Van egy fejezet a „Globalizáció és az emberiség sorsa” című könyvében, „A kínai pólus” címmel. Mi ennek az oka?

Igen, valóban, a 2002-ben megjelent könyvben elengedhetetlennek tartottam, hogy különös figyelmet fordítsak Kínára. Két évtizeddel ezelőtt sok embert, köztük Oroszországban is sokakat, lenyűgözött Francis Fukuyama^[i] „A történelem vége” című munkája. Úgy vélték, hogy a Szovjetunió összeomlása után a liberális kapitalizmus teljes és végső győzelmet aratott. Sokak számára úgy tűnt, hogy most minden társadalom előbb-utóbb elindul a „civilizáció fő sztrádáján” - a kapitalista úton.

Cikkeimben, könyveimben és beszédeimben társaimhoz hasonlóan hangsúlyoztam ezen elhamarkodott és alapvetően téves állítások teljes haszontalanságát. A századforduló kapitalizmusának átmeneti bosszúja korántsem a népek szabad és demokratikus választásának a következménye. Abszolút nem felelt meg valódi törekvéseiknek és elvárásainak, reményeiknek. Épp ellenkezőleg, mesterségesen és erőszakosan vezettek be egy neoliberális rendszert - hazugságokkal, tudatmanipulációval, sőt nyílt erőszakkal kényszerítették ki.

Amikor ezt mondom, akkor ez könnyen ellenőrizhető a legfontosabb társadalmi-gazdasági mutatók példáján. 1991 lett az a mérföldkő, amely után a világon újra megindult az éhezők, és az egészségügyi ellátáshoz és a közoktatásához hozzá nem férők számának növekedése. Az egyenlőtlenség hirtelen növekedni kezdett. Újra nőtt tehát az egyenlőtlenség mind az „aranymilliárd”^[ii] vagyis a fejlett tőkés országok és a fejlődő világ között, mind a tőkés államokon belül is.

Gyorsan kiderült, hogy a polgári rendszer alapvető ellentmondásait a XX. században ideiglenesen „kiretusálták”, de a valóságban sehol sem tűntek el. Az imperializmus agresszív lényege változatlan maradt. Új szakaszba lépett - a globalizmus azon szakaszába, amelyben minden romboló, embertelen aspektus csak súlyosbodott. Hatalmas transznacionális vállalatok kerültek előtérbe, amelyek egész államokat alárendeltek ellenőrzésüknek. Az amerikai katonai-rendőri apparátus és az agresszív NATO-blokk az ő érdekeiket szolgálják.

 Mindezeket a folyamatokat elemezve szükségesnek tartottam különös figyelmet fordítani Kínára. Számomra nyilvánvaló volt, hogy a globális tőke vágya az unipoláris világ iránt, mint például a Pax Americana, óhatatlanul ütközik Kína növekvő hatalmával. A könyv hangsúlyozta, hogy Kína, hosszú története alatt, általában részese volt a világrendnek. Az Ön országa a 17. század elejéig a világ egyik vezető pozícióját foglalta el a munka termelékenysége és az életszínvonal szempontjából. Ezt még a nyugati felsőbbrendűség leghevesebb híveinek is el kell ismerniük, ha persze legalább egy kicsit is ismerik az emberiség történetét.

Ennek alapján Kína szuverén hatalmának megrendülését – az „ópiumháborúk” utáni hanyatlását és félgyarmattá alacsonyítását és felosztását több külföldi nagyhatalom között – csak rövid távú epizódnak kell tekinteni az évezredek történetében. Ezt bizonyítják az elmúlt negyven év eseményei. A KNK hatóságai a reformpolitika és a nyitás politikájának meghirdetésével gyors növekedési időt biztosítottak az ország számára, amely valós tudományos, technikai és ipari áttörés formájában valósult meg.

