A császár szemében Jünnan, Kína vad délnyugati része, a legjobb esetben is a barbárok és egzotikus törzsek lakta területek közé tartozott. Még egy évtizeddel ezelőtt, amikor először látogattam el a tartományba, a Lonely Planet útikönyv szerint Jünnan „olyan sokszínű és ellentmondásos, mint az emberek, akik ide látogatnak”, és sokkal inkább merész hátizsákos turistáknak való, mint azoknak a kínai turistáknak, aki most százmillió számra özönlenek a „világ turisztikai paradicsomának” kinevezett tartományba.

Az állam az elmúlt két évtizedben példátlan forrásokat fordított Jünnan infrastruktúrájának kiépítésére. Ami az „öt összeköttetéssel” (vu tong) – utak, áram, víz, csatornázás és távközlés – kezdődött, amelynek célja az alapvető életszínvonal biztosítása volt az egész tartományban, az mára nagyszabású infrastrukturális programmá bővült: integrált úthálózat, nagysebességű vasút és vízenergia-projektek. Jünnan 40 százaléka még egy évtizeddel ezelőtt sem rendelkezett aszfaltozott utakkal. A kormány azonban 2016 és 2020 között több mint 80 milliárd dollárt különített el a régió közúti és folyami infrastruktúrájára, és azt ígérte, hogy 2020-ra minden megyét autópályával köt össze. A tervezett utak mintegy 80 százaléka elkészült, „és a kormány elkötelezett a munka befejezése mellett – mondta nekem egy tisztviselő. – Nem az a kérdés, hogy lesz-e vagy mikor, csak az, hogy hogyan kell megépíteni.”

A kormány célja nem csak nemzeti szinten valósul meg. A hét tartományközi és az öt Jünnan tartományi autópályaterv szerint az autópályák nemcsak a tartomány összes megyéjét, hanem a szomszédos országokat is összekötik majd. Már megkezdődött egy „páneurópai” vasútvonal építése Ázsiában, amely összeköti majd Jünnant Délkelet-Ázsiával, egészen Szingapúrig. A vízenergia-projektek pedig kelet felé szállítják az áramot az energiaéhes megavárosokba. A Tibettel közös hegyvidéki határtól a Vietnammal közös trópusi határig több mint egy mérföldes(~ 1600m) szintkülönbséggel rendelkező Jünnan „a duzzasztó- és gátépítők álma” – írja Brian Eyler Kína-szakértő a The Last Days of the Mighty Mekong [A hatalmas Mekong utolsó napjai] című új könyvében. Így nem meglepő, hogy Jünnanban 30 gát van, a legtöbb az összes tartományban, és három kivételével mindegyik az elmúlt 14 évben épült.

Az utakat kevésbé használják, de azokat is építik. Az egykor elmaradott Jünnan nemcsak turisztikai célponttá, hanem a Kínát Délkelet-Ázsiával és a világgal összekötő fontos híddá is vált. Az új infrastruktúra lehetőségeket kínál a távoli helyeknek és az „elmaradott”, a modern gazdaság által korábban érintetlenül maradt embereknek. Ezekkel a lehetőségekkel olyan kihívások is együtt járnak, amelyek a korábbi generációk számára elképzelhetetlenek voltak. A további képek bepillantást nyújtanak a vidéki Jünnan változó életébe és tájaiba.

 

„Minden családnak csak egy villanykörtéje volt – mondja Kang Csiahszin, aki arról mesél egy áramszünet alatt, hogy milyen volt az élet 20 évvel ezelőtt. – Még olyan fénye sem volt, mint ennek a gyertyának.” Bangdong falu, Lincang, 2019. április 8.

 

 

A villamosítás hozta az első drámai változásokat a falusi életmódban, beleértve a fától való függőség csökkenését, a későbbi lefekvési időt és végül a televíziót. Sokan még ma is csak egy izzót használnak szobánként. Csiangcsiapu falu, Lincang, 2018. február 25.

