Az idén szeptemberben a kapitalista gazdaság mély válsága idején fogják megtartani a német Bundestag képviselői választását, amelyet súlyosbít a COVID-19 járvány is. A nagyvállalatok és bankok, valamint az ő érdekeiket védő kormány ezt arra használja fel, hogy a válság következményeit a dolgozó emberek vállára rakja.

Németország szabad akaratából vesz részt a NATO katonai szövetségben és annak agresszív politikájában. Első pillantásra ez ellentmondásnak tűnik, mivel vannak olyan erők, amelyek szeretnék országunkat imperialista nagyhatalommá változtatni. Az NSZK uralkodó osztálya azonban rájött, hogy saját katonai erőforrásai még mindig túl fejletlenek az ilyen birodalmi ambíciókhoz. Ezért vállalja az amerikai imperializmus ifjabb partnerének szerepét Európában, azon munkálkodva, hogy az Európai Unióban megerősítse dominanciáját és kiszélesítse militarizálási lehetőségeit.

Mivel az Európa Unió az elmúlt években lehetővé tette a német imperializmus számára, hogy a német “export úthenger" lenyomja a gyengébb európai gazdaságokat, az NSZK imperialista extraprofitot kebelez be. Ezt az extraprofitot arra használta, hogy a munkásosztály egy bizonyos rétegét integrálja a tőkés rendszerbe, közben pedig lerontotta a többi munkavállaló társadalmi helyzetét, és kiszolgáltatottabbá tette őket. Az integráció és a munkásosztály felső rétegének tett engedmények az egyik oldalról, ugyanakkor más munkavállalók kifosztása a másik oldalról az egész munkásosztály lefegyverzéséhez és megosztottságához vezetett.

A járványellenes intézkedéseket a lakosság kaotikusnak és dilettánsnak tartja. A valóságban azonban ez a következetlen, a demokratikus jogok lebontására irányuló politika tükrözi a nagyvállalatok különböző csoportjainak ellentmondó érdekeit, és a vészhelyzet különböző forgatókönyveinek tesztelésére szolgál. Úgy tűnik, hogy elfedve a távozásakor fellépő rendszerszintű problémákat, Angela Merkel német kancellár magára vállalja az ellentmondást nem tűrő politika miatt bekövetkezett hibákat: hiszen már nincsenek személyes politikai ambíciói.

Átcsoportosulás a burzsoázia táborában

Az SPD és a CDU, amelyek jelenleg nagykoalíciót alkotnak, a monopolkapitalizmus pártjai. A pártpolitika miatt azonban figyelembe kell venniük támogatóik - a két különböző párt tagjai és a választóik - érdekeit, valamint saját, sok évtizedes hagyományaikat.

Ezen szempontok figyelembevételének szükségessége kísérti, foglalkoztatja a német monopoltőkét, amely valójában mindkét párt mögött ott áll.  Ugyanakkor a közvélemény-kutatások szerint mindkét párt sok szavazójának bizalmát elveszítette, mivel a monopoltőke érdekeit képviselte és kaotikus járványellenes politikát folytatott. De különösen a szociáldemokraták tábora olvadt le.

Jelenleg ez előnyös a Zöld Párt számára. A Zöldek az 1980-as évek környezetvédelmi- és békemozgalmaiban gyökerezik. A béke kérdésében azonban álláspontja jelentősen megváltozott. Ennek két oka van.
Először is: a Zöld Párt társadalmi bázisa elsősorban az a kispolgárság és "középosztály", akiknek sikerült felemelkedniük a társadalomban. Leginkább, ezek azok az emberek, akik a kapitalizmus válságából maguknak hasznot tudtak kovácsolni. A szociális küzdelem és a társadalmi mozgalmak számukra idegenek és feleslegesnek tartják azokat.

