Beszélgetés az Ír Kommunista Párt főtitkárával

Nyomtatás
Részletek

A Pravda tudósítója, Andrej Dulcev az Ír Kommunista Párt főtitkárával, Eugene McCartan-nal beszélget

 

Pártunk jövőre ünnepli századik évfordulóját: a pártot 1921 októberében alapították. Hazánkban a kommunista mozgalomnak két eredete van: ezek az ír nép nemzeti függetlenségért folytatott harcában a szociális és a köztársasági hagyományok. Ezek az erők mozgalmunk két kiemelkedő alakja - James Connolly és James Larkin -   vezetésével összefogtak. Az 1921-ig tartó, a britek elleni függetlenségünkért vívott háború folyamán sikerült maguk köré tömöríteni a munkásosztályt, és megalapítani a Kommunista Pártot. Az osztályharccal kombinált nemzeti szabadságért folytatott harc lett mozgalmunk történelmi alapja, amelyhez a mai napig hűek vagyunk. Ez az érem két oldala: a szocializmus lehetetlen nemzeti függetlenség és állami szuverenitás nélkül.

Ezen, a számunkra két kulcselemen dolgozunk, tekintve, hogy a munkásosztály a nemzeti szuverenitás és a demokrácia egyetlen mozgatórugója. Az uralkodó osztály mindig építeni fogja kapcsolatait és prioritásait; a "nemzeti demokrácia védelmezőinek" burzsoá szólamai veszélyeztetik a nemzeti szuverenitást, és a nagy monopóliumok, tehát a tőkésosztály érdekében járnak el. Ezért az ír uralkodó osztályt komprádor burzsoáziának[i] tekintjük. Ennek lényege, hogy a transznacionális tőkével és a világ imperializmusával fennálló kapcsolataiban nyomon követhető az USA, az Európai Unió és Nagy-Britannia érdekeinek képviselete. Írország az imperializmus hármas lakatja alatt áll. Jövőnket, társadalmi-gazdasági politikánkat az amerikai monopoltőke és a nagy transznacionális vállalatok érdekei irányítják, valamint az Európai Unióval fenntartott kapcsolatainkat Brüsszelből kényszerítik ki. Számukra mindegy, hogy az írek mit mondanak vagy gondolnak - nem befolyásolhatják az Európai Unió gazdasági vagy szociálpolitikáját. Észak-Írországban viszont továbbra is a brit imperializmus a meghatározó tényező, amely onnan befolyásolja az Ír Köztársaság uralkodó osztályát.

Ezért kell küzdenünk a nemzeti függetlenségért, a nemzeti szuverenitásért - amely a politikai stratégiánk kulcsfontosságú eleme. Politikai nézeteink három sarokpontja először is politikánk hagyományos jellege. Másodszor, a viszonyunk az államhoz: az állam nem semleges, mivel az uralkodó osztály hatalmi eszköze. A harmadik elem az antiimperializmus. Megtanítjuk fiatal pártkádereinket, hogy vegyék figyelembe ezt a három elemet, és kiadványainkon, elsősorban a "Szocialista Hangon"[ii] keresztül közvetítjük támogatóinknak és az olvasók széles körének álláspontunkat a demokrácia, a szuverenitás és a politika osztálytermészetének kérdésében.

Pártközpontunk könyvesboltja a neves ír forradalmár, James Connolly, az ír munkásmozgalom „atyja” nevét viseli, aki 1907-1911-ben James Larkinnal együtt segítette az ír munkásosztály önálló szerepének megalapozását a nemzeti szabadságharcban. Következésképpen az ír munkások részt vettek a britek elleni 1916-os felkelésben, majd a szabadságharcban. Az ír munkásosztálynak ma is függetlennek kell lennie, saját politikai stratégiával kell rendelkeznie, képesnek kell lennie megfogalmazni saját politikai igényeit és harcolni értük. Sajnos a hazai munkásmozgalom nagy része elvesztette önálló szerepének ezt a vízióját.

