A Pravda politikai tudósítója Viktor Kozsemjakov a történelemtudományok doktorával, Vladiszlav Groszul professzorral készített interjút.
Beléptünk az 1991-es tragikus események 30. évfordulójának évébe, amikor hazánkban a szovjethatalom megsemmisült, majd a Szovjetuniót felszámolták. Miért és hogyan történhetett ez? A sokakat gyötrő kérdések a mostani mérföldkő dátum kapcsán még nagyobb figyelmet keltenek.
A Pravda olvasói leveleikben is írnak erről. Ugyanakkor el kell mondani, gyakran szóba kerül azon személyek szerepe, akiket e katasztrófa legfőbb bűnösének neveznek - Gorbacsov és Jelcin.
Egy ilyen levél, amelyet szerzője úgy fogalmazott, hogy az "1. számú hazaárulónak" címezve, arra késztetett, hogy interjút készítsek. Ennek az interjúnak a szövegét az alábbiakban lehet elolvasni.
Gyermekkorában Misenkának hívták
- Vladiszlav Jakimovics Groszul, régóta ismerjük egymást. Nem egyszer volt szerencsém előkészíteni önnel a Pravda számára tervezett interjúkat, beszélgetéseket. Ön soha nem beszélt eddig Gorbacsovról, a levél írója viszont önre hivatkozva írt Gorbacsov szerepéről. Miért nem írt eddig Gorbacsovról a mi lapunkban?
- Igen, valószínűleg semmi oka nem volt. És végül is nem folytattam e témában kutatásokat.
- A Történeti Múzeumban tartott előadásában azonban lehetségesnek, sőt szükségesnek tartotta kimondani a Gorbacsov nevet. A levél írója ott volt ezen az előadáson.
- Gorbacsov nevet az előadásomban nem említettem. A témája más volt, de amikor menet közben kérdéseket kaptam, köztük felmerült Gorbacsov neve is. Bár nálam ő hatalmas mínuszos előjellel szerepel (ő számomra egy antihős!). Ugyanakkor egy történelmi személyiség. Még ha különböző szempontokból is, de az embereket érdekli és érdekelni fogja, ki is ez a Gorbi, aki miatt vagy neki köszönhetően tűnt el a nagy szocialista világhatalom a térképről.
- Nos, az érdeklődés érthető. A kutató pedig az igazság kedvéért köteles leküzdeni a személyes undorát is.
- Ismétlem: ebben az esetben ez még nem vált tudományos kutatásom külön témájává. Ugyanakkor nem tudom egyszerűen félretenni a hallottakat, elvetni azt, ami másokat foglalkoztat. Az ember nem felejt el egykönnyen ilyeneket.
- Egyetértek. A Történeti Múzeumban tartott előadását és a hallgatóknak adott válaszokat ön az interneten "Gorbacsov - a gyermekkorától áruló?" címen közölte. Próbáljuk meg olvasóink előtt felfedni, mi áll ennek hátterében.
- Jó, akkor kezdjük az elejétől. Most, amikor a Szovjetunió csaknem harminc éve megszűnt, és amikor számomra alapvetően világossá vált Gorbacsov lényege, véleményem szerint fontos elképzelni, hogy ezt a lényeget milyen fokozatosan értették meg.
Bevallom, hogy eleinte a hozzáállásom semleges volt. Valójában nem ismertem. Köztudott volt, hogy a Központi Bizottságban a mezőgazdasággal foglalkozik, ennyi.
És akkor elkezdett megjelenni szlogenekkel, amelyeket természetesen támogattam. - Több szocializmust! - Ezt én ellenezném? Vagy a gyorsítás és glásznoszty [nyíltság] is jó. Úgy éreztem, hogy a személye egyre szimpatikusabb számomra.
- Valószínűleg eleinte így volt ez az ország többségénél?
- Talán igen. És a mai tudásunk szerint, hogy mi következett ezután, erről önkéntelenül is az jut eszünkbe, hogy a túlzott hiszékenység mekkora kárt tud okozni. A fejemben felmerül Julius Fucik híres felhívása: "Emberek, szerettelek titeket, legyetek éberek!"
A pontosság kedvéért azonban meg kell jegyeznem, hogy ezek a szavak Gorbacsov kapcsán már 1985 nyarán eszembe jutottak.
- Volt ennek valami oka?
