Lengyelország erősen katolikus ország, egy világibb társadalomhoz átmenetben, amelyik az emberi jogokon és a nemek közötti egyenlőségen alapszik. A kormány felháborító intézkedéseivel szembeni általános engedelmesség és közöny helyét egyre inkább tudatos polgári aktivitás váltja fel. Egy ország, amelyet hosszú ideig a neoliberális hatalom megbénított, óriási lépéseket tesz a demokratikus állam felé.
Világjárvány és tiltakozások
Lengyelország humanitárius katasztrófa küszöbén áll. A kórházak túlzsúfoltak, számos helyen az orvosoknak már Triage[1] döntéseket kell hozniuk (eldönteni, hogy melyik páciens élete „fontosabb”, kit érdemes inkább megmenteni), mivel a lélegeztető gépekből kevés van. A nem Covid – betegeknek várniuk kell kezeléseikre, ami oda vezetett, hogy októberben a halálozási arány a második világháború óta a legmagasabb volt. Időközben Lengyelország a fertőzöttek számában a 15. helyet érte el, és közel 750.000 esetet regisztrált. Az ország a halálozások számával (november 19-én közel 11.000, a 23. helyet foglalja el, amely a tavaszi lockdown hatékonyságának köszönhető. Ez a lockdown azonban az júliusi elnökválasztások miatt hirtelen befejeződött és a kormány nem hajlandó a gazdaságot újból lezárni, akkor sem, ha a fertőzés számai az egekbe szökkennek.
E sötét háttér előtt Lengyelország a háború utáni idők egyik legemésztőbb periódusát éli át. Október 22-óta szinte naponta gyülekeznek tüntetők, hogy különböző témákban kifejezzék elégedetlenségüket: a terhesség-megszakítás tilalmától kezdve a kormány számos törvénysértéséig, a sokat mondó „Tünjetek el” a mozgalom hivatalos jelszavává vált.[2] A tüntetések csúcspontján több mint 800.000-ren tiltakoztak az utcákon 534 városban és településen az egész országban – rekord. „A 2016-os fekete tüntetések”[3] , amelyek igen sok embert számos településen mozgósítottak, a mostani összevetve szerénynek tűnnek.
Az utcákon tinédzserek demonstrálnak a szolidaritás mozgalom veteránjaival együtt, nők tüntetnek kart karba öltve férfiakkal. Néhány helyen a tüntetések szinte konkurálnak egymással. Például Lengyelország észak-nyugati részén, Szczezin-ben a szervezők délutánra megemlékezést terveztek, tradicionális formában és estére egy Rave programot, amely résztvevők egy részének egyet nem értését váltotta ki, mivel ők mindkét eseményen részt akartak venni, és a programok időben keresztezték egymást.
A tüntetések fókusza megváltozott. Az alkotmánybíróság döntése, amely a magzat súlyos károsodása esetén is megtiltja a terhesség megszakítást, felizzította a tiltakozásokat csütörtökön, október 22-én. Hamarosan bebizonyosodott, hogy a kormány kemény jobboldali vonala az utóbbi öt évben elegendő latens elutasítást váltott ki ahhoz, hogy a tiltakozások heteken keresztül eltartsanak. A „teljes lengyel nősztrájk”, különböző régiók női tüntetéseinek kevésbé formális szövetsége 13 fontos probléma területet dolgozott ki. A lista egész elején áll a nők és az LMBTQ+ emberek jogai, követve a laicizmus[4], a jóvátételi intézmények, a klímavédelmi intézkedések, a munkajog, az oktatási reform, a média szabadsága és a tervezett járványküzdelem témáival. Emellett a sztrájkolók felháborodva tiltakoztak az a neofasizmus egyre erősebb veszélye miatt a mindennapokban és elítélték a pszichiátriai ellátás mély válságát.