Harminc évvel ezelőtt rendkívül negatívan érintett minket a Szovjetunióban és Kelet-Európában zajló ellenforradalmi puccs: nem a „Szovjetunió összeomlása” kifejezést használjuk, hanem a kelet európai kommunista mozgalomban az ellenforradalmi erők által kikényszerített ellenforradalomról és a szocializmus megdöntéséről beszélünk. Ez demoralizálta az ír munkásmozgalmat, kiütötte a talajt a munkásosztály lábai alól, de az elmúlt évtizedben pártunk jelentősen megnőtt, a fiatalok vonzódnak hozzánk, és ez kulcsfontosságú tényező számunkra. Amikor fiatal párttagjainkat megkérdezik, miért csatlakoznak sorainkba, akkor azt válaszolják, hogy velünk vannak, mert ellenzik az imperializmust. Tökéletesen értik az ír burzsoázia politikáját és a tőke ragadozó jellegét.

Három regionális szervezetünk van: egy észak-írországi szervezet belfasti lerakattal,  Galwayben és  Dublinban több fiókkal ... Nyugaton Cork városában vagyunk képviselve, míg az egyes párttagok országszerte kiépítik saját hálózatukat. Mindegyiket közös ügyünk köti össze. Ebben az évben nagyon nehéz dolgunk van. Tavaly jelentős növekedést tapasztaltunk az alapszervezeti tagságunkban, de a COVID-19 járvány megkötötte a kezünket. Politikai előkészületeinket és tevékenységeink koordinációját online üzemmódban végezzük. A körülmények nehezek - az emberi interakcióra nagy szükség lenne, a munkavállalókkal és a fiatalokkal való találkozás elengedhetetlen volna, hogy jobban megértsük problémáikat és törekvéseiket. A modern videokommunikáció nagyon korlátozott.

Fő politikai munkánk mellett számos egyesület révén együttműködünk a velünk barátságos progresszív mozgalmakkal. Így a baloldali szakszervezetek találkozója keretében a kommunisták szorosan együttműködnek a munkásaktivistákkal annak érdekében, hogy a szakszervezeti mozgalom politikája osztályjellegűvé váljon. A munkásmozgalomnak politikai oktatással kell fejlesztenie az osztályöntudatot, és ebben a taktikánk segít. Kádereink nagy szerepet játszottak a kórházakban, a húsfeldolgozó üzemekben és más vállalkozásokban a dolgozók személyes védelmének hiányával kapcsolatos problémák megoldásában. Ezen intézmények alkalmazottait a világjárvány egész ideje alatt kizsákmányolták. Következetesen leleplezzük az alacsony bérű munka és foglalkoztatás bizonytalan jellegét.

A járvány hiányosságokat tárt fel a lakáspolitikában is. A szociáldemokraták évtizedek óta beszélnek a szociális és megfizethető lakásokról. Vitatjuk ezt a megközelítést. Mi állami lakásállományt követelünk. Kihívtuk őket azzal, hogy megfogalmaztuk követelésünket: mindenkinek legyen joga a köztulajdonban lévő lakásokhoz. Ki határozza meg, hogy a mi a megfizethető lakbér? A spekulánsok és a bankok. Megtanítják nekünk, mi áll rendelkezésre és mi nem, ki vehet házat és ki nem. Mi a szociális lakás? Milyen szempontok szerint kell lakhatást biztosítani az alacsonyan fizetett munkakörökben foglalkoztatottaknak, a munkanélküli segélyben részesülőknek, az egyedülálló anyáknak? Ki határozza meg ezeket a kereteket? Érveink ideológiaiak, ideológiát vonunk be a szakszervezeti mozgalomba, az osztályöntudat és a kapitalizmus lényegének megértéséért folyó harcba.

