Először is, ha Netanjahu helyett Benny Gantz-ot választották volna meg, a különbség nem lenne nagyon nagy. A két jelölt közti különbség politikailag nem lényeges. Netanjahu – még egy példája az USA területén kívüli tevékenységének. Netanjahu valamelyest szélsőségesebb. Az Egyesült Államok elkeseredetten akarta a megválasztását. A Trump-kormány ajándékot ajándék után adott neki, hogy próbálja megválasztatni. Ez elég volt ahhoz, hogy a durván 50/50-es arány fölé vigye őt; a közel 50/50-es arányú megválasztásához.
Az egyik ajándék, persze, a követség Jeruzsálembe költöztetése volt, megsértve nem csak a nemzetközi jogot, de még a Biztonsági Tanácsnak az USA részvételével hozott határozatait is. Nagyon drámai változás.
Egy második, ugyanilyen drámai volt a Golán Magaslatok izraeli annektálásának a jóváhagyása. A nemzetközi jog szerint a szíriai Golán Magaslatok – megszállt terület. Minden nagyobb, releváns intézmény, a Biztonsági Tanács, a Nemzetközi Büntetőbíróság, egyetértenek ezzel. Izrael formálisan annektálta a Golán Magaslatokat. De az ENSZ Biztonsági Tanácsa, az USA részvételével, ezt semmisnek és érvénytelennek nyilvánította. OK? Trump ezt egyoldalúan megfordította, ami még egy ajándék Natanjahunak, próbálva demonstrálni az izraeli közönségnek, hogy US támogatással bármit megtehet, amit akar.
Trump utolsó dobása, közvetlenül a választás előtt annak a deklarálása volt, hogy Netanjahu a megválasztása esetén a Nyugati Part részeit is annektálni fogja, hallgatólagos US jóváhagyással.
Ezek erős intézkedések radikálisan beavatkozni egy külföldi választásba. Hallottak már valamit arról, milyen szörnyű beavatkozni külföldi választásokba? Azt hiszem, talán észlelhettek ilyent valahol. Itt ezt radikálisan megtették, és szépnek tekintik. De pontosan mik a tényleges következményei ennek belpolitikailag? Tény, hogy nem sok következménye van.
Tett valaki bármit azért, hogy meggátolják Izrael lépéseit a Golán Magaslatokon, települések, vállalatok létesítését, sítelepekét a Hermon-hegyen? Bármit? Senki nem mozdította egy ujját sem, egy egyszerű ok miatt: az USA nem engedné meg. Senki nem mondja, de ez a tény. Most mindezt formálisan is jóváhagyták, nem csak megtörtént.
Vegyük Netanjahu javaslatát a Nyugati Part részeinek annexiójára. Ez betű szerint 50 éve folyik. Közvetlenül az 1967-es háború óta, minden politikai fél, nagyobb izraeli csoport – a korábbi Labor-alapú párt, a Likud-alapú konglomerátum – enyhén különböző politikájukkal, lényegében ugyanazt a fejlesztési programot hajtották végre a Nyugati Parton, nagyon világos céllal; valamilyen fajta Nagy Izraelt teremteni, amelyben Izrael a Nyugati Part minden értékét elveszi, a palesztin lakosság koncentrációit – mint Nablus és Tulkarm – pedig elszigetelten ott hagyja. A régió maradék része: talán vagy 150 palesztin enkláve, többé-kevésbé körülvéve ellenőrző pontokkal, gyakran elválasztva a földjeiktől, túlélni alig képesen.
Eközben, zsidó településeket fejlesztenek. Városokat építettek, Ma’ale Adumim nagy várost jórészt a Clinton-évek alatt, Jeruzsálemtől keletre. A hozzá vezető út lényegében kettévágja a Nyugati Partot. Maga Jeruzsálem vagy ötször akkora, mint történelmileg valaha volt. Mindezt nagyon fejlett infrastruktúra köti össze. Alapjában Tel Aviv és Jeruzsálem kellemes elővárosait képezi a Nyugati Parton. Ma’ale Adumimtól Tel Avivig nagy főúton lehet utazni, amelyet csak izraeliek és turisták használhatnak, palesztinok nem, könnyebben, mint a Déli Parttól Bostonba jutni – nem látva egy arabot sem.
Mindezt kitartóan, évről évre fejlesztették, hallgatólagos US támogatással. Az USA diplomáciai támogatást, nagy gazdasági támogatást és katonai segélyt nyújt. Közben a kormány azt mondja; “Nem szeretjük, hagyjuk abba,” de megadja hozzá az eszközöket. Az egyedüli különbség Netanjahu nyilatkozata és Trump burkolt támogatása között, “Továbbmegyek és annektálom az egészet, a helyett, hogy csak fejleszteném.” Valójában ez történik.