- Volt. Egy nap odajött hozzám egy kaukázusi hallgatónk, és az új főtitkárról kezdett beszélni. - Tudja, hogy mi őt borítékos Miskának neveztük?
Először nem is értettem. Milyen értelemben? - kérdeztem.
- Úgy értjük, hogy megvesztegethető! Majd a fiatalember elmondta, hogy ezek nemcsak pletykák, hanem ő maga is jól ismeri azokat, akik Gorbacsovnak megvesztegetési pénzeket adtak át, amikor a Sztavropol megye vezetője volt. Az ismerős hagymát termelt nagykereskedelmi értékesítésre és ebben a kenőpénz segítette a törvény megkerülését. Ez azt jelenti, hogy kapcsolatban állt az árnyékgazdasággal.
- Ez mély benyomást tett önre?
- Hát persze! Tiszteltem azt a személyt, akitől a hírt hallottam. Egyébként ma is él, jelentős kutató lett ... Gorbacsovról pedig önkéntelenül azt gondoltam vajon ő lenne ennek az árnyékgazdaságnak a keze? Sőt, a főtitkári tevékenysége is kezdett komoly aggodalmat kelteni bennem.
Különösen gyanúsak voltak a szövetkezetek létrehozásában tett intézkedései - abban a formában, ahogyan azokat elfogadták. Természetesen rájöttem, hogy ez egy igazi lépés a kapitalizmus felé. Igen, valójában ettől kezdve fordult a kocka!
-Ennek folytatásában, a későbbiekben megtudott valamit Gorbi gyermekkoráról is - ugye?
- Igen, Grigorij Alekszejevics Geraszimenko professzor kollégámtól, aki az Orosz Történelmi Akadémiai Intézetnek volt a tanára. Egy barátja, aki dokumentumfilmeken dolgozott, Gorbacsov szülőfalujába Privolnojéba látogatott el. Filmet forgattak róla.
Így a forgatás során természetesen elmentek a leendő film hősének édesanyjához, hogy beszéljenek arról, milyen volt a gyermekkora. Megmutatta családi fényképalbumát, ahol az egyik fotó felkeltette a figyelmüket: a fiatal Gorbacsov egy német tankon! Nem egy találatot kapott tankon, hanem harcra készen állón …
Grigorij Alekszejevics és én kérdésekkel ostromoltuk őt. Tudtuk, hogy azokat, akik ellátogattak a megszállt területre, ellenőrzés alatt álltak, mivel nemcsak hősök voltak köztük, hanem árulók is. És Misenka röviddel a háború után, tizenhét éves korában, apja-kombájn kezelőjeként nagy kitüntetést kapott - a Munka Vörös Zászló érdemrendjét! Ebben a korban ez hihetetlen magas kitüntetésnek számított.
És felveszik a Moszkvai Egyetem (Lomonoszov Egyetem) jogi karára, és az itt foglalt követelményeket a megszállt régiókból érkező pályázókkal kapcsolatban külön meghatározták. Valaki vezette, gondozta, "felügyelte" Misenkát? Véletlenül megtudtam, hogy a KGB hallgatójaként végezte a szakmai gyakorlatát.
Különböző kérdések maradtak bennem, és már 1991 után megpróbáltam valamit megtudni, amikor megismerkedtem egy kiváló szovjet hírszerző tiszttel.
Egy hozzáértő személy véleménye
- Hasznos volt az ön számára ez az ismeretség?
- Természetesen. Mindenekelőtt arra a kérdésre, hogy a tizenkét éves Gorbacsovot beszervezhették-e a németek.
- És ki ő, az imént említett hírszerző?
- Ó, joggal nevezik az ilyeneket legendának! El fogom magam ragadtatni, ha elkezdek róla beszélni, és akkor eltérek a Gorbacsov-témától ...
- Nem baj, talán érdemes is eltérni az ügy érdekében. Majd visszatérünk rá.
- A lényeg talán az, hogy még egyszer kihangsúlyozzuk: árulások történnek, de voltak a valódi hősök, akik leleplezik az árulókat. Ez történt a nagy honvédő háború idején. Úgy tűnik, hogy ma is.
Ebben az esetben a hős neve Jurij Vasziljevics Taraszkin. Valóban jelentős szovjet hírszerző tiszt, amit az életrajzának néhány ténye is bizonyít.
- Ma is él?
- Mély sajnálatomra nemrégiben meghalt.
- Hogyan ismerkedtek meg?