 „Ma ennek az országnak a gazdasági növekedési üteme megalapozza az előrejelzéseket, amelyek szerint az elkövetkező két évtizedben Kína globális ereje azonos hatalommá teszi az Amerikai Egyesült Államokkal ... Kína egyre növekvő befolyással bír világ ügyeire. A globális világ további alakulása nagyban attól függ, hogy hová irányítja növekvő erejét az elkövetkező évtizedekben”- ez egy közvetlen idézet a könyvemből. És most már majdnem elmúlt a benne említett 20 év. Némi büszkeséggel mondhatom, hogy a 2002-ben kifejtett előrejelzéseim valóra váltak.

Ugyanakkor hangsúlyoztam, hogy Kína számos nagyon összetett problémával szembesül. A magas növekedési ütem fenntartása, a politikai stabilitás, az energia- és élelmiszerfüggetlenség biztosítása, valamint a szegénység elleni küzdelem nagymértékben az ő döntésüktől függött. Húsz évvel később azt mondhatjuk, hogy Peking méltósággal küzdötte le ezeket a fenyegetéseket. Ezt elősegítették a Hszi Csin-ping vezetésével működő Kínai Kommunista Párt által megtett fontos lépések.

Az elmúlt években a KKP jelentős előrelépéseket tett a Párt idegen elemektől való megtisztítás érdekében. A fegyelem javításának számos kérdését megoldották. A gazdasági fejlődés irányelveit felülvizsgálták, kiemelten kezelve a csúcstechnológiai iparágakat és a környezetvédelmet. Kína sikere a koronavírus elleni küzdelemben és a szélsőséges szegénység teljes leküzdése terén igazi győzelmet jelentett.

Végül a "Globalizáció és az emberiség sorsa" című munkámban jeleztem, hogy Oroszországnak komolyan foglalkoznia kell a maximálisan baráti, lényegében szövetségesi kapcsolatok kialakításával nagy szomszédjával. Amint ez a könyvemben is szerepel: „Ma ez nagyon valóságos dolognak tűnik. A világ helyzete úgy alakul, hogy számos objektív tényező kedvez az orosz-kínai közeledésnek. "

Ezekben az években az Orosz Föderáció Kommunista Pártja mindent megtett az orosz-kínai kapcsolatok erősítése és fejlesztése érdekében. Büszkén mondhatjuk, hogy a cél nagyrészt megvalósult. Peking és Moszkva közötti kapcsolatok elérték a stratégiai partnerség szintjét, és fokozatosan fejlődnek tovább. A legfontosabb az, hogy teljes mértékben megfeleljen népeink és az egész világ érdekeinek.

Milyen tapasztalatokat nyújthat a kínai sajátosságokkal rendelkező szocializmus útja a OFKP gyakorlatához?

A tudományos kommunizmus megalapítói, Karl Marx és Friedrich Engels is hangsúlyozták a dogmatizmus különleges veszélyét. A dogmatizmus megfosztja az elmélet élő tartalmát, bizonyos álláspontjait megcsontosodott következtetésekké alakítja, amelyeket az élet sajátos körülményeinek figyelembevétele nélkül alkalmaznak. A marxizmus megalapítói ellenezték a kész rendszerek kihirdetését, amelyek állítólag minden társadalomra és minden eljövendő korra alkalmazhatóak.

Mint Lenin rámutatott, a marxizmus megköveteli, „annak megakadályozását, hogy a tudomány átalakuljon dogmává a szó legrosszabb értelmében, halottá, dermedté és megcsontosodottá”. A dogmatizmussal szemben a marxizmus-leninizmus klasszikusai a dialektikára támaszkodtak, amely elutasítja az „abszolút igazságokat”, és megmutatja a társadalmi élet minden formájának történelmileg átmeneti jellegét. A dialektikus megközelítés megköveteli a jelenségek kölcsönhatását, ellentmondásosságát és változékonyságát.