 

Az önkéntesek új vízvezetéket fektetnek le, hogy az egész falut egy központi forráshoz csatlakoztassák, és vízmérőket szerelnek fel. A lakosoknak most először kell majd fizetniük a vízért. Bangdong falu, Lincang, 2018. január 7.

 

Az okostelefonok és a digitális fizetés mindenütt jelen van a vidéki területeken. Itt a vőlegény barátai Glory of Kings-et [internetes játék] játszanak az esküvő előtti estén. Mások inkább a Madzsongra fogadnak, vagy „hegyi dalokat” énekelnek a WeChat-on (kínai üzenetküldő alkalmazás) keresztül. Liming falu, Licsiang, 2018. december 29.

 

Jünnan tele van új utakkal és új sofőrökkel, és az ehhez hasonló fejlesztések gyakoriak. A Jünnan–Tibet autópálya Jünnan legészakibb megyéjén halad keresztül, átkelve a Hengduan-hegységen, többnyire 4000 m felett. A tartományok közötti autópályák központi szerepet játszottak a kormány infrastruktúra-fejlesztési stratégiájában, még a nehezen elérhető és alulnépesedett területeken is. Decsin megye, Dicsing, 2019. április 22.

 

Bangdong falu most először kap aszfaltozott utakat, amelyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy az öthónapos esős évszakban a terményeket piacra lehessen szállítani. Bangdong falu, Lincang, 2017. december 20.

 

 

Nagysebességű vasútvonalak hálózata köti össze Jünnant a világgal. A turizmus a tartomány egyik legfontosabb iparága, 2018-ban 125 milliárd dolláros bevétellel, amely a turisztikai infrastruktúra javulásával várhatóan csak növekedni fog. Veisan megye, Dali, 2018. január 15.

 

Egy munkáscsapat naponta körülbelül négy métert váj a hegyen keresztül az új Juhszi–Lincang autópálya építéséhez. Az alagutak kulcsfontosságúak Jünnan fejlődésének fellendüléséhez. A hegyvidéki terep korábban azt jelentette, hogy csak légi úton vagy lassú, kanyargós utakon lehetett utazni. Hsziusan város, Puer, 2019. április 28.

 

A gátak és víztározók felelősek a legdrámaibb változásokért az emberek és a táj életében. Az árvíz által érintett családok áttelepítése és kártalanítása az egész Jünnanban gyakori és nehéz probléma. Jün megye, Lincang, 2019. január 7.

 

A férfi most tért vissza több mint tíz év után, amely alatt Malajziában, Nepálban és Afrikában gátakon dolgozott. Jelenleg a Lancang (Mekong) folyón lévő Vunonglong-gáton dolgozik, amely 2018-ban kezdte meg működését, és a Hongkonggal szemben fekvő Sencsen városának ad el áramot. „A vízenergiának csak pozitívumai vannak – mondta nekem. – Az Egy Övezet és Egy Út a közös sorsunk világgal”. Wunonglong gát, Dicsing, 2019. április 20.

 

Előtte és utána:

Cicsong falu, Dicsing, 2016. február 15. (Luke Forsyth hozzájárulásával)

 

 

Cicsong falu, Dicsing, 2019. április 21. Cicsong falu most a Vunonglong-gát 2018-as üzembe helyezésekor elárasztott falvakból kitelepített lakosok otthona. Régebben a fő iparága az idegenforgalom és a bortermelés volt, köszönhetően a 19. századi francia misszionáriusoknak, akik katolikus templomot építettek, és az Eucharisztia ünneplésére szőlőt és bort hoztak. Az áttelepítéssel azonban kiirtották Cicsong mezőgazdaságát – gyakorlatilag az összes mezőgazdasági területen lakóházak épültek –, megszűnt az idilli, hangulatos táj.

 

 

Egy család készül a kínai újévi vacsorára ott, ahol az otthonukat az újjáépítés miatt lebontották. A szegénység felszámolására irányuló országos kampány részeként a kormány egyes területeken családonként akár 8 000 dolláros támogatást is nyújtott a nem megfelelő minőségű lakások javítására. „Újabb 125 szegény megyét és 10 millió vidéki szegényt sikerült kiemelni a szegénységből – mondta Hszi a nemzethez intézett utolsó újévi beszédében. – Megkezdődött 5,8 millió új ház építése a lepusztult házakban élők számára.” Bangdong falu, Lincang, 2018. február 17.