Lengyelország: egy állam papírkartonból
Egy vicc, amely már a PiS 2015-ös választási győzelme előtt széles körben elterjedt, Lengyelországot mint egy papírkartonból álló államot írja le, amely csak a távolból néz ki valódinak. A világjárvány világosan megmutatta a keserű valóságot, amelyet ez a vicc kifejezésre juttatott. Úgy tűnik, hogy a kormány minden tartalékát felhasználta a lockdown tavaszi időszakában. Amikor az elnökválasztások már a küszöbön álltak és az elnöki palota konzervatív birtokosa abból indult ki, hogy a választásokból nyertesen kerül ki, hogy megnyeri második választási időszakát is, a kormány nem vezetett be egészségügyi szükségállapotot, mert az a választás időpontjára negatív hatással lett volna és Dudas kilátásait az újraválasztásra csökkentette volna. A fő érv a szükségállapot bevezetése ellen az államháztartás volt. A látszatot meg kell őrizni. A terhesség megszakítás további szigorítása halálbiztos módszer volt arra, hogy elégedetlenséget szítsanak és láthatóan minden eszközt bevetettek azért, hogy a figyelmet eltereljék a kormány alkalmatlanságáról és a növekvő fertőzési számokért a felelősséget a feministák nyakába tolják.
Fejtörésre ad okot emellett a „Függetlenségi menet”, amelyre minden év november 11-én az első világháború évfordulója és a lengyel függetlenség visszanyerésének alkalmából kerül sor. Ekkor tradicionálisan a különösen erőszakos jobboldali erők gyűlnek össze, akik huligánokkal és újfasiszta csoportokkal együtt Lengyelország szomszédos országaiban masíroznak. Ez az erőszakos vonulás az évek folyamán egyre nagyobbra dagadt és már 2011 óta a biztonsági erők számára ellenőrizhetetlenné vált, mivel a biztonsági erők nem voltak hajlandók keményen és határozottan fellépni a jobboldali szélsőségesek ellen. „Ciklikus gyülekezés” címén ez a menet egy olyan speciális jogi kategóriába esik, amely a szabályok szerint privilegizált helyzetet biztosít. Ez a jogi kategória ugyanakkor megadja a lehetőséget ahhoz, hogy a helyi kormányzás a gyülekezést vis major-ra hivatkozna betiltsa. Miközben a nyilvános gyülekezések betiltása a PiS kormány számára a jobboldali radikális csoportokkal szembeni háború kimondását jelentené, ezáltal többségének „jobb kezétől” idegenedne el, a varsói polgármester nem volt ilyen helyzetben és betiltotta a függetlenségi menetet járványügyi okokból. Erre fel a menetet autó-vonulásnak minősítették, de a szervezők minden igyekezete és felhívása ellenére több ezer erőszakos szélsőjobboldali gyalogosan érkezett. Az ezt követően kialakult összecsapásokban több tucat személy megsérült. Egy égő fáklya, amellyel egy szivárványszínű zászlót és egy női sztrájk nagy plakátját dobták meg a szélsőjobboldaliak, felgyújtotta a szomszédos lakást. Végülis ezek az események a lakosságban az antinacionalista hangulatot erősítették meg.
A győzelem nem a bíróság előtt dől el
A tiltakozások középpontjában továbbra is az alkotmánybíróság K1/20 –es döntése áll, amely megtiltja annak lehetőségét, hogy terhességeket meg lehessen szakítani, amennyiben a magzat súlyosan és irreverzibilisen károsodott. A lengyel jogrendben az alkotmánybíróság rendelkezései nem visszavonhatók, mivel ez a bíróság maga mondja ki jogi ügyekben az utolsó szót. 2015-ös választási győzelmét követően a Jog és Igazságosság (PiS) pártjának kormánya - az EU-ban az ECVR frakció tagja –egyik fontos célja volt, hogy a lehető legtöbb alkotmánybírót kicserélje. Ezt úgy érte el, hogy a még nem felesküdött bírók megválasztását egyszerűen érvénytelennek minősítette, és ezeket a bírókat saját jelöltjeivel helyettesítette – egy sokkal tisztességtelenebb módon, mint ahogy azt az USA Republikánus pártja tette, amikor Amy Coney Barrett jelölését kikényszerítette. A kormány fáradozásainak köszönhetöen és az alkotmánybíróság döntéseivel való széleskörű elégedetlenség következtében 2020-ban az alkotmánybíróság a közvéleményben a kormánypárt csatabárdjának számít, döntései pedig a kormánypárt hangjának.