Egy másik szervezet, amelyen keresztül dolgozunk, az antiimperialista mozgalom, a Békéért és az Egyesülésért Fórum, amely a Sinn Fein republikánus mozgalom tagjaival és más szervezetekkel működik együtt. Ezt azért tesszük, hogy megvitassuk a közös politikai munkát, a nemzeti függetlenségért és a nemzeti szuverenitásért folytatott kampányainkat. Itt az a feladatunk, hogy az együttműködésünk ideológiai szintjét fejlesszük.

Ezekben a mozgalmakban való részvételünk az objektív keretek megértésén alapul: az elmúlt években részletes elemzést készítettünk az európai modern kommunista mozgalomról, és megpróbáltuk megérteni, mi történt az elmúlt 50-60 évben. Európában néhány kommunista párt már nem létezik, vagy azok már csak árnyékuk önmaguknak. A jelenség okainak megértése érdekében elemeztük a reformizmus természetét a kommunista mozgalmon belül. Ezeknek megjelenése elsősorban az ideológia hiányával függ össze. De szerepet játszott az a tény is, hogy évtizedekig, a hidegháború körülményei között védtük a Szovjetuniót, megfeledkezve az itt történtekről, a kapitalizmus deformációjáról. A mennyből jövő mannaként az állami monopolkapitalizmus összeomlását vártuk, miközben ez átalakult azáltal, hogy az ipart Délkelet-Ázsiába, Dél-Amerikába és Afrikába helyezték ki…

Letértünk a történések objektív értelmezésének útjáról, és most néhányan az 1950-es és 1970-es évek európai szociáldemokráciájának normáinak védelmével töltik az idejüket, megfeledkezve arról, hogy sokkal előrelátóbbaknak kell lennünk. Nem szabad a munkásosztály elért jogainak védelmére koncentrálni. A világ megváltozott. A Szovjetunió sajnos már nem létezik. A globális tőke erőteljesen mozog dél felé, a világ termelését strukturálisan összekapcsolják az ellátási láncok. Azokat az olcsó fogyasztási cikkeket, amelyeket most az európaiak használnak, a harmadik világ országainak rendkívül kemény kizsákmányolása miatt tudják csak megszerezni.

Az ír munkavállalók túlnyomórészt minimálbéren dolgoznak, nálunk a legmagasabb a bizonytalan foglalkoztatás aránya. Az itt dolgozók jövedelmük 60-70% -át a lakbérekre költik, a lakáspiacot pedig a magánalapítványok uralják. Kialakulásának oka az volt, hogy 2010-ben az ír kormány átvállalta a csődbe jutott európai bankok adósságának 42% -át. Így egy kis ország, amelynek népessége összehasonlítható egy nagyobb német város lakosságával, felelősséget vállalt az európai banki adósságok 42%-ért. Így az íreket feláldozták az euró felszínen tartása érdekében. Az államadósságot a pénzügyi spekulánsok utalványalapokon keresztül vásárolták fel, az ír kormány pedig szabadkezet adott az ingatlanvásárlási utalványalapoknak, ami elindította az ingatlanárak emelkedését és a bérleti díjak többszörös emelkedését. Ezenkívül a COVID-19 járvány kihatott az ingatlanpiacra: számos cég görgetett csődje után a kereskedelmi ingatlanok nagy része üresen áll.