Erre a megközelítésre támaszkodva harcoltak a marxisták a jobb és a „baloldali” opportunizmus ellen. Megtanították társaikat, hogy kreatívan alkalmazzák a marxizmust országaik sajátos körülményeire. Lenin tökéletesen megtanulta ezeket a tanulságokat. Ez tükröződött az imperializmus elméletének kidolgozásában. Miután megmutatta, hogy a kapitalizmus ellentmondásai ebben a szakaszban élesen súlyosbodtak, bebizonyította, hogy a szocialista forradalom kezdetben több, vagy akár egy, külön-külön vett kapitalista országban is győzhet. A marxista elmélet kreatív potenciáljának kiaknázására a példa az Új Gazdaságpolitika (NEP), amely meghirdetésének idén lesz a 100-dik évfordulója.

 A dialektikától való eltérés a dogmatizmus mellett a Szovjetunió összeomlásának egyik fő tényezőjévé vált. Kínai Kommunista Párt a százéves története során nem kerülte el az egyes hibákat. De végül a KKP időben megértette az elmélet megcsontosodásának veszélyét, a valóságtól való elszakadást. Ez kifejeződött a reform és a nyitás politikájában, a kínai jellemzőkkel rendelkező szocializmus koncepciójának kialakításában.

Ez Teng Hsziao-ping^[iii] nagy érdeme. A Kínai Kommunista Párt XII. Kongresszusán hangsúlyozta, hogy a marxizmus egyetemes tételeit össze kell kapcsolni az ország sajátos realitásaival. Később erről az elképzelésről részletesebb magyarázatot adtak. Amint azt az egyik pártfórumon megjegyezték, „a marxizmust alkalmazni kell, a gyakorlatot kell az igazság egyetlen kritériumának tekinteni, fel kell szabadítani a gondolkodást, ki kell hirdetni az üzleti gyakorlat pragmatikus megközelítését, tiszteletben kell tartani a tömegek kreatív szellemiségét, és ki kell építeni a kínai sajátosságokkal bíró szocializmust.” Ez lehetővé tette Kínának, hogy figyelemre méltó sikereket érjen el, dinamikusan fejlődő hatalommá váljon, amely a nemzetközi politika vezető szereplője lett.

Nagy megelégedéssel figyelem ma, hogy a KNK jelenlegi vezetése hogyan fogadta el a gazdag elméleti örökséget, és továbbra is alkalmazza a kommunista eszméket a gyakorlatban. Erre példa a kínai sajátosságokkal rendelkező szocializmus fogalma, az emberiség közös sorsának, vagyis sorsközösségének meghirdetése vagy a kettős keringési rendszer (egyidejű fejlesztés a belső és a külső piacokra) és más ígéretes koncepciók. A változó világ tendenciáira adott érzékeny válasz lehetővé teszi Kína számára a legnehezebb kihívások leküzdését, és így lehet ma a globális gazdasági fejlődés mozdonya és a stabilitás kontinense.

 Az Orosz Föderáció Kommunista Pártja és az egész világon élő kommunisták számára ez egy csodálatos és tanulságos példa. Bizonyítja a kreatív megközelítés fontosságát a szocialista építkezés elméletében és gyakorlatában. Nem hiába, pártunk programdokumentumaiban, a Központi Bizottság kongresszusainak és plénumainak anyagában folyamatosan hivatkozik Kína tapasztalataira. Az Önök napi gyakorlata alapján jutottunk el arra a következtetésre, hogy a kommunizmus nem a „tegnap” – ahogy arról a polgári propagandisták próbálják meggyőzni az átlagembert – hanem az emberiség jövője.

Gennagyij Andrejevics, sok találkozója volt a KKP Központi Bizottságának főtitkárával, Hszi Csin-pinggel. Mesélne ezekről a találkozókról?

Kérdése lehetővé teszi, hogy felidézzem egy olyan rendkívüli megfigyelő szavait, mint Antoine de Saint-Exupery. Ő pedig azt mondta: "Az egyetlen igazi luxus az emberi kommunikáció luxusa." Hszi Csin-ping elvtárssal való találkozások mindig jó érzelmekkel töltöttek el, érdekes gondolatokra ébresztettek rá és sokszoros erőt adtak. Mint mondják, a remény és az optimizmus érzetét keltették bennem.