A súlyosan sérült magzatok abortusz tilalma egy további kemény korlátozás, amely az 1993 óta érvényben lévő abortusztilalmat tovább súlyosbítja. Az 1993-ban érvénybe lépett törvény, amelyet „abortuszkompromisszumként” dicsértek, az általános terhesség megszakítási tilalma alól csupán 3 esetben tesz kivételt: incesszus vagy nemi erőszak esetében, olyan terhesség esetén, amely az anya élete és egészsége számára súlyos veszélyt jelent és a magzat súlyos, irreverzibilis károsodása esetén.
Mind a három kivétel nagyrészt hatástalan volt. Egyrészt, szinte lehetetlen a nemi erőszakról idejében hivatalos, jogerős bizonyítékot beszerezni, ahhoz, hogy a terhesség megszakítást idejében el lehessen végezni. Másodszor, számos nő halt meg az évek folyamán, mert az orvosok diagnózisa, akik a terhesség megszakítást elutasították, manipulált volt. A legismertebb esetek Agata Lamczak, aki nem kezelt bélgyulladásban halt meg és Alicja Tysiąc, aki megvakult, miután az orvosok a kockázatot nem akarták elismerni és nem akarták a terhességet megszakítani. A magzat deformációja az egyik leggyakoribb terhesség megszakítási ok Lengyelországban, amely miatt évente több száz abortuszt hajtottak végre. De egyre nehezebbé vált, születés előtti tesztek elvégeztetése, és gyakran az ilyen tesztek időpontjait olyan későre tették, hogy a legális abortusz határideje lejárt.
Az egyház a „gyermekek életének védelmében” tett lépésnek minősítette a nem halálos down szindrómával megszületett gyerekek esetét, jóllehet a magzatok károsodásai a terhesség megszakítások ilyen eseteiben is sokkal súlyosabbak voltak. Ahogy 2016-ban, 2017-ben és 2018-ban is a lengyel nők ezeket az eseteket nem csupán az évente talán ezer pár problémájának tekintették, hanem a méltósághoz és a megfelelő egészségügyi ellátáshoz való jog megsértéseként a terhesség ideje alatt. Így az egyik plakáton a felirat: „Pukkanás félelmet okoz” vagy egy másikon: „De análisan mindig lehet”.
Andrzej Duda lengyel elnök igyekezett a tüntetőket megnyugtatni, amikor egy olyan törvényt javasolt, amelyben a harmadik kivételt egy másik szóhasználattal kívánta helyettesíteni. Kétségbeesett kísérletei, amelyeket „kompromisszum a kompromisszum érdekében” neveztek el, senkit nem nyugtattak meg. A tüntetők még dühösebbe vágtak vissza, úgyhogy csaknem törés következett be a konzervatív többségben. Mindeddig a K1/20-as döntést nem hirdették ki, ezáltal még nincs törvényi jellege. A kórházak ügyvédei azonban azzal érvelnek, hogy már betervezett abortuszokat kellett lemondani, mivel a döntést bármikor kihirdethetik. Pillanatnyilag az egyetlen kiút a kormány leváltása és ezzel az egész jogrendszer megváltoztatása.
Azok, akik a tiltakozásokat vezetik, nem adják fel. Jelenleg a tiltakozások kevésbé számosak, de annál határozottabbak és olyan váratlan helyeken történnek, mint Otwock, Varsó közeli konzervatív kisváros, vagy Zakopane, kedvelt turista cél a hegyekben, amely a családon belüli erőszak kiemelkedően magas számáról ismert. Talán ez egy forradalom, amely 1968 májusával hasonlítható össze, amelyben akkor Lengyelország nem vett részt.
Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó
[1] https://elsosegely.hu/cikk.502.triage_-_serultek_osztalyozasa
[2] A hvg cikkében ezt a jelszót „Menjetek a fenébe” - ként fordítoták: https://hvg.hu/360/20201105_Villam_es_vallfa német fordításban „Fack die PiS” jelent meg. Megj. ford.
[3] https://www.transform-network.net/blog/article/for-formal-freedoms-and-real-the-black-protest-in-poland/
[4] Laicizmus, alkotmányba foglalt alapelv, amely az állam és az egyház szigorú szétválasztásán alapszik. https://de.wikipedia.org/wiki/Laizismus
Foto: Gavin Rae/transform! europe
Forrás:https://www.transform-network.net/de/blog/article/polen-revolution-in-pandemie-zeiten/
