Bár csaknem egy év van hátra a februári elnökválasztások előtt, a vita a jelöltségéről már megkezdődött. A konzervatív Kereszténydemokrata Uniótól a "zöldekig" és a Baloldali Pártig^[i] sok politikus felszólalt a jelenlegi elnök támogatása mellett.

Steinmeier nem tartozik azon német politikusok közé, akik "keresztes hadjáratot" követelnek Oroszország és a Kínai Népköztársaság ellen. Nemrég arra figyelmeztetett, hogy alaposan meg kell gondolni, mielőtt végül aláásnák a német-orosz energetikai kapcsolatokat, és az Északi Áramlat-2 építésének leállításával felégetnék "Oroszország és Európa közötti utolsó hidat". Ebben az összefüggésben felidézte a náci Németország támadását a Szovjetunió ellen. Az tény, hogy a szociáldemokrata Steinmeier egyedül van ezzel, míg más német politikusok fegyverek szállítását szorgalmazzák Ukrajnának, ez nem annyira az ő tulajdonságairól, mint inkább az NSZK jelenlegi elitjéről tanúskodik, amely már nem szégyelli történelmét és készen áll az új agresszióra.

Az államtitkári, majd később külügyminiszteri évei alatt Steinmeier többször is azzal érvelt, hogy amikor egy konkrét választás előtt áll, nincs számára tabu. Így Steinmeier 2014-ben, amikor a Német Szövetségi Köztársaság külügyminisztere volt, aktívan támogatta az ukrajnai államcsínyt és a törvényesen megválasztott kormány megdöntését: 2014 február 20-án bőkezű fogadást szervezett a fasiszta Szabadság Párt^[ii] vezetőjének, Oleg Tyágnyiboknak^[iii]  a tiszteletére az akkori kijevi német nagykövetségen, és ezzel komolyan megerősítette az ukrán ultranacionalisták és a náci kollaboráns Bandera^[iv] támogatók pozícióját. Steinmeier nem kevesebb vehemenciával szólította fel Németországot a Jugoszlávia elleni háborúba lépéshez is. Koszovó elszakadására és a nemzetközi jog megsértésére buzdított, amely kiszolgáltatta Pristinát, Koszovó fővárosát az albán maffiának. Egyszóval, ha ez a politikus nehéz történelmi választás elé néz, akkor nála a morál semmi szerepet nem játszik.

Steinmeier, mint Gerhard Schroeder szövetségi kancellár titkárságának vezetője, nem csak hozzájárult az "Agenda 2010" népellenes törvénycsomag kidolgozásához és elfogadásához, amely lepusztította Németország társadalombiztosítási rendszerét és sok rendes németet szegénységbe sodort, de lehetővé tette a Szövetségi Köztársaság számára, hogy az EU vezető szerepének megnyeréséért konfrontációba lépjen a Francia Köztársasággal, és megszilárdítsa a németek uralmát az EU-ban. Fontos megjegyezni, hogy Steinmeier  a német hírszerzéssel, a BND-vel, szoros kapcsolatban állt  - ő volt az, aki a Schroeder-kormányzás éveiben felügyelte az u.n. "biztonsági asztalok" tevékenységét a szövetségi kancellár titkárságán. Steinmeier részt vett Németország és az Egyesült Államok kormányai közötti együttműködésben a 2001. szeptember 11.  terrorcselekmények gyanúsítottjainak elrablására és megkínzására irányult akció során. Dick Marty^[v], az Európa Tanács különleges ügyek osztályának nyomozója azokban az években panaszkodott, hogy különösen a német kormány az, amely szisztematikusan akadályozta az állam ellenes bűncselekmények kiderítését. Mindez nem akadályozta meg a német establishmentet abban, hogy Steinmeiert az elnöki székbe ültesse Berlinben – a Harmadik Birodalom egykori fővárosában, az "emberi jogok fővárosában" (ahogy ők maguk nevezik Berlint) – ahol mostanság az ilyen apró bűnök megbocsáthatók.

Pravda №58 (31118) 2021.június 4-7

Andrej Dulcev – a Pravda nyugat-európai tudósítója

Az eredeti orosz nyelvű újságcikk az alábbi hivatkozáson található:

Друг «Свободы», выпуск №58 (31118) 4—7 июня 2021 года - Gazeta-Pravda.ru

Fordította: Péter János

^[i] A Baloldali Párt, (németül die Linke) politikai párt Németországban. Az NDK területén működő a Demokratikus Szocializmus Pártja (Partei des Demokratischen Sozialismus, PDS) és a Nyugat- Németországi Munka és Szociális Igazság Párt (WASG) egyesüléséből jött létre 2007-ben.

^[ii] A Szabadság Párt az Orosz Föderációban tiltott szervezetnek minősül.

^[iii] Oleg Tyágnyibok -Олег Тягнибок (1968 Lvov-). Radikális nacionalista, 1991-ben ő alapította a Szabadság Ukrán Nemzetiszocialista Pártot.  Több botrányos kijelentésért és cselekedetéért büntetőeljárásokat indítottak ellene.

^[iv] Sztyepán Andrejevics Bandera (1909-1959) Az OUN ukrán nacionalista szervezet tagjaként a 1930-as években terrorcselekményeket szervezett, ezért a lengyel hatóságok életfogytiglanra ítélték. Nyugat-Ukrajnában az OUN vezetője lett, 1941 nyarán független Ukrán államot kiáltott ki. Az országot megszálló németek ezzel nem értettek egyet, ezért letartóztatták, majd 1944-ben elengedték – akikkel együttműködött a továbbiakban. 1956-59-ig az OUN Forradalmi Csapat vezetésének főnöke lett, egészen a haláláig. Életének a KGB merénylete vetett véget Münchenben.

^[v] Dick Marty (1945 Svájc), svájci liberális politikus, volt államügyész. 1998-ban az Európa Tanács vizsgálóbizottságának tagja. Később a Politikai Ügyek Bizottságának alelnöke lett. Később az EU CIA börtönök ügyeivel foglalkozott, a terrorista gyanús személyek kihallgatása során feltételezett kínzásokat vizsgálta ki. 2006-ban az EU parlamentnek beterjesztette a jelentését.