Augusztus 5-én volt Friedrich Engels halálának 125. évfordulója, és novemberben ünnepeljük 200. születésnapját. Cikkek és könyvek jelentek meg Karl Marx legközelebbi barátjáról és kollégájáról, és néhány konferenciára is sor került, Wuppertal városa pedig készül megünnepelni "nagy fiát".
Egyesek számára Friedrich Engels "csak az az ember, aki Karl Marx mögött áll". Michael Kräetke a „Friedrich Engels, avagy: Hogyan találta fel a pamutok ura a marxizmust” című 2020-ban publikált könyvében arról ír, hogy Engelsnek „azért rosszabb a sajtója, mert ma is nagy barátja árnyékában van. Amikor Engels említésre kerül, Marxra gondolunk; ennek fordítottja ritkán fordul elő. A mai napig csupán maroknyi Engels-életrajz van, amit össze sem lehet hasonlítani a Marx körüli hűhóval és a Marx-ipar fellendülésével. (...) Hogy Engelst ennyire alábecsülték, abban maga sem volt ártatlan. Marx halála után mindig szerényítette szerepét: ’csak azt tettem, ami a dolgom volt, azaz a másodhegedűst játszottam’ - írta régi barátjának, Johann Philipp Beckernek.”
Ha azonban végigtekintünk az életútján, a sokéves barátságon és a Marxszal folytatott gyümölcsöző együttműködésen, barátjával kapcsolatos kijelentésein, valamint Marx halála utáni további munkáján, akkor gyorsan észrevesszük, hogy ez a „másodhegedűsi szerep” egyáltalán nem igaz. Elég gyakran ő adta meg a kulcsszavakat barátjának, ugyanakkor ebben a baráti kötelékben kritikusnak és szisztematikusnak is bizonyult.
Egy üzletember lázadó fia
Engels 1820. november 28-án született Barmenben (ma Wuppertal egyik kerülete) Friedrich Engels textilgyártó és felesége, Elisabeth fiaként. Kilenc gyermek közül a legidősebb. Apja régi családból származott, és közel állt a pietizmushoz. Friedrich Engels Wuppertal-Elberfeldben 1837 szeptemberéig járt gimnáziumba. A nyelvtehetséggel bíró és tudásra szomjazó tanuló lelkesedett a humanista elképzelésekért, és egyre inkább szemben állt apjával. Apja kérésére egy évvel az érettségije előtt el kellett hagynia a középiskolát, hogy kereskedelmi asszisztensként dolgozzon a cégében. Majd 1838 és 1841 között Brémában kereskedelmi képzés követezett számára. Ott lépett kapcsolatba Friedrich Engels a Karl Gutzkow és Heinrich Heine körüli „Fiatal Németország” csoporttal. Írni kezdett és Friedrich Oswald álnéven jelentek meg "Wupperthal-i levelei" a "Telegraph für Deutschland" folyóiratban. Ezekben az írásokban a tizennyolc éves fiatal szülővárosának álszent pietista szelleme ellen fordult. Ugyanakkor felhívta a figyelmet a munkavállalók nyomorúságos munka- és életkörülményeire, valamint a gyermekmunkára, és megbélyegezte a nyomorúságot és a kizsákmányolást.
1841-ben Engels – apja akarata ellenére – Berlinben egyéves önkéntesnek jelentkezett katonai szolgálatra. Ezen kívül filozófiai előadásokat látogatott a berlini egyetemen, tanúja volt Friedrich Schelling székfoglaló előadásának, és felháborította ennek reakciós filozófiája. Engels szenvedélyesen védte Hegel filozófiáját, és közeledett a "fiatal hegeliánusok" köréhez. Feuerbach írásai azonban később nagyobb hatással voltak rá. Engels 1842 óta publikált a "Rheinische Zeitungban", s a polgári ellenzék akkori vezető lapjában elítélte a reakciós porosz politikát.