 

A lakóhely-áthelyezési projektek Jünnan-szerte láthatók. A legtöbbször az utakhoz vagy a piacokhoz való hozzáféréstől megfosztott, távol élő embereket telepítik át a kormány által épített lakóközösségekbe. Csüanhe falu, Lincang, 2018. szeptember 22.

 

 

Turisták fotózkodnak a folklór műsor szereplőivel Csinuo hegyifaluban, egy parkban, amely a csinuo, Kína 56. és egyben utolsó hivatalosan elismert kisebbségi csoportjának kultúráját mutatja be. A transzparensen ez áll: „Az etnikumok nagy egysége, egy család az anyaországban – Jinuo hegyifaluban vagyok!”. Csinuo hegyifalu, Hszisuangbanna, 2018. október 11.

 

A vidéki infrastruktúra javulásával és a jövedelmek növekedésével számtalan új termék és az általuk létrehozott hulladék árasztja el a piacokat. Kínában a vidéki hulladék mennyisége 2010-ben meghaladta az évi 250 millió kilót, és ezzel első alkalommal haladta meg a városi hulladék mennyiségét. Mégis, ma nincs sikeres modell a vidéki hulladékgazdálkodásra. Potou város, Lincang, 2018. július 14.

 

 

A Tigrisugrás-szurdoknál, amely az egyik legmélyebb a világon, és népszerű túracélpont, gyorsforgalmi út és vasútvonal szeli át a hegyeket. „Ez több pénzt hoz nekünk” – mondta nekem egy helyi árus, akinek almával, Snickersszel és marihuánával teli kosarai szépen elrendezve álltak az ösvény szélén. Egy tibeti panziótulajdonos csillapítja a lelkesedést: „Jó az üzletnek, rossz a hegynek”. Tigrisugrás-szurdok, Dicsing, 2019. március 27.

 

 

Ahogy az utak és az elektromos áram új területeket érnek el, úgy nő a biztonsági infrastruktúra is. Ez egy Hikvision-kamera, amelynek termékeit az amerikai kormány nemzetbiztonsági okokból nem vásárolja meg, egy túraútvonalat figyel Jünnan távoli északnyugati részén, a Három Párhuzamos Folyó festői vidékén. Három Párhuzamos Folyó, Licsiang, 2018. december 31.

 

Kevés dolog áll a fejlődés útjában. Gyakran hivatkoznak a kisajátítási jogra, amely egyeseket arra késztet, hogy bármit megkérjenek a kormánytól. Mások minimális kártérítést kapnak, ami ellen kevés jogorvoslati lehetőség van. Ez a ház tíz nappal később eltűnt. Lincang város központja, Lincang 2019. április 4.

 

 

Amikor 40 évvel ezelőtt elkezdődtek a gazdasági reformok, az akkori vezető, Teng Hsziao-ping figyelmeztette a megyét: „Előbb néhányan meggazdagodnak majd”. A Kína virágzó keleti partvidékén létrehozott gazdagság most Kína „elmaradott’ régióiban ösztönzi a gazdasági fejlődést a széles körű jólét elérése érdekében, ami a Párt egyik célkitűzése volt. A kormányépületen a következő felirat olvasható: „A Párt fényessége beragyogja a határokat, a határ menti emberek a Párt felé fordítják szívüket.” Mangang falu, Lincang, 2018. március 3.

 

 

Ilyen radikális változások közepette élni rendkívüli szellemi és érzelmi képességeket igényel. Úgy tűnik azonban, hogy az emberek korlátlan lelkierővel és alkalmazkodóképességgel rendelkeznek, és képesek ötvözni régi életmódjukat az új környezettel, még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy a húst az új villanyoszlopokon kell szárítani. Mocsiang város,

Puer, 2019. február 1.

A szerző, Matthew Chitwood amerikai riporter.

Fordította: Morva Judit