Die Freiheitsliebe, 2019. május 28.

Mindenekelőtt nem tagadható, hogy az interneten fellelhető mind a félretájékoztatás mind pedig a befolyásolás. Mind a kormányok, mind a pártok, mind pedig ún. trollok terjesztenek tendenciózus híreket, tudatos vagy nem tudatos hamis közleményeket Ez általános probléma, és nem lehet csupán egyes országokat ezzel vádolni, ahogy nálunk ezzel Oroszországot és Kínát vádolják az utóbbi években.

A német titkosszolgálatok is bevetnek célzott hamis közleményeket, híreket. Utalnék itt a FOCUS-ban¹ megjelent kettős interjúra Gerhard Schindlerrel, a német hírszerzőszolgálat akkori vezetőjével és Hans-Georg Maaßen-nel, az akkori „Alkotmányvédelmi Hivatal” elnökével. Három évvel ezelőtt mindketten „Németország és Nyugat-Európa elleni orosz titkosszolgálati műveletnek” minősítették Edward Snowden nyilvánosságra hozott dokumentumait. Ezek szerint az „oroszok” feltehetőleg pszichológiai műveleteket végeztek és ehhez felhasználták a közösségi hálózatokat. Schindler és Maaßen semmilyen bizonyítékot nem mutatott be alátámasztásul, ehelyett az interjúban itt-ott csak célozgattak. Ez világos példája annak, hogy hogyan lehet a „félretájékoztatással” hangulatot kelteni. A titkosszolgálat vezetőjének definíciója alapján ez a FOCUS-interjú maga is valójában „pszichológiai művelet” volt.

Az EU troll-gyára Brüsszelben

Legalább ennek az interjúnak az időpontja óta a téma főhelyet foglal el a német médiában. A feltehetőleg főként orosz internetes „félretájékoztatást” „behatolással, befolyásolással, propagandával és bomlasztással” vegyítve ún. „hibrid fenyegetésekké” alakítják át. Az EU szintjén aztán hoztak egy sor intézkedést, köztük tanácsi határozatot, nagyszabású polgári-katonai gyakorlatot rendeztek a „hibrid fenyegetésekkel” szemben, valamint egy „EU-s elemző egységet állítottak fel a hibrid fenyegetésekre válaszul” a brüsszeli titkosszolgálati központban. Egy új harci fogalomról van szó, amit a nyugati kormányok a propaganda hidegháborújában szükség szerint töltenek meg tartalommal.

A brüsszeli Európai Külügyi Szolgálat „stratégiai kommunikációs akciócsoportja” (STRATCOM) 2015 óta a közösségi hálózatokat „ellenértelmezésekkel” gazdagítja. Vagy tucatnyi ember ott azzal foglalkozik, hogy átolvassa az internet-tartalmakat, hogy azokat „megfűszerezze”. Ez tulajdonképpen az EU troll-gyára. Az Európai Bizottság és a külügyi főképviselő asszony a „félretájékoztatás elleni akciótervet” fogalmazott meg, ami „Európán belüli és Európán kívüli” intézkedéseket egyaránt tartalmaz. Mind a STRATCOM-ot, mind az EU elemző egységét megerősíteni szándékozzák, a költségvetés erre 2018-ra 1,9 millió eurót, 2019-re 5 millió eurót irányzott elő. Középtávon az alkalmazottakat 55 fővel kívánják megnövelni.

Korai figyelmeztető rendszer

Az illetékes osztályok további „adatbányász és adatelemző szakértőket” alkalmaznak majd és szoftvereket fejlesztenek ki, hogy „a hatalmas mennyiségű digitális adatot elemezzék, rendszerezzék és osztályozzák”. A „félretájékoztatási kampányokra” az EU korai figyelmeztető rendszerrel kíván reagálni, s a német külügyminisztériumban is megindítottak egy megfelelő osztályt. A „félretájékoztatás elleni védelemhez” az EU-tagállamok fenyegetési elemzéseket és titkosszolgálati jelentéseket szállítanak, és ebben a NATO-val és más katonai hellyel működnek együtt. Mihez kell ennyi erőforrás és pénz, hogy a „félretájékoztatást” ellenőrizzék? Minek ez?

Ha a STRATCOM EAST által üzemeltetett „EU vs Disinfo”² weboldalra tekintünk – ami maga is hamis híreket³ terjeszt - világossá válik, hogy a fókuszban Oroszország áll. A „hibrid fenyegetések” elleni polgári-katonai EU-manővereknél is azt gyakorolják, hogy hogyan lehet szembeszállni a nem-kormányzati szervezetek (amelyek mögött a gyakorlat forgatókönyve szerint Oroszország vagy egy nem megnevezett milliárdos áll) internetes kampányával.

Egy új tanulmány alig talált „félretájékoztatást”

Ez az egész felhajtás túlzásba van hajszolva és a tények sem támasztják alá. Megkérdeztük ezért a német külügyminisztériumot, hogy milyen terhelő jelek vannak az „orosz félretájékoztatás” németországi jelenlétére. Válaszukban mindenek előtt a Russia Today tévécsatornát és a Sputnik News-t nevezték meg anélkül, hogy a vádakat bizonyították volna. Érdekes ezzel kapcsolatban az oxfordi Internet-Institut tanulmánya, amibe a Spiegel a keddi nyilvánosságra hozatal előtt bepillantást nyerhetett⁴. A kutatók a twitteren és facebook-on elemezték, hogy a felhasználók miként vélekednek az Európai Parlament-i választással kapcsolatban.

A vizsgálat hátterében az Európai Bizottság legújabb figyelmeztetése állt, miszerint az EU-n kívüli kormányok befolyásolhatják a választást. A tanulmány eredménye szerint a twitteren csak nagyon kevés (3 %) „ideológiailag félrevezető és tényszerűen nem korrekt információt” osztottak meg. A Spiegel szerint német nyelven „tízszer ennyi komoly hír volt, amit a médiák, pártok, politikusok és a polgárok mégis félrevezető üzenetként azonosítottak”. Nagy-Britanniában, Franciaországban és Spanyolországban még kevesebb félrevezető hírt találtak. Az intézet szerint a facebook-on ezzel szemben a „bóvli portálok” sokkal több kommentet, lájkot és megosztást kapnak, mint a komoly médiák, valószínűleg azért, mert agresszív klikkvadász eszközökkel élnek (pl. vonzó címeket adnak, vagy képeket közölnek, érzelmi megszólítást használnak vagy primitív a következtetésük).

A felhasználóknál kellene aktivizálódni

Ez nem csak azt mutatja, mennyire túlzóak az internetes „félretájékoztatási” riasztások, hanem azt is, hogy a problémát nem lehet állami ellenérveléssel vagy „hibrid harc-vezetés” megrendezésével megoldani. A lelkiismeretes és kiegyensúlyozott tudósítást nem lehet kikényszeríteni. Ezért rendkívül problematikus, ha az államok, vagy államcsoportok (amilyen az EU a STRATCOM EAST-tel) osztályokat hoznak létre a hírek besorolására vagy cenzúrázására.

Ehelyett az embereket kell képessé tenni, hogy az interneten a posztok és a hírek minőségét maguk tudják megítélni. Az az értékelő rendszer, amit néhány nagy internet-szolgáltató javasolt, segíthet az ilyen egyéni megítéléseknél. Mert a probléma nem feltétlenül egy hamis hír felbukkanása, hanem tömeges elterjedése. És ezt már a felhasználók terjesztik.

Fordította: Kleinheincz Ferenc