Az Írországban széles körben jelenlevő Microsoft és Google amerikai cégek alkalmazottai legalább jövő év júniusáig távmunkában fognak dolgozni, nagyszámú nagy európai vállalat alkalmazottai is e rendszer alá tartoztak. Ez egy óriási társadalmi kísérlet. A vállalatok nyomon követik ezen működési feltételek hatékonyságát. Ennek komoly következményei lesznek a tágabb munkaerőpiacra nézve. Az ír állam gondosan és szisztematikusan vonzza a külföldi tőkét az országba. Az adópolitika célja a magasan képzett és egyben rugalmas munkaerő kezelése, illetve a tarifaszerződések és a munkaügyi törvények megkerülése. De nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy Írország egyben a brit kulcs Európához, az európai nagy monopóliumokhoz is. Az ír burzsoázia jövedelemadó-politikája nem más, mint megtartani Írországban a nagy monopóliumok szellemi tulajdonjogait adó-preferenciák révén. Így Dublin a világ egyik pénzmosási központja. Itt számos irodakomplexum található 20-30 postaládával, számtalan cégnévvel az épületek előcsarnokában, miközben egyetlen igazi iroda sincs ott. Ezért szeret például az Apple Írországban adózni. A jelenlegi rendszer egy buborék, amely nem tükrözi a termelést, és nincs valós anyagi alapja. Ezért az ír kormány költségvetése rendkívül ingatag és a monopóliumok jóindulatától függ, míg a reálgazdasági szektor rendkívül gyenge.

Az Európai Unió fegyverként használja az ír határt a britekkel szemben, a britek pedig Írországot használják az EU vámpolitikájának kijátszására. Így Írország ismét két ellentétes birodalmi blokk - a brit és az európai - malomköve közé került. Egyikük sem törődik az írek érdekeivel - csak Nagy-Britannia és az EU közötti kapcsolatokról beszélünk. Nagy-Britannia viselkedése erősen ellentmondásos. De a régi ír poén relevánsabb, mint valaha: „Miért nem nyugodott le a nap soha a Brit Birodalom területén? Mivel túl nagy volt a birodalom... Dehogy is, ennek az oka más, állítják az írek: A nap soha le nem nyugodott Nagy-Britannia felett, mert a sötétben nem lehet megbízni benne."

Kezdjük a világjárvány gyakorlati kihatásaival. Az egészségügyi válság megmutatta, hogy nem lehet kétféle megközelítés az egészségre: Írország egy, az emberek ugyanazok és nem lehet két taktikája a vírus elleni küzdelemnek. Az elmúlt 50-60 évben az ír establishment megpróbálta elhallgattatni és eltaposni a nemzeti egység minden igényét: bárkit, aki kiállt a nemzeti egységért, terroristaként kezelték. A jelenlegi körülmények között ez a kérdés minden eddiginél relevánsabb: népünk élete egy pandémiában megbénul, és a családok szétszakadnak. A britek azon vágya, hogy Észak-Írországgal egy rájuk kényszerített szerződést kössenek, az nem más, mint az imperialista hegemóniájuk biztosításának módja. Már maga az a tény, hogy a britek hajlandóak megengedni bizonyos mértékű ír egységet, az az imperializmus jele, nem pedig a demokratikus megközelítésé.

Abban van a nézeteltérésünk az ír republikánusokkal, hogy kéréseket terjesztenek elő Washingtonba, Londonba és az Európai Unióba. Azt állítottuk és továbbra is ezt erősítjük meg, hogy az imperializmusnak nincsenek barátai. Az imperializmusnak kizárólag az az érdeke, hogy saját céljait kövesse. Ezért el kell felejtenünk ezt az ostobaságot - nem szabad „európai barátainkról” beszélni. Írországnak nincsenek barátai - vannak önző érdekeltségű partnerei. A britekkel kötött bármely megállapodás a brit imperializmusnak és dublini, illetve amerikai szövetségeseiknek nyújt át egy ellenőrzési lehetőséget. A briteket nagyon aggasztja Írország egyesülése, mert a brit politika egyik alapja az unionizmus, az észak-ír anglikán közösség támogatása. Ha Írország egységes, új szövetségeseket kell keresniük. A britek most nem hajlandók feláldozni az unionizmust, mert ez lehetőséget ad nekik arra, hogy az egész országban befolyásolják az ír politikát.