1842-ben Engels Angliába, Manchesterbe költözött, hogy kereskedelmi képzését az „Ermen & Engels” gyapotszövő gyárban folytassa. Alapos megfigyelőként a dolgozók helyzete nem hagyta érintetlenül. Az új tapasztalatok maradandó benyomást tettek rá és megváltoztatták politikai álláspontját, mint hasonlóképpen az angol munkásmozgalom vezetőivel való kapcsolattartása is, valamint a társadalomkritikai és szocialista, továbbá közgazdasági szakirodalmi tanulmányai. Manchesterben Engels megismerkedett Mary és Lizzie Burns ír munkásnőkkel is, akikkel egész életén keresztül szoros kapcsolatban állt. Angliában szerzett tapasztalatai és tanulmányai alapján elkészültek a „Vázlatok a politikai gazdaságtan bírálatához” (1844) és „A munkásosztály helyzete Angliában” (1845) című művek, amelyek azt mutatják, hogy abban az időben tovább radikalizálódott. Engels leírta a kapitalista iparosítás következményeit, valamint a munkavállalók és családjaik többségének nyomorúságát. Kijelentette: az angol burzsoázia „féktelen haszonvágya” felelős az elszegényedésért, és csak maguk a dolgozók változtathatnák meg saját helyzetüket.
Barátsága Marx-szal
Karl Marx és Friedrich Engels 1842-ben találkoztak először a "Rheinische Zeitung" szerkesztőségében, amelyet Engels Manchesterbe utazta közben felkeresett. Amióta Engels írt a Karl Marx és Arnold Ruge által Párizsban kiadott „Deutsch-Französischen Jahrbücher” évkönyvbe, mindketten levelezésben maradtak. 1844. augusztus végén, Németországba visszautaztában Engels Párizsban meglátogatta Karl Marxot. Egy életen át tartó barátság kezdődött el, s ennek eredményeként jelentek meg az első közös munkák, "A Szent Család" (1845) és "A német ideológia" (1846).
Az első kommunista találkozókra 1845 elején Elberfeldben került sor, amelyeken Engels Moses Hess-szel közösen előadássorozatot szervezett. 1844 októberében Marxnak írt levelében szinte eufórikusan fejezte ki magát az időnként otthon tapasztalt hangulatváltozásával kapcsolatban. 1846-ban Marxszal Brüsszelbe költözött, majd Londonba és Manchesterbe utaztak együtt. Londonban Engels és Marx 1847-ben csatlakozott az „Igazak Ligájához”, amelyből 1847-ben a Kommunista Liga született meg.
A közös munka első fénypontja a „Kommunista Párt Kiáltványa” volt, amelyet a Kommunisták Szövetsége rendelt meg. Engels korábban fontos elvi és tartalmi előkészítő munkát végzett ehhez „A kommunizmus alapelvei” munkájában. Már ott megfogalmazódott a jövőbeli kommunista társadalom víziója: „Az új társadalmi rend mindenekelőtt az iparnak és általában az összes termelési ágnak az űzését ki fogja venni az egyes, egymással konkuráló egyének kezéből, s ehelyett mindezeket a termelési ágakat az egész társadalom által kell majd üzemben tartania, azaz közösségi számlára, közösségi terv szerint és a társadalom valamennyi tagjának részvételével. Meg fogja tehát szüntetni a konkurenciát, és helyébe a társulást állítja."
Engels részt vett az 1848/49-es forradalomban, publikált a "Neue Rheinische Zeitungban", és Marxszal együtt képviselte a "német kommunista párt követeléseit".
Miután a harcok újra fellángoltak, Engels támogatta az Elberfeld-felkelést, majd adjutánsként harcolt a forradalomért a pfalzi és a badeni Willich Freikorpsban. Kudarcuk után Svájcon keresztül visszatért Angliába.
Száműzetésben
Az angliai száműzetésben Engels kezdetben ügyvezetőként dolgozott apja cégében, majd 1864-ben partner lett. Ez lehetővé tette számára, hogy támogassa a szinte nincstelen Marxot és családját. A két barát közötti levelezés élénk eszmecseréjüket tanúsítja.