 Életem során nagyon sok emberrel kellett kommunikálnom. Köztük vannak ismert tudósok, kiváló politikusok, nagyszerű gondolkodók különböző országokból. Körülbelül 80 országban jártam, és 20 évig dolgoztam az Európa Tanácsban, de a nagy és gyönyörű országban való tartózkodásom, a találkozások és beszélgetések Hszi Csin-pinggel különleges helyen állnak. Ezek közül az elsőre Sanghajban került sor, jóval azelőtt, hogy országos vezetői pozíciókat vállalt volna.

Ezután fontos és érdekes beszélgetések voltak Hszi Csin-ping 2010-es oroszországi látogatása során és a kínai világkiállításon. Később a hazánkban tett látogatásai során már mint a KNK elnökével találkoztam. Minden ilyen találkozó nagy és fényes esemény volt számomra. És a lényeg nem csak az, hogy régóta és őszintén megszerettem Kínát. A lényeg a kínai kommunisták vezetőjének személyiségében rejlik - egy magasan képzett, sokoldalúan fejlett, a beszélgetőpartnereit tökéletesen átérző ember.

Bármi legyen is az - a modern politika és a világgazdaság aktuális kérdései, a történelmi események vagy a kulturális jelenségek -, Hszi Csin-ping elvtárs intellektusa, a bonyolult problémák mély megértése és a természetes intelligencia rögtön szembetűnik. Ehhez társul a beszélgetés irányításának finom képessége, amellyel bárkit megnyerhet.

Megmondaná, hogy Hszi Csin-ping a KKP Központi Bizottságának főtitkárában mi tette a legnagyobb benyomást Önre?

Hszi Csin-ping minden bizonnyal sokoldalú személyiség. A vele való kommunikáció az elsőtől az utolsó percig érdekes. Ezeknek a találkozóknak köszönhetően az ember sokat gondolkodik és egyúttal sok mindent tisztáz magának.

 Az angol nyelvű nyugaton a sikeres embereket gyakran "self made man"-nek nevezik - szó szerint olyan személynek, aki önmagát megalkotja. Tehát ezt mondják egy olyan személyiségről, aki mindent elért saját tudásával és akaratával. Alkalmazható-e ez a képlet Hszi Csin-ping-re? Ez nem könnyű kérdés. Beszéljük meg együtt ezt a témát ...

Természetesen minden kommunista - mindig és bármely országban - párttal, népével együtt él és fejlődik. És a kínai kommunisták jelenlegi tehetséges vezetője sem kivétel ez alól a szabály alól. De van egy másik oldala is. Saját kitartása, bátorsága és akarata nélkül, az ismeretekre való törekvés és a nagy szorgalom nélkül nem teljesítette volna mindazokat a súlyos megpróbáltatásokat, amelyek szüleivel és saját magával szemben is megvoltak a "kulturális forradalom" éveiben. Személyes erőfeszítések nélkül nem szerzett volna jó oktatást, nem ment volna végig egy hatalmas ország kormányzási rendszerének minden szakaszán: a CPC járási bizottságának helyettes titkárától a Központi Bizottság főtitkáráig.

Amint azonban maga Hszi Csin-ping is többször hangsúlyozott, egyedül nem ért volna el semmit. Mellette voltak társai, akik nehéz időkben nyújtották a kezüket. A közelben volt egy párt, amely a sok nehézség és egyéni hiba ellenére határozottan kifejezte a kínai munkások érdekeit. A közelben volt a marxista-leninista ideológia, amely segített a világjelenségek megértésében, és megmutatta a régi problémák megoldásának módjait.

 Végül az egyszerű emberek a közelben voltak. Hszi Csin-ping már fiatal korában a szívén viselte az igényeiket, törekvéseiket és reményeiket. Kína jelenlegi vezetője minden lépését, minden döntését ahhoz mérte, hogy előnyösek-e a dolgozó tömegeknek - azoknak, akiknek intelligenciája és tehetsége létrehozza a fő értékeket a földön.