A COVID-19 járvány arra késztetett minket, hogy javítsuk a Connolly Books online könyvesboltunkat. Klasszikusaink számos könyvét forgalmazzuk: Marx, Engels és Lenin műveit. Vannak olyan könyveink is, amelyek a globális környezeti válsággal, korunk osztályharcával kapcsolatos aktuális politikai kérdésekről szólnak. Közzétesszük a modern monetáris elméletet bíráló publikációkat, amelyeket a baloldal támogat Franciaországban és Németországban, és amelyek kijelentik, hogy minden államnak több pénzt kell nyomtatnia ahhoz, hogy számlákat tudjon fizetni, miközben azt mondjuk, hogy ez csak ostobaság, mert ellentmond a tőke monopol természetének.

Nekünk, munkavállalóknak ki kell majd fizetnünk a burzsujok számláit, beleértve a COVID-19-hez kapcsolódó hiteleket is. A munkásosztálynak készen kell állnia az elkövetkező néhány évben a monopólium tőkéjének hatalmas támadására. Kínálunk könyveket a latin-amerikai, ázsiai, afrikai harcokról stb. Van könyvünk az ír kultúráról, klasszikusainkról: James Joyce és Samuel Beckett és más íróktól. Könyvesboltunkban van egy kis kávézó. Szintén a központunkban működik egy professzionális színház, amelyben különféle színdarabokat mutatnak be.

A kultúra fontos számunkra. Kultúra nélkül nincs igazán radikális mozgalom. A kultúra segíti a kommunista eszme fejlődését: kreatív felfogás nélkül a kommunista politika megvalósítása lehetetlen.

Központunkban ülésezik a "Connolly Youth Movement" ifjúsági szervezetünk is, amely rohamosan növekszik, és bevonja a fiatalokat a politikai küzdelembe.

Kulturális tevékenységünket megbénítja a világjárvány, de nem róhatunk fel mindent a vírusnak. Kijelentettük, hogy nem a járvány hozza létre a hajléktalanokat, csak az állami lakhatás hiányának problémáját tárja fel, nem a járvány hozta létre az alacsony bérű és védtelen munkát, hanem feltárta a fennálló ellentmondást. Ugyanez vonatkozik az egészségügyi rendszerre is. Mindezek a problémák már jóval a világjárvány előtt fennálltak, amely megmutatta Európában és Észak-Amerikában a szociális szektor katasztrofális alulfinanszírozását az elmúlt 20-30 évben. Ezért ezt a helyzetet arra használjuk fel, hogy megmutassuk a különbséget a magán- és a tervezett egészségügyi rendszerek között, amelyek Kínában, Vietnamban és Kubában hibátlanul működnek. A világjárványt és annak következményeit ideológiai fegyverként használjuk az uralkodó osztály ellen.

Írország hivatalos kapcsolatai Oroszországgal a háttérbe szorultak a nemzetközi konfrontáció miatt. Az ír vezetés úgy véli, hogy Putyin elnök Oroszország fejlődését szorgalmazza. Ezért az ír kormány betartja az EU szankciópolitikáját. Az EU és az Egyesült Államok fenyegetésnek tekinti a mai Oroszországot, mint saját imperialista hegemóniájuk tükrét. Ezért a volt szovjet tagköztársaságokban "színes forradalmak" provokálásával foglalkoznak. A belorusz események a legújabb ilyen kísérlet. Ezenkívül az imperialisták elősegítik az etnikai konfliktusokat. Ez látható Azerbajdzsán és Örményország példáján. Oroszországot kőolajban, gázban és ásványi anyagokban gazdag országnak tekintik, amiért a nyugati imperialisták kezükbe akarják venni ezt a gazdagságot. Oroszországot imperialista hatalmak veszik körül, és ezt fontos megérteni. De ennek ténye és az egyes álláspontok megértése még nem jelenti azt, hogy egyetértsünk velük. Ha megpróbáljuk megérteni, hogy Putyin elnök mit és miért csinál, akkor ez nem azt jelentheti, hogy osztjuk a véleményét. Ez nem azt jelenti, hogy Putyint támogatjuk, hanem csak azt, hogy megpróbáljuk megérteni, milyen erők állnak szemben a modern világban. Oroszország már nem szolgálja az Egyesült Államokat, új szövetségeseket próbál keresni, kapcsolatokat épít Kínával. De nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy Putyin és az orosz oligarchák elsősorban saját érdekükben járnak el. Ha Oroszország ma jó kapcsolatban áll számos latin-amerikai országgal, az azért van, mert ott védi saját érdekeit, és nem azért, mert minden vágya, hogy időnként segítséget nyújtson a szegénységben élő helyi lakosságnak.

