát. A Kínai Népköztársaság elnökének könyvében ezt számos példa bizonyítja.

Szeretném megismételni, hogy Hszi Csin-ping munkájának első kötete 2014-ben jelent meg. Hét év elegendő idő ahhoz, hogy a szerző őszinteségét, szándékait az olvasókkal folytatott párbeszéd során értékelje. Az első kötetben az általa kitűzött feladatok közül sok sikeresen teljesült. Mindenekelőtt a szélsőséges szegénység teljes felszámolása. „A közigazgatásról” című könyv tehát őszinte és ez egy részletes párbeszéd a szerző és az olvasó között a modern Kínáról, annak álmairól és sikereiről.

Ön sokszor járt a KNK-ban. Mik a benyomásai és értékelései Kína fejlődéséről és a benne zajló változásokról?

Nagyon szerencsés voltam, szemtanúja lehettem Kína változásának. Az 1980-as években kezdtem rendszeresen látogatni az Ön országát. Akkor sok tanúbizonyság volt arról, hogy Kínában rengeteg megoldatlan probléma van. Nagy volt a szegénység. Az infrastruktúra fejlesztése egyáltalán nem volt kielégítő. De akkor is megdöbbentett a beszélgetőtársaim magabiztossága a kitűzött célok elérhetőségében az egyszerű munkásoktól kezdve a KKP KB tartományi főnökein át és az osztályvezetőkig bezárólag.

Ez a hit a virágzó és hatalmas ország felépítésében emlékeztetett a szovjet állampolgárok lelkesedésére a lenini-sztálini modernizáció időszakában. Felépítették a Dnyeper vízerőművet^[2], a Magnyitkát^[3] és az első ötéves terv más óriásait, megvédték az anyaországot a náci hordáktól, városokat és falvakat állítottak helyre a romokból. Mindebben korántsem csak a külső hasonlóság látszott. A szovjet néphez hasonlóan Kína népét is inspirálja a nagy kommunista eszme. Tudják, hogy az átmeneti nélkülözés és nehézségek azért indokoltak, mert építik a szocializmus alapját, egy olyan társadalmat, amely nem az ember az ember általi kizsákmányoláson alapszik. Biztosak lehetnek abban, hogy gyermekeik, unokáik és dédunokáik fognak profitálni a munkájukból, nem pedig pár elnyomó.

Az ezt követő kínai látogatások megerősítették érzéseimet. Láttam, hogy egész városokat húznak fel, autópályák és gyorsvasutak épülnek. Nézhettem, ahogy gyárépületek és hatalmas tengeri terminálok nőnek ki a földből. Elégedettnek láttam az embereket, akik gyorsan növelték jólétüket. Kína a szemem előtt először, szó szerint, a világ műhelyévé, majd vezető gazdasági hatalommá, most pedig már a globális fejlődés mozdonyává vált.

Az utóbbi évek még érdekesebbé váltak. Kínában a minőségi változások egyre észrevehetőbbek. Ha korábban a hagyományos iparágakra koncentrált, ma bátran elsajátítja a legfejlettebb technológiákat. Ez a Hszi Csin-ping által vezetett kínai vezetők új generációjának köszönhető. Célul tűzte ki, hogy megszabaduljon az ország tudományos és technikai függőségétől a vezető kapitalista államoktól. Kína magabiztosan halad a csúcstechnológia - mikroelektronika, az űripar, a biotechnológia és még sok más ágazat - területén.

Úgy tűnik, hogy itt az ideje, hogy megszokjam Kína figyelemreméltó eredményeit és rekordjait. Nem lepődők már meg attól, hogy újabb és újabb üzeneteket kapunk KNK áttöréseiről. És most az első kínai „Csu-zsung”^[4] marsjáró sikeresen leszállt a „vörös bolygó” felszínén, és onnan küldi el képeit. A következő lépés egy kínai űrállomás létrehozása. Áprilisban alapmodulját pályára állították, és a munkák megkezdését jövőre tervezik.

A 14. ötéves terv kezdetén vagyunk, és én biztos vagyok benne, hogy még több eredményt fog hozni. Hszi Csin-ping szerint a párt most az emberek problémáira fog összpontosítani, hogy mindenki jobbnak érezze a változást. Ez Kína sikerének titka - hogy az egész ország a hétköznapi emberek érdekében dolgozik, és minden ember az egész társadalom érdekében működik. Ezen elv megvalósítása valóban nagy jövőt nyit meg az Ön országa számára.

A modern Kína megbízható recepteket kínál az emberiség számára a gyors és fenntartható fejlődés érdekében, elérve a legnagyobb győzelmeket. És meg vagyok győződve arról, hogy a szocializmus vörös zászlaja alatt a kínai emberek még nem egyszer meglepik majd a világot egyedülálló eredményeikkel. Őszintén kívánok a KKP-nak új, kiemelkedő sikereket életének és munkájának következő évszázadában!

Az eredeti orosz nyelvű cikk az OFKP honlapján az alábbi hivatkozáson érhető el:

Г.А. Зюганов: Китай даёт рецепты побед всему человечеству (kprf.ru)

Fordította: Péter János

^[1] A közös sorsú közösségek részletes leírását a KKP XIX kongresszusán elhangzott beszámoló előadás XII. fejezetében fejti ki Hszi Csin-ping részletesen. Ez a békés egymás mellett élés öt elve alapján elképzelt közös sorsú közösségek fejlesztése, ahol az emberiség közösen hozza létre az országuk népének jólétét, biztonságát, fejlődését. Az ENSZ pozitívumait átvéve mintegy egy második hatékony nemzetközi szervezetet alapítanának.

^[2] A Dnyeperi vízierőmű (ДнепроГЭС) 1927-1932-ben épült, de a második világháborúban a visszavonuló szovjet hadsereg kénytelen volt felrobbantani, amivel többek közt hátráltatták a fasiszta hadsereg gyors bevonulását a szovjet térségekbe. Háború után újjáépítették, majd többször felújították. A 2000-es években a teljesítménye elérte a 900 MW-ot.

^[3] Magnyitka – Magnyitogorszki Fémkohászati Művek (ММК, «Магнитка») Már 1743-ban a Magnyitnaja nevű uráli hegységben vasércet találtak. Nemsokára 15 kohászati üzem működött a közelben. 1925-ben az OKP döntése alapján a Mahnyitnaja hegység mellett egy fémkohászati kombinátot akartak létesíteni. Az amerikai Arthur McKee Company cég 1931ben átadta az üzem tervét, amit nemsokára fel is építettek. 1934-ben a hengermű is felépült. A II. Világháborúban páncéllemezeket gyártott. A fémkohászati kombinát ma is üzemel. Az 5. acélgyártó kohó az egyik legnagyobb Európában.

^[4] A kínai marsjárót szállító Tienven-1 űrszondát tavaly júliusban indították útjára, ami hét hónapig tartó, 55 millió kilométeres út megtétele után állt Mars körüli pályára. A leszállóegység, fedélzetén a Csu-zsung nevű marsjáróval május 15-én landolt az Utopia Planitia síkságon, a bolygó északi féltekéjén. A sikeres leszállással Kína lett a második ország – az Egyesült Államok után – amelyik meghódította a Mars felszínét.

A robotjármű 90 napot tölt a Marson – jóval kevesebb időt, mint a plutónium alapú atomenergia-generátorral felszerelt amerikai unokatestvérei, a Curiosity és a Perseverance. A kínai marsrover a bolygó légkörét és talaját vizsgálja, képeket készít és feltérképezi a környéket.