Beszélgetésünk során jól látható volt Hszi Csin-ping mély szeretete szülőföldje és népe iránt. Mindent, amit mondott, végül meghatározta, hogy ez jó-e az egyszerű ember számára. Ennek a célnak vannak alárendelve a vezetői pozíciókban végzett cselekedetei. A CPC 19. kongresszusán Hszi Csin-ping teljesen határozottan kijelentette: „Határozottan tartsuk fenn azt az álláspontot, hogy "az nép áll a középpontban". A nép a történelem alkotója, a párt és az állam jövőjét és sorsát meghatározó fő erő. Fenn kell tartanunk a nép szubjektum státuszát, és ki kell tartanunk amellett, hogy a pártot a közjó érdekében hozták létre, és a népért van hatalmon. Meg kell valósítanunk a párt alapvető célkitűzését, a nép önzetlen szolgálatát, és a kormányzat minden szintjének tevékenységét át kell hatnia a tömegpárt irányvonalának. A nép álmát a jó életről a harc céljává tesszük, és a népre támaszkodva érjük el a nagy történelmi célokat.”

Az emberek iránti tisztelet és szeretet, életének, minden erejének a közönséges emberek javára való átadása - ez a fő benyomás, amelyet Hszi Csin-ping elvtárs kiváltott bennem. "A nép által született, a néptől elválaszthatatlan ember" - ez az a megállapítás, amely véleményem szerint a legpontosabban és képletesebben jellemzi nagy barátunk és jószívű társunk személyiségét.

Hogyan értékeli a KKP és az Orosz Föderáció Kommunista Pártjának vezetői közötti cserék és a barátság szerepét és fontosságát a két fél közötti együttműködés elmélyítésében és a két ország népei jólétének javításában?

Az OFKP és a KKP között szoros barátság és eredményes együttműködés jött létre. Ennek oka a közös ideológiai platform és a hasonló feladatok. Kína és Oroszország kommunistái a dolgozó emberek érdekében működnek, és megértik, hogy az egyén és az egész emberi társadalom átfogó fejlődése csak a szocialista rendszer keretein belül lehetséges. Ezenkívül a OFKP és a KKP tisztában van az unipoláris világ és az imperialista terjeszkedés veszélyével, amelynek segítségével a tőke megpróbálja megőrizni és továbbra is fenntartani a hegemóniáját és uralmát.

Az egységes cél szilárd talajt teremt a kínai és az orosz kommunisták közötti pártközi kapcsolatok elmélyítéséhez. Cserék és személyes találkozók megkönnyítik ezt a feladatot. 2019 decemberében az Orosz Föderáció Kommunista Pártjának küldöttsége látogatást tett Kínában. Az utazás fő eredménye az új - 2024-ig tartó - együttműködési megállapodás megkötése volt. Rendelkezik a pártok közötti szoros kapcsolatok folytatásáról, ideértve a KKP és az Orosz Föderáció Kommunista Pártjának tevékenységéről szóló rendszeres kölcsönös tájékoztatást, közös rendezvények tartását, elméleti kérdésekről szóló szemináriumok szervezését, küldöttségek cseréjét és a történelemhamisítások elleni küzdelmet.

A látogatás során eredményes tárgyalásokat folytattunk a KKP Központi Bizottságának különböző alosztályainak képviselőivel. Fontos beszélgetéseket tartottunk Szong Tao, a Kommunista Párt Központi Bizottságának Nemzetközi Osztályának vezetőjével, a Kínai Központi Bizottság PB állandó bizottságának tagjával, Zhao Leji, a KKP KB fegyelmi titkárával, valamint a Henani Tartományi Pártbizottság vezetésével. Az utazás egyik fontos pontja volt a KKP Központi Bizottsága alatt működő központi pártiskola meglátogatása, amellyel pártunk régóta együttműködik.

 A koronavírus-járvánnyal kapcsolatos nehézségek ellenére pártjaink folyamatos párbeszédet folytatnak. Ennek kedvez a korábbi években kialakított szoros kapcsolatok. Például pártunk több mint száz fiatal vezetője Oroszország különböző régióiból képzésen vett részt Kínában. Köztük voltak különböző szintű kommunista képviselők, pártkiadványok újságírói, a Leninista Kommunista Ifjúsági Unió képviselői.