- Hozott egy cikket az "Orosz történelem" című folyóiratunkba Banderáról. Ezt megelőzően (nagyon fontos tény!) pártszervezetünkben bejegyezték az Orosz Föderáció Kommunista Pártjának tagjává. Vagyis amikor mások azért hagyták el a kommunista pártot, hogy "jobban" berendezkedjenek az új feltételek közt, az ilyen emberek, mint Jurij Vasziljevics, a párttagságukat nem változtatták meg. Vajon ez nem jellemzi ezt az embert?
- Minek is erről beszélni ...
- Nos, most egy kicsit az előző életéről egy pár szót. Régi bolsevikok fia volt. Szüleit elküldték a Dnyeper vízerőmű építkezésére, és ez nagy hatással volt a jövőjére. A helyzet az, hogy a háború kezdetével pilóta szeretett volna lenni, és már az összes felvételi dokumentumot kitöltötte, ami az beiskolásához szükséges. De kérdőívében felhívták a figyelmet a nyelvtudására: német és ukrán, mindkettő tökéletes.
Családjuk ugyanis egy Dnyeprogesz (Dnyepperi Vízierőmű) melletti faluban élt, ahol többnyire ukránok és német betelepültek leszármazottai éltek egymás mellett. Gyermekkora óta ezt a két nyelvet szívta magába. És most a repülés helyett egy teljesen más pályát határoztak meg számára.
- Veszélyes pálya!
- Természetesen veszélyes. Nehéz és összetett. Soha nem dicsekedett, és részleteiről, az ügyekről is keveset tudtam. De végül is a Bandera egységekben, ahova bevezették, százados rangra sikerült felemelkednie, és tőle származó információk, mint megértettem, gyakran a legértékesebbek voltak.
- A szakmai tekintélye az 1990-es évekig megmaradt?
- Azt hiszem, igen. Egy intermezzo: kirándulást szervezett nekünk a KGB múzeumába, és ezt felhatalmazás nélkül aligha lett volna képes elérni. És ennek még egy bizonyítéka: a múzeumban egy egész standot szenteltek Jurij Taraszkinnak! [vagyis neki magának! – ford. megj.]
- És a magazinnak írt cikk érdekesnek bizonyult?
- Elképesztően. Az első cikkét nemcsak én, mint a szerkesztőbizottság tagja, hanem Kornelij Fjodorovics Sacillo a főszerkesztőnk - prominens tudós és háborús veterán, haditengerészeti tiszt - is megcsodálta. Ebben a cikkben egyébként Jurij Vasziljevics cáfolhatatlanul bebizonyította, hogy az u.n. "nyezalezsnoj" [a narancsos forradalomban megalakult új ukrán államot szokták így említeni, a kijevi Függetlenség térre utalva - ford. megj.] leendő első elnöke, Leonyid Kravcsuk, kapcsolatban állt a banderistákkal. Idősebb testvére a bandával az erdőben tartózkodott, öccse pedig minden lehetséges módon segítette ezeket a banditákat.
- Most már talán ideje újra Gorbacsovhoz visszatérni?
- Rendben, valóban ideje folytatni. Már majdnem kihagytam azt, hogy leginkább Jurij Vasziljevics Taraszkin segítségével reméltem tisztázni Gorbiról megmaradt kérdéseimet. Ebben az időben körülbelül 11-13 éves lehetett. Lehetséges volt-e a megszállóknak beszervezni őt?
- Na és mi volt a válasz??
- Lehetséges. A veterán hírszerző tiszt még hozzátette: "Biztos be tudták volna szervezni." És akkor részletesen elmondta, hogy a nácik milyen ravaszul kezdtek el dolgozni a gyerekekkel még 9-10 éves korukban, bevonva őket a hálójukba. Ideológiai befolyásolással, felderítési és diverziós cselekményekre való kiképzéssel kezdték.
Jurij Vasziljevics maga tárt fel egy ilyen tizenéves csoportot, amikor utasítást kapott, hogy állapítsa meg, miért robbantak fel gőzmozdonyaink az állomáson. Kiderült, hogy a németek éhező srácokat küldtek át tapadó aknákkal a frontvonalra, ők pedig könnyedén a mozdony alá másztak és ráerősítették az aknákat a mozdonyok aljára. Ezért pedig élelmet kaptak.
- Röviden, a megszállók cselekedeteinek szakértőjével folytatott kommunikáció megerősítette, hogy Gorbacsov tinédzserként könnyen a horgukra kerülhetett?