A forradalom leverése után közösen írták „A központi hatóság felhívása a Szövetséghez” (Ansprache der Zentralbehörde an den Bund ) (1850). Ugyanebben az évben megjelent „A német parasztháború” című könyve. Az 1851/52-ben megjelent „Forradalom és ellenforradalom Németországban” című cikksorozat az 1848/49-es forradalom döntő tapasztalataival foglalkozott. A "New-York Daily Tribune" és a "New American Cyclopaedia" lexikonban írt esszékben Engels nagy hírnévre tett szert marxista katonai teoretikusként. 1864-ben aktívan segítette Marxot a Nemzetközi Munkásszövetség (I. Internacionálé) megalapításában. 1870-ben Engels az I. Internacionálé Általános Tanácsának tagja lett. Marxhoz hasonlóan ő is támogatta a párizsi kommünárdokat. Engels javaslatára Marx megírta a "Polgárháború Franciaországban" művet, amelynek új kiadásához Engels 1891-ben írt előszót.
1870 októberében Engels és Lizzie Burns Londonba költöztek Marx lakása közelébe.
Anti-Dühring
Az ezt követő években politikai tevékenysége mellett elsősorban természettudományi tanulmányokkal és a természet dialektikájának kutatásával foglalkozott. Szándéka volt átfogó tanulmányt írni a "természet dialektikájáról". Sok előkészítő munka után e tervezett munkája befejezetlen maradt, mert más feladatok szólították el, például a Marx és Engels elméletét megtámadó „teoretikusokkal” folytatott viták.
Az egyik főszereplő Eugen Dühring, a Berlini Egyetem magántanára volt, aki saját „igazi” szocializmusát hirdette. Wilhelm Liebknecht, a német szociáldemokrácia egyik vezető alakja felszólította a "londoni öregeket", hogy lépjenek közbe. Engels 1876/78 megjelent könyve "Eugen Dühring úr tudomány-forradalmasítása” ("Anti-Dühring") lett a marxizmus egyik legfontosabb műve, mert ez volt az első alkalom, amely átfogóan mutatta be a marxista eszmék fejlődését és ismeretelméletét. A munkát 1877. január 3-án közölte a "Vorwärts ", a Németországi Szocialista Munkáspárt központi szerve. 1880-ban a „A szocializmus fejlődése az utópiától a tudományig” című kiadvány következett, amely a marxizmust a munkások szélesebb körei számára mutatta be.
Marx 1883-ban bekövetkezett halála után a „Tőke” 2. és 3. kötetének, valamint a „A filozófia nyomorúsága” című könyvnek a kiadását gondozta. Olyan könyveket írt, mint „A család, a magántulajdon és az állam eredete” (1884), „Ludwig Feuerbach és a klasszikus német filozófia vége” (1888), írásaival és leveleivel elméleti segítséget nyújtott a munkásmozgalomnak, de emellett politikai irányultságot is adott a nemzetközi munkásmozgalomnak, különös tekintettel a német szociáldemokráciára és annak Erfurti programjára (1891). Szinte haláláig fáradhatatlanul aktív maradt.
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
"Rendkívüli, ahogyan William (William Karl Marx álneve volt) műveinek kiadásával és az Európa és Amerika szinte minden országával folytatott kiterjedt levelezéssel foglalkozik. Nem tudom, oroszul ír-e neked, de folyékonyan olvas oroszul, és szokása, hogy mindig annak az embernek a nyelvén levelezzen, akinek ír. Nemcsak az irodalmi nyelveket ismeri, hanem a nyelvjárásokat is, például az izlandit, és az ősi nyelveket, például a provanszi és a katalán nyelvet.