Netanjahu győzelme, mint fentebb említettem, szilárdítja a szövetséget, amelynek a részei évek óta burkoltak, nem formálisak voltak, de működtek, most nyílttá válnak. Ezek a legreakciósabb arab államok; elsősorban Szaúdi Arábia, a világ egyik legreakciósabb állama; Egyiptom a Sisi-diktatúra, történelme legrosszabb diktatúrája alatt; az Egyesült Arab Emirátusok hasonlóan; Izrael a központban. Ez része a nemzetközi jobboldali, reakciós, ultra nacionalista szövetségi rendszernek, amely az USA vezetésével formálódik, egy új, globális fejlődő rendszer. Dél Amerika, Bolsonaro alatt, ennek egy másik része.
Nagyon érdekes fejlemény a Jemenben folyó szaudi-emirátusi háború elleni demokrata-republikánus szavazás, ténylegesen Bernie Sanders. Ez a háború egy förtelmes atrocitás. Valószínűleg 60-70 ezer embert öltek meg, senki sem tudja pontosan, a lakosság fele alig képes túlélni. Az ENSZ a világ legrosszabb humanitárius katasztrófájaként írja le. Igazi szörnyűség. Évek óta folyik, amerikai és brit fegyverekkel, az USA hírszerzési támogatásával a bombázási célok meghatározásában stb. Mindez tiltakozás nélkül történik.
Aztán jött a The Washington Post újságírója, Khashoggi brutális meggyilkolása. OK? A jemeni háború nem ezért került hirtelen reflektorfénybe, de ez történt. Aztán jött Bernie Sanders és néhányan mások. Kezdeményeztek a törvényhozásban, ami némileg akadályozta a háború közvetlen amerikai támogatását. Ez jelentős, de a tényleges történésekkel összefüggésben kell néznünk. Azt hiszem, eléggé biztosak lehetünk abban, hogy a Trump-Pompeo-Bolton triumvirátus meg fogja találni a módját a megkerülésnek és a háború folytatásának, hacsak a közönség nem fog komolyan tiltakozni.
Van itt valami más is, amire érdemes figyelni. Az izraeli expanzió, represszió, az egész formálódó szövetség támogatása az Egyesült Államokban a liberálisabb szektoroktól – durván a Demokrata Párttól – a szélső jobb felé tolódott. Nem nagyon régen, Izrael támogatása a lakosság liberális szektorain alapult, demokrata téma volt. Ma már nem az. A közvélemény-kutatások szerint, a magukat demokrataként azonosítók most inkább a palesztin jogokat támogatják, mint Izraelt. Ez drámai változás. Izraelt most a lakosság legreakciósabb része támogatja: evangélikus keresztények, ultra nacionalisták. Ez alapjában szélső jobboldali téma. A fiatalabbak között még inkább ez a helyzet.
Ilyen az én személyes tapasztalatom is. 10-15 éve, ha egy egyetemen beszélgettem Izraelről-Palesztináról, még a saját MIT egyetememen is, betű szerint rendőri védelemre volt szükségem, hogy a gyűlés ne boruljon fel. Nem tudtam rendőri kíséret nélkül elmenni a kocsimig. Ez ellen senki sem lépett fel, egész idő alatt ez történt. Ez teljesen megváltozott. És ez egy nagyon jelentős változás. Azt hiszem, hogy előbb-utóbb – remélem előbb – változáshoz vezethet az USA politikájában.
Az USA politikájában nagyon egyszerű lépések drámai módon megváltoztathatják a helyzetet a Közép Keleten. Egyszerű javaslat például, hogy az USA kormánya tartsa be az USA törvényeit. Ez nem túl drámai. Az USA-nak vannak olyan törvényei, mint az un. Patrick Leahy törvény, amely szerint nem adható katonai segítség olyan szervezetnek, amely rendszeresen részt vesz az emberi jogok masszív megsértésében. Nos, az izraeli hadsereg részese az emberi jogok masszív megsértésének. Ha az USA betartaná az USA törvényét, megszüntetné az IDF-nek, azaz az izraeli hadseregnek nyújtott segítséget. Egyedül ennek a lépésnek nagy hatása lenne, nemcsak az anyagi segítség terén, hanem a jelképes jelentésében is. És teljesen lehetséges, hogy a közvélemény eltolódásával, különösen a fiatalabbak között, jöhet olyan pont, amelyben felhívnak majd arra, hogy az USA kövesse a saját törvényeit. OK? Ez megint nem egy nagyon drámai felhívás, nem is tör fel új talajt.
Noam Chomsky több mint 50 éven át volt az MIT professzora. E beszélgetés végén ünnepelték a 90. születésnapját.
(Ford. Szende Gy.)
