Monthly Review Online, 2019. márc. 1.

Elnök úr,

Először is köszönetet mondok Mm. Rosemary DiCarlo-nak és üdvözlöm Venezuela külügyminiszterét, Jorge Arreaza-t.

Egyetérthetnék német kollegámmal, aki szerint a mai ülés napirendje a „Fenyegetések a nemzetközi békére és biztonságra“ legyen – a fenyegetéseket Venezuela ellen az államok egész sora veti fel. Mégis azt hiszem, hogy más napirend kell. Ma inkább a Venezuela körüli helyzetet kell megvitatnunk, mint a helyzetet ebben az országban.

Ma egy olyan műsor egyik epizódján vagyunk jelen, amelyet mostanra már egy hónapja ad elő az USA jobb ügyhöz méltó lelkesedéssel.

Röviden összefoglalom a történetet azok számára, akik nem követték az egészet. Egy szuverén latin-amerikai országban megjelent egy szélhámos, aki az ország törvényes elnökének kiáltotta ki magát és az USA azonnal el is ismerte annak. Az európai országok és számos latin-amerikai csatlós, köztük Venezuela néhány szomszédja, habozott egy kicsit, majd szintén elismerte ezt a személyiséget elnöknek. Ami N. Maduro törvényes vezetőt illeti, ez az országcsoport úgy véli, hogy a győzelme a múlt tavaszi választásokon nem volt becsületes, mert az ellenzék bojkottálta a szavazást. A tényt, hogy az ellenzéki vezetőket Washington buzdította visszalépésre, nem hirdetik. Azt hiszem, hogy azok, akik alkotmányos folyamatról és Guaido törvényességéről beszélnek a venezuelai alkotmány alapján, értik, hogy ez képmutatásnak hangzik, jogi értelemben érvénytelennek és egyszerűen abszurdnak. Amit látunk, az visszaélés az alkotmányos törvénnyel. Nem szégyellnek így beszélni? Nem látják, hogy mindenki érti, mi van a dolog mögött? Egyetlen önmagát becsülő jogász vagy bíróság sem támogatja a törvénynek ezt a per se kigúnyolását. Legalább a német Bundestag jogi szolgálatának a véleményét olvassák el. Ők mindent elmondanak erről.

Ugyanakkor nyögdécselnek és jajveszékelnek a pusztító gazdasági helyzetről Venezuelában, az éhező népről, a száguldó árakról stb. Győzködik az embert arról, hogy Venezuelát minden áron meg kell menteni a népe kedvéért. A tényt, hogy Venezuela 2013 óta amerikai szankciókat szenved, amelyek jórészt az okozói a jelenlegi gazdasági helyzetnek, agyonhallgatják. Egy szót sem ejtenek az ország gazdaságának a szankciók által okozott általános kárról, amely 345 milliárd USD-t tesz ki.

Most, amikor a helyzetet Venezuela körül a forrpontig vitték, Washington N. Madurot kiáltja ki Venezuela minden bajának gyökeréül, és “humanitárius segély nyújtása” műveletet szervez. Ez február 23-án kulminált, amikor a kolumbiai Cúcutában bizonyos nem ellenőrzött és nem is hívott amerikai szállítmányt készítettek elő. Később megkísérelték ezt a szállítmányt Venezuelába juttatni emberi pajzs alatt, amelyet a civil lakosságból képeztek. A törvényes venezuelai hatóságoknak teljesíteniük kellett a kötelességeiket az államhatár védelmében. Mozgósították a biztonsági erőket egyetlen feladatra: az államhatár integritásának biztosítására.

Videófelvételek világosan mutatják, hogy a kolumbiai területről érkező emberek agresszíven viselkedtek és provokálták a szolgálatot teljesítő venezuelai katonákat és rendőröket.

Ekkor történtek az első sérülések. Egyenruhások törtek át a venezuelai oldalról és egy járművel egy akadálynak rohantak a kolumbiai oldalon. Ezt az őrült cselekményt videóra vették és megosztották a szociális médián. A felvétel kevés kétséget hagy arról, hogy sebesültek és lehetséges halottak is voltak. A média azonnal riadót fújt a véres rezsim áldozatairól. Szándékosan a tömegbe hajtani: ez a föld bármely más pontján terrorcselekménynek számít; Cúcutában azonban a hatóságokkal szembeszállók hősiessége. J. Guaidó jóváhagyólag veregeti a “hősök” vállát.

Az úgynevezett “humanitáriusok” a kolumbiai oldalon gyorsan erőszakhoz folyamodnak: a venezuelai államhatár védőit kövekkel és “Molotov-koktélokkal” dobálják. Ez a forgatókönyv nem látszik humanitárius segély nyújtásának, ugye? Mellesleg később maguk a tiltakozók gyújtották fel az egyik teherautót “Molotov-koktéllal”. A világszerte terjesztett videó világosan mutatja, amint egy tüntető a kolumbiai oldalon (véletlenül vagy szándékosan) égő palackot dob egy teherautóra, amely nem is ment át a hídon.