Nagyra értékeljük orosz bajtársainkkal ápolt jó kapcsolatainkat, és várjuk további megerősödésüket és fejlődésüket. Nekünk, kommunistáknak vissza kell térnünk ideológiánk gyökereihez. Rátérnünk kell mozgalmunk történetének tanulságaira, arra, hogy mennyire tisztán ismerjük Marx, Engels és Lenin tanítását. Nem tartjuk szükségesnek, a Marx, Engels és Lenin által, a nemzetközi munkásmozgalom számára létrehozott ideológiai alapok radikális felülvizsgálatát. Tanításuk a mi ideológiánk és az imperializmus elleni harc stratégiájának alapját képezi. Szükségünk van mindazon erők maximális egységére, amelyek az imperializmus ellen, a békéért, a gazdasági és társadalmi igazságosságért küzdenek. Nemcsak a baloldali mozgalmon belüli opportunizmussal, hanem a „baloldaliság” gyermekbetegségeivel is küzdenünk kell. Az egységnek, amelyről beszélünk, nem elvontnak, hanem konkrétnak kell lennie: tudjuk, hogy ki az ellenségünk, mire képes, hogyan kell kezelni, és milyen áldozatokra és kockázatokra kell készen állnunk.

Pártunk törvényesen működik. Nincsenek képviselőink a törvényhozásban, a munkásmozgalmon belüli befolyásolásra szorítkozunk, társadalmi kampányokat szervezünk, amelyek érintik a társadalom legfontosabb problémáit. Vonalat húzunk az átalakulás és a reformizmus között. A reformizmus a baloldali mozgalomban ma védekező reakció, ragaszkodik ahhoz, amit már elértünk; ez nem üdvösség vagy megváltás - támadóan kell cselekednünk. Hadd magyarázzam meg egy konkrét példával: a lakáskérdés megoldása érdekében a reformerek megfizethetőbb és szociális lakásokat követelnek, míg az átalakulás iránti igényünk a lakásállomány szocializálása, és az árképzést diktáló magáningatlancégek és a befektetési alapok alkupozíciójának megkérdőjelezése. A társadalmi közös lakásállományról szóló elképzelésünk közvetlen támadás a spekulánsok ellen.

Gondosan dolgozunk kommunikációs politikánkon. Aktívan részt veszünk a közösségi hálózatokban, tekintve ezeket nem öncélnak, hanem csak arra, hogy eljuttassuk elképzeléseinket és követelményeinket az emberek felé. A kommunikáció azért fontos a politikai nevelés szempontjából, mert a változások tudatos emberek tudatos cselekedetei voltak és maradnak.

Pravda, Kelt: 2020. december 16-án

 

[i] azt a helyi tőkésosztályt jelenti, amelynek gazdasági érdekei szorosan kapcsolódnak a gyarmati típusú nemzetközi munkamegosztáshoz

[ii] Socialist Voice

 

Az interjú oroszul az alábbi linken található meg:

https://kprf.ru/international/capitalist/199199.html

 

Fordította Péter János

 

angolul tudó olvasóinknak ajánljuk még a

párt hivatalos honlapját: Communist Party of Ireland / Páirtí Cumannach na hÉireann

illetve a wikipédia cikkét: Communist Party of Ireland - Wikipedia

Submit to FacebookSubmit to Google PlusSubmit to Twitter

2021-01-17  magyar transform