Nyelvtudása korántsem felületes. - És E (azaz Engels) csodálatos ember, még soha nem találkoztam olyan emberrel, aki lelkileg olyan fiatal és mozgékony, és ilyen enciklopédikus tudással rendelkezik. Ha belegondolok, hogy 20 évig volt egy manchesteri kereskedelmi társaság vezetője, kíváncsi volnék, hogyan jutott ideje arra, hogy mindazt, amit tud, elraktározza a fejében."
Paul Lafargue Nikolai Franzewitsch Danielson számára írott leveléből
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
„Engelst egyszer barátai viccesen Generálisnak nevezték, s e becenevet később is megtartotta. De tábornok volt, igazi katonai vezető. Útjelző és útmutató volt, úttörő és kampánytárs, az elmélet és a gyakorlat egyesült benne. Lelki vezetőként állt az élünkre, és közben gondolkodott és cselekedett.
Gyászolunk Téged, ahogyan Karl Marxot gyászoltuk - de nem emésztjük fel egymást tétlen gyásszal! Nem állítunk ércből és kőből emlékművet neked, de egyiketeknek sem. Túl nagyok vagytok egy ilyen emlékműhöz. És nem vagytok halottak, hanem bennünk éltek, és az a hatalmas hála-adósság, amellyel mindkettőtöknek tartozunk, csak úgy fizethető meg, ha a tanításotokat a gyakorlatba ültetjük. Eleget teszünk akaratotoknak! Megesküszünk erre koporsódnál, Friedrich Engels.”
Wilhelm Liebknecht gyászbeszéde
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
„A kispolgárok a női nem teljes és tökéletes egyenlőségre törekvését alapvetően azért ellenezték, mert az összeegyeztethetetlen a család természetével és ennek a nőkre vonatkozó következményeivel és így hivatkoztak a nők teljes emberségére. A női rabszolgaságra épülő patriarchális családot pedig a kispolgár az egyetlen és örök lehetséges családnak, sőt a nemek együttélésének egyetlen lehetséges erkölcsi, gazdasági, társadalmi normájának tekintette.
De Engelsre maradt, hogy a nyárspolgár vakbuzgóságát egyszer és mindenkorra szétzúzza a patriarchális család örökkévalóságában. Morgan és Bachofen munkái nyomán - amelyeket kibővített, elmélyített és egy csodálatosan logikus és világos szerkezet építőelemeiként rendezett el - tudományosan megcáfolhatatlannak bizonyult, hogy a család, mint bármely más társadalmi struktúra, a gazdasági és tulajdonosi kapcsolatok mozgatórugója alatt növekszik és úgy változik, hogy formái állandó keletkezést és elmúlást mutatnak.”
Clara Zetkin búcsúbeszédéből
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
A szerző, Nina Hager (született 1950), Prof. Dr., a tudományfilozófus és újságíró
Nina Hager 1969 és 1973 között fizikát tanult a berlini Humboldt Egyetemen. Miután diplomát szerzett fizikusként, az NDK Tudományos Akadémia Központi Filozófiai Intézetében a tudományos fejlődés filozófiai kérdéseinek területén dolgozott, amíg az intézetet 1991 végén bezárták. 1976-ban doktorált, 1987-ben megvédte habilitációs szakdolgozatát, 1989-ben professzorrá nevezték ki. 1996 és 2006 között felnőttképzésben, 2006-tól 2016-ig a Német Kommunista Párt (NKP) végrehajtó bizottságában és az Unsere Zeit-nél dolgozott, amelynek főszerkesztője volt 2012 és 2016 között.
Nina Hager 1968-ban csatlakozott a NSZEP-hez, 1992-ben az NKP-hoz, 1996 óta a párt végrehajtó bizottságának tagja, 2000 és 2015 között az NKP alelnöke.
Hager társszerkesztő, a szerkesztőség tagja és marxista lapok szerzője, a Marx-Engels-Alapítvány tagja és a berlini Leibniz Tudományos Társaság tagja.
Megjelent az Unsere Zeit 2020.szeptember 4-i számában: https://www.unsere-zeit.de/keine-zweite-violine-134653/
Fordította: Kleinheincz Ferenc