Minden jel szerint, február 23-án az államhatár illegális keresztezési kísérletének voltunk a tanúi, ismeretlen szállítmány átjuttatása céljából. Tisztelt kollégák, országaik közül melyik cselekedett volna másként hasonló helyzetben? Van itt egy országunk, amely óriási falat szándékozik építeni a határa mentén, hogy megakadályozza az ilyen törvénytelen átlépését. Emlékeztetnünk kell 1986-ra, amikor a “humanitárius segély Nicaraguának” fegyverszállítmánynak bizonyult a kontrák számára. Erre az epizódra emlékezve, nem tudunk szabadulni a déjà vu-tól.

Nevezzük a dolgokat a nevükön: ez nem humanitárius segély. Ha az USA valóban segíteni akarna Venezuela népének, az országban akkreditált ENSZ-ügynökségeken keresztül cselekedne, amint más államok sikerrel teszik.

Mi például az előző héten 7,5 tonnás orvosi szállítmányt juttattunk Caracasba a WHO-n keresztül és nem ütköztünk akadályba. Egyébként, Venezuela hatóságai készek fogadni a humanitárius műszaki közreműködést, amelyre az országnak szüksége van. Ehhez csak lehetőséget kell adni Caracasnak, hogy fizessen az élelmiszerért és a gyógyszerért.

Az USA és szövetségesei azonban nem akarnak törvényesen cselekedni. Más a céljuk. Ez aligha írható le humanitáriusként. Ami szombaton történt, inkább annak tűnt, amit itt, az USA-ban “mesterséges (kényszer) táplálásnak” neveznek. Azoknak, akik nem tudják, mi ez, megmagyarázom. Ez a kínzás egy fajtája. Az amerikai hatóságok dolgozták ki ezt a módszert Guntanamoban, és úgy döntöttek, hogy most egy egész országot fognak “mesterségesen táplálni”.

Ha úgy vélik, hogy az USA-nak és szövetségeseinek erre joga van, nézzék meg az ENSZ Közgyűlés 46/182 sz. határozatát. Ez fektette le a nemzetközi humanitárius együttműködés jogi alapjait. Világosan meghatározza: humanitárius tevékenység kifejtésekor, idézem, “teljes mértékben tiszteletben kell tartani az államok szuverenitását, területi integritását és nemzeti egységét, az ENSZ Alapokmányával összhangban.” Ezután kifejti: “az érintett államnak elsődleges szerepe van a humanitárius közreműködés kezdeményezésében, szervezésében, koordinációjában” és “a humanitárius közreműködést az érintett ország egyetértésévek kell nyújtani és elvben az érintett ország kérése alapján”. Volt itt ilyen kérés? Nem, nem volt.

E pontnál szeretnék köszönetet mondani a kollégáknak az ENSZ ügynökségeiben és a nagy humanitárius szervezetekben, amiért elutasították ennek a politikai provokációnak a támogatását.

Követeljük, hogy vessenek véget az ENSZ közgyűlési határozat megsértésének, és tartsák tiszteletben Venezuela államhatárait, szuverenitását és nemzeti integritását, az ENSZ alapokmányának megfelelően.

A képmutató próbálkozás helyett 20 millió USD értékben “közreműködni”, szüntessék meg a venezuelai állami vállalatok 11 milliárd USD értékű számláinak zárolását az amerikai bankokban, amelyekből a kormány gyógyszert, élelmet és fontos árucikkeket kíván vásárolni. Mit mondanak a 7 milliárd USD értékű PDVSA (a venezuelai állami kőolaj- és gáztársaság) vagyonról? Mit az UK-ban zárolt, 1,2 milliárd USD értékű venezuelai aranyról? Washington és London a közelmúltban Venezuela népétől 30 milliárd USD értékű olaj- és bankvagyont rabolt el.

Nevezzük nevükön a dolgokat. Egy szuverén országot látunk, amelyet arcátlanul kirabolnak, és koldus sorba taszítanak. Ezt egy nem kívánt rezsim cseréjéért teszik a “humanitárius beavatkozás” és a “felelősség a védelemért” fogalmain belül, amelyeket a nemzetközi jog nem ismer el. Kérdezni szokták, miért van Oroszország az ilyen “nemes” koncepciók ellen. Nos, itt a válasz. Nincs elég hasonló eset egyedül Latin-Amerika történetében? Idézem Harry Stout amerikai történészt: “Története során az USA 280 külföldi beavatkozásban vett részt a világ minden sarkában.” Majd, tovább: “Amerika hisz a háború intézményében mint isteni eszközben és szent küldetésben, amely a világon bárhol alkalmazható”.

Azokhoz az országokhoz szólok, amelyek támogatják az önmaga által kikiáltott J. Guaido elnököt: elég naivak azt gondolni, hogy immunisak valami hasonlóval szemben? Nem hallották az US vezetőket arról, hogy Kuba és Nicaragua lesz a következő? Azt gondolják, hogy értük nem fognak jönni? Ez azonban nem csak nekik szóló figyelmeztetés. Ez figyelmeztetés mindenkinek, aki nem szándékozik engedelmeskedni Washington szabályainak. Akik támogatják ebben Washingtont, azok bűnrészesek az ENSZ alapokmány és a nemzetközi jog megsértésében, sőt – ne adja Isten – egy fegyveres beavatkozásban, amelyet a retorikájukban határozottan elítélnek.