Kiváló eredményeket mutattak a Nagy Honvédő Háborúban aratott győzelem 70. évfordulójának, a militarista Japán vereségének, az októberi nagy szocialista forradalom 100. évfordulójának és Karl Marx születésének 200. évfordulójának tiszteletére tartott közös rendezvényeink. Az elmúlt másfél évben, a világjárvány közepette, az Orosz Föderáció Kommunista Pártja Központi Bizottságának Elnöksége nevében D.G. Novikov többször is tájékoztatta a Kínai Kommunista Párt vezetésének képviselőit pártunk videokonferenciákon végzett munkájáról. Remélem, hogy a jelenlegi nehézségek megszűnte után megint gyakrabban találkozhatunk.

Hangsúlyozni szeretném, hogy a OFKP és a KKP közötti pártközi kapcsolatok hozzájárulnak a kínai-orosz államközi kapcsolatok megerősítéséhez. Pártunk újjáéledése óta a kommunisták voltak az egyetlen jelentős erő Oroszországban, amely a Moszkva és Peking közötti együttműködés lehető legnagyobb megerősítését szorgalmazta. Mindig ragaszkodtunk egy olyan geopolitikai pólus kialakításához, amely szembe száll az Egyesült Államok által vezetett globális tőke erőinek hegemón törekvéseivel. Ennek érdekében a kommunista képviselők törvényjavaslatokat kezdeményeztek és támogattak, amelyek célja a két ország közeledése. Ez vonatkozik a közös gazdasági és infrastrukturális projektekre, a katonai-technikai együttműködésre, a humanitárius és kulturális közeledésre.

Bízunk benne, hogy Oroszország és Kína közötti stratégiai partnerség megfelel mindkét nép érdekeinek, és hozzájárul a tisztességes nemzetközi kapcsolatok rendszerének kialakításához. A lehetőségek és erőforrások ötvözésével elérhetjük a két ország jólétének növekedését és megvédhetjük szuverenitásukat. Ugyanakkor fontos erkölcsi és politikai előnyünk van: ezt nem a Föld más népeinek érdekeit károsítva szándékozzuk megtenni.

Az eredeti orosz nyelvű cikk az OFKP honlapján az alábbi hivatkozáson érhető el:

Г.А. Зюганов: Китай даёт рецепты побед всему человечеству (kprf.ru)

Fordította: Péter János

^[i] Yosihiro Francis Fukuyama (1952 –) amerikai filozófus, politikai közgazdász és író. Neokonzervatívnak tekintett gondolkodó, aki támogatta az USA Irak ellenes háborúját. L. - https://hu.wikipedia.org/wiki/Francis_Fukuyama    

^[ii] Az arany milliárd (oroszul: золотой миллиард) Az arany milliárd- országai a viszonylag gazdag, fejlett ipari országokat értik alatta az orosz nyelvi környezetben. Az arany milliárd országok fogyasztják a Föld erőforrásainak nagy részét. Az elmélet szerint  a fejlett országok, miközben megtartják állampolgáraik számára a magas fogyasztási szintet, támogatják azokat a politikai, katonai és gazdasági intézkedéseket, amelyek célja a világ többi részének iparilag fejletlen állapotban tartása, és nyersanyag-kiegészítő területként a veszélyes hulladék lerakása és az olcsó munkaerő forrása. 

^[iii] Teng Hsziao-ping (鄧小平 )  1976-tól 1989-ig a Kínai Népköztársaság vezetője, a „kínai típusú szocializmus” és a „szocialista piacgazdaságként” hivatkozott kínai gazdasági reformok úttörője. Teng az ún. „második generációs” kommunista káderek közé tartozott. Vezetésével Kína a világ leggyorsabban fejlődő gazdaságává vált úgy, hogy közben végig megmaradt a Kínai Kommunista Párt (KKP) kizárólagos vezetése.