- Ennek lehetőségéről egy meglehetősen kompetens véleményt hallhattam. Egyébként aztán eszembe jutott, hogy korántsem vagyok egyedül ezzel a gyanúmmal. Például, ha jól tudom, a híres történész, Furszov ugyanebben a szellemben beszélt a témában, sőt az interneten is folytattak egy ennek megfelelő vitát...
Az árulás a csúcsig kúszott
- Ellenben Vlagyiszlav Jakimovics, még sincs közvetlen bizonyíték arra, hogy Gorbacsov már gyermekkorában is az ellenség megbízásából áruló tevékenységet folytatott volna. Ennek ellenére sokan, és nem csak a levél szerzője, akivel beszélgetésünket kezdtük, 1. számú árulónak hívják őt. Létezik-e ennek elegendő alapja?
- Maga is tudja; ez több mint elég! És ha ma, harminc évvel a Szovjetunió megsemmisítése után, teljesebben és mélyebben meg akarjuk érteni ennek okait, akkor az árulást az első helyre kell tenni. Azok árulták el az országot, akik meghatározó szerepet játszottak annak vezetésében.
Igen, idővel az árulás egyre több emberre terjedt ki, és mindegyiknek megvan a maga bűne, de az első ezek közül kétségtelenül Gorbacsov nevéhez tapad.
- Mikor jutott személyesen erre a következtetésre?
- Akárcsak úgy ahogy mások is, fokozatosan, cselekedetei és tétlensége mértékéig. Beszéltem a szövetkezetekkel kapcsolatos dolgokról. Aztán ezzel párhuzamosan nőtt az aggodalmam az etnikumok közötti viszonyok folyamataival kapcsolatban is, amely a fő tudományos érdeklődési köröm volt és maradt.
1988. február. A Szovjetunió Tudományos Akadémiájának megbízásából Tbiliszibe küldtek, hogy ellenőrizzem a Grúz Tudományos Akadémiát. A bizottság különösnek bizonyult, mivel az Akadémia elnöke maga kérte jöjjenek, és segítsenek a munkájukban.
- És ki volt az ottani elnök?
- Akkor egy tudós, prominens fizikus Albert Nyikiforovics Takvelidze. A Szovjetunió Tudományos Akadémia akadémikusa, Lenin és több állami díj tulajdonosa. Azelőtt a Moszkva melletti Dubnában dolgozott, a Nukleáris Kutatási Intézet igazgatója volt.
Talán azért, mert apám vezette a Moldovai Tudományos Akadémiát, különös bizalommal kezelt engem, és a munkánk végére négyszemközti beszélgetést kezdeményezett. Egy kérdéssel kezdte, amely szó szerint megdöbbentett.
- Mi volt a kérdése?
- Ez így hangzott: "Miért akarja felborítani azt a hajót, amelyen utazunk?"
- Ezt hogy értette?
- Nos én újra megkérdeztem tőle. Azt válaszolta: „A grúz nacionalizmust Moszkvából megpróbálják felerősíteni. MOSZKVÁBÓL!!! "
Tudja, rögtön láttam, hogy ez hihetetlenül aggasztja őt.
Ekkor világossá vált számomra, hogy ennek van oka. Így beszélgetésünk után nagy aggodalommal tértem vissza Moszkvába.
- Akkoriban Moldovában nem voltak ilyen jelek?
- Pont erről szeretnék beszélni. Egy hónappal később, áprilisban meglátogattam anyámat Kisinyovban. Az első dolgom az volt, hogy belelapozzak a "Nistru" irodalmi és művészeti folyóirat (moldvaiul a "Dnyeszter") legújabb számába. Meglepetésemben felkiáltottam: az első oldaltól az utolsó oldalig a folyóirat a tömény nacionalizmus szellemével volt átitatva! És még nem is annyira a moldvaival, mint románnal.
- Ezt korábban ilyen stílusban nem jelent még meg?
- Dehogy is, természetesen nem. A háború alatt, a megszállás idején vezették be ... És megértettem: igazi baj jön. Hamarosan Kisinyovban megkezdődtek a nacionalisták első összejövetelei.
- És ön hogyan reagált ezekre?
- Úgy döntöttem, hogy írok egy hosszú cikket, hogy szembeszálljak ezzel az offenzívával.
- És megírta a cikket?
