 |
| A német gyarmati csapatok által a hererók és namák ellen elkövetett népirtás emlékműve Namíbi fővárosában, Windhoekben. Fotó: Jürgen Bätz/dpa |
Amikor a közelmúltban az első részletek nyilvánosságra kerültek arról az alkuról, amelyet a német kormány Namíbiával akar kötni a hererók és a namák elleni népirtás miatti kártérítési vitában, a megállapodást pusztán "Németország propaganda puccsaként" értékelték az áldozatok leszármazottainak képviselői.
A most hivatalosan bejelentett megállapodás megerősíti, hogy igazuk volt. Ugyanis miközben Berlin dicséri a megállapodást, amelyet Windhoek mostanra úgy tűnik, hogy elfogadott, és Heiko Maas külügyminiszter még "valódi megbékélésről" is beszél, az nem tartalmazza azt, aminek valójában a középpontjában kellene állnia: a Német Birodalom által egykori gyarmatán, Német-Délnyugat-Afrikában elkövetett legsúlyosabb bűnökért járó rendszeres kártérítést.
A megállapodásban a német kormány beleegyezik, hogy a jövőben nem tagadja a népirtás tényét. De csak egy feltétellel! Berlin évek óta küzd azzal a problémával, hogy ha elismeri a bűncselekményt, kártérítést is kellene fizetnie. Az arcot, de egyben a pénztárcát is kímélő megfogalmazásokat keresve az akkori fejlesztési miniszter, Heidemarie Wieczorek-Zeul 2004-ben már "a Miatyánkban foglalt közös Isten szellemében bocsánatot kért bűnünkért". A vallásos kijelentések eléggé bűnbánóan hangozhattak, ám nem lehette jogi következményei. A szövetségi kormány most gyakorlatilag szekularizálta a korábbi megfogalmazást, és "bocsánatot akar kérni a történelmi és erkölcsi felelősség nevében". Állítólag ezt Frank-Walter Steinmeier német elnök hivatalosan is megismétli majd, talán még Windhoekben. "A kártérítésre vonatkozó jogi követelések" - ismerte el Maas pénteken - "nem vezethetők le" történelmi-morális mondatokból.
Ha minden simán megy, Berlin elkerüli a precedenst. Az 1871 óta Németország nevében külföldön elkövetett bűnök már légiónyira duzzadtak. Ha fizetni kellene a "német délnyugati" népirtásért, nem kellene-e fizetni a "német délkeleti" megsemmisítő akciókért, az 1939-től Kelet- és Délkelet-Európában folytatott megsemmisítő háborúért, az olaszországi és görögországi mészárlásokért, esetleg a jugoszláviai, afganisztáni és a jövőbeli hadszíntereken elkövetett német háborús bűnökért is? Nos, pontosan erről van szó. Kétségtelen, hogy az áldozatok leszármazottainak hallgatásra bírása nem kevésbe kerül: a német kormány ígéretet tett arra, hogy Namíbiának a hererók és a nama népcsoportok településeinek "újjáépítésére és fejlesztésére" összesen 1,1 milliárd eurót biztosít, persze 30 évre elosztva. Ha figyelembe vesszük, hogy a pénzt nem csak a kártérítés elkerülésére használják fel, hanem - ahogy a fejlesztési segélyeknél szokás - mindenféle német érdekek kiszolgálására is, akkor ez - egy teljes körű népirtás esetében - valóban előnyös hallgatási pénz.
Fordította: Kleinheincz Ferenc