Nem tudjuk megérteni, hogy a Venezuelával szomszédos Kolumbia, a végső békeegyezménye megvalósításával összefüggő számos belső problémájának megoldása helyett miért döntött a részvétele mellett ebben a kalandban a szomszédja ellen. Ez csak megbánást eredményezhet, mert magának Kolumbiának csak nemrég sikerült véget vetni egy hosszú polgárháborúnak, amelyből hosszú ideig kell majd helyreállnia, a fenntartható béke minden garanciája nélkül. Egyébként, a Kolumbia számára nehéz időkben Venezuela több mint ötmillió menekültnek nyitotta meg a határait, akik közül sokan még ott élnek.

Óvni szeretnénk minden meggondolatlan lépéstől katonai forgatókönyv megvalósítására Venezuelában, amiről egyre gyakrabban hallunk. Ezek a legsúlyosabb és beláthatatlan következményekkel járhatnak a régió és az egész világ számára. Felhívunk minden országot a régióban, függetlenül a politikai nézeteiktől, hogy szigorúan tartsák be az ENSZ alapokmányát, utasítsák el az erő felhasználását és a beavatkozást egy szuverén állam ügyeibe.

Ismételten leszögezzük: a venezuelai problémák megoldása maguknak a venezuelaiaknak az abszolút joga, kompetenciája, felelőssége és kiváltsága. Minden külső beavatkozás nélkül kell élniük ezzel a joggal. A nemzetközi és elsősorban a regionális együttműködésnek segítenie kell olyan képlet kidolgozását, amely véget vet a zűrzavarnak az országban, a szuverenitása és területi integritása tiszteletben tartása mellett. Ezért üdvözöljük a “Montevideo mechanizmus” tagjai: Mexikó, Uruguay, Bolívia, a CARICO államok által megfogalmazott célokat. Részünkről, készek vagyunk közreműködni a megértés keresésében Venezuela minden konstruktív és hazafias ereje között, annál is inkább, mert a venezuelai hatóságok belső venezuelai párbeszédre hívnak fel és ehhez ragaszkodnak.

J. Guaido, a Nemzetgyűlés elnöke a párbeszéd és a nemzeti megbékélés lehetőségeinek tárgyalása helyett az államokat arra ösztönzi, hogy tartsák készen a katonai forgatókönyvet. Ez aligha nevezhető egy olyan politikus felelős viselkedésének, aki törődik az országával és a népével.

Elnök úr,

A Washington által február 23-án előadott színdarab leleplezte azokat, akik rendszerint a színfalak mögött állnak. Most a színpad közepére léptek. Nyilvánvaló, hogy Washingtonnak a célja nem volt és nem Venezuela problémáinak a megoldása és gondoskodás a népéről, hanem a rezsim cseréje, fenyegetésekkel ezt katonai beavatkozással tenni. A szerzők nem törődnek a ténnyel, hogy ez szembe megy az ENSZ alapokmányával, a nemzetközi joggal és a civilizált gyakorlattal. Az államok közötti kommunikáció alapelvei tiszteletben tartásának a hiánya normális lett az USA számára, amely ezt egyszerűen figyelmen kívül hagyja.

Befejezésül egy kísérletre teszek javaslatot. Az amerikai delegáció február 21-én javasolt kibocsátani elemeket a sajtó számára a Haiti-i fejleményekről. Ezt a Tanács összes tagjai egyhangúan támogatták. Engedjék meg, hogy ezt felolvassam.

• A Tanács tagjai aggodalmukat fejezték ki az erőszakos tüntetésekkel és ártatlan polgárok halálával kapcsolatban és minden polgárt ösztönöznek arra, hogy békésen fejezzék ki magukat.

• A Tanács tagjai megerősítették az elkötelezettségüket együttműködni Haiti népével és kormányával egy biztonságosabb és prosperáló jövő érdekében.

• A Biztonsági Tanács tagjai aláhúzzák, hogy minden szereplő számára fontos készséget mutatni jószándékú erőfeszítésekre Haiti politikai és szocio-gazdasági kérdéseinek kezelésében.

Engedjék megkérdeznem: Készek-e amerikai kollégáink elfogadni egy hasonló ENSZ BT elnöki nyilatkozatot Venezueláról? Aligha hagyható figyelmen kívül, hogy a két helyzet majdnem azonos. A különbség az, hogy Haiti esetében az USA a törvényes hatóságok mellett áll, legalábbis eddig. Valamely okból biztos vagyok abban, hogy előre tudom a választ, de inkább az amerikai kollégáktól szeretném azt hallani. A nyilatkozat tervezetét szétosztjuk a Tanács tagjai között.

Köszönöm.

Az Orosz Federáció állandó ENSZ-küldöttsége

(Ford. Szende Gy.)