- Igen. De képzelje el, hogy a Pravdában a cikket akkor nem lehetett publikálni.
- El is tudom képzelni. Addigra Gorbacsov hozzánk küldte egy Frolov nevű pártfogoltját a főszerkesztő helyére. Ahogy ezt megértettük konkrét feladatot kapott.
A volt főnök - Viktor Grigorjevics Afanaszjev valószínűleg közzétette volna, de neki a nézőpontja sok kérdésről más volt ...
- Még világos választ sem kaptam a miértre, bár igyekeztem választ kapni.
- Általában Frolovról annyit mondanék: próbált minden szempontból megfelelni Gorbacsovnak.
- Én azonban nem hagytam abba. A komoly veszélyérzet arra késztetett, hogy a cikkemet emlékeztető jelentéssé dolgozzam át, amelyet elküldtem az SZKP Központi Bizottságának. Akkor választottak meg intézetünk pártbizottságának titkárává, és véleményem szerint ezért a jelentésem súlya megnövekedett.
- Megnövekedett?
- Mindenesetre ezt a jelentést nem tették a kirakatba. Elengedték. És most, emlékezetemben végignézve annak a rendkívül nehéz időszaknak az eseményeit, tanúsíthatom, hogy ugyanolyan nehéz körülmények között különböző emberek különbözőképpen viselkednek.
Dmitrij Vasziljevics Kuznyecov, aki a Központi Bizottság Tudományi Osztályán a történelem szektorának felelőse volt, értett engem. Megkereste azokat az embereket, akik jó szakértők voltak és nem konkuráltak a KB Nemzeti Kapcsolatok osztályával. Az eredmény az volt, hogy hosszú beszélgetés után bekerültem egy szakértői csoportba, amelynek állítólag tanulmányoznia kellett az előkészített moldovai nyelvtörvény tervezeteit, és saját következtetéseket kellett levonnia azokról.
- Fontosnak bizonyult ez a törvény?
- Kivételesen fontosnak! És a jövőre nézve fenyegetőek. Sőt, és kezdeményezőik "Moszkva támogatására" hivatkoztak - állítólag néhány fővárosi filológus már jóváhagyta az előkészített projekteket.
- Kikből állt a csoportja?
- Magas szintű és egy bizonyos specializációjú filológusokból, valamint a Moldvát jól ismerő történészekből. Ennek élén Gennagyij Grigorievich Litavrin akadémikus állt. Mi a Szovjetunió Tudományos Akadémiáját képviseltük.
- És mi volt a benyomása a projektekről?
Félelmetes. Elfogadhatatlan volt! Bár a Moldvai tagköztársaság Legfelsőbb Tanácsának bizottsága rendszerint egyetértett ilyen alkalmatlan javaslatokkal.
- Először is csak egy államnyelv volt a köztársaság számára - a moldovai. A valóságban viszont a helyzet más volt, például Tiraszpolban a lakosság mindössze 17 százaléka volt moldovai. Aztán azt is láthattuk, hogy összességében a lakosság mintegy 40 százaléka oroszul beszél.
Második pont: a cirill betűket latin ábécére cserélnék. A latin ábécének nem volt előnye, háromszáz évig a moldvaiak állami nyelve szláv volt, amelyet a szerbektől kölcsönöztek, beleértve az ortodox misézéseket is. Ez azt jelenti, hogy a cirill ábécé elleni támadás csak nyugatbarát, vagyis politikai jellegű volt: elidegeníteni a köztársaságot Oroszországtól.
Rövidre fogva, a javasolt törvénytörvénytervezettel kapcsolatos véleményünk kifejezetten negatív volt.
- Hogyan reagáltak erre a köztársaságban és Moszkvában?
- Amikor a moldovai Központi Bizottság Elnökségének ülésén beszámoltunk eredményeinkről, a köztársasági pártvezetés alapvetően támogatott minket. Később, Kisinyovban külön találkozásra került sor a Központi Bizottság első titkárával, Grosszuval és Bondarcsuk ideológiai titkárral.
Itt is érződött, hogy a kölcsönös megértés megerősítést nyert. Viszont Moszkvában meglepő módon más hozzáállást éreztünk.
- Ez hol is volt - az SZKP Központi Bizottságában?