Negyvenéves lett Európa mára legnagyobb és legnépszerűbb zöldpártja | Azonnali

Másodszor: a külpolitikai irányvonaluk agresszív. Az 1990-es évek jugoszláv konfliktusa óta ez az agresszivitás ideológiai alkotóeleme a zöld politikának. Akkoriban az emberi jogokra és az antifasiszta állásfoglalásokra hivatkozva integrálták be a német imperializmus globális és európai stratégiájába az egykori békeaktivistákat. A jugoszláv háború idején Joschka Fischer^[i] külügyminiszter, a Zöld Párt egyik vezető tagja Jugoszlávia NATO-bombázását azzal indokolta, hogy "Auschwitzot nem szabad megismételni^[ii]". A tendencia azóta is folytatódott, és oda vezetett, hogy ma a Zöld Párt az egyik legagresszívebb támogatója annak, hogy tovább erősítsék Németország szerepét a NATO-ban, annak, hogy a NATO egészen Oroszország határáig terjeszkedjen, valamint annak, hogy kidolgozzák Kína feltartóztatásának stratégiáit.

A német monopoltőke szempontjából a Zöld Párt megerősödése azzal az előnnyel jár, hogy megkönnyíti a munkás- és szakszervezeti mozgalom demokratikus és szociális jogainak megtámadását, mivel a Zöldek nem képviselik, sőt nem is veszik figyelembe ezeknek a választóknak az érdekeit.

A baloldali erők meggyengülése

Sajnos a baloldali erők a közelgő választások várható eredménye következtében meggyengülhetnek, még akkor is, ha ez nem a szavazatok konkrét elvesztésében fog jelentkezni. A gyengülést a baloldali program tartalmának opportunista lecserélése okozza. Az NDK-ban működő kommunista SED párt bázisán alapított Baloldali Párt (Die Linke), már régóta, lényegében reformista erővé alakult át, amely már nem kérdőjelezi meg a kapitalizmust, és régen felhagyott Lenin imperializmus-elemzésével.

Az előző években a Baloldali Párt volt a békemozgalom utolsó képviselője a német Bundestagban. Ennek nagy jelentősége volt a NATO - vagyis az amerikai és a német imperializmus - növekvő agressziója kapcsán. Pár évvel ezelőtt a Baloldali Párt választói a keleti régiókban koncentrálódtak, ahol az elmúlt évek oroszellenes propagandája ellenére az NDK és Oroszország közötti barátság hagyománya mélyen gyökerezett. Eközben a nagyvárosokban a Baloldali Párt választóinak körzete a baloldali polgári szavazók felé mozdult, és maga a párt is egyre inkább hajlik arra, hogy részt vegyen egy SPD-vel és a „zöldekkel” együtt létrehozandó koalíciós kormányban. A NATO-val szembeni ellenzéki beállítottságot pedig tompítják a baloldal vezetőinek nyilatkozatai, akik a német kormány és a média orosz- és kínaiellenes propagandájának sztereotípiáit alkalmazzák.

Ugyanakkor a Baloldali Pártban ugyanazoknak a folyamatoknak vagyunk tanúi, amelyek évtizedekkel ezelőtt magukban az SPD-ben, később pedig a Zöld Pártban már lezajlottak: erősödik a kormánykoalícióban való részvétel szándéka, a parlamenti munka válik fontossá a parlamenten kívüli politikai harccal szemben. Ezt nyilvánvalóan megkönnyíti az is, hogy a pártapparátusban dolgozók gazdaságilag is függnek a megbízásoktól és az állami finanszírozástól. A burzsoá parlamentarizmus már többször is bebizonyította, hogy a korábban a tőkés állam keretein kívül működő erők képesek beilleszkedni a kapitalizmus/imperializmus közigazgatási rendszerébe. Most azt látjuk, hogy a Baloldali Pártban ezek a folyamatok sokkal gyorsabban zajlanak, mint a "régi" Szociáldemokrata Pártban vagy a Zöld Pártban.

A munkásmozgalom problémái

A Szövetségi Köztársaság munkásosztálya objektíve mélyen széttagolt. Az NDK 1989-es ellenforradalma óta az uralkodó monopolkapitalizmusnak és kormányainak már nem kell engedményeket tenni a munkásosztálynak, nem úgy mint korábban amikor a kapitalizmus "vonzó kirakatának" szerepét kellett eljátszaniuk a szocializmus ellen.

Ez új helyzethez vezetett a munkaügyi és szakszervezeti mozgalom egyes területein: gyakorivá váltak a szociális jogok elleni támadások, a tőke és a munka közötti társadalmi partnerség régóta fennálló illúziója eloszlott. A legszörnyűbb csapás az "Agenda-2010"^[iii] törvénycsomag volt, amelyet az SPD kormánya és a "zöldek" nyomtak át. Ez oda vezetett, hogy a munkavállalókat, függetlenül a bérük nagyságától, egy év munkanélküliség után hatalmas szociális leépülés fenyegeti. Ez az új jelenség ijesztő.

Más országokkal ellentétben, főleg az EU periféria országaival szemben (Görögország, Olaszország, Spanyolország, Portugália), a szociális leépítésből származó extraprofitokat a munkásosztály egy részének további integrálására használták fel. Először is: a nagyvállalatok állandó, teljes munkaidőben dolgozó alkalmazottait meg lehetett győzni arról, hogy Németországban jól járnak a kapitalizmussal, és így fenn lehetett tartani a társadalmi partnerség illúzióját. A többiek pedig - maguk is hibásak a helyzetük alakulásában.

A hasznos kapitalizmus illúziója és az internacionalizmus hiánya volt az előfeltétele a nacionalizmus és az idegengyűlölet megjelenésének – ami viszont megnehezíti a munkásosztály számára, hogy önmagában való osztályból önmagáért való osztállyá alakuljon át. Vagyis olyan osztállyá, amely tisztában van a társadalomban elfoglalt általános helyzetével és érdekeivel. Ez vezet végül is oda, hogy 2021-ben a munkásosztály széles rétegei a Bundestag választáson a nagytőkések érdekeit képviselő pártoknak adják a voksukat.

Az Német Kommunista Párt választási kampánya

Mindez rámutat azokra a körülményekre, amelyek mellett a pártunkra leadott szavazatok ezúttal is marginálisak lesznek. Siker azonban az, hogy az ország legtöbb régiójában biztosítani tudtuk pártlista állítását és népszerűsítését. Ehhez több ezer aláírást kellett gyűjteni a választóktól, ami különösen nehéz volt világjárvány körülményei között.

Miért kell ezzel a problémával foglalkozni, még akkor is, ha marginális szavazási eredményre számítunk? Szervezeti és politikai helyzetünk jelenlegi szakaszát lényegében a következőképpen értjük: siker és egyidejűleg kihívás, hogy a világ egyik legfejlettebb imperialista országában képesek vagyunk biztosítani, kommunista párt formájában, egy marxista-leninista világnézetű szervezet létét.

Ehhez elmélet és gyakorlat is szükséges. Az elmélet feltételezi a helyzet elemzésére alkalmas világnézetet és egy forradalmi stratégia kidolgozását a nem forradalmi időben. A gyakorlat pedig magában foglalja az emberekkel való munkát, a munkásokért, a monopoltőke ellen, a békéért, a NATO felforgató politikája elleni mozgalmak kezdeményezését és támogatását.

Az egyik fő szlogenünk: "Az Oroszországgal és a Kínai Népköztársasággal való békéért!"  A választási kampányban szükség van erre, és ezt csak a Német Kommunista Párt fogalmazza meg, viszont ez hatással van a pártok teljes spektrumára.

PRAVDA 74. szám (31134) 2021. július 15

Szerző a Német Kommunista Párt elnöke, Patrick KÖBELE

Az eredeti, orosz nyelvű Pravda cikk az alábbi hivatkozáson található:

Выборы на фоне пандемии, выпуск №74 (31134) 15 июля 2021 года - Gazeta-Pravda.ru

Fordította: Péter János

^[i] Joschka Fischer – teljes nevén Joseph Martin Fischer (1948-) magyar származású, a családot 1946-ban telepítették ki. Az 1980-ban alapított zöld párt, a "Die Grünen" („A Zöldek”) vezetője.  1998-2005-ig a zöldek képviseletében külügyminiszter. Politikai jelszavaik ez időben a szociális gondoskodás, a környezetvédelem, a bázisdemokrácia és a pacifizmus voltak.

^[ii] Az alábbi hivatkozáson lehet anyagot találni a német Zöld Pártról az Azonnali honlapon:
Negyvenéves lett Európa mára legnagyobb és legnépszerűbb zöldpártja | Azonnali  

^[iii] A reformcsomag legvitatottabb pontja szerint a tartós munkanélkülieknek a jövőben bármilyen állást el kell fogadniuk, akkor is, ha az a legutóbbi bérszínvonaluk alatt van.