- Először ott volt. Rájöttem, hogy az elmúlt hónapokban a pusztító erők egyértelműen megerősödtek és átvették az irányítást. Olyanok, akikre a Grúz Tudományos Akadémia elnöke gondolt, amikor elmondta, hogy Moszkva "borítgatja fel azt a hajót, amelyben mindannyian utazunk".
Hogy a moldovai nyelvi törvénytervezetekről szóló történetet befejezzem, a következőkkel egészítem ki. 1989 augusztusában végül elfogadták a törvényt. Miért történhetett ez? Pontosan azért, mert a hírhedt Jakovlev jóváhagyta, mint ezt pontosan megtudtam. És ha jóváhagyta, akkor - kétségtelenül Gorbacsovnak is el kellett fogadnia.
Az árulás elérte az ország csúcsát, és elpusztította azt.
Pontosan erről van szó! Kategorikusan mondom: ezzel kapcsolatosan elfogadhatatlan bármilyen pletykának bedőlni.
Nem, ez nem hiba volt, hanem szándékos
- Hogy az ön kifejezésével éljek, a leggyakoribb pletyka, illetve téves értelmezés az, hogy Gorbacsov, állítólag jó célokkal kezdte a "peresztrojkáját", aztán egyszerűen elkövetett valamilyen hibát vagy hibasort, ami a szovjet rendszer és a Szovjetunió tönkremenetelét eredményezte. Ön pedig, Vladislav Jakimovics, nem ért egyet ezzel az értelmezéssel?
- Abszolút! Gorbacsovnak kezdetben és tudatosan a szocializmus, a szovjet politikai rendszer és ennek megfelelően a Szovjetunió felszámolása volt a célkitűzése. Ezért a Szovjetunió szétesése, amint azt ma hivatalosan elfogadott, hazugság. Nem szétesés, hanem szétszedés! Fentről, Gorbacsov és onnét lefelé mindent megtettek ezért.
A moldovai példa, amelyet leírtam az tipikus. Hasonló történt minden köztársaságban. Ugyanakkor az úgynevezett népi frontok létrehozása mindenütt megkezdődött. Mi célból? Kiszorítani a párt vezetését a helyi viszonylatokban. A lényeg az, hogy a köztársaságokban elsősorban a nacionalisták tudtak szembeszállni a párttal, és amit Gorbacsov tett, az a párt vezető szerepének felszámolásához vezetett.
- Szükség volt-e ezekre a "népszerű frontokra" a pártellenes erők összefogásához?
- Természetesen. Azt azonban elárulom, ami különösen megdöbbentett. Hirtelen megtudtam, hogy a KGB részt vesz ezen "frontok" szervezésében! Vagyis ismét megmutatkozik, hogy Gorbacsov nélkül ez nem ment volna.
- Honnan tudta ezt?
- Mint mondják, megbízható forrásokból. Most már néhány emlékiratban is olvashatja ezt. Például egy olyan hozzáértő szerzőtől, mint Vlagyimir Ovcsinszkij …
- Szergej Baburin számos példán át is megerősíti a Szovjetunió központjának részvételét az Unió összeomlásában. Benne van a beszédében: „Ki kezdte létrehozni a szeparatista mozgalmakat - a „népszerű frontokat”? Moszkvából, az SZKP Központi Bizottságának vezetői felügyelete alatt tették ezt. "
Továbbá: Ki hívta fel az örményeket, hogy vegyék el Hegyi-Karabahot, és az azerbajdzsánokat, hogy ne adják fel azt? A Központi Bizottság Politikai Irodájából, amikor Jakovlev úr Jerevánba ment és azt mondta: "Azonnal hozzon döntést, és vegye el Karabahot Azerbajdzsántól." A gorbacsovi jezsuitizmus szellemében!
- Emlékszik, hogy Foroszból visszatérve Gorbacsov nyilvánosan elszólta magát, miszerint soha nem mondja el az igazat 1991 augusztusáról. Van mit rejtegetnie. De az igazság ezekről a problémás hónapokról és évekről valahogy utat tör. Még bűntársai emlékirataiból is sokat tanultunk, és talán még többet is megtudunk majd.
Megragadva ezt a lehetőséget, arra kérem a Pravda olvasóit, hogy fordítsanak maximális figyelmet ennek az undorító alaknak a valódi jellemzésére, akit ma már gyakran felmagasztalnak, sőt minden lehetséges módon dicsőítenek.
- És hogyan! Megkapta a jelenlegi orosz kormány legmagasabb kitüntetését - a Szent András rendet. A Nemzetek Színházában a híres Jevgenyij Mironov és Csulpan Hamatova megható előadást szentel neki és feleségének, Raiszának. Az ugyanolyan híres dokumentumfilmes, Vitalij Manszkij pedig egy újabb (és nem kevésbé megható!) filmet készít a szeretett ember karakteréről. A Gorbacsov 90. évforduló előkészületei már folyamatban vannak.
- Szükség lenne egy ilyen dátumra, hogy egy igaz dokumentumfilmet forgassanak a Gorbi által tett páratlan mértékű árulásról. Nemcsak pártját és hazáját árulta el. Áldozatai a szó teljes értelmében mind honfitársaink milliói, mind a Varsói Szerződés országaiban élő valódi barátaink voltak. Emlékezzünk Erich Honecker, az NDK, Todor Zsivkov (Bulgária) és a baráti országok más vezetőinek drámáira.
- A már említett Szergej Baburin bizonyítja, hogy a romániai Ceausescu-tragédia mögött is Gorbacsov állt.
- Könnyen lehet.
- Baburin szerint: „A vizsgálatnak komolyan foglalkoznia kellett volna azzal a témával, hogy Gorbacsov miként szervezte meg Ceausescu megdöntését és meggyilkolását ... A román tábornokok azt vallották, hogy még parancsot is adtak nekik, hogy lőjenek az emberekre – tehát nem Ceausescu adta a parancsot -, mert állandóan velük voltak Moszkva képviselői és ők pedig követték az utasításaikat."
Amikor Zsivkov nyugdíjba vonult, Gorbacsov behívta a megbuktatását vezető férfit, és obszcén szavakkal elmagyarázta, hogy azonnal meg kell indítani a büntetőeljárást és letartóztatni Zsivkovot. Ezt Baburin tudta meg.
- Nos, addigra Máltán Gorbacsov már megállapodott az amerikaiakkal a Varsói Szerződés megsemmisítésében, és megpróbálta teljesíteni azt, amit ígért.
Hagyják abba a háborút a Szovjetunióval!
- A mai napig viták folynak arról, hogy mely tényezők játszották a legnagyobb szerepet szovjet Oroszország elpusztításában - belső vagy külső. Ön mit gondol erről?
- Igen, ezek a viták folytatódnak és valószínűleg folytatódni is fognak. De az egyértelmű válasz aligha helytálló, mivel a valóságban a különböző tényezők összefonódnak.
Például Alekszandr Zinovjev úgy vélte, hogy az ő idejében a külpolitikai erők meghatározóvá váltak. De azt is hangsúlyozta, mennyire végzetesnek bizonyult hazánk vezetésében az árulás, pontosabban Gorbacsov árulása. A Szovjetunió külföldi ellenségei mindig a vezetésben keresték ügynökeiket, hogy rájuk támaszkodhassanak, és amikor egy titkos ellenség, egy antikommunista és szovjetellenes személy válik az állam fő vezetőjévé, akkor megsemmisülésének esélye sokszorosára nő. És így történt.
- Oroszország a harminc évvel ezelőtt elkövetett katasztrófa után nehéz helyzetben van. És ez egyre rosszabb. Nézze meg, mi történik a posztszovjet térben: események Ukrajnában, most Fehéroroszországban, szülővárosomban Moldovában, Örményországban és Azerbajdzsánban, Kirgizisztánban és így tovább. Sok szövetségest veszítünk a világon, és ez a folyamat nem önjáró, hanem irányított és vezérelt. Engedjék meg, hogy szóról szóra elolvassam Gennagyij Andrejevics Zjuganov beszámolóját az Orosz Föderáció Kommunista Pártja Központi Bizottságának közelmúltbeli októberi (2020) plénumán:
„A globalisták ragadozó frakciója régóta célul tűzte ki hazánk elpusztítását. És nem fognak megnyugodni. Ma egyre inkább sikerül megszilárdítani az Oroszországgal szembeni Nyugatot. Eljött az a szakasz, amikor az úgynevezett partnerek a megszokott russzofóbiájukat átteszik agresszívbe, hogy megöljenek minket."
- Kulcsként fogja fel ezt a tézist?
- Talán igen.
- Miért?
- A legsürgetőbb számunkra itt koncentrálódik: lenni vagy nem lenni? Most a Szovjetunió elpusztításának 30. évfordulójához közeledünk, és Oroszország sorsának kérdése szó szerint a levegőben lóg.
- Vagyis annak, amit 1991-ben a gyilkosok tervei szerint hajtottak végre, folytatása kell hogy legyen?
- Azt hiszem, nagyon jól tudja a választ erre a kérdésre. Már a Szovjetunió felszámolása alatt sejtették. Sejteni lehet, miről beszél Gennagyij Andrejevics ilyen szorongással: ők nem nyugszanak meg.
Feltételezem, hogy amikor a Szovjetuniót megdöntötték, ugyanezt a kérdést alaposan megvizsgálták az Orosz Föderációval kapcsolatban. Nyilván visszatartotta az orosz örökség felosztásának esetleges bonyodalmaitól való félelem. Nos, hirtelen ebben a zűrzavarban tegyük fel Kína a Bajkál-tóhoz akarja határait kitolni. Vagy valami hasonló történik a többi résztvevővel más helyeken …
- Véleménye szerint a felkészülés most alaposabban történt?
- Nagyon izgatott voltam több olyan interjú miatt, amelyeket Jurij Sevcsenko, a legtapasztaltabb szovjet hírszerző tiszt, Oroszország hőse adott körülbelül egy éve és amelyeket később titkosítottak. Az 1970-es évek elején a CIA-ban dolgozó „kollégái” révén megismerkedhetett nemcsak a Szovjetunió, hanem Oroszország feldarabolásának terveivel is. Ott részletesen, gondosan mindent kidolgoztak!
Bármennyire is keserű Sevcsenko nemrégiben elhunyt. Nyilatkozatai azonban olvashatók az interneten, és egyszerűen nem mennek ki a fejemből. Figyelmeztetésként és megbízásként.
- Ha csak a logikus tanácsokat megfogadná végre az ország vezetése!
- „Ha csak” - ezt helyesen mondta.
- És a szovjet hírszerző tiszt végrendeletének melyik eleme miatt, gondolja úgy, hogy a jelenlegi hatalomhoz kell fordulni?
- Amikor rájössz, hogy mennyire fenyegetőek, nem elméletileg, hanem gyakorlatilag, hazánk feldarabolásának és gyarmattá alakításának tervei, akkor mindenképpen azt gondolja az ember, hogy milyen lépéseket kellene sürgősen, még ma megtenni ellenük. A téma szerteágazó. Jó lenne több Pravda-olvasót ehhez a témához vonzani. Ugyanakkor most szeretném felhívni a figyelmét arra, hogy véleményem szerint valóban lehetetlen elhalasztani.
Úgy mondanám: ma először is be kell fejeznünk a Szovjetunióval folytatott háborút, amelyet hazánkban több mint harminc éve folytatnak.
- Az a legsürgősebb gondolat, Vladiszlav Jakimovics!
- Nem a Szovjetunió fenyegeti Oroszországot - teljesen más erők. Fordítva, a Szovjetunió még mindig egyesít bennünket, mert a volt szovjet tagköztársaságokban sokan jól emlékeznek a szovjet múltra. Oroszország pedig sok szempontból lemaradásban él a Szovjetunióhoz képest. Vegyük ugyanazt a védelmi ipart, nézzük meg a tudomány dolgait. Az elkövetkező pandémiával folytatott küzdelemben leginkább az segít, amit nem sikerült teljesen szétverni az orvostudomány és a virológia területén.
- Ugyanakkor mindent, ami kapcsolatos a Szovjetunióval továbbra is befeketítenek ...
- Ennek véget kell vetnünk. Csak akkor emelkedünk fel, ha a szovjet elv diadalmaskodik nevelésünkben: először az ország, majd én. Ehhez azonban meg kell állapítani az igazságot és az igazságosságot az országban.
Ideje végre abbahagyni a kommunisták rágalmazását! Oroszország jelenlegi gazdái nem állnak meg itt. Pedig az ország leginkább hazaszerető emberei ellen harcolnak. Nincs hazafiasabb pártunk, mint a kommunista párt. Tehát valóban meg lehet erősíteni Oroszországot a Szovjetunió és a legpatriótább párt elleni harccal? Szerintem a válasz nyilvánvaló.
A SZERKESZTŐSÉGTŐL: Reméljük az olvasók folytatják az általunk indított beszélgetést.
Az eredeti orosz nyelvű cikk az alábbi linken található meg:
https://www.politpros.com/events/8935/
Fordította